Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)
1925-02-15 / 44. szám
z. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. február 15 iskolák bezárásáról a sajtóban megjelent hírek. A közoktetásügyi mi niszter a képviselők előtt meg erősítette a hirek valódiságát és kijelentette, hogy retorziós intézkedésekről van szó az ausztriai szláv iskolák bezárása miatt. A képviselők rámutattak arra, hogy az osztrák kormány magatartásáért a jugoszláviai németnyelvű állampolgárokat nem lehet felelőssé tenni, a közoktatásügyi miniszter azonban megmaradt álláspontja mellett és kijelentette, hogy az ausztriai szláv kisebbségek érdekében indokoltnak tartja a represszáliakat. A délelőtti órákban Schumacher képviselő a Bucsmegyei N ipiő munkatársa előtt a következő nyilatkozatot tette a német iskolák bezárásáról: — A minisztérium nagy politikai hibát követett el ezzel az intézkedésével. Mi nzon az állásponton vatyunk, hogy saját állampolgárokat nem lehet m gbü:;tetni egy idegen állam területén történtekért. Az bizonyos, hogy ez a legsúlyosabb csapás, amely német kisebbségeket a legutóbbi h ű év alatt érle és ha igy folytatják, okkor valóban kényszerűvé leszünk, hogy másutt keressünk orvoslást. — Kijelentette végül Schumacher dr., hogy nem igaz az a beállt: ás, hogy a német középiskolákban nem volt elegendő számú tanuló Uj törvényjavaslatok A különböző minisztériumokban már hozzálátnak azoknak a resszortügyeknek intézéséhez, amelyek a választási harc miatt halasztást szenvedtek, de készülitek a törvényhozás elé terjesztendő javaslatok is, ; mf annak a jele. hogy a kormány megbízatásának meghosszabbítására számit. A törvényegységesitő minisztérium hamarosan előveszi a sajtótörvény már elkészített tervezetét, hogy a végső simításokat elvégezze rajta, valamint hozzáfog az uj gyülekezési és egyesülési törvény kidolgozásához. A szociálpolitikai miit sztérium a rokkanltörvén v és a lakástörvény javaslatát készíti, hogy a parlament első ülései egyikén benyújthassa. A közoktatásügyi T minisztériumban' uj iskolatörvértyen dolgoznak. A független demokraták változatlanul kitartanak a választási törvénynek proporcionális rendszerre való átreformálására irányuló követelésük mellett és a legközelebbi napokban fog eldőlni, hogy követelésüket a kormánv milyen mértékben teljesiti és hajlandó-e uj javaslat benyújtására. A magyar nemzetgyűlés megvette az Efarenfeld-kodexet Mire fordították a passzivitásba vonult ellenzéki képviselőit napidijait? Budapestről jelentik: A magyarországi tudományos körökben nagy izgalmat keltett néhány héttel ezelőtt az a liir. hogy a bécsi Elirenfeld-család Londonban árverés alá bocsátja a tulajdonában levő kódexet. amely tudvalevőleg egyike a legrégibb magyar nyelvemlékeknek. A Nemzeti Muzeum vezetősége érdeklődött az Ehrenfeld-családnál, hogy hajlandó lenne-e a kódexet a kikiáltási áron ezer angol fontért — kétszázkilencvenezer dinárért —- a magyar nemzetnek átengedni. Az Ehrenfeld-kodex jelenlegi tulajdonosai. noha a londoni aukción valószínűleg nagyobb árat is elértek volna — készséggel kijelentették, hogy a Nemzeti Múzeumnak ennyiért is átengedik a nagybecsű műemléket. Minthogy a múzeumnak nincs alapja ilyen nagyösszegii bevásárlásokra. a magyar mágnások között akarták az ezer fontot