Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-14 / 43. szám

4. óldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. február 14, CIRKUSZ • u® A gravitációs inga Londonból jelentik: A Természet­­tudományi Tái saság csütörtöki ülésén mutatta be M. B. Wrileigkt-Hawthorno, a világhírű fizikus a nehézségi erő mérésére szolgáló készülékét, amely tulajdonképpen néhai báró Eötvös Lo­­ránd gravitációs ingájának tökéletesí­tése. A gravitációs mérleg segítségé­vel kimutatható, hogy a keletről nyu­gat felé nr zgo tárgyak földünkön vesztenek súlyúkból, mig a nyugatról kelet felé mozgó tárgyak nehezebbek lesznek, stb. s-.b. Pacsmarik (a kávéházban): Mit csi­nál csekélységed? Bencsusz (leteszi az újságot): Olvas­gatok. Pacsmarik: Mi szépet olvas? Bencsusz: Szépet semmit, csak hasz­nosat. Pacsmarik: Mi legyen az, maga kis huncut? Bencsusz: Hát ez a nagyszerű fizi­kai feltalálmány. (Odaadja az újságot.) Pacsmarik (elolvassa): Maga ezt érti? Bencsusz: Na hallja! Nincs ennél egyszerűbb. Adva van egy tárgy, ami elkezd mozogni mondjuk nyugatról ke­letre . . . Pacsmarik: Moment. Mért kezd el mozogni? Bencsusz: Az attól függ, hogy mi az illető tárgy. Ha például maga az . . . Pacsmarik: Pardon, én nem vagyok tárgy, én alany vagyok. Bencsusz: Ne kezdjen grammatikai vitákat. Ha én magát nyugat-keleti irányban pofenvágom, akkor én vagyok az alany, maga pedig a tárgy lesz. Pacsmarik: Tévedés, Én akkor szen­vedő alany leszek. Bencsusz: Mindegy. A nyelvtanban legyen magának igaza. A fizikában azonban önkegyed az erőbehatás kö­vetkeztében mozogni fog nyugatról ke­letre és ezáltal nehezebb lesz. Pacsmarik: Milyen nehéz? Bencsusz: Olyan nehéz, mint ennek a Wrileight-Hawthorne-nak a nevét ki­mondani. Most már érti? Pacsmarik: Most már értem. De mért nevezte maga ezt a találmányt hasz­nosnak? Bencsusz: Mert praktikus értéke van. Ma este például libamájat fogok belőle vacsorázni. Pacsmarik: Meg van őrülve? Vagy örökölt? Hiszen a libamájnak legalább egymiiiiárd dinár kilója. Bencsusz: Nem is veszek csak egy dekát. Pacsmarik: Mit fog kezdeni egy deka libamájjal? Bencsusz: Ez az. Spárgára kötöm és elkezdem forgatni. Pacsmarik: Kelet felé, Bencsusz: Látom már, hogy érti. Ke­let felé. A libamáj ennek következtében egyre súlyosabb lesz és csak addig kell forgatni, amíg az egy kilót el nem éri. Mindjárt ki is lehet sütni. Pacsmarik: Ez egy hülyeség. Bencsusz: Nem. Ez csak a találmány gyakorlati kihasználása. De tovább me­gyek . . . Pacsmarik: Kelet felé? Bencsusz: Nyugat felé. A találmányt másképpen is hasznosítani fogom. A fe­leségem fogyni akar. Pacsmarik: Őt is spárgára köti? Bencsusz: Nem. azt büntetik. Hát in­kább sétálni küldöm. Pacsmarik: Nyugat felé? Bencsusz: Látom már, hogy érti. Nyugat felé. Az emberek eddig is sé­­í.'iiókurával védekeztek bizás ellen, de ez uem használt semmit, mert nem tud­tak, hogy csak nyugat (felé szabad sé­tálnia!:. A jövőben azonban . . . Pacsmarik: A jövőben azonban szin­tén nem fog használni semmit. Mert amig kedves felesége nyugat felé mo­zog, csakugyan vészit. a súlyából, de ne felejtse el, hogy amikor visszajön, akkor kelet felé mozog és ugyanannyit nyer súlyban. A két hatás, hogy úgy mondjam, lerontja egymást. Bencsusz: Ne mondja úgy. Mert nem muszáj neki kelet felé Visszatérni. Pacsmarik: Hanem? Bencsusz: Hanem körül utazhatja a főidet mindvégig nyugati irányban. Ntla. Pacsmarik: Ez igaz. Csakhogy . ... Bencsusz: Csakhogy? Pacsmarik: Csakhogy az soká tart. Es útközben beleshetik. Kisiklik a vonat, amin ül. Elsülyed vele a hajó. Emberevők közé kerülhet, akik felfal­ják ... Bencsusz (lelkesen); Ez lenne ennek a korszakalkotó felfedezésneklegna­gyobb gyakorlati haszna. dió Románia visszahívta berlini követét Gazdasági harc Németország és Románia kozott Elkobozták a romániai német vagyont Bukarestből jelentik: Azok a régi gazdasági és politikai differenciák, amelyek a román kormány és Német­ország között a jóvátétcli kötelezettség