Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-27 / 25. szám
10. oldal. Jócó felcsap hóhérnak Beszélgetés a > boncoló segéddel Joco segéd-személyzet a tiszti főorvosi, hivatalban Becskereken. Hivatalos rangja »fertőtlenitési segéd«, mint! magánember pedig elnöke a dobrovoljá- \ cok egyik városi kerületi szervezeté-j nek. Becsületes neve is van: Cvéjics ■ Jovan. Amint látható tehát Joco meg-1 lehetősen sokoldalú ember. Az 'elnökség i és a fertőtlenitési segédmunka azon-í ban közel sem elégíti ki ambícióját. Jo-1 có magasabbra törekszik, tervei vannak, l vágyai: Jocó hóhér akar leniú . . . A dolog tulajdonképen ott kezdődött,! amikor Mauser Flórián mester, a sza-f rajevói főhóhér ráakasztotta a kötelet \ a- hírhedt cukorgyári rablógyilkosnak, jj Szaicula Vászának nyakára. Jocó, oki ii négy év óta fertőtlenitési . segéd és ilyen | minőségben már százegynéháiiy bonco-f lásná! segédkezett végignézte az »ítélet-j végrehajtását« és miközben a mester 1 az,elitéit nyaka körül foglalatoskodott,! remegni kezdett Jocó szivének valarne-j! Iyik titkos billentyűje. Es eme remegés hatása alatt ilyenféle gondolatok kavarogtak fejében: — Én fertőtlenitési segéd és szakértő boncoló vagyok... Én már tizenkét (legutóbbi) boncolásért nem kaptam egy párát sem. Nekem az állam adósom! Én igazi igazolványos dobrovo- Ijác vagyok és elnök. Éz a hóhér közönséges sváb és osztrák állami tisztvi- jj selő volt, amikor én Szalonikinél stb.... | Ez a Mauser mégis elevenen kapja a S halottakat és nyomban megkapja aj pénzt. Én nekem csak- igazi halott ha-! l.ottak jutnak, akiket már más meggyil- f költ, Fagy rájuk ment a vonat, vagy ] felkötötték magukat a fára,, vagy fel-} kötötte őket a hóhér. Éz a halott is csak í akkor kerül hozzám, ha már felakasz-! tották és kihűlt. Én felboncolom és az! állam adós marad a pénzzel. És egyál-j talán minek jön ide Boszniából a hóhér,® én becskereki vagyok és én is fel tudom | akasztani a .becskerekieket. Én raegmu-jj tatom annak a Mausernak! Akasszon» ő Boszniában,1 ha .tud, Becskereken mink ;l akasztunk, .Becskereken a Jocó akaszt.! A Vajdaság a vajdaságiaké! Becskerek | a becskerekieké, i ja sam predsednik tíöbrovoljácke stb.... Ilyeneket gondolt Jocó, de mindezt' sokkal gyorsabban, mint ahogy leírni i lehet .és a következő pillanatban már ott 1 is termett' az akasztóiánál, de — Bősz- jj nia ide, Bosznia oda — Mauser sem ij utolsó ember a mesterségében: a Vá-1 sza nyakán már rajta volt a kötél és ál pribékek néhány tized másodperccel ■ előbb már kirúgták a "sámlit a Vászajj lába alól. Jocó — mást mit tehetett — - segített leszorítani a testet, amely már j nem volt eleven ugyan, de még nem is , egészen halott, olyan félhalott hulla volt | szegény és Jócó megelégedéssel konstatálta, hogy még meleg. Néhány ■ óra múlva újra Jocóhoz került a halott, aki! akkorra már igazán meg volt halva, hi- í deg is volt és Jocó undorral boncolta föl | a főorvos ur Segítségével. Azért nem; volt elégedetlen, mert megállapította, j hogy ez a Vásza mégis szerencsét ho-| Zott neki, nem .hiába a tizenharmadikj halott, akivel adós marad az állam. Azt i a szerencsés ötletet hozta, hogy Jocó j iölcsap hóhérnak. Az ötletre azonban előbb inni kellett egyet, mert Joca ősi idők