összegyűjteni. Ez azonban nem sikerült, mert senki sem akart a kódex megvételére adakozni. Ekkor dr. Bárczy István volt igazságügyminiszternek az az ötlete támadt, hogy a passzivitásba vonult ellenzéki képviselők ki nem fizetett napidijait fordítsak az - Ehrenfeld-kodex- megvásárlására. ] Hozzávetőleges becslés szerint az ’idáig levonásba helyezett illetmények körülbelül százötven millió magyar koronát tesznek ki. a hiányzó kétszáz millió korona is előkerül hamarosan ugyanebből a forrásból, ha az ellenzék továbbra is kitart a passzivitás mellett, amire minden eshetőség megvan. Vass József helyettes miniszterelnök hozzájárult a tervhez és a pénzügyminiszterrel kiutaltatta a kódex megvételére szükséges összeget. A miniszterelnök egyébként kijelentette a sajtó képviselői előtt, hogy a Nemzeti Muzeum kiküldöttei február 13-ikán megvették a magyar nemzetgyűlés számára az Ehrenfeld-kodexet. — Nagy örömünkre szolgál. — tette még hozzá Vass József — hogy a magyar nyelvkincsnek ezt a legrégibb írott kódexét, mely nagybecsű inkunábilékkal van ellátva. megszereztük és már arról is beszéltünk, hogy a Jókai-centennárium emlékére az threnfeld-kodexet Jókai-kodexnek lógjuk elnevezni. A nagyképzettségü Vass Józsefnek csak az a kijelentése látszik valószínűtlennek, hogy a kódex »nagybecsű inkunábilékkal« volna ellátva. IiiKunábulumoKriak ugyanis az első nyomtatványokat nevezik, ilyenek pedig az Írott kódexben természetszerűleg nem fordulhatnak elő. A miniszterelnök valószínűleg nagybecsű iniciálékat akart mondani’: az Ehrenfeld-kodex valóban cl van látva iniciálékkal, azonban ezek tudvalevőleg meglehetősen kezdetlegesek Szlovenszkóban engedélyezték a harmadik magyar színházat Az uj társulat staggioae-szeriien fog működni Pozsonyból jelentik: A közoktatásügyi miniszter hozzájárulásával Szlovenszkó teljhatalmú minisztere megengedte, hogy küldess, v Sándor színigazgató vezetésével Szlovenszkőban a harmadik magyar színház is megkezdhesse működését, j A szlovenszkói magyarságnak eddig csak Pozsonyban és Kassán volt állandó magyar színtársulata, amely eddig úgyszólván minden színházi szezont meglehetős jó anyagi és erkölcsi eredménnyel zárt le. A magyarság szlovenszkói vezetői már több ízben kísérletét tettek arra. hogy a prágai kormánytól, illetőleg a szlovenszkói teljhatalmú minisztertől megszerezzék a harmadik szinház megnyitására vonatkozó engedélyt. a kormányhatóságok azonban hallani sem akartak az engedélyről, azzal érvelvén, hogy a két színház is elég a magyarságnak. Szlovenszkó teljhatalmú minisztere most végre engedett és a közoktatásügyi minisztérium beleegyezésével kiadta a harmadik koncessziót Földessy Sándor igazgatónak, aki egyelőre nem jelölte meg a várost, amely a színház állandó székhelye lesz. hanem úgy döntött, hogy a társulat staggione-szerüen fog működni Rimaszombat. Léva. Losonc. Érsekújvár. Dunaszenlakelv. Rozsnyó és Nvitra városok érintésével. A teljhatalmú miniszter intézkedése a szlovenszkói magyarság körében nagy megelégedést keltett. Az ideális nő Irta: Stella Adorján A másodrangu Ids mulatóban a jókedvű táncolok versenyt sípoltak a jazzbaud néger fuvolásával, ital és parfüm illata birkózott a levegőben, a jókedv lakomát ült ezen az estén. Farsang vasárnapja volt. A vad. ritmikus zenére egybeolvadtak a párok és vadul kiáltozták a fáradt zenészek felé: »Hogy volt! Hogy volt!