Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-28 / 26. szám
I 6. oldal. BACSMEGYEl NAPLÓ 1925. január 28. R borbély halála A borbély, aki most szerelmi dráma hősévé lett szülőfalumban, hét évig volt reménytelenül szerelmes Rónay ur leányába, aki karcsú volt mint az árnyék és szőke, mint az angyalok. Rónay ur köz- és váltóügyvéd volt falumban és hírhedt szép-ember, vivő-, úszó- és el mebajnok, vagy ahogy mifelénk az ilyesmit egy gyűjtőnévvel határozzák meg: intelligens ember. Ennek persze megvoltak a maga súlyos következményei is, mert az intelligencia szülőfalumban különböző kötelezettségekkel járt; bált rendezni, korcsolyaversenyt, műkedvelő előadást, stb. stb. és mindezek mellett Rónay ur ráadásul ntég hu férj is maradt, ami a mi vidékünkön szinte csodaszámba ment. Fő fő és hervadhatatlan érdemeket azonban a felekezeti béke megteremtésével szerzett, amelyet ug# ahogy sikerült nyélbeütnie. A mi falunk, ugyanis izig-vérig tekintélytisztelö volt és szigorú korlátokat vont foglalkozás, rang és vallás között. A svábok nem jártak magyar társaságba, a zsidók nem jártak keresztény társaságba, legfeljebb a jótékonycélu ünnepélyeken találkoztak össze, amelyek rendszerint valami sértődéssel vagy botránnyal végződtek amikor is persze mindennek a zsidók voltak-az okai. Milyen esélyekkel is indulhatott itt el a szegény borbély, akit cgysorba helyeztek az úszómesterrel és a pálinkással, akik pedig tudvalevőleg szülőfalum ranglétrájának legalsó fokán álltak és csak per linkód szólították. A borbély a kisasszony papáját szokta borotválni és elválasztani középütt a frizuráját, á !a Lizoíorm. A kisasszony akkoriban tizenhat éves lehetett, a mi szomszédságunkban lakott és csak egy alacsony kőkerítés választotta el őket az udvarunktól. A padlásfeljáróról kényelmesen át lehetett látni hozzájuk, be a lakásba. A szerelmes borbély erre akkor jött rá, amikor apám öreg könyveit vásárolta meg és szedte össze a padláson. Délutánonkint sokszor átlógott hozzánk. Amikor először csíptem meg a padlásiépcsőn, azt mondta, hogy taplót gyűjt, mert az jó az ő betegsége ellen. A tapló ott nőtt a padlásfeli áró deszkái alatt és ő egész késő estig szedegette. Az ügyvéd ur kislányának én is udvaroltam, talán nem is annyira szerelemből, mint inkább az általános csodálat hatása alatt, meg hogy a többi fiukat had egye a fene, hogy pont én... Hát igy konkurrensek lettünk és aztán a borbély egyszer meglátott a töltésen sétálni a kisasszonnyal. Ettől kezdve rettentő nyájas lett hozzám. — Pistuka, jöjjön be nyiratkozni — csalogatott —, hiszen már a füliig ér a haja! — és megnyirt csupa szívességből és közben ravaszul kikérdezett. Hogy kedvezzen, még a bajuszom is lenyirta a nullással. Egyébként ő volt az első ember, aki engem férfiszámba vett abban az időben és a legkomolyabban megkérdezte tőlem: — Borotválás? — ami nekem végtelenül jól esett. Persze a szerelem nem maradhatott titokban, részeg fővel egy este elsírta bánatát a pálinkásnak, aki sietve tovább adta a molnárnak és rövid idő alatt az egész falu tudta hogy a bricó belebo. londult a kisasszonyba. Az esetet mindenki a saját egyénisége szerint bírálta el, de abban valamennyien megegyeztek, hogv a borbélyt aljas és vakmerő betyárnak nevezték, amiért szemet mert vetni — ő, a borbély! — a Rónay ur lányára. Nagyon sokat csúfolták miatta, mert