teljesítése körül támadtak, az utóbbi na­pokban súlyos gazdasági háborúvá éle­sedtek ki. A román kormány tudvalevő­leg legutóbb energikus hangú jegyzék­ben követelte a német megszállás idején kibocsájtott Banca Genera/a germán lejek ellenértékének megtérítését. Románia jegyzékére Németország azt válaszo ta, hogy a román követelések teljesithet’enek. Erre a válaszra rendelte el a román kormány a reprcsszáüákat, mely szerint Németországgal szemben a maximális vámtarifákat lépteti életbe, melyek három­szor o’J'an magasak, mint a rendes vám­­iarifák. Valószinö'eg cl fogják kobozni, a Romániában ma még kényszerkezelés alatt álló német vagyont is. Alkalmazni fogják végül a 27 százalékos taxát min­den ómra, amit Németországból impor­tálnak Romániába. A gazdasági háborít kitörésének első diplomáciai aktusa, hogy Mami berlini követet visszahívták. A német-román gazdasági harccal kapcsolásban a Deutsche Allgemeine Zeitung közli a német kormánykörök nck azt az álláspontját, hogy a román kormány jóvátétcli követelései teljesít­hetetlenek. Románia háborús károk címén harmincegy milliárd aranyiéit követel Németországtól, tehát többet, mint amennyire Románia nemzeti vagyonát a háború előtt becsülték. Német részről kijelentik, hogy a román kormány által tervezett elienrendszabályok többet fog­nak ártani Romániának, mint Német­országnak. A dortmundi halálbánya Az áldozatok zsebében följegyzéseket találtak a robbanásról Dortmundból jelentik: A dortmun­di bány akatasztrófa ügyében a vizs­gálatot folytatják. A katasztrófa ■ okát eddig nem sikerült megállapi­­ítani. Annyit azonban már tudnak, ■hogy a katasztrófa előtt való napon \kétszer is volt a bányában bánya­­tüz, amely úgy keletkezett, hogy jegy gépből egy szikra kipattant. Az akna a Gelsenkirchner Bergwerke A. G. tulajdona és ez a bányaválla­lat az Elbe-völgyének egyik legna­gyobb vállalata. ' A szerencsétlenség áldozatainak legnagyobb részét sikerült felhozni a felszínre; azok, akiket legutóbb hoztak fel, bizonyos, hogy a robba­nás után még egy ideig éltek, fel­jegyzéseket találtak náluk, időbeli megállapításait a robbanásnak. A bányaigazgatóságnak közlése sze­rint eddig 119 holttestet hoztak fel a bányából. Az eltakarítási munká­ljatok csak üggyel-bajjal haladnak f előre. Azt hiszik, hogy még 12—U bányász hiányzik. A birodalmi kan­cellár még éjfélkor is a szerencsét­lenség színhelyén időzött és meg­beszélést folytatott az üzemi tanács­osai. Az angol munkáspárt bányászcso­portja táviratot küldött a bochmni bányász-szervezetnek. A táviratban hangoztatja, hogy a legöszintébben együttérez azoknak a szerencsétlen bányászoknak hátramaradottjaival, akik a borzasztó katasztrófa alkal­mával életüket vesztették; Az angol szakszervezeti kon­gresszus főtanácsa ideérkező hir szerint megbizta a főtanács titká­rát, hogy a dortmundi katasztrófa alkalmával életüket vesztett bányá­szok hozzátartozói előtt fejezze ki a szakszervezeti kongresszus rész­vétét. VécM-e a hivatali titoktartás Somogyi gyilkosait? A magyarországi ellenzék követeli a kormánytól, hogy Beniczky Ödönt mentse fel a hivatali titoktartás alól A kormány álláspontja szerint Benicky szabadon tehet vallomást Budapestről jelentik: Farkas Ist­ván nemzetgyűlési képviselő a szo­ciáldemokrata parlamenti frakció nevében bejelentéssel fordult a de­mokratikus ellenzéki blokkhoz, a melynek figyelmét felhívta arra, hogy február 17-ifién less a Somo­gyi-gyilkosság ötödik évfordulója. A szocialisták beadványa megálla­pítja. hogy Beniczkv Ödön -- aki Somogyi Béla és Bacsó Béla meg­gyilkolása ideién belügyminiszter volt — a nemzetgyűlésben a követ­kező kijelentést tette a Somogyi­gyilkosságról: í-A rendőrség és a belügyminisztérium, tehát a polgári hatóság a tetteseket kiderítette és megnevezte. Nem a polgári hatósá­gon múlt tehát, hogy azok méltó büntetésüket el nem vették.