Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-18 / 16. szám
4. oldal, BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. január 18. CIRKUSZ • m9 Randevú jobbjában hatszemélyre berendezett revolverrel, baljában hurokraíont kötéllel lábujj hegyen kilép a szekrényből. Suttogó hangon): Alszik már a palkó? (A díványra pillant.) Hova lett? önagysdga: Meglépett. Ugylátszik megsejtett valamit. Nem baj, majd elmegyek a Sborovitzért, az Adolf úgyis koT'ér lett volna natursniclinek. (Függöny.) dió ATavásziSzalon művészei Szubeíioán Hétfőn délben nyílik meg a kiállítás — Korkép — (Történik az országos rendőrvezérigazgató lakásán. Az országos rendőrvezérigazgató neje a sezlónon foglal helyet, némileg kacér pongyolában, mig udvariója előtte térdel és heves szavakkal ostromolja.) í. jelenet önagysága: Nézze, maga kis huncut, én . . ■Udvarié: Miért mondja nekem, hogy, maga kis huncut? Mondja inkább röviden azt, hogy én vagyok a) szive egyetlen bibircsókja, hogy viszomt-imád, hogy retur-eped értem, hogy . . . Önagy sága: De hallgasson meg Udvarló: Én hallgas&m meg? Maga hallgasson meg! Erről van éppen szó. Hogy ne legyen olyan rideg, ne legyén olyan kőszívű, ne legyen olyan könyörtelenül visszautasító. Méltányolja már kissé, hogy több mint fél esztendeje trubadúr! hódolattal epedezeni egyetlen bársonyos pillantásáért és ugyanannyi ideje jobb ‘ügyhöz méltó buzgalommal iparkodom puhára főzni öhkegyedet, sajjics minden kézzelfogható eredmény nélkül. (Egyszerűen.) Legyen az enyém! Önagy sága: Gemacht! Udvarló (nem hisz összfüleinek): Hogy mondta? Önagysdga,: Tied vagyok, te mafla. (Nyakába ugrik, hosszú csók.) És most, erényem elrablója, légy méltó erre az elnevezésre. Térjünk a tárgyra! Rabpld el standé pedajite! Gyerünk! (Végigdöl a divánon és várakozásteljesen pillant •lovagjára.) Udvarló: Azonnal. (Kibontakozik az ölelésből, odamegy az asztalhoz és fölvesz egy findzsát) Mi ez? Önagysdga: Csésze. Udvarló (gyanakodva): És mit akar maga ebbe belecsorgatni? Önagysdga (csodálkozva): Teát. Udvarló: Na ja. Teát. Azt mindenki mondhatja. (Megpillant egy ezüstnyelű kési.) Hát ez mit keres itt? Önagysdga: Azzal kentem fel a vajat a kenyérre. Udvarló (ridegen): Nem szeretem, ha kést készítenek ki a randevúhoz. (A mosdóhoz lép.) Kiből főzte ezt a szappant? Önagysdga: Meg van maga őrülve? Udvarló: Akkor volnék megőrülve, ha hinnék nektek, elvetemült bestiák! De nem hiszek. Engem nem fogtok a másvilágra kodelkázni. Engem,nem fogtok pásztorórán lesaktolni. Engem nem fogtok görög bifsztekké fasirozni. (Revolvert ránt elő.) önagysdga (rémülten): Scgitség! (A csengő után nyúl.) Udvarló: Ha megmoccan, lövök! (Gúnyosan.) Azt hiszi, nem tudom, hogy miért csalt fel a lakására? Olyan butának nézek ki? Halra! Csakhogy kegyed, angyalom, eiszámitotta magát. Éti nem vagyok olyan buta, mint amilyennek kinézek! Én sokkal butább vagyok. Én olyan buta vagyok, hogy inkább clszalasztom azt a mennyei üdvösséget, amit ez a tété a tété igét, de nem temetkezem részletekben a maguk kofferjeibe. (Szemeit ijesztően forgatja.) Önagysdga (reszketve): Magát- megbolondították Adolf, ezek a rémes izék, amiket az újságban olvasott. Udvarió: Uriberttfii. (Négykézláb