Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-03 / 2. szám
1025. január 3. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal Horthy cáfolja IV-ik Károly följegyzéseit Bethlen magyar miniszterelnök félhivatalos nyilatkozata — Az exkirály és a kormányzó húsvéti összecsapásának újabb részletei — Horthy megvádolta az exkirályt, hogy gyáván megszökött a forradalom elől Horthy kormányzó Bécs fegyveres megtámadására beszélte rá IV-ik Károlyt Budapestről jelentik; A magyar kormány a miniszterelnöki sajtóiroda utján bizalmasan közölte a lapokkal, hogy IV. Károly most megjelent följegyzéseiböl ne közöljenek részleteket, mert azoknak az újságoknak, amelyek az exkirály naplóját ismertetik uccai árusítását be fogják tiltani. A budapesti sajtó a kormány tilalom miatt nem ir u világszenzációt jelentő emlékiratokról, politikai körökben azonban ennek ellenére is kézről-kézre jár a napló legizgalmasabb fejezete: az exkirály és a kormányzó húsvéti találkozásának leírása, amelynek egyes részleteit a Bácsmegyei Napló már közölte. A kormányzó kiváltságára a kormány a Magyar Távirati Iroda utján a küvetk'eizlő kommünikét adatta ki. — Bethlen István gróf miniszterelnök a /lí. T. I. tudósítójának ma a következőket jelentette ki: Bírom a kormányzó ur meghatalmazását annak leszögezésérc, hogy a meghalt király és közölte lefolyt utolsó beszélgetés leírásának nagyobb része kitalálás. Különösen kiemelésre szorul, hogy Werkmann beállítása, mely szerint a kormányzó személyes előnyök elnyerésétől tette függővé a hatalom átadását, pusztán kísérlet a kormányzó általánosan tisztelt személyének lekicsinylésére. A meghalt király és a kormányzó lefolyt utolsó beszélgetése négv szemközt történt s igy nem bizonyítható, hogy TV. Károly igazat irt-e naplójában, vagy pedig — ahogyan a cáfolat mondja — csak -kitalált i a beszélgetés leírása. Bethlen nyilatkozata egyébként a közölt beszélgetés ^nagyobb részéinek cáfolására szorítkozik csupán. A húsvéti beszélgetés leírásának azt a részét, amelyet IV. Károly igy vezet be naplójában: «most kőtárai birkózás kezdődött a hataloméli, amelynek folyamán én, aki Horthy.vnI ellentétben, nem rendelkeztem fegyverekkel és annak ellenére, hogy kétségbeesett erőfeszítéseket tettem, elbuktam Horthy uralomvágyán« és amely szerint mint a magyar kormánycáfofát megform utazza, »a kormányzó személyes előnyök elnyerésétől tette függővé a hatalom átadását . a fíácsmegyci Napló már közölte. Az alábbiakban IV. Károly naplója nyomán a kétórás beszélgetés folytatásának leírását ismertetjük. IV. Károly naplója Horthy kiváltságainak és az ezekre vonatkozó alkudozásnak ismertetése után Werktftanti szerint s i óról- szóra igy folyt a tód i I; : — Amikor közöltem Horthyval, hogy rendben van, az aranygyapjas-rendet is megkapja, rendkívül, megörült ennek és azt felelte, hogy az jól log állni neki. Én: Most adja át a hatalmat! Horthy: Lehetetlen! Nem! Nem adhatom ál! Hiszen esküt teltem a nemzetgyűlésnek. P.n: Nekem iett először esküt. Horthy: Az az eskü már nem érvényes. címűit. Én: Nem mull el! Egyetlen katonát nem oldottam fel az esküje alól. önt, Horthy, egy másik, személyes esküié ts köti, a titkos-tanácsosi eskü! Horthy: Ez már mind nem érvényes. Vétségeddel szemben már nem köt semmi. Csak az utolsó esküm érvényes, a mit a nemzetgyűlésnek tettem. Én: Ön is többször kijelentette, amikor megkérdezték, hogyan fogja fel ezt az uj esküt: »Úgy tekintem, mint királyomnak telt esküm megerősítését.« Emlékeztetem schönbrutmi esküiére is. Horthy: Igen, az altkor volt! Most azonban a nemzettel szemben van kötelezettségem. Én: Nincs semmiféle kötelezettsége a nemzettel szemben. Az én megjelenésemmel megszűnt az Ön felelőssége. Én egyedül viselem a teljes felelősséget Isten és a Haza előtt, mert én tettem a királyesküt és nem Ön! Horthy bosszúsan és visszaiitasitólag hallgatott. lin: Ha Ön most vonakodik, hogy a hatalmat átadja, ez uj forradalmat jelent és mától fogva az egész állami élet megint forradalmi talajra jut. Tehát— adja át! Horthy: Nem adom! Én: Tengernagy ur! annál az esküjénél fogva, amelyet Ön