Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-17 / 15. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. januári?. jelölések a novisadi zsidó hitközségnél Három pári küzd a mandátumokért Noviszádról jelentik: Noviszadon január 25-én tartják meg a szidó hitközségi választásokat, amelyre három párt készülődik. A jelölési határidő pénteken délután járt le és a pénteki nap folyamán úgy az Ernszt-párt, mint a cionista párt, valamint a disszidens cionist ái benyújtották jelölő listájukat. A noviszadi zsidóságot most az országos választásoknál is jobban érdek i, hogy január-25-én melyik lista kap abszolút többséget. , < Az Ernszt-párt listáján listavezető Ernszt Bernát, jelöltek: Lusztig Nándor, Wertheim Henrik, Róth Vilmos, Krausz Mihály, Reiner Simon, Frank Gyula, Klein Zsigmond, König Adolf, Grósz Viktor, Náthán Adó f, Széke y Arnöid, dr. Czipris Oszkár, dr Schwartz János, Bachrach Lajos, Farkas Mór, Weiner Adolf, dr. Fenyő Gyula, Kassowitz Miksa, dr. Schossberger Izidor, Orenstein Simon, dr. Tibor Dezső, Königstädtler Dusán, dr. Epstein Lajos, Forgács Benő, Röszler Albert, Hajos Gyula, Boschán Miksa, Mikes Aladár, Offner Fülöp, Friedmann Dávid, Siegelte.d j Jakab, Kohn Gyula József, ifjú Löwy Adolf, Schönberger Jenő, Pollák Mór, Wassermann József, Wolí Samu, Mahrer József, Balog Dezső, Lobi Kálmán, Schlanger Mór és Havas Aladár. A cionista párt listáján ’listavezető dr. Szattler Mátyás, jcl.üitek: Roseisbiiith Samu, dr. Kassowitz Ármin, Virág József, Weisz Frigyes, Bader Miksa, Locker Vilmos, Löwy Mátyás, L ászló Jakab, Vig Vilmos, dr. Nagy Ferenc, Eckstein Simon, Mérő Oszkár, Schossberger Henrik, Schwartz Egon, Sćhossberger Jenő, Neumann Mátyás, K ein Jenő, Hered Jenő, dr. Balázs Ignác, Müller Rudolf, Weinfeíd Vilmos, Vig Emil, Kertész Simon, Grünbergcr Adolf, Piszkei- József, László Lajos, Reuter József, dr. Morgenstern Jakab, dr. Schwartz Péter, Grossmann Arnold, Goldberger Illés, Lampel József, Hölzl Simon, Weitzenhofer Bernát, Moyzes J'z ef, Breuer Simon, Goldner Sámuel, Almoslino Emi!, Iritz Mór, Jelenik Vilmos, Radó Róbert, Kovács Bálint. A harmadik lista a dissidenseké, ezen a listavezető Kohn Gyula József, a jetiitek pedig Komlós Béla, Orody Lajos, Zwieback Adolf, Wassermann József, Handler Adolf, Boschán Miksa, Berger Manó, Skopál Arnold, Königstädt er Dusán, dr. Schwartz Péter, Brandeis Jehiida, Lampel József, Philip Réz ő, Fischer Béla, Rosenzweig Lajos, Mikes Aladár, Kamer Miksa, Ernst József, Pézing Dávid, Löwingcr Izidor, Flesch Lipót, Hajós Gyula, Krausz Mihály, Gös! Vilmos, Ofner Fülöp, Vig Vilmos, Fogéi Henrik, Wolf Samu, Políák Mór, Wertheim Henrik, Kovács Dezső, Geiger Henrik, Reiner József, Singer Vilmos, Roth Ferenc, Schenk Mór, Frank Gyula, Löflcr Albert, Bachrach Miksa, Farkas Mór, Weiner Adolf, Lederer Sándor. A választás kimenetele után Noviszadon valláskü'ömbség nélkül élénk deklődés mutatkozik. cr-Nagyarányu adóeltitkolások Novlszadoo A pénzügyigazgatóság meg akarja semmisíteni a noviszacü adókivetéseket A Bácsinegyei Napló már jelentette, hogy a vajdasági tartományi pénzügyigazgatóság január elején kisérletképen néhány nagyobb