szaladgál.) Én vagyok a saját nagyapám. Mit szól a njarabancsihoz? Holnaptól kezdve két foxterrier leszek és ugatni fogok egymásra. Vau, vau! Fekete, fehér, fekete fehér, trappot az élet.' {Kiüget a szobából.) II. jelenet Önagysdga (odamegy a szekrényhez és bekopog): Róbert kijöhetsz! A férj (szájában éles jatagánnal, Mindenki halotti társulatot alapit Üzérkedés beteg emberekkel Néhányszor szóvá tettük már azt, hogy .Szuboticán elharapódzott a temetkezési egyesü’etek alapításának a láza. A temetkezési társulatok azzal a céllal alakulnak, hogy tagjaik részére biztosítják, hogy elhalálozásuk esetén hozzátartozóik akkora összeget kapnak, ame’ybő! a halott eltemetéséről gondoskodhatnak s amely esetleg ul exhtenc a megteremtéséhez segítheti őket. Az egyre-másra szaporodó temetkezési társulatok, noha' alapítóik a legjobb in encióval szervezik meg, — a csa’ás-nak egy 'olyan módját tették általánossá, amely szükségessé teszi, hogy ezekkel a halotti társultokkal a hatóságok, különösen pedig a törvényszék sürgősen foglalkozzék. Ma Szuboíic n valóságos hajtóvadászat folyik beteg emberek után. A temetkezési társü'alba orvosi vizsgálat nélkül veszik fel a tagokat. Se szeri.se száma azoknak, akik öreg, beteg embereket iratnak be a temetkezési társulaokba, s lesik a ba’álukat, bogy a 15—25,000 dinár dijat felvehessék. Ezzel, ha nem is károsítanák meg a temetkezési társulatot, feltétlenül megkárosítják azt a néhány jóhiszemű embert, aki nem ha'doklót Íratott be s akinek pár hét alatt kell lefizetni 300 halott után a dijat, holott, ha mindenki tisz-P ár is bő! jelentik: Bláise Diagne szenegáli néger képviselő becsületsértésért és rágalmazásért bepörölte a Les Continent című, gyarmati kérdésekkel foglalkozó lap felelő szerkesztőjét, akit a bíróság félévi börtönre és ezerötszáz frank pénzbírságra ítélt. A tárgyalások során Diagne azzal vádolta meg a lap főmunkatársát, René Maran-X, a világhírű néger költőt, — aki múlt évben Batouala cimü regényével megnyerte a Goncourt-dijat — hogy 1918-ban mint gyarmati hivatalnok agyonvert egy Mongó nevű négert. ' A néger képviselő támadása a néger iró ellen nagy feltűnést keltett a francia fővárosban és a Bácsmegyei Napló párisi munkatársa a vádra vonatkozólag kérdést intézett Maranhoz, aki a következő nyilatkozatot tette: — A háború utolsó évében állami hivatalnok voltam Gribingui-ben, ahol a tsad-i katonai territórium élelmezését vezettem. A főnököm, valami Bonnevean ellen számos följelentést tettem, mert panamázott és nyúzta a, négereket. Ö ezért boszut esküdött. Egyszer pofonütöíteni egy négert, aki két hónap múlva meghalt, nyilvánvalóan nem a pofon következtében. Bonnevean ekkor a törvény ‘elé állított engem azzal a váddal, hogy Mongó azokba a sérelmekbe balt bele, amiket én okoztam neki. Állati sorban sínylődő, tudatlan négerek voltak a tanúi, akik húsz darab fát sem tudtak megszámlálni, nemhogy tudhatták volna, mennyi az: két hónap. Akkor aztán 50 frank pénzbírságra ítéltek. Hiába követeltem, hogy tartsanak boncolást, indítsanak" vizsgálatot ellenem, minduntalan visszautasították. S most csak úgy mellékesen megjegyzem: ha minden gyarmati tisztviselőt, aki négereket ütött