Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-01 / 1. szám
1925. január 1 BACSMEGYEI NAPLÓ S. oldal Kisebbségi Elet «S9 Bulgáriában, {önt az északi vidékeken, Ltom kevesebb, mint százezer román él kisebbségi sorsban: télig jogiosztottan, ezer sérelemmel és panasszal. Most, bogy Caukov bolgár miniszterelnök Bukarestben járt, a román sajtó tendenciózusan sokat foglalkozott ezeknek a bulgáriai románoknak helyzetével, hangsúlyozván, hogy a bolgár ellenforradalmi rezsim igen kíméletlen politikát folytat kisebbségéi ellen. De megmozdulnak ez alkalommal a bukaresti ügyért mi hallgatók is, akiknek határozata alapján a bulgáriai román eredetű diáitok Bukarestben tanuló csoportja dics hangú emlékiratot nyújtott Caukov mttartözkodása alatt Bratiauu miniszterelnöknek, amelyben a. következőket követelte: 1. A bulgáriai román iskolák szabad működését. 2. Ezeknek az iskoláknak megfelelő állami támogatását. 3. A román oktatási nyelv teljes elismerését. 4. A román ortodox vallásnak és templomainak tisztek tbentartisát. Az emlékiratban a diákok tiltakoztak Caukov terrorlsztikus kormányzása ellen, amely állandóan zaklatja, bántalmazza a bolgárjai románokat, iskolakönyveiket eikeboztatia. a román nemzetiségű államtisztviselőket (ugyanúgy, mim Romániában Bratiauu ék) állásaikból e'bocsáitja. A követelések alátámasztásául az emlékirat azt indítványozta, hegy a román kormány a legszigorúbb szankciókat alkaUmizza: nyomban zárja be a romániai bolgár kisebbség kultúrintézményeit. A román miniszterelnök még nem nyilatkozott a diákok követeléseiről, bár különösen az erdélyi magyarok nagy érdeklődéssel várják: Bratiauu hogy’ ítéli éj a kisebbségeket elnyomó politika embertelenségét és rövidlátását, ha ez a politika történetesen más országok román polgárait sújtja. * Jvfga, nenuetipárti erdélyi romájoiolitikus Nearuttl Romaiieasc- cimii lapjában, Jött Bail a róni án publicista bátor cikket irt a magyar állam tisztviselők mellett. »Erdélyben — irta — román nyelvvizsgára kellett menniük a népkisebbstgi közhivataluokokiiak, akármiíven pozícióban voltak is. A nyelvvizsgák eredménye kielégítő volt, viszont, akik nem mentek át, azoknál különböző cnyhitőköriilményeket kell figyelembe venni. Csak nagyon kevesen vannak, akikre azt lehetne mondani, hogy rosszakaróiból nem tanulták meg az államnyelvet. A jelűitek vizsgáztatására kiküldött bizottságok is tekintettel voltak a vizsgázók különböző körülményeire. A kormánynak vizsgára vonatkozó utasításai azonban jogot adnak a bizottságoknak arra, hogy megfelebbezlietetlenül ítéljenek a vizsgázók felett. Mindenfelől jönnek a ltirek, hogy azokat a tisztviselőket, akik nem mentek át a vizsgán, azzal büntetik, hogy rendekezési állományba helyezik, vagy véglegesen eltávolítják őket a szolgálatból. Az erdélyi tisztviselői karnak volt már része ilyen megpróbáltatásban, amikor ez a tartomány az abszolutizmus után közvetlenül a budapesti kormány hatalma alá került. Akkor azonban a román és más nemzetiségi tisztviselőkről volt szó. Ezeket is kötelezték a magyar államnyelv megtanulására, de azért sok tisztviselő megöregedett hivatalában anélkül,'hogy a magyar nyelvet elsajátította volna. Helyi érdekek, főleg pedig emberi szempontok miatt történt az, hogy mindvégig meghagyták őket hivatalukban. És nem lehet mondani, hogy ezek a tisztviselők nem teljesítették kötelességüket. Anélkül, hogy analógiát keresnék Erdély múltja és jelene között (sokszor helytelenül fogták fel ezt a dolgot), kiemeljük a következő körülményt, amely bizonyítja, hogy ezt a kérdést különbözőképen lehet elbirálni. Egyes megyékben a megbukott tisztviselőket rendelkezési állományba helyezték, más megj ékben egyszerűen végleg kiadták az útjukat, megint más helyeken újabb határidőt tűztek ki nekik a vizsgára. A román állam még abban nem fog tönkremenni, ha néhányszáz tisztviselő!« nem tanulja meg jól a román nyelvet, de az államnak vaját méltósága nem engedheti, hogy tuikemér.yen sújtson olyan egzisztenciákra, amelyek egész életüket az állam hálátlan szolgálatában töltötték.