noviszadi cégnél a forgalmi adóbevallás szempontjából vizsgálatot tartott és megdöbbentő felfedezésre jutott. Bugarszky Tódor pénzügyigazgatósági inspektor több cégnél tartott vizsgálatot és kettőnek kivételével valamennyinél súlyos visszaéléseknek jött nyomára. Egy Jevrejskauccai' textilcég 31 Vs milliós forgalmat mutat ki saját üzleti könyveiben, mig a pénzügyigazgatóságnál csak 5 millió dinár forgalmat vallott be. Egy Pasicsi-uccai textilcég viszont kereken megtagadta az üzleti könyvek felmutatását, ugyanígy cselekedett egy Futaki-uceai másik textilcég is. A pénzügyigazgatóság egy másik esetben a vukovári pénzügyigazgatóság révén megállapította, hogy egy noviszadi cég vukovári fiókjában hat millió dinár forgalmid ért cl, ugyanakkor p noviszadi {r/ékliely a vukovári fiókkal együtt öszszeseu egy millió dinár forgalomról tett vallomást. Matics Vásza pénzügyigazgató az adóbotrány ügyében a következőket mondotta a Bácsmegyei Napló munkatársának: — Nagyszabású adóeltitkolásra jöttünk rá, egyesek, hogy ezt palástolják, megtagadták üzleti könyveik felmutatását, de azért a pénzügyigazgatóságnak, módjában van a könyvek nélkül is, — főleg a bankoknál eszközölt devizavásárlások alapján, —- pontosan, ha kissé körülményesen is megállapítani az egyes cégek elért forgalmát.-- A vizsgálat folyamatban van, e percben a neveket még nem adhatom ki a nyilvánosság számára, de mihelyt a vizsgálat befejeződik, jelentést fogok tenni a pénzügyminiszternek. aki meg fo<ria állapítani, hogy mi történjen tovább. Hamis adóvallomás esetén a törvény az adóalap öt-húszszorosát rój ja ki bírságképpen. Minthogy az c‘""'1k cég dl millió forgalom helyett csak; 5 millió forgalmat vallott be és igy a kincstárt 26 millió dinár utáni 1%-os forgalmi adóval, vagyis 260.000 dinárral megkárositolta, gkisebt) bírság tehát 1,300.000 dinár lenne. De mert ezek a most napfényre került esetek nem szórványosan előfordult jelenségek, előterjesztést fogok a pénzügyminiszternek tenni, Az ifjúság nyomában Irta : Rozványi Vilmos Már napi program szerint élt mindennap. És ez a napi program már nem is tárgyi ténykedést, valamely üzleti vagy egyéb tevékenységet határozott meg, hanem a mindenáron elaludni akaró lélek ébrentartásához szükséges indulatokat. ö maga igy mondta el az öregségtől fázósan összegubbadva az öregségtől épp úgy összezsugorodott barátainak : — Reggel nyolckor felkelek mérgelődni. Tizik pukkadok és veszekedek. Akkor találkozom veletek és kipróbálom, hogy melyikünk emlékszik többre a régi világból . . . Aztán -- hiszen tudjátok —■ tizenkettőre összeveszünk, hogy Blaháné a Sárgacsikóban volt-e szebb, vagy a Falu rosszában, vagy azon, hogy Tisza Kálmán politikája helyes volt-e, mikor a fővárosban kizáróan a magyar nyelvet tette kötelezően hivatalos nyelvvé a német helyébe 1871 - ben, mindegy no, szóval összeveszünk, tehát tizenkettőtől kettőig megint haragszom . . . Akkor lefekszem és négyig aggódom, fegtok-e még hatkor is emlékezni a délelőtti összeveszésre. Félelmemben elalszom. Hatkor nagyon örülök, mert ti sem mertek haragudni. Nyolcra megint- összeveszünk, hogy túlságosan el ne álmosodjuaik . . . Azért