« Ez után a súlyos kijelentés utáii — folytatja a beadvány — a gyilkosok még min­dig szabadlábon járnak, mert Be­iniczky Ödönt többszöri sürgetése 1 ellenére sem mentették tel a hivatali ] titoktartásra vonatkozó kötelezett­­jsége alól. I Az ellenzéki blokk az clőterjesz- 1 tés tárgyában határozatot hozott, a Í melyben felszántotta Bethlen István gróf miniszterelnököt, hogy két ké­pen belül adja meg. illetőleg eszkö- 1 zölie ki Bcniczky részére a felment­­vényt és tegye ezáltal lehetővé, hogy a volt belügyminiszter megne­vezhesse a hatóságok előtt a gyilko­sokat. Az ellenzéki blokk határozatára a kormány a következő félhivatalos választ adta: — A Somogyi—Bacsó-gyilkosság ügyében már közölték a nvifvđnos­­sággal a vizsgálat eredményét. A honvédelmi miniszter ur ugyanis publikálta azt a jegyzőkönyvet a mely, világosságot dérit a polgári és katonai hatóságok által ezügyben lefolytatott eljárásra. Ezen túlme­nően a hatóságoknak nincs semmi mondanivalójuk, mert nem áll sem­mi újabb adat rendelkezésükre. Az egész ügy nem tartozik a hivatali■ titoktartás kötelezettsége aki. ezért Beniczky Ödönt nem szükséges a ti­toktartás alól fölmenteni. Ha Be­niczky tud újabb adatokat, senki sem akadályozza meg őt abban, hogy ezeket akár a nyilvánosság­gal, akár az illetékes hatóságokkal közölje. A_ félhivatalos felfogással szemben Beniczky Ödön, kijelentette egy új­ságíró előtt hogy szerinte az ügy a hivatalos titoktartás kötelezettsége alá esik és ezért addig, amíg az alól föl nem oldják, nem hajlandó a gyil­kosokat megnevezni. Törökország mozgásit ? Görögország is harcra készül Athénből jelentik: A határmenti katonai hatóságok jelentik, a Mi­­halokopulosz-koxm án yn ak, hogy a törökök Drindpoiyt kiürítették és az 1920-iki, 21-iki és 22-iki évjáratokat mozgósítják. A kormányhoz még nem érkeztek másirányu megerősí­tései ezeknek a Ikreknek. A belügy­miniszter lapja ezzel kapcsolatban azt írja, hogy lord Curzon nagyon csalódik, ha azt hiszi, hogy Török­ország és Görögország között egyes­­ség jöhet létre. Ez tévedés. A nagy­hatalmaknak kell Törökországot rá­­kényszeriteniök arra, hogy szerző­déses kötelezettségeit tartsa be és ne intézkedjék a népszövetségi pak­tum rendelkezéseinek ellenére. Iia a nagyhatalmak ezt elmulasztanák, akkor Görögország maga lenne kénytelen a törököket erre rászorí­tani. Genfi jelentés szerint a görög kormány felterjesztésének íolyomá­­nyaképen a Népszövetség a görög— török kérdést a legközelebbi ülés : napirendiére tűzte és felszólította a török kormányt, hogy nevezze íineg megbízottait a kérdés tárgyalá­sára. Korai tavasz egész Európában Harmincegy év© nem volt ilyen enyhe febrnár Vasárnap hirtelen, minden átmenet nélkül, tavasziasra fordult az idő. Éj­szakánként ugyan még a fagypont körül jár a hőmérő, de reggel mindig három­négy fokos meleg fogadja az uccán az embereket. Ez a korai meleg nemcsak országos jellegű, hanem egész Európára kiterjedő. Európa nyugati részében, az Atlanti-óceán mellett még sokkal mele­gebb van, mint nálunk és a kontinens északi részében is csak ejvétve sülyed a hőmérő a fagypont alá. Érdekes játéka a természetnek, hogy egész Európában a leghidegebb időjárás a délvidéken van. Rómából és Madridból minduntalan fagy pontalatti hőmérsékletet jelentenek. A mcfeorológiai intézetek statiszti­kája szerint utoljára 1894-ben fordult elő februárban ennyi enyhe idő. Ekkor heteken át ugyanilyen jelenségeket ta­pasztaltak, mint most, csakhamar azon­ban megfordult az időjárás és ismét hideg, tartós tél következett a korai tavas:-: után. 1869-ben is ilyen korán köszöntött be a tavasz. Ekkor már február végén rügyezni kezdtek a fák, de szerencsére akkor meg is maradt az enyhe időjárás, úgyhogy ebben az esztendőben már csakugyan beköszöntött a tavasz. Az utolsó száz esztendőben tehát most fordul elő harmadszor, hogy februárban ilyen enyhe az időjárás. Volt ugyan 1918-ban is ehez hasonló jelenség, "de ekkor csak egyetlenegy napig tartott az időjárás szokatlan enyhülése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom