Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-03 / 2. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. január 3. nana és azt hiszik, hogy a Radicspárt elleni erőszakos intézkedések a többi ellenzéki pártnak lesznek hasznára. A Davidovics-párt főbizottsága péntek délutáni ülésén foglalkozott a kormány intézkedésével és határozatát a következő kommünikében hozta nyilvánosságra: Á demokrata-párt főbizottsága az obznana kiadása és a Radics-párt feloszlatása következtében beállt helyzetet megvizsgálva, január 2-án tartott ülésén a következőket állapította meg: Az 1924. december 24-iki kelettel kiadott abznana nem alapszik sem az alkotmányon, sem a törvényeken, tehát durva törvénysértés egy egész politikai szervezet ellen. A liorvát köztársasági parasztpártnak az állami berendezkedésre vonatkozó Programm ja sem politikai, sem gazdasági tekintetben nem azonosítható a bolsevizmussal, már csak azért sem, mert a párt kilencvennyolc százaléka paraszt elemekből ál!. Nemzeti és állami szempontból az obznana a nemzet egységének lerombolását jelenti. Az obznana indokai és a benne közölt bizonyítékok nem helytállók. Az egész anyag, amelyet a kormány az obznanában közöl, már 1924. májusában ismeretes volt. Akkor azonban a Pasics-Pribicsevics-kormány nemcsak, hogy semmi intézkedést nem tett a horváit köztársasági paraszfpárt ellen, hanem a párt összes még nem igazolt képviselőjének mandátumát is igazolta. Már pedig — mint az obznana is állítja — a párt vezetősége már 1924. májusban hozzájárult a moszkvai parasztintcrnacion áléba való belépéshez. Aszerint a kormány akciója azok' közé a politikai manőverek közé tartozik, amelyeknek kizárólagos célja a választási többség megteremtése olyan időben, amikor a kormány mögött nem áll a nép többsége. Végül a kommüniké megállapítja1 Ez a jó asszony f Irta: Móricz Zsigmond A Bakcsi- és Penyige-család kétszáz év óta együtt harcol a földdel és a parasztokkal és egymással. S együtt is örül, mikor egy-egy kövér disznó torára összegyűlnek, vagy ha lakodalomra gyűlhetnek, keresztelőre, vagy legalább névnapra. Egész életük oly mély csöndben folyik le, a mindennapi munka egyirányú lefoglaltsága, a falusi élet szakadatlan garasspóroló feszültsége: ezek az alkalmi kilobbanások csapolják le a vér és a lélek gőzeit. Múlt télen történt, hogy a jégyzőéknél voltak toron; éjíélután a falu cigánya beállított a jó napra, néni zavarták el a bandát, hanem táncraperdültek s táncközjben Bakcsi Pista és Penyigéné nagyon megértették egymás tempóját. Jó táncos volt mind a kettő és úgy összeillettek, hogy Bakcsi azt mondta az aszszonynak: — Nézd. Klári, hónap láthatnálak. — De hol? — Nálatok, — De hogj>? — Mint egyik galamb a másikat. Az asszony nevetett. Sose volt szebb és vidámabb, mint ma este, fekete szemei szikráztak és ráfogta a borra, táncra. — Jaj, de ki vagyok melegedve, s megölelte Bakcsóiét. — Jaj, te Zsóka, de nagyon ki vagyok hevülve. Bakesiné az urát nézte. ; — Maga is; sokat ivott, Pista. újból, hogy az obznana kiadása tör vényellenes és hogy az abból folyó intézkedésekért, nemcsak a rendelet megteremtői, hanem azok is felelősséggel fognak tartozni, akik se gédkezet nyújtanak a rendelet végrehajtásában. Házkutatások Zagrebban Zagrebből érkezett hírek szerint a Radics-párt helyiségeiben, valamint a pártvezérek 1 alvásán házkutatást tartottak. A rendőrség sok levelet és iratot foglalt le. A rendőrség házkutatást tartott dr. Lorkovicsnál, a Zajednica elnökénél is, aki szintén tagja a horvát köztársasági föderációnak, Hir szerint Lorkovics lakásán megtalálták Alexander Todor eredeti levelét is amelyet annakidején Radios Istvánhoz intézett. Letartóztatások Splitben és Sarajevóban Mint Splitből jelentik, ott a rendőrség a Radics-párt két vezetőtagját letartóztatta. A Radics-párt Spliti, szervezetének hivatalos lapja a Hrvacska Rijecs pénteken már nem jelent meg. Szarajevóban szintén több letartóztatás történt. A jóváhagyott Radics-párti listák sorsa A politikai köröket leginkább az a kérdés foglalkoztatja, hogy most az obznana kiadása után mi lesz azoknak a Radics-párti listáiénak a sorsa, amelyeket a bírósagok már eddig átvettek és jóváhagytak. Erre vonatkozólag különböző jogi vélemények alakultak ki. Több ellenéki jogász-politikus a Bácsi negyei Napló beogradi munkatársa előtt annak a véleményének adott kifejezést, hogy a már eliogaáoit listák felett a választásokon meg kell ejteni a szavazást. Az ellenzéki jogászok magyarázata szerint a választói törvény értelmében a bíróságok kötelesek a választások előtt a kitűzött határidőben közölni a központí választási bizottság elnökével a jóváhagyót listák jegyzékét. A bizottság gondoskodik a választások szabályos lefolyásáról és az urnák felállításáról. A döntés a választásra vonatkozó minden kérdésben a választási főbizottságot illeti, amelyben az állami bizottság delegáltjain kívül minden listát két delegátus képvisel. A kormánynak «tehát a bizottságban még abban az esetben sincs többsége, ha a választási bizottság elnöke a kormány intenciói szerint j^tna is el. Ennek folytán — az ellenzéki jogászok okfejtése szerint — ha a bizottság úgy találja, hogy a választás a Radics-párti urnák fel nem állítása miatt szabálytalanul folyt le, akkor a választás semmissé válik és nyolc napon belül uj választást kell tartani. — Hát akkor még többet iszok. Másnap délelőtt itt volt az állatorvos és a bikabornyukat kivezették a vágóiadhoz. Összekötötték a hornyuk lábát, földredöntötték, a doktor előszedte műszereit s a_ finom késsel megkezdte az operációt: valami különös szerszáma volt, amely mingyárt be is varrta a sebet. — Nem jó kötél az, — mondta Bakcsi Pista — én a Szőkét nem merem rábízni, hanem hozok másat. Penyige kis angol pipából pipázott, úgy nézte a műveletet. — Ha nem vagy lusta, hozhatsz. — Nálad láttam azt a sűrűn sodrott kötelet, az lenne jó. — Hát jöjj be érte, az asszony odaadja. Bakcsi elment. Igyekezett oly nyugodtan lépni, hogy ne lássa meg senki rajta, hogy rohanni tudna s szeretne. Mikor visszajött a kötéllel, ki volt tüzesedve az arca, odavetette. Épp akkor került a sor az ő Szőke nevű fiatal bikájára. Azután minduntalan került valami ilyen ürügy, egyszer a dohányvágót kérte, mikor nem volt otthon a gazda, máskor az alispáni hivatalban járt, hát meghozta az uj híreket. De az asszony egyre szenvedélyesebb lett s szüret után már oly vakmerő, hogy Bakcsi Pistának minden hajaszála az égnek állt. Szép is, jó is a tilos, de ha eszébe villantak a következmények, bele tudott volna halni a rémületbe. —■ Legyen vége, Klári, — mondta végre. — Nincs ennek semmi értel-Adósérelmek és adópanaszok Nem kap adóbizonylatot, aki az év első napján nem fizeti ki adóit cim ezekre a túlzott követelésekre. A törvény értelmében ugyanis az első évnegyedre — január, február és március hónapokra — szóló adókat csak február 15-ig kell beszolgáltatni, tehát a' városi adóhivatal legfeljebb csak február 15. után tagadhatja meg az adóbizonvlat kiadását azoknak, akik eddig a határidőig nem tettek eleget adó-kötelezettségeiknek. Sérelmes az is. hogy a városi adóhivatal a harmadosztálvu kereseti adóra is szed igen gyakran előleget. holott csak a Iiadinvereségadóra leheteti akontációt követelni. Annál is inkább sérelmes ez, mert még csak most fogják megkezdeni a harmadoszíáslyu kereseti adó kivetését. Legjellemzőbb esete talán a sokféle adóanarchiának az. arai a napokban történt Szuboticán. Egy százezer dinár alaptőkévé! rendelkező kis részvénytársaságra 400.000 dinár adót vetettek ki és miután azt nem fizették be, végre akarták hajtani. A