Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-17 / 15. szám
10. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. január 17. A NORDKAPNAL Naplótöredék az Északi-Jeges-tengerről A D/S Midnatsol fedélzetén A Patsjoki életveszélyes sellőin jutottunk fel Finnország legészakibb tengerparti városkájába, Borris Gleb-be. Nagyzolás városkának is nevezni, de akkora karika jelezte térképünkön, hogy a busz órás út után, amelyet a salniijürvii néhány órás pihenőt leszámítva egyfolytában tettünk meg zuhatagj. A csónakjainkon« (koskivene a finn ne- 1 tik), ihletett várakozás ülte meg a lelkünket. Az egész helyiség azonban a barátságos kis turista-szállón és bezárt orosz templomon kívül nem állott egyébből, mint vagy Ipisz disziióólszerii. gerendákra épített faviskóból, amelyekben az észak cigányai, a lappok, tengetik halászéletüket. Már a neve is elárulja. bogy a forradalom előtt a Air birodalmához tartozott Boris Gleb és csak az 1920 október 19-én kötőit doiparti békében került az úgynevezett Petsamo-vidékkel Finnországhoz, \ hogy egy keskeny utat kapjon az Északi Jeges-tengerhez, E vidék geográfiai megismerése volt végcélja a Kogutowiez- Teleki-féle északeurópai földrajzi tanulmányútnak, amelyen néhányan mint kültagok vehettünk szívességből részt. Vizűm nélkül Norvégiában Itt most öten búcsút vettünk tőlük, hogy marcona finn őrnagy vezetőnkkel egy lélekvesztőn leereszkedjünk a Paatsjckin halászíalnig. ahol egy kis finn benzines vett föl bennünket s éjfél tájra bepöfögött velünk a legkeletibb norvég város, Kirkenes kikötőjébe. Vezetőnk felkeltette a révkapitányt és elmagyarázta neki, hogy mi norvég vizűin nélkül léptük át előzetes telefonengedély alapján a határt és másnap fogunk a kirkenesi királyi rendőrprefektusnál jelentkezni. Néhány perc múlva már Riesz March al, a stockholmi egyetem magyar niathematikusával. falatoztuk tiszta hotelszobánkban. Pompásan Ízlett a norvég sör. lévén abban a két percentes finn sörrel ellentétben normális alkoholtartalom. Reggel tiz órakor, amint öltözés közben kitekintettem a tengerre, épen siklott be a kikötőbe a Del Bergenske Üampskibssclskap nagyságra második gőzöse, a Mindnatsol« (Éjféli nap.) Lappföldi turistakalandozásaink után Jól esett az européer, sőt amerikai arcokat szemlélnünk, akik a bajó hat órás kirkenesi pihenőjét' részint a városban való szemlélődésre és vásárlásra használták, részint pedig motorcsónakkal kirándulták Boris Glabbe. Miután jelentkeztünk a rendörprefektusnál, aki rendes embereknek találván bennünket, egyszerűen le^templizte útleveleinket s egy norvég királyi hivatalnok eleganciájával szerencsés utat kívánt a tengeren, betértünk egy csinos kávéházba. A jeges-tengerparti norvég városok. torony látszik. Maga a kis szigettől eltakart Vadsö városka csak akkor bújik elő. amikor bekanyarodunk a kikötőbe. Bár csak kétezer lakosa van. de vagy tiz Ford-autó áh a kikötőben. Uccái pompásan kövezve, villanyvilágítás, minden lakásban telefon, a faházak tetejéről lecsüngnek a rádió antennái. Vízvezeték és óriási tűzbiztonsági intézkedések mindenütt. Élénk élet az uccákou, bennünket, ideszakadt magyarokat különös idiómánk miatt ugyancsak int".;-; bámulnak. Bori a járjuk a zsúfolt üzleteket, amelyek telve halászati és sportcikkekkel. meg északi exotikuiuokkal, A vásárlástól azonban hamar elmegy a kedvünk, mert a drágaság dollárra átszámítva is horribilis. A lakosság fele iü finn, akik úgy vándoroltak he és kvaeneknek nevezik őket. Miután az északi szélesség 7lC foka alatt vagyunk, fának többé válóban nyoma sincs. A polgármesteri rezidencia és a lutheránus tem piom közt lévő téren hol hóra. hol tűre lépkedünk. A, kis kertekben legfeljebb ktumpli, rebarbara, ueíelejts és százszorszép virágzik. De a gyönyörű, tiszta faházak minden ablaka egy-egy rózsaliget. Társasélet a Midnatsolon Miután másodikat tülkölt hajónk, j visszatérünk rá, s a gong barátságos | hangja hamarosan »aften«-hez, vacsorához hiv bennünket. Mint a Baltikumtól