« A magyar tisztviselők dolgát . különben a román kormány kezdi megértőbben kezelni. Rájött, hogy a tulkpmény, szigorú magatartásával Erdély államadminisztrációját teszi ki súlyos veszedelemnek. Nagyváradon, az elbocsátásra ítélt magyar hivatalnokok közül a napokban a legtöbbjének megkegyelmezett már Bukarest. Visszamarasztalta őket állásaikba ... Mussolini megsemmisülésbe viszi a fasista pártot Elsimult az olasz kormányválság Alii an óból jelenük: Rossi emlékiratainak közzététele egész Olaszországban, főként pedig az ellenzéki pártok köretben óriási feltűnést kellett, annál is inkább, mert Rossi, mint Mussolini hajdani sajtófőnöke, a beavatottak köze tartozik. Ez az emlékirat Mussolinit azzal vádolja, hogy egyenesen utasítást adott az atrocitásoknak végrehajtására, a melyeknek áldozatait, elhurcolták, megverték, vagy ricinussal »kezelték.K Mussolini számos nyilatkozata, amelyekre Rossi emlékirata visszatér. olyan fenyegetöhangu. hogy nem is tarthatna számot a komolyan vétel re. ha a fasisták vezére uralmának első esztendeiében hivatalos nyilatkozatai során nem tett volna hasonló kijelentéseket. így a múlt évben egyik beszédében a következőket mondotta: — Aki a iasisla milíciához nyal. golyót kan! Ezt a jelszót a fasista indicia valamennyi őrszobájának falára felírták. _ Mussolini milánói lapja, a Popok» d’Itaiia, részletesen foglalkozik Rossi emlékiratával, s kommentárja nyilván valóan Mussolini vélemé»v é adja vissza. A lap többek között a •következőket mondta: — Az ellenzéki lapoknak az a véleménye, hogy Rosst emlékiratát azért nem bocsátotta részletesebben nyilvánosságra, mert Mateotti meggyilkolására vonatkozóan semmi újabb adatot nem tud. nemcsak önkényes, hanem észszerűden is. mivel Rossi emlékirata egyben védekezés is, védekezés ama vád eilen, hogy Rossi részes a Mateotti meggyilkolására való íelbuitásbau. Sok kai valószínűbb, hogy Rossi bosszút akart állni a kormányon A Corriere dclia Sera ezzel szemben megállapítja, hogy az emlékirat mcgdöntlietetlenü! leleplezte Mttsso Inát. aki mindenről tudott, ami kö'rnyezetében lejátszódott. Ez az emlékirat megcáfolja azokat a híreszteléseket. amelyek szerint Mussolinit saját munkatársai játszották ki. A fasizmuson belül is az erjedés tü netei észlelhetők. Mussolini legújabb politikai sakkhuzása. az ui választások kiírása, amelynek nyilvánvaló célja az volt. hogy az ellenzék erkölcsi harcát politikai mederbe te relic, előreláthatólag olyan eredményekkel fog járni, amelyekre Mussolini nem is gondolt. Az ellenzéki blokk továbbra is hű marad eddigi álláspontjához, s nem hallandó a közeledésre, másfelől az úgynevezett tiszta« fasisták hasonlóképpen elégedetlenek a helyzettel. Michelinét Bianchi. az ni fasistaalkotmán v tervezetének szerzőié, kijelentette, hogy Mussolini elárulta a pártját, ímgy saját személy ét megmentse. A miniszterelnök most már nem csupán a párt többségét, de magát a pártot is közel viszi a megsemmisüléshez. Parlamenti szemoontbói az ellenzék ma inár nem a fasizmussal, hanem egyedül Mussolinival, a kormány elnökével áll szemközt. A iasista pártot ma már nem annyira az ellenzék, mint inkább Mussolini megváltozott magatartása fenyegeti. A Mussolini-kormány bukásáról elterjedt iűrek egyébként koraiaknak bizonyultak. Sem a liberális miniszterek. sem egyéb nem fasista miniszterek nem mondtak le. A miíiiinisztertanácsról kiadott kommüniké bejelenti, hogy a válságot sikerült megoldani és ti kormány változatlan összetételben lép január 3-ikán a kamara elé. Megalakult az uj horvát parasztpárt A disszidensek deklarációja A szerdai nap egyetlen jelentősebb politikai eseménye az a deklaráció, amelyet a horvát köztársasági paraszípártbó! kivált képviselők tettek közzé. A disszidensek számát kormánykörökben harminchatra becsülik, inig a Radics-part szerint mindössze hél képviselő kilépéséről van szó. A kilépett képviselők deklarációja a következőképen hangzik: — A horvát népképviseleíet 1924 augusztus 50-án befejezel! tény elé állítottak a horvát köztársaság parasztpárt képviselői, amikor bejelentették, hogy a párt belépett a moszkvai pa'asztinternacionáléba. Mi elleneztük a parasztintemacionéléba való belépést, mert meg voltunk róla győződve, hogy az egész horvát nép ellenzi. Az események nekünk adtak igazat. Ez a fatális lépés keserű csalódást okozott és úgy a belföldön, mint a külföldön sok ellenséget szerzett a horvát nép nek. — A horvát nép sorsa fölötti súlyos aggodalmaktól eltelve, elhatároztuk, hogy Független Horvát Köztársasági Parasztpárt néven uj pártot alakítsunk. A Horvát Köztársasági Paraszt párt programmját teljes egészében elfogadjuk, de a leghatározottabban visszautasítjuk a parasztinternacionáléhoz való csatlakozást, mert semmiíél külföldi hatalomtól, legkevéshbé pedig a bolsevik kormánytól nem kérünk sem erkölcsi, sem egyéb támogatást. , A disszidens parasztpárli kép viselők elhatározták, hogy SiobodniSeljakcímmel lapot indítanak. Radicsék a disszidensek pártalakitásáról A zagrebi Hrvat a disszidensek akciójáról a következőket írja : A horvát köztársasági psrasztpárt köreiben lekicsinyléssel tekintenek az úgynevezett elégedetlenek akciójára. Meggyőződésük, hogy az akció nem fog sikerre vezetni. A horvát köztársasági parasztpárt választási győ zelme annál nagyobb lesz, minél többet írnak a levitézlett politikusok mozgalmáról. Megelégedéssel konstatálható, hogy egyetlen képviselőjelölt sincs soraikban. A Slobodni Doni legújabb számában Rallies István hosszabb nyilatkozatban foglalkozik a diszszidensek ügyével. Listavezetői jelölések a radikális-párt főbizottsága előtt A radikális-párt főbizottsága szerdán ülést tartott, amelyen az egyes kerületek jelöléseivel foglalkozott. A főbizottság jóváhagyta Trifunovics Misa vallásügyi miniszter sondzsáki, Stojadinovicr Milán pénzügyminiszter montenegrói és Simonovics Milán volt agrárreíormminiszter kruzseváci listavezetői jelölését. Tanácskozások a miniszterelnöknél Pastes miniszterelnököt a délután folyamán meglátogalta a kormány több tagja, akik hosszasan tárgyaltak a miniszterelnökkel. Politikai körökben a tanácskozásoknak nagy jelentőséget tulajdonítanak és összefüggésbe hozzák a kormánynak Radios eiien tervezett rendszabályaival. Májusban ürítik ki a kölni zónát és a Ruhr-vidéket Amerika közbelépett NémetoTszá? érdekében Berlinből jelentik: A kölni zóna kiürítésének elhalasztásából származó konfliktus váratlanul megenyhült és most már erős a remény. hogy Németország és a nagyhatalmak között ebben a kérdésben kompromisszum jön létre. A súlyos diplomáciai válságban beálló fordulatot Amerika közbelépése idézte elő. a mely értesítette az antanthatalmakat. hogy a Dawes-féle ten- végrehajtása ellentétben áll azokkal az intézkedésekkel, amelyek a konfliktust előidézték. Diplomáciai körök véleménye szerint a kompromisszum abban fog állani. hogy 1925 májasáig meghosszabbít iák az angol megszállást a kölni zónában, azután pedig nemcsak az angolok a kölni zónát, hanem a franciák a Ruhr-vidéket is kiürítik. Helyén marad a Marx-kortnány A kölni zóna kiürítésének kérdésében esedékes komoromisszmunak német részről semmi akadálya nem lesz. miután valószínű, hogy az ni birodalmi kormányt ismét az engedékeny Marx fogja megalakítani. Mértékadó berlini politikai körök ugyanis biztosra veszik, hogy Ebért elnök Marx kancellárt bízza meg kormányalakítással, aki a múlt kormány valamennyi tagját felveszi a kabinetbe. beleértve Stresemmn külügyminisztert és Gessler honvédelmi minisztert is. Még nem küldték el a jegnzéket a német kormánynak Parisból jelentik: A nagykövetek értekezlete, amelynek szerda délelőtt kellett volna ülést tartania, csak csütörtök délelőtt ül össze, mert az angol kiküldött nem kapott idejében értesítést kormányától. A Reuter-iroda értesülése szerint a csütörtöki értekezleten a jegyzék átadásának módját is megbeszélik. A nagyhatalmak még ugyanis nem döntöttek, hogy a jegyzéket kollektive kiihljék-e el. vagy hogy minden nagykövet külön jegyzéket nyutison-e át kormánya, részéről. Valószínű, hogy egységes szöveget dolgoz ki a nagyköveti értekezlet. A jegyzéknek nagyjából ideiglenes jellege lesz. amelyet egy második jegyzék fog kiegészíteni