itt szégyennek számított a szerelmi indulat, érthetetlen és kémikus valami, amit az ember vagy letagad, ha már vesztbe rájött va.gv kiröhög énn úgy. mint a félkegvelmflt Szegény borbély csak látott-futott egész nap, sz'vében mázsás fájdalomma.l és aztán idővel különös hírek kezdtek szállingózni a borbélyról. Hogy cigányasszonyokkal jósoltat magának, hogy bájitalt csempészett a kisasszony reggelijébe, hogy boszorkányfüvet szórt az ajtaja elé és így tovább. Aztán mikor egy vasárnap délelőtt borotválás közben belevágott a főkönyvelő ur képébe, az egész falu egyhangúlag úgy vélekedett, hogy veszedelmes bolond és nincs biztonságban nála az ember élete. Később már hozzászoktak az emberek a bolondériához, hogy éjszakánként az ügyvédek ablaka alatt kódorgott, akár egy holdkóros 'költő és az ugrirbugri kövekre borulva "sírt reggelig, lgv ment ez egész télig, mig csak le nem esett az első cső. Egy este haditanácsot tartott legbizalmasabb vezérkarával, a pálinkással és a mezőőrrel, akik azt tanácsolták, hogy kérje meg a lányt feleségül. Ek' or már harmadik éve emésztették a zcrclem tüzei szegény borbély szivét és nagyon-nagyon rosszul nézett ki. Vasárnap teljes ünneplőbe öltözött, szépen megbonytválkozott, finom brillantint kényt a hajába és gyönyörű kemény ingmellben, betétes cipőben beállított az ügyvédhez lánykérőbe. — Na. bricó — mondta az ügyvéd ur leereszkedően —, kit akar bepörölni? A borbély felbátorodott a barátságos fogadtatáson és kirukkolt a nagy ágyúval. — Tiszteit doktor ur — hebegte —, nekem szép üzletem van, naecerüen megélünk belőle mi ketten, tisztelt doktor ur, nekem két polgárim van, én tanuljt ember vagyok, én tudom, hogy kell egy finom kisasszonykával bánni — és igy tovább. Az ügyvéd ur elkezdett nevetni. Aztán hirtelen dühbe gurult: — Te vacak! — ordította és ráugrott és kirúgta, mint egy rongyot, hagy a lába se érte a földet. Mert hol volt még akkor a demokrácia? És azontúl a hegyi borbélyt hivatta, le magához, aki mellesleg foghúzással foglalkozott és semmit se tudott a modern borbélymüv észetről, de viszont nős volt három gyerekkel. Én aztán eljöttem hazulról és sokáig hirt sem hallottam fatoruyos hazámból. Ma, egész véletlenül került a kezembe egy hazai újság, a mi vidékünkről, amely a halálozásokat, születéseket, házasságokat és akasztásokat tartja számon. És ezt az egész cikket, amelyből kitü nik. hogy nemcsak a regényíró, hunén az élet is csinál rossz giccseket, az alábbi két hírért írtam meg: — Házasság. Rónay Liliké urleány, Rónay Domokos . . .-i ügyvéd leánya a, mai napon esküdött örök hűséget Kovács Kamilló tartalékos főhadnagynak. (Minden külön értesítés helyett.) A másik hir igy szólt: — Hala! berctvával. Kelemen János . . . -i borbélymester szombaton este öngyilkosságot követett cl. Beretvával felvágta az ereit. Mire tettét észrevették, már elvérzett. . . . Oh, oh, ugy-e, milyen megható? Tamás István. es Hogyan élnek a Markó-uccai fogház siarjai? — Budapesti levél — Az ügyészség Markó-uccai fogháza az utóbbi időben fokozott érdek iődés középpontjába került Eleinte csak a gazdasági helyzet áldozatai bukott tőzsdések. szökött bankigazgatók. tulspekulált cégek vezetői kerültek be hosszabb-rövidebb időre a cellákba, most azonban az utóbbi évek szenzáció-krónikájának majdnem minden ügye ide futott össze, az összes főszereplők itt