részvénytársaságnál azonban nem lehetett iíyeii összegre fedezetet találni, mire a városi adóhivatal « részvénytársaság igazgatósági tagjainál eszközölt foglalást. Ez az eljárás nemcsak teljesen jogtalan. de példátlan is. Ilyen és ehhez hasonló esetek nap-nap után fordulnak elő és tömérdek panaszra adnak okot a nagy adóterhekkel amugvis csak nehezen megbirkózni tudó adófizetők körében. Az adóztatás visszásságairól nagyon sok szó esett már. azonban a szuboticai adóhivatalok állandóan gondoskodnak róla. hogy ez a téma kimeríthetetlen legyen. Csak nemrég fejeződött be a hadiadók kivetése és a beszedésük még nincs is befejezve, a várost pótadó négyszeres összegének a behajtása ellen indított harc pedig még folyamatban van és máris újabb adó-sérelmekről panaszkodnak a kereskedők. Még nem heverték ki a legutóbbi adóterhek súlyos hatását az érdekeitek s a napokban máris megkezdik három évre viszszamenőleg a harmadosztálvu kereseti adó megállapítását. Az újév második napján, pénteken már sok uj panasz volt Ixalíha-tó kereskedők részéről a szuboticai városi adóhivatal eljárása ellen. Azok ugyanis, akiknek január 2-án árujuk érkezett és azt el akarták vámolni, vagy akiknek útlevél-szerzés vagy bármely más célból szükségük volt adóbizonylatra, abban a kellemetlen meglepetésben részesültek. hogy nem kaptak adóöizonylafot. niert a városi adóhivatal előbb ezévi adóiknak, illetőleg adó-elölegeiknek befizetését követeli. A városi adóhivatalnak ez az eljárása nemcsak sérelmes, de jogtalan is. Az adófizetőktől ugyanis már a múlt évnegyedre járó adókat beszedték, az akontációs adók fejében pedig tekintélyes összegeket hajtottak be a múlt év végén és most az uj év első napján nincs még semmi jogme. Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. — Nem. Soha. — Soha. — Soha. — Megtudja az urad. — Tudja mev. A férfi hallgatott. Belőle hiányzott a szenvedély. Felelsége, gyerekei előtt égett a szégyentől. Az asszony oly ártatlan és jó volt, oly természetesen, gyermeki cgyügyüséggel élt körülötte, hogy már nem birt hazamenni; éjjel nem aludt, nappal dolgozni nem tudott, nem Ízlett az egész élet. — Klári, legyen vége. — Soha. — Hát én megmutatom, hogy vége lesz. — Feleségedtől félsz? — Félek hát és nem is látsz többet, azt a keservességit . . . — Igen? . . . Az asszony égett a szenvedélytől. —-Klári fiam, Klári, — tréfált könyörögve Bokosi, — engedj ki az obligóból — Soha. — Soha? — Soha! és tudd meg, ha elmaradsz, én‘megyek a feleségedhez s én magam mondok el neki mindent. Bakcsi kedvetlen nézett az aszszony szemébe; az fekete volt és őrült. Szörnyűek ezek az asszonyok, ha szenvedély lapja el. Az asszony, Smint a morfinista, alig bírta átz éie'tet, a megalkudott napok s órák között csak áttengődte az időt. Szörnyűek a falusi szenvedélyek, a . itt váciak nyugalomban élő lelkek viliarai. A sors szeszélyéből idilli békében élni, csirkcpörökke! harcolni egy életen át annak, aki izzó nagy energiákkal van tele. A férfi soká csak vergődött, kínlódott, végre elszánta magát, lesz ami lesz s heteikig nem ment az asszony felé. Egy este Penyigané beállított Bakcsinéhoz. — Isten hozott, édes Klárim. Az asszony sötéten nézett. — Itthon az urad? — Az uram? . . . mért? . . van! Utána kiáltott, nem kapott laszt. — Gyerekek, szaladjatok apátok után. A vendég komoran ült. — Sokára jön, — mondta gúnyosan. — Majd bejön. — Nem! jön. — Talán átment a — Ige” átment messzire, odáig nem inig én itt vagyok. — Nem értelek. — Nem? — Nem. — Hát nem tudod, hogy az urad a szeretőm? Az asszony elnémult, elámult. — Tavasz óta szeretőm az urad. A háziasszony némán ült, a szeme rá yolf fagyba a másikra, aki elferdült arccal, lihegő, vad viiio"' csapkodta szavak ostorával, véresre Verte szivének zsenge boldogságát, tanítóhoz, valahová, jó is téved haza.