Iiigyjétek cl, mégis szép'volt az élet... Szép volt! Az öreg ur nem is veszi észre, hogy a jelenből már csak a napi program maradt meg, amely már #em nem szép, sem nem csúnya, csak szükséges, hogy az ember el ne aludjék, g Annál megdöbbentőbb volt az utolsó* napja, amely úgy telt el, mint huszas i éveink napjai szoktak. Egy zeneóráról siető, fiatal lányt iá- i tott meg délben az Andrássy-uton. Látni már két év óta látta mindennap, de csak most vette észre, amikor az a lány a mai divattól eltérően zsinóros, prémes bundában, prémsapkában lebegett el előtte. — Ilonka! kiáltott utána a kisérte tre ineredők rémületével. De amint a lány megfordult, az öreg ur rögtön fülig vörösödve sütötte le szemét. A lány kedvesen, az öregséget tisztelők illedelmes modorában, mert azt hitte, hogy az öreg ur valamelyik unokájával tévesztette össze:-- Nem tesz semmit, uram. Előfordul. S ment tovább a maga utján. Csak akkor riadt meg, amikor két utcasarkon túl észrevette, hogy az öreg ur lelkendezve igyekszik utána. Nem szemtelenül, nem durva éhtől csillogó szemmel, inkább még mindig mintha meg -volna ijedve valami váratlan, ismeretlen romlátástól. — Ez, úgy látszik, mégis valamely unokájának gondol s most ,azt hiszi, hogy el akarom magam tagadni; — idegesedik -el a lány is és megáll. Derült mosollyal szánbevárja a csoszogó öreget . . . Nyílt utcán vannak, nem érheti inzultus. Aztán valami különös, furcsa dolog történhetik a fehérhajú úrral, akit ő is már két. éve ismer látásból — Nem vagyok Ilonka, kedves bácsi! — kacagja‘szinte gyermeket becéző jóindulattal. — Tessék már jól megnézni engem..Aztán kicsit riadtan a saját bátorságától, , halkabban teszi hozzá: — Jaj, bocsásson meg, kérem, nem akarom, hogy valamelyik unokája kikapjon énmiattam és családi szcéttákuak legyen kitéve... kérem... Az'öreg ur azonban villámló, haragos tekintettel mered rá s izgalomtól rekedten, szinte kiáltozva, támad rá:- - Né fecsegjen itt annyit.! . , . Menjen előre. Nem tudja, mi vau itt . . . És még mosolyogni is úgy mosolyog, mint akkor . . . Menjen hát kérem, és ne törődjék velem, ha utánamegyek!... Ne álljon meg. Amit az előbb mondott, az hazugság, menjen! Majdnem követelő üvöltés volt az utolsó szó . . . A lány szinte futásnak eredt. Az öreg ur, mint aki er,'r nagy élmény zavarából visszaocsudik az élménybe, néhány mély lélekzetet vesz és álmodozó szemmel indul utána. Motyog. —■ Tacskó! Azt hiszi, őrá vagyok kiváncsi . . . Nem, nem! Hanem ötven évvel ezelőtt volt itt, ugyanezen a helyen, ugyanebben az órában . . . Az utolsó morfondiát az öreg: ur selypítve, affcktálva,- hangját el vékonyítva mondja s fejét negédesen ingatja felhúzott válla között. Aztán megint ideges hangossággal: — Az vagy, tacskó, aminek nézlek! Mars! És minden erejével igyekszik a fiatal hölgy után: Páldi Bárót Ilonka vagy, megértetted? Pardon! Vagyis . . . Eh, mit!... Itt minden ugyanaz. Rézvörös levelek gurulnak a lábam előtt. Apró ámorok. Utánad futnak, Ilonka, hogy megállítsanak nekem ... Eh, mit, utolsó arany napsugarak tánca a fürleiden, hogy ne tudjak ma éjjel aludni, mert az aranykarikák ott kápráznak hajnalig a szemem előtt... Úgy, úgy, büszkén, Ilonka, büszkén, hogy sirjak bele egész életemen át. Azok a rézvörös levelek ott a lábad előtt, rúgd el, ügy, úgy. ■ lépj rájuk, úgy, úgy!... I A káprázat bontó ereje végleg Je■fogja az öreg m; minden ideg.