vannak, vagy elitélve. vagy vizsgálati fogságban. A fogház érdekes lakói között szerepel a legutóbbi események óta Lederer Gusztávné és Lederer Sándor is. Nem kevesebb érdeklődésre tarthatnak számot azonban a halálra Ítélt Márffy és Esküit Laios. akiknek fogházéletéről néha-néha érdekes részletek szivárognak ki a börtönfalak mögül. Márffy, a bombaügyek halálraítélt vádlottja a negyedik emelet 412-es cellájában lakik. Egész nap angolul tanul és olvas. Tömérdek könyvé van. de azt beszélik róla, hogy már vatamenynyit majdnem szó szerint tudja. Külsején az a legérdekesebb változás. hogy a tárgyaláson híressé vált nagy aranykeretes szemüvegét levetette és mellényzsebében hordta. Bajuszt növeszt és igv arca határozottabb, bár torzonborz ielleget kapott. Lakótársa is van. egv német ember, aki hatezer márkát sikkasztott. Ezt a németet Márffv nagyon lenézi, alig áll vele szóba. Márffy egyébként is igen zárkózott, benyomást tesz. Azonban fürdéskor, istentiszteleten és esetleg a sétákon, amikor fogolytársaival összekerül, igyekszik fölényes, nyugodt és jó-' kedvű lenni. A foglyoknak rendes körülmények között nincs módjukban egymással beszélni. Ha azonban fürdéskor két egymás mellett levő kádba kerülnek. akkor a viz csobogásának védelme alatt lehet beszélgetni. A Márffv mellett ' levő kádban egyizben Esküit Lajos fürdőit. Márffy nevetve fordult felé és igy szólt: — fia felkötnek, nz az utolsó kívánságom, hogy' Esküit ott legyén' a kill végzésiemen. Különben azt a hirt terjesztik rólam, hogy szökni akarok. Ez nem, igaz. Módom lett volna megszökni 1 elégszer. Ki fog derülni mindén. Kétszer is felszólítottak, hogy kérjek kegyelmet. De én ezt visszautasítottam. Márffy Marosit árulónak tartja, megveti és nem ál! vele szóba, Horváth-Halasival azonban ió viszonyt tart. Amikor a református istentiszteleten találkoztak, barátságosan üdvözölte. Márffy. bármennyire fölényes akar lenni, idegeskedik néha. ha a kivégzésre kerül a szó. Ilyen kor bajuszát simogatja és lenéz a földre Eskütt a negyedik emelet 14-es cellájában lakik. Egészen a legutóbbi napokig a 13-asban. a most elitéit Roboz Béla élt, úgy. hogy Márffv. Roboz és Eskütt a három egymás mellett levő cellában laktak. Eskütt most is elegáns. Ma kijön! a folyosóra, hosszú fekete télikabátot msei, perzsa gallérral. Ha fázik, fekete keménykalapot tesz a fejére. Nagyon elegáns. A cellájában rózsaszínű selyem pizsamát visel. Derűs, jókedvű ember, nagyon ritkán tör ki rajta a fojtott idegesség. Meg van győződve arról, hogy igaza van. Esküttel a fogház borbélva előtt lehetett szót váltani: — Amit én tettem és amiért itt vagyok. — mondta csendes hangon — ugyanazért nagyon sok olyan embert jis le lehetne csukni, aki most szabadon jár. Panamáztunk. Én a korrektségem áldozata vagyok, mert nem tagadtam 1c azt, amit tettein. Nekem szökés ícéljára ajánlottak lel pénzt, nem fogadtam el. H,a nem is rögtön derül ki az j igazság, mégis ki fog derülni. Én fölemelt fejjel akarok az emberek szemébe nézni, máskép nem kell r: szabadság. Inkább vagyok itt a börtönben neves Írók, művészek, tudósok, a könyveim társaságában, mint kinn az ó'etben a J politikusok közt, akik borzasztó emberei;. A tárgyalás anyagában negyvenötmi’.liárd összeg derült ki. Pedig a pénz többi részéről, a ml még sokkal többet tehet ki, szó nem esett. Én sokat várok az ellenzék