nekem, mint Legfőbb Hadurának tett. megparancsolom, hogy engedelmeskedjék és adja át a hatalmat! Horthy: Nem! (Majd rövid szünet után)... Különben is a* hadsereg nem esküdött fel és nem megbízhatóan királyiul. Felségednek nem szabad számítani rá. Én: Ez ellenkezik azokkal a jelentésekkel, amelyeket nekem tettek. Nekem azt jelentették, hogy Ön a kezében tartja a hadseregét. Horthy: Igen, a kezemben tartom, de az a nézetem;, hogy Felséged ne vegye most át a. hatalmat és én nem is adom át. Ennélfogva meg is parancsolom a hadseregnek, amely nekem esküdött fel, hogy Felségednek ne engedelmeskedjék. A hadsereg tartani fogja esküjét és esetleg vérontásokra kerül a sor. Nincsen tehát egy félszázalék valószínűség sem arra, hogy Felséged ügye sikerüljön. Én: Hogy gondolja Ön, hogy a katonák be /fogják tartani az esküt, amikor ön is megszegte esküjét! Horthy: Azokat, akik nem tartják he. egyszerűen lelövetem! Egész önuralmam megfeszítésére volt szükségem, hogy ezeket ne vegyem tudomásul. A magyarok iránti szerétéiből hallgattam és abban a folyton erősödő meggyőződésben, hogy ennek az embernek a kezéből ki kell ragadni az ország sorsának vezetését. Senki nem veit mellettem. Azt sem tudtam, hova leit a két kísérőin. Fegyvertelen voltam, még egy revolver sem volt nálam. Künn Horthy szárnysegédei várakoztak. Itt mindenki az ö parancsának engídjlmeskedik. Nem lehet más fegyverem, csak a nyakas kitartás. Éreztem Horthy egész beszédéből és viselkedéséből, hogy most miit gondolkodik és ezért nyíltan azt mondtam neki: »Ön megmarad a, saját álláspontján és én is az enyémen . . . Mit fog most csinálni?... Élfogat?« Horthy meredten nézett ránt. Azután rögtön zavartan a padlóra sütötte le a szemét. Néhány pillanaton át dermesztő csend volt. Azután Horthy lassan ezt mondta: N... néni, nem iogotn Felségedet elfogatni.« Én: Akkor tehát átadja a hatalmat?... Erre ismét a régi kifogásaival jött elő: , tönkreteszem az országot, jön a kisantant, forradalom lesz. Miért nem várt Felséged még tíz évet? Közben tovább tisztogattam volna.« Amikor láttam, hogy a dolog elhúzódik, azt mondtam: Megmaradok az álláspontomon. Öt perc. időt adok Önnek, hogy meggondolja magát!« De az öt perc letelte után sem tudtam semmit sem elérni. !.. kellett küzdenem felháborodásomat. Megpróbáltam, hogy emlékeztetem arra a bizalomra, a melyben mindenkor részesítettem: egyszerű kapitányból a felelősségteljes üoiiaparahesnoki tisztségre emeltein fel a háborúban. Figyelmeztettem a schönbrunni jelenetre, amikor már minden összeomlott és amikor megígérte, hogy vissza fog segíteni jogaim hoz. Örömmel üdvözöltem, mint kormányzót is. Igazolnia kell tehát ezt a bizalmat, amelyet királya belé helyezett. Nem hagyhatja őt csatlakozni. Hogy lojalitását bizonyítsa, elmondotta Horthy, hogy a József főherceg javára tervezett puccsot vérbe akarta fojtani, József főherceget a király miatt, a királyt az ország miatt nem engedheti a trónra: A kisantant be fog vonulni és Magyarországot, ezt a szegény államot, amely rám bízta magát, egészen cl fogja pusztítani.« Azután igy folytatta: a nép jobban bízik őbenne, aki nem lért ki a vihar elől, mint a királyban, aki mikor veszély volt, elmenekült. Én: Horthy! És egy ilyen igazságtalanságot enged Ön a királya eilen mondani!? Hiszen éppen; ön a tanúm! Ön Schönbmmban volt és mindent látott! Mondja meg a Népnek, futottam-e a veszély elől. vagy nem? Horthy: Ausztriában nem.. Un: És Magyarországon?... Amikor a forradalom kitöri, nem is voltam itt. Újólag kifejtettem Horthynak, hogy a kisantant részéről fenyegető veszélyt nem tartom nagynak, ellenben, ha Horthy azonnal át nem adja a hatalmat, nem tudok semmiért sem kezeskedni. Megmondtam neki továbbá, hogy milyen ígéreteim vannak jelentős vezetőemberektől. ‘Neveket nem .említettem. Majd ismét felszólítottam, hogy adja át a kormányzást. Hirtelen megkérdezte a francia vezetőszemélyeknek a nevét. iin: Nem mondhatom meg. Ez teljes titok. Horthy: Pedig ez lett volna az egyetlen lehetőség arra, hogy a hatalmat átadjam ... Mert. ha a nevek jelentősek... akkor, természetesen egészen másképp áll a dolog. lin: Ha megígéri, hogy hallgatni iog és átadja a hatalmat, akkor. Önnek, a kormányzónak megmondom. Horthy: ígérem. Erre megmondtam a neveket. Horthy (örömmel): Deltát miért nem mondta ezt Felséged mindjárt?!... Így most már ez egészen más! Én: Tehát átadja most? Horthy: Természetes, hogv át fogom adni... de most... ebben a pillanatban ... lehetetlen. Felséged nagyon hirtelen jött. Én: Már a mult ősszel megüzenteltem Önnek, hogy ez év tavaszán feltétlenül visszatérek. 