*rálát hogy semmisítse meg az egész noviszadi adókivetést, mert az szabálytalan és nem a valódi állapotnak megfelelő. Az államnak nem az az érdeke, hogy büntesse a feleket, hanem, hogy mindenki azt az adót fizesse meg, amelyet a törvény értelmében fizetnie kellene. Zajos jelenetek a francia1 kamarában A jobboldal botrái yt rendezett Painlevé elnöki székfoglalója miatt Párisból jelentik:' Painlevé, a kamara újonnan megválasztott elnöke, az elnöki szék elfoglalása után megköszönte a választást. Hosszabb beszédében kifejtette, hogy megokoltunk látja, ha a vita szenvedélyesen uj életre kél, mert nagy nemzetközi érdekek, a hitelek, a jólét. Franciaország biztonsága fütik. A vitában azonban kellő rendet kell tartani, mert ezzel is a hazafiasság jelét adják. Painlevé beköszöntője után, a melyet különösem a végefelé a jobboldaliak tiltakozása és a baloldal tetszésnyilvánítása - szakított meg, az ülés mindjárt mozgalmassá vált. Amikor az elnök a kormánnyal való egyetértésben megadta a szót Masson képviselőnek, hogy előterjeszszc interpellációját a douartvenezi sztrájkról, a jobboldali blokle, amely e kérdés tárgyalására nem számi1 tott, heves tiltakozásba tört ki és lármával akarta a szónokot megakadályozni. Painlevé és iierriot hasztalan igyekeztek a kamarát csittitani: az ülést fel kellett függeszteni. A kommunisták szemmel látható örömmel nézték a jobboldal és a baloldal viszályát és az Internaciondlét énekelték. Amikor az illést újra megnyitották, valamenyuyire megnyugodtak, úgy. hogy Masson végül is kifejthette mondanivalóját a douarnenezi eseményekről. Tán az sem biztos, hogy az a lány még ott megy előtte... azaz, hogy biztos. Minden úgy van. A lány befordul! egy ötemeletes ház kapuján. Az öreg ur majdnem íelsikolt az uj* jongástól: — Még a ház is! ' És bemegy a kapun ő is. Föl, föl a lépcsőkön. A lány menekülése már eszeveszett futássá fokozódik. És ő mégis utoléri. Még az utolsó fordulón is utoléri. De amint a lány itt is eltűnik, az öreg ur hirtelen megáil. A torkához kap. A halálfélelem egy pillanatra kijózanítja. De csak egy pillanatra. Aztán vad sirás, fejeződik ki a tekintetén, könnytelen, rettenetes sirás: — Ilonka!!! Zokogó kiáltása néhány másodpercig, csöndre fogja az óriási házat. Amint elterül a lépcsőn, az üldözött lány visszafut hozzá: — Mi történik magával, kedves bácsi? Kezét tördelve letérdel, s föléje hajlik a haldokló öreg untak. Az fölnyitja a szemét. Nyugodt, derűs, majdnem hangos vidámság a barna szemek mélyén. Csak a hangja volt már alig hallható: —- Látja, csacsi gyerek, minek szaladt úgy... Most megölt... Mikor a lány rémületét leolvasta, már csak a pillája nyugodt Iccsukásával tudta a rettegő teremtést nyugtatni: — No ne ijedjen meg! Úgyis meghaltam volna. De igy legalább nagyon 'szép volt . . . j Az utolsó órában történt olyasmi az öreg úrral, amit érdemes volt a múlt . szépségével felruházni még ott, az utolsó pillanatban.