és a kormány között most folyó »tárgyalásoktól« \ fogház harmadik érdekes - félelmetes — primadonnája Lederer Gusztávné. ö a negyedik emelet 27-es cellájában lakik. Félnek tőle a fogházban is. Egy ideiglenesen letartóztatott fiatalember ijedten ugrott ki a fürdókádból, amikor megtudta, hogy abban előtte Ledéremé fürdőit. A fogházban azt beszélik, hogy Lederemé egyáltalában nem fogja fel tettének súlyát. Reméli, hogy rövidesen szabadlábra helyezik és ha egyáltalában elítélik, legfeltebb egy évre. Azt is mesélik, hogy Ledererné, ha csak teheti, a térié után érdeklődik és mindig azt mondja: — Nem árt a Guszti a légynek setn. Csak ismerni kell. hogy milyen jó fiú!,.. . Azután az el nem mondott ellenvetésre is önmaga válaszol, ha módja van rá. hogy valakihez szóljon: — Ködeiket antivatikus ember volt és igazán nem azért tettük, amit tettünk. mert a pénzére áhítoztunk. Ledéremével semmilyen módon nem lehet beszélni, szigorú őrizet alatt van. A fogság különben jót tett Ledéremének, aki a rendőrségen fáradt és összetörött benyomást keltett. Most molett és friss. Kosztka és a többi. Vasárnap, a misén Kosztka István, Valérián alezredes gyilkosa orgonázott. A fogházélet nagyon megviselte. mindamellett a legnagvobb megnyugvással tekint a iőtárgyalás elé. A borbélyniühelyben Kovács Ákos, a Divat és Textiláru R.-T. vezérigazgatója teljesít imoki szolgálatot mig a harmadik emeleti fogolyimok . a vállalat másik igazgatója. Vidor I Dezső. — ba — A osehszlovák kultúrharc El akarják törölni a kathulikos ünnepek egy részét Prágából jelenük: A koalíciós pártok újabb tanácskozásokat folytattak az egyházmegyei kérdésekről és ezeken a tanácskozásokon a szociáldemokrata Pravo Lidu. értesülése szerint megegyezés jött létre több vitás kérdésben. A kormány legközelebb előterjeszti törvényjavaslatát. az ünnepel- rendezésiről. Ez kimondja, hogy valamennyi Mária-ibmepet eltörlik és csak a karácsonyt, husvétot és a p nkosdöt hagyják meg. Az eltörölt ünnepek helyere junius 16. Nepomuk 1 Szent János, julius 5. Ciril és Method, 'uiius 6. Húsz Já:.os és szeptember 28, Szent Vencel napja megünnepléséi vették tervbe. A csehszlovák néppárt a leghevesebben tiltakozottt a katolicizmus ellen intézett támad s miatt. A csehszlovák néppárt nem hajlandó semmi körülmények között, még az ellenzékbe vonu- 1 s kilátása mellett sem egyházpolitikai kérdésekről tárgyalni és belemenni az ünneprendezésbe. A szlovenszkói és cseh püspöki kar újabb pásztorievelet adott ki, amelyben tdtakozik az ünnepek eltörlése ellen és leszegezi, hogy ebben a kérdésben a kormánynak vagy a törvényhozásnak nincsen joca intézkedni, hanem egyedül a Szentszék az, amely dönthet. A püsp kök pásztorlevele felhívja a katolikusokat, hogy az ünnepek megülése terén csak az c yház parancsainak engedelmeskedjenek. Ugyancsak a Pravo Lidu értesülése szerint az állam és egyház szétvá'asztása ügyében a csehszlovák állampolgárok kithü érzésére való tekintette! radikális rendszabályok nem hozhatók. A szociáldemokráciára hárul a feladat, hogy az állam és az egyház szélválasztásának előkészületeit megtegye, A kiüügvminiiztcrium most a Vatikánná! érdekiődik, hogy az elválasztáshoz mennyiben járul hozzá. A Vatikán kijelentette, hogy ezekben a kérdésekben egyáltalán nem bocsátkozik tárgyalásokba. Az elválasztás kérdése ezzel a jövő problémájává vált.