5 Horthy most 'kijelentette, hogy néjTiány hót alatt az egész államapparátust újra a kezében tarthatja. Ennek csak egyetlen feltétele van: hogy én, a Lehár csapataival, időközben Beesnek vonuljak. ^Felséged — mondta Horthy — visszahódítja a jó, öreg Bécset és akkor újra megvan a mi kétíves Ausztria-Magyarországunk.« Horthynak Magyarország határain túl nyúló terveit mindenkor elliibázotlnak tekintettem. Hónapokkal azelőtt uzentettem már neki, hogy állítsa helyre Magyarországon a törvényességet és ne próbálkozzék azzal, hogy, egyrészről, Szlovákiába bevigye a bolsevizmust. másrészről Ausztriát leverje. Horthy ajánlatát tehát most is energikusan elhárítottam: must nein Ausztriáról, hanem Magyarországról van szó. Adja át a hatalmat. Horthy megismételte, hogy most nem tartja eléggé kezében a kormányt és hogy három hétnél előbb ez lehetetlen. Kivettem zsebemből a naptáramat: Ma március 27 van, április 17-éti letelik a három hét. Nézze Horthy, ha ezen a napon Ölt nincsen Szombathelyen, okkor én vagyok ezen a nation Budapestena Horthy először beleegyezett ebbe, de rögtön azután azt mondta, hogy a három hét ke\‘és neki. Nem teheti. Különben is, az egész terv, nem jő. Az antant emberei feltétlenül megneszciik, hogy a király Magyarországon van és akkor ö nem hazudhat. Nem, ez a ícr.v egészen lehetetlen! Felségednek azonnal vissza kell térnie Svájcba.« Én: Megmondtam már Önnek, hogy ez nem lehetséges. Most megint ott voltunk, ahol az elején. Az utolsó eszközhöz folyamodtam. Elfogadtam Horthynak azt a javaslatát. hogy Stájerországon keresztül Bécs ellen vonuljak, de megmondtam, hogy ennek a tervnek a keresztiih ihetöségét meg keli előbb beszélnem Lehárral. (Ez a »megbeszélés« már kevésbé tegzeit Horthynak.) Azután ezzel végeztem: — Ön itt marad, mint tábornokom. Amire Horthy igent intett. Én: Ha esetleg a nagykövetek jönnének, mondja nekik egyszerűen azt, hogy nincs miért tiltakozniuk, mert a király már ismét Magyarországon kivid van. Ha azonban a bécsi felvonulás keresztülvihetetien, akkor Szombathelyen maradok és megvárom, amíg a három hét letelik és Horthy érteni jön. Horthy, ha kissé húzódva is. de azt mondta: rendben van. Az exkirály naplójának ez a fejezete azzal végződik. Hogy a kormányzó nem tartotta meg a királynak tett ígéretét, mert még aznap délután magához kérette az antantköveteket és közölte velük IV. Károllyal folytatott beszélgetését. A -kétórás birkózás« ebéd táján folyt le. Magasházy szárnysegéd nem akarta IV. Károiyt beengedni Horthyhoz, azzal r.z indokolássá!, hogy a kormányzó éppen alszik. A legitimista Sigray Antal Klói ekkor megrántotta az cx-király kabátját és fülébe súgta: — Felséged legyen nagyon energikus! IV. Károly erre Werkrnann szerint nagyon energikusan rászólt Magasházyra: Hol1 van Horthy? Tüstént küldje ide! Miután Horthy visszavonult az t.vkirállyal dolgozószobájába, a szárny segédi előszobában nagy társaság gyűlt össze, vagy harmincait, köztük Horthy felesége, Vass József miniszter, Gömbös Gyula és gróf Teleki Púi akkori miniszterelnök. Teleki beiizeut Horthynak, hogy mint felelős miniszterelnök szeretne jelenlenni a beszélgetésnél. A kormányzó ezt —- Magasházy alján - - igy utasította vissza: Mondja meg neki, hogy hagyjon békén! Prima minór-érü GYERMEK GUMIBUGYIK á 25 és 28 dinár PARFÜMERIE LUKÁCS, NOVISAD Hotel Kraijica Maria épület Zongorázik? Hegedül? Cimbalmorik? Klarinétot vagy mandolint játizik ? A MORAVETZ ALBUM ezidén a fenti hangszerekre kiilönkülön kötetben jelent meg. Ez a legszebb és legpraktikusabb karácsonyi ajándék. Jugoszlávia összes könyvkereskedéseiben kapható. 8747