agvon, törvényszék elé állítanának, akkor látna dm csodát a világ! Napirenden volt, hogy. lelőttek, felakasztottak, halálra vertek szerencséiktességesen járna el, évek alatt kellene ennyit fizetnie. A temetkezési társulatokkal elkövetett visszaéléseknek feltétlenül maguk után kell vonni a társulatok válságát is. Az alapitó tagok, — ha csupa beteg embert iratnak be, — hamar kihalnak, s ha nem lesz a társaságoknak póttag tartalékuk, nem tudják a halotti járulékokat kifizetpi. A helyzet ma az, hogy a halotti társaságok alapszabályait a belügyminiszter hagyja jóvá s azok ez a'apon működhetnek. Kétségtelen azonban, hogy ezek az egyesületek nem egyszerű jótékony vagy társadalmi egyletek, hanem biztositó társulatok, amelyeknek a kereskedelmi minisztériumtól is működési engedélyt kellene szerein', kötelesek volnának cégüket bejegyeztetni. A törvényszék pedig a cégjegyzést nem rendelhetné el, ha megfelelő díjtartalékot nem mutatnának ki. Mindenesetre sürgősen el kellene rendelni, hogy orvosi vizsgálat nélkül ne lehessen senkit beíratni a temetkezési egyesületekbe. A szolid társulatoknak önmaguknak kellene ezt a rendelkezést beiktatni alapszabályaikba s az utóbb beiratkozott tagokat orvosilag kellene felülvizsgáltatniok, nehogy a jóhiszemű tagok vagyoni megkárosítására módot adjanak. neket, — de az- ártatlanok haláláért még eddig senki sem bűnhődött meg. Nem szólva azokról a páriákról,. akiket húsz napos mártiromság után magain láttam összeroskadni... Ezt az incidenst használták fel ellenem minden alkalommal. S a kampányt ellenem mindig Diagne, ez a szenegáli néger képviselő vezette. Éti egyedülálló iróember vagyok, minden fegyverem .a toll s paizsom az igazság. Nincs senkim. Diagne pedig összes politikai eszközeivel, barátaival s őszszeköttetéseivel dolgozik elleném. Amikor »Batoua!á«-mat a Goncourt-dijra jelölték; diadalomat ezzel a kikürtölt gyilkossági váddal akarta meggátolni. De nem sikerült. Ez a Blaise Diagne azzal csinálta meg a karrierjét, hogy a négerek ügyéért harcolt s főleg a háború első felében védte elkeseredetten őket. A háború második felében, 1917- ben, amikor a parlament megszavazta, hogy színes csapatokat is vigyenek harcba a németek ellen, egyedit! ő tiltakozott, mondván: .a fehéreit intézzék ei' egymás között a háborút. Mindaddig prctestált, amig Clemenceau ki nem nevezte íőkomisszárusnak s meg nem bízta őt magát a sorozás végrehajtásával. Ettől a perctől fogva Diagne frontot változtatott s a kormány érdekeit szolgálta. Utána én ragadtam fel a négerek elvetett lobogóját. Az egész világsajtóban hallatlan vitákat ébresztettem a négerkérdés körül. S ugyanakkor Diagne nimbusza, főleg a délamerikai négerek előtt, lehanyatlott. A háború után elvették tőle a fókomisszáriátust s íme, most megrettent, hogy növekvő tekintélyem elhomályosítja őt és háttérbe szorítja. Félt, hogy még a képviselői mandátumtól is megfosztom s én ülök a helyére. Ez magyarázza meg orvtámadásait, a melyeket ellenem intéz, René Meran elmondotta, hogy uj regényen dolgozik, amely egy fehér nő és néger férfi szereimével foglalkozik. A Tavaszi Szalon művészeinek szuboticai kiállítása mint már jelentettük — hétfőn délben nyílik meg a városháza