kezdve mindenütt, ez itt is hideg hots d’ocvres-rel kezdődik. Töméntelen az ízes falatokban a választék, nem győzi áz e célból külön középen megrakott asztalt kerülgetni az ember, de úgy lógnak ki rajta, hogy a meleg húsételt igen gyors tempóban szervírozzák. A vaj, az illatos tea, a naranesjam s az angol kekszek elinaradhatatlanok. Vacsora után a dohányzóban élénk éiet indul meg. A svédeken és norvégeken kivid dánok, hollandok, angolok és amerikaiak utitársaink. Főleg angolul társalgunk, társasjátékokat játszunk, hallgatjuk a rádiókcncertel, majd zongorázunk, táncolunk, amíg a sós széltől átfujt testünk meg nem kívánja az éjjeli pihenést. A hirtelen kerekedett j óriási szélvihar ellenére, amelyet oly rossz indulatunak minősít kapitányunk, hogy a Nordkap elkerülésével fenyeget j bennünket, kiszállok éjfélkor ágyamból, I hogy lábain tapadhassa a kis szigeten j fekvő Vardő városát, és áldozhassak a két magyar jezsuitaatya emlékének, akik 1769-ben itt figyelték meg a Vénusz átvonulását. Két magyar tudós Vurdöben Hell Miksa volt az egyik, aki sehneei I születésit és diák volt, majd Trencsén-; ben lépett be a rendbe, aztán Lőcsén ta- j rmrkodott, berendezte a nagyszombati és az egri csillagvizsgálót s végre is a bécsi egyetemen lett az asztronómia j tanára s az ottani csillagvizsgáló igazgatója. VII. Keresztély dán király költségén ment fel nagyszombati asszisztensével. Sajnovics János jezsuitával Vardöbe, hogy a Vénusz átvonulásáról, amelyet az akkori tudományos világ nagy figyelemre méltatott, megfigyeléseket tegyen. Ennek a kilenc hónapi vardöi tartózkodásnak nemcsak asztronómiai, hanem elhatározó jelentőségű nyelvészeti eredménye is lett. Helltől liátramaradt egy kiadatlan terjedelmes foliókonvolutum a magyar és lapp rokonságról, az a mii azonban, amelyet Sajnovics 1770-ben r Demonstratio. Idióma Ungarorum ct Lapponum idem esse>fHatuiai'. -. bővített kiadása Tyrnavi.ie) .cím alatt megjelentetett, az összehasonlító nyelvészet tengerébe vetett első kő volt, amelynek hullámgyürtiiben a finnugor nyelv rokonság fogant, lleli és Sajnovics bejegyezték nevüket a vardöi lutheránus anyakönyvbe is. Az előbbiről még a Baedeker is megemlékezik, de. ki tudja, hogy magyar volt . . . A négyezer lakosú városkának van még egy történelmi nevezetessége. 1893 julius él-én innen hagyta cl Fridtjof Nansen »Tram« nevű sarki hajójával a kikötőt és !S9fi augusztus 13 án itt lépett először norvég földre, amint a VVidvvard angol jachttal a Ferenc Józséf-füldröl jött. Az éjléli nap Éjfél után a dühöngő orkánban és a magasan ragyogó éjféli nap világában. Az uceán nyüzsgőn kereng az éiet, az üzletek nyitva, mindenki a kikötőire siklott: hajókirálynőnek hódol. Az idő fonalát már napokkal előbb a finnországi lappok földjén elvesztettem, amint 33’ 30" alatt a sarkféri tőt alhagytuk. Azóta a folytonos nappalban elveszett az, egymásra következés mértéke. A nagy örökkévalóságot nem rovátkolják többé, fehérre és feketére a nappalok és éjszakák. Senki sem tudja, hogy hány óra van, mert hiába mondod, hogy félkettő, eldönteni: éjjel-e vagy nappal, képtelen vagy. Az örökké világos norvég jelenben a múlt és jövő elsimulnak. A hajón nem alszik senki, mindenki a várost járja. A vardöjek meg a hajó kedvéért virrasztanak, mert mindig éjfélkor érkezik. A nap fényesen süt, de valahogy nincsen melege. A fehér éjszakában valami csodás bág.vadtság. Olyan, mint az észak asszonya: hideg, hűséges, de 'nem kergeti a sért agyadba. Hiába próí bálom álomra hajtani fejemet, a mindent J uraló nap belopja sugarait az elsötéti- J tett kabinba is, és valami ébrentartó idegesség lesz úrrá a testemen^ Érzem, hogy a hold és csillagfosztó nap mezme| vizái, s mint lázbetegnek nem borul álom szememre a fehér éjszakában. Ahol a hal ural minden érdeket Lelkem minden erejét össze kell szedj nem a napüstéses viharban, hogy ellenálljak a tenger hatalmának. Fokozza küzdelmemet az orromban maradt bűz, amely hozzátartozik ez északkeleti norvég városok romantikájához. Itt az emhcrlakta föld egészen háttérbe szorul, s a tenger, illetve a hal veszi át minden érdek fölött az uralmat. Azok a norvég koronában milliomosok, akik broadeastingig és autóig'a technika1 minden modern vívmányával felszerelt házaikban étnek itt, csak a hal kedvéért laknak a sötétség és világosság c sötétséges hónába}!. Fü és-fa helyett itt balszáritó állványok LTtjelder«) szegélyezik az utakat, uccákat, kerteket, házak környékét. Rajtuk szárítja a szél a ketté hasított és farkánál fogva összekötött tőkehal millióit, amelyket »Törfisk« (Stockfisch) név alatt főleg Olasz- és Spanyoléi szagba szállítanak. A lialfejek garmadában hevernek, mert belőlük: még műtrágya készül. Májukból pedig a csukamájolaj. Leírhatatlan az a bűz, amely ebből ,i halegyveiegböl a vidékre árad, Vardő'1 a lappföldi halászat központja harmincmillió évi halátlaggal, amelynek kifogására a Lofótókbeli halászat bevégtzíe után áprilisban itt busz-huszonötezer halász indul neki négy-hatezer kis-.' bárkával. Európa legészakibb fokánál Másnap délig kitombolja magát a vihar, s a fáradt tenger kiteríti szőnyegét. Olyan, mintha visszaborzolt• zöld bár- Sony volna. Mohó vágyódással tapad rá a szemein, hisz ez a szín egyébként ebből a miliőből hiányzik. A táj egyre arktikusabbá válik- Bekanyarodunk a fiordok világába. A nagy bámész pala- és gránitóriások oly közeire tolják felénk tar koponyáikat, hogy szinte ki nyújtjuk a kezünket földjük. Viharharapta ormaikat megtilt a zordouság melankóliája. Napjártányira1 sem csónak, sem ember. Csak a mozgó nyakú, feliér sirályok. kisérnek, amelyeket amerikai lányok etetnek a hajóról. A Svaerholtklubben háromszáz méter magas sziklafalánál eldördül a hajó ágyúja, mire atkák miriádja rebben fel a madárszigetről s eszeveszetten kereng a levegőben, szinte beárnyékolva a napot, mint hóíergeteg. A társaságon egyre fokozódó izgalom vesz erőt. Mindenkinek, még a hanyag amerikai dámáknak is mappa van a kezükben. Egyszerre elkiáltja magát valaki a Nordkap! Mindenki a fedélzet korlátjára liajpl és lélegzetet visszafojtvégtelenségébe. Tar koponyáját egyene- 10’ 24’’ alatt azeurópai szárazföld legészakibb pontját elérjük. a sarki- tengerbe, amely évmilliók óta csapdossa, ostromolja, de neki a születő század képe nem uj, nem idegen . . , A kapitány rendeletére a Midnatsol is tiszteleg a fekete Imperator előtt, Este kilenc óra van,, amikor közvetlen mellette haladunk el, s négyszer eldördül a hajó nagy ágyúja és fölröppen az árbocra a vörös mezőben ágaskodó aranyos norvég' oroszlán, mely tisztelegve emeli meg a körmei közt tartott viking csatabárdot az északi óriás előtt. Egészen különös érzések és gondolatok támadnak bennem. »Az ember tragédiája . tizennegyedik sziljében képzelem magamat, »Hol a növény is ktizdni már kifáradt«, hol a 'percek kiesnek az idő skálájából, s uj dimenziókat kap a végtelen. Csekey István Délután négy órakor futott ki velünk a Sydvaranger-fjordba a Midnatsol. Hosszasan néztünk vissza a fedélzetről a tipikus kis északnorvégiai városra. Olyannak tiint fel, mint egy kubista festmény, vaáy mintha gyerekek építették volna tarka kirakókockákból. Fehér, vörös, sárga és acélkék színű faházak, sorakoznak egymás mellé, keskeny, hárem-négy ablakos fronttal és hegyes, bansaj.ellegü tetőkkel. A kép azért anynyira kubista formájú, mert a házak szincs kockáit sehol nem töri meg a fák hullámos, zöld lombja. Itt már fenyő- és nyírfa sem él, sőt füvet is alig látni. Még kotnorabbá teszi a képet a fekete szénpor, mert Kirkenes melleit vannak Norvégia legjelentékenyebb, mágnás tartalmú vasércbányái, amelyekben ezernél több munkás dolgozik. Mire hajónk a nyílt tengert hasítja, kibújik a felhők mögül a nap is, és este, bét 'óra tájban fekete hegyekből fehér Hullámos/ ;ti mmi! nifluiiujijnüniuflHamiiüJiHijummai selymes haj «fflniiifiuiiümwiiiaimnJiniiMKiiijaiHM „Elida" Shampoon állandó használatánál Kedden, csütörtökön,szombaton és vasárnap koncert a STEINERcukrászdában