« Közvetlen a handabandázó négerek mellett esv kis asztalnál két fiatalember üldögélt. Kiváncsi szemekkel bámulták a hölgyeket és titokban irigyelték azokat a férfiúkat, akik hölgytársaságban mulattak a vigasság hivatalos ünnepén. — Azt a kis szőkét átvenném a evikkerestől mondta a fiatalabbik, akit Pálnak hívtak. Foglalkozására nézve ügyvéd volt ez a kedves, jelen tóit télén szőke fiú. barátai körében arról nevezetes. hogy kimondhatatlanul tudott lelkesedni a móléit, szőke nőkért. A kicsike. akit olv szívesen hajlandó lett volna átvenni evikkeres gavallérjától, szintén igen jó húsban volt: aranyos, gömbölyű kis jószág. Péter, a másik fiatalember, végigmustrálta a kis mangalicát. — Kedves, de nekem az a nyúlánk, zöldruhás jobban tetszik. A nyúlánk, zöldruhás éppen előttük láncolt el. Csillogó szemekkel kapaszkodott a táncosába, majd felvetette a jó;edv és az életöröm Szürke, mosolygó aeme megakadt a fiatalembereken. Láttad? Idenézett. — jegyezte meg ?á!. — Egy órája szemezek vele. — felelt másik. —• Miért nem kéred fel? — Nem merem. Kettesben van egy férfivel. Folyton egvütt táncolnak. A nő ismét arra keringett és egy !eentőségtelies pillantást vetett Péterre. V fiú izgatottan törülgette a homlokát. — Ángyai ez a nő! Angyal! — Kérd már fel! — Nem merem. >— Szamár! Ért felkérném a kis szőkét. csak egy biztató tekintetet kapnék. Éppen szünet volt. A zöldruhás hölgy élvezettel keverte a pezsgőt és hosszú kortyokban öntötte fehér fogsora mögé. — Láttad? Ide koccintott. — figyelmeztette Pá! a barátját. — Nekem mondod? Félórája csinálja a pali háta mögött. Ideális nő! Az ideális nő újra táncolt. Péter csak nézte nagy vágyakozással. Sohse tapasztolta ezt az érzést: szésvelt odamenni a nőhöz. — Rettenetes, cl fogom szaiasztani. — emésztette önmagát. A zaics tetemben a feieteteiére állott minden. Léggömbök és asszony! kacajok repkedtek a levegőben, csintalan konfeítiszeletkék csiklandozták a nők illatos bőrét. Egy tumultusban a nő szembekerült Péterrel. A fiú felé fordult és kinyitotta a száját: — Sza-már! Nem is mondta, nem is súgta, csak a száj mozdulataival jelezte, hogv mit óhajt közölni. Péter még idegesebb lett a boldogságtól. — Láttad?! — kiáltotta örömmel. Azt mondta, hogv »szamár«. Angyal! Látod, ez egv ideális nő! Miiven talpraesetten tud viselkedni Ilyen kritikus helyzetben! Már igazította is a nyakkendőiét és a kedves ismeretlen felé tartott. — Fehér Péter vagyok. Szabad' kérnem, A hölgy összeráncolta a szemöldökét. — Köszönöm, nem táncolok. Péter visszatántorgott az asztalhoz. Még utolérte a nö lovagjának szemrehányó hangia: — Ejnye! Miért nem táncolt vele egv túrt? Rendes embernek látszott. Nem szabad ilyet csinálni! Péter leforrázva ült az asztalnál. — Ennek uevan bedőltem A szomszédban a férfi már fizetett, a nő pedig szórakozottan firkált egy újság margójára. Ott haladtak el a két ióbarát asztalánál. Elöl a férfi, fáradsággal utat szelve a siirfi emberáradatban. utána a nő peckesen, mint egv páva. Mikor Péter elé ért. mereven ránézett a fiatalemberre és kesztyűdén kezéből leejtett valamit. A fiúnak az arcába tolult a vér. Látta a kis uiságfoszlánvt himbálózni a levegőben. Villámgyorsan rátette a lábát, amikor a földre ért. Úgy érezte, hogy órákig tart, mig az elvonuló Dár kijut az ajtón. Dobogó szívvel kanta fel a kis papirost és kapkodva olvasta: — »88—28 d. e. 10—11 között? Enn.vi állt rajta, semmi több. Pétert ez is boldoggá tette. — Ugv-e. mondtam!? kiáltott fel diadalmasan. — Ez 'az igazi, ideális aszszonv . . . Rögtön haza is ment lefeküdni, hogy friss leg ven a telefonáláshoz. Rettenetes éjszakája volt. azt álmodta, hogy tizenkét óra után ébredt fel és elkéste a telefonálást. Kétszer is megnézte az ébresztőórát, hogv jól müködik-e és külön kiirta a szobalánynak, hogy keltse fel. Azonkívül el se aludt reggelig. Pont tizkor ünnepélyesen felvette a kagylót. — 88—28. — 58-1-28? — Icen. — Kezét csókolom. Én vagyok. — Látja, ez szép magától . . . Három nap múlva Péter beírta az asszony »’-""ét. és a pontos dátumot egy kis noteszbe. Péter ebbe á noteszbe gyűjtötte az emlékeit. Voltak nők. akiknek csak a statisztika kedvéért udvarolt. Ezután mint hivatalos barátnőiét vitte magával mindenhova. Pál volt egyetlen kísérőjük! akire Péter egyáltalán nem volt féltékeny. Tudta, hogv az ő ízlésének vékony a nő. Különben sokszor beszélgettek egvmás--!^>zött a Cicáról. Igv hívták őnaevságát Ilyenkor néter ePneadtatva mondta: — Azzal hódított meg. hogy müven sneidisr volt azon az estén, amikor megismertem. Ezzel imponált nekem. Nem sok asszony tudta volna utánacsinábil! Ez az igazi ideális nő. látod, ezért becsülöm. kérlek hogv olvan fölényesen tudott viselkedni Emlékszel a pillantásaira? A »szamárra«? A gőgös visszautositö mosolyára, a cédulára? Pál emlékezett mindegekre a dolgokra és mint ió barát, szívesen is leiken sedett. Ezen az estén hármasban szia-i házba mentek Utána abban a mulatóban folytatták az estét, ahol Cica és Péten összeismerkedtek. A harmadik pohár, pezsgő után vigan táncoltak. Péter kiij Ionosén vidám volt. —' Böjtben nem szabad ilyen jókedvűnek lenni. — intette Péter nevetve. Percrői-percre enielkedettebb lett a: hangulat. Cica egvre ivott és egyre nyíltabban viszonozta egv monoklis fiatalember epedő pillantásait. — Milyen aranyos — konstatálta Pé? tér —. még a szomszéd asztaltól is bámullak. Még pedig nagyon bámulták. A uiouoklisnak tátva maradt a szája a hódolattól. de nem mert moccanni. Pedig Cica nagyon csalogatta a többször méltatott zöld szemeivel. Egv.szer aztán, mikor Péter karjai között arra táncolt.1 hangtalanul odaszólt az ismeretlen tisztelőnek: — Sza-már! Péter észrevette. Nagyot kacagott. — Ha láttad volna, hogy megleckéztette — mesélte lelkesen Pálnak —. azt mondta neki. hogv »szamár«! A monoklis nem vehette szigorúan a leckét, mert két perc múlva az asztalnál termett. Mélyen meghajolt. — Szabad? — Nemi táncolok! — felelt Cica csípősen és csufondárosan febiggyesztette az aikát. Péter tombolt a nevetéstől — Angyal! Angyal! Kárörömmel tette hozzá: — Ugv kell az ilyen majomnak! ■ Cica ceruzát kért. — Parancsoljon drágám. — nyújtotta át a fiú szolgálatkészen Nem volt nehéz kitalálni, hogv mit akart imi a ceruzával. Péter ki is találta. — Talán szerelmes levelet ir a monoklfsnaik? , — kérdezte évődve és jót nevetett-a viccen. Aztán a picit becsipett ember bizalmaskodásával rnegveregette, Cicát: —I Látod. Palikám — mondta öntelten —. ez az ideális asszony,. . .