óta mindenre iszik egyet, vagy kettőt, legtöbbnyire azonban, sokat és sokszor. De mindennek van határa, némelyek szerint Joca (vasainak is és valóban most. bárom hónappal az eset után — november 2-án akasztották fel a szegény páriát — amikor már a hitelben boncolt hullák szá-J ma nagyon felszaporodott, Jocó eljutott | odáig, hogy beadta.az instáciát az II-1 leíékes miniszter urnák és mindent el-1 sorolva, ami a szakértelemhez kell, to-j vábbá meg nem feledkezve a szalonikii fronton szerzett érdemeiről, tisztelettel kérte, liogy nevezzék őt ki hóhérnak Becskerekre és lehetőleg az egész Vaj-' de.sag területére. { Jocó néhány nappal ezelőtt adta -be* BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. január 27. a kérvényt és most izgatottan várja a választ. Nekünk is csak úgy kutyafuttában válaszolt néhány kérdésre. Azt mondta, hogy ugyan mért unorodna, látott ö inár különb dolgokat, csinált is ... Most egész sereg hullával adós neki az állam. A hóhér az más, azt rendesen, fizetik. A mesterség meg egészen egyszerű: a két lábát össze kell kötözni, a hurkot a nyakára, aztán gyerünk a sámlival ki! Különben a törvény, törvény; a dolognak úgyis meg kel! lenni. Nem mindegy annak az elítéltnek■ ki akasztja fel, én, vagy más? Közben szakértő szemmel nézegetett, olyanformán,. mintha azt gondolná, hogy milyen egyszerűen csinálná velem is. Én ] azonban csöppet sem ijedtem meg, mert ismerem Jocót, aki ’ a légjámborabb, kgszelidtbb ember Becskereken és nem tudna a légynek sem véteni. Nem is tudom, hogyan lehet elnök a dobrovoljájj coknál. Elbúcsúztunk igaz barátsággal. Én megígértem, hogy lapunk pártolni fogja Jocónak a hóhéri áüás elnyerésére irányuló kérelmét, Jocó pedig bement a legközelebbi kocsmába és ivott egyet erre a beszélgetésre. Mert — mondottuk már — hogy1 Jocó ősi idők óta mindenre iszik . . . k. m. m<aom«Bs5EE3 A JÖVŐ RADIO-SZINHAZA Irta : Bernard Shaw (Levél- és beszélgetés-részletek) Bemard Shaw negyven esztendőn keresztül magyarázta az embereknek, hogy miként kell ügyes-bajos dolgaikat intézni. Mostanában a rádió-ipart oktatja ki, s a British Radio Corporation. amelynek Shaw nemrégiben egyik darabját felolvasta, ' felkarolta indítványait. A dolog története a.következő volt: Körülbelül egy éve annak, hogy a British Radio Corporation Bernard Shavvt elsőizben szólította fel a közreműködésre, abban az időben, amikor sorozatos Shakespeare-előadásait megkezdte. Valóságos összesküvést szerveztünk, hogy megalapítsuk, mi módon birhaínók rá Bemard Shawt arra, hogy vállalkozásunk keresztapaságát vállalja, s Shakespeare-ról és a rádióról néhány megjegyzést olvasson fel. Levelünkre következő választ kaptuk: Reményteljesen hülyék vagytok, mondhatom, Tervbevett bevezetésiek túlmegy az emberi türelem legvégső határ'ain. Ahelyett, hogy egész röviden azt írnátok ie a hallgatóságnak, amit a színházban láthatnának és Shakespearera bíznátok, hogy mondanivalóit maga beszélje el, — végtelen kedvességgel átsegítitek a stratfordi sánta kutyát a kerítésen, s a magatok utánozhatatlan modorában mondjátok el a darab meséjét.1 Sbakespeare-nak csak annyit engedtek meg,' hogy fölösleges módon ismételje szemérmetlen hiúságiakat . . . Shakespeare a poétikus hangulat megteremtésére