vestibüljében. A kiállítást Gyorgyevics Dragoszláv főispán fogja megnyitni Szubotica város művészet-pártoló közönségének jelenlétében. Az egyesület keretébe tömörült jugoszláv képzőművészek közt szerepel egypár olyan név, amelyeknek viselői képeikkel és szobraikkal jelentős sikereket arattak, nemcsak az ország határain belül, hanem külföldi viszonylatban is. Szubotieán ez az első alkalom, hogy a modern jugoszláv képzőművész - generáció olyan képviselői, mint Pallavicini. az izmostehetségü szobrász. Milicsics Síbe, a költői vérü festő, Turkálj, aki egyúttal a Tavaszi Szalon szellemi vezetője és organizátora is. továbbá Julin, Bijelics. Anasztaszievics, Csuka, Milunovics, Szretenovics és többi müvésztársaik bemutatják alkotásaikat. Hihető, hogy azok a művészek, akik a tehetség és érték ugyanazon mértékével állnak ki mindenütt a fórumra, nem fognak csalódni akkor sem, amikor a szuboticai1 közönség müizlésére s érdeklődésére appellálnak. Konfliktus a magyar igazságügyi és belügyi kormányzat kozott A csongrádi bombamerénylet tárgyalásának epilógusa Budapestről jelentik: Emlékezetes, hogy a csongrádi bombamerénylök főtárgyalásával kapcsolatban, amely tudvalevőleg a vádlottak felmentésével végződött, konfliktus tört ki az igazságügyi és a belügyi kormányzat között. Rakovszky fván belügyminiszter éles nyilatkozatban kifogásolta a főtárgyalás vezetését, különösen azért, mert dr. Fuchs Gyula tárgya ási elnök a rendészeti hatóság tékintélyét sértő magatartást ta-' nusitott. Pesthy Pál igazságügyminiszter elrendelte a szolnoki főtárgyalás vezetésére vonatkozó felügyeleti vizsgálat megindítását, amelynek vezetésével dr. Juhász Andort, a budapesti királyi itéíöábla elnökét bízta meg az igazságügyminiszter. Ezzel egyidejűleg pedig Rakovszk)# Iván be.ügyminiszter fegyelmi vizsgálatot rendelt el dr. Diószeghy János belügyminiszteri tanácsos el en, aki a csongrádi bombamerénylet idején mint a belügyminisztérium központi nyomozóosztályának vezetője Csonkádon a nyomozást vezette és aki ellen a törvényszéki főtárgyaláson a sértő megállapításokat elsősorban vonultatták fel. A Diószeghy János miniszteri tanácsos ellen megindított fegyelmi vizsgálat, amely két hónapig tartott, a miniszteri tanácsos teljes igazolásával végződött, amiről a belügyminiszter értesítette az igazságügyminiszterí, hogy a fegyelmi vizsgálat aktái a felügyeleti vizsgálat aktáihoz legyenek csatolhatok. Időközben azonban a felügyeleti vizsgálat is véget ért és az erről szóló jelentés azt a megállapítást tartalmazza, hogy a főtárgyalás vezetése körül dr, Fuchs Gyula, a szolnoki törvényszék elnöke minden tekintetben perrendszerüen járt cl és a rendőrhatóságokat a főtárgyalási elnök magatartásából kifolyólag konkréi sérelmek nem érték. Jogászkörökben nagy érdeklődéssel várják a két ellentétes jogi döntés őszszeütközéséhől előállott helyzet megoldását, annál is inkább, mert Rakovszky belügyminiszter annak idején lemondással fenyegetőzött, ha a megsértett rendészeti hatóságok elégtételt -nem kapnak. Kormánykörök szerint a két döntés nem zária ki estymást. Gyilkossággal vádolják a négerek világhiru regényíróját René Maran nyilatkozata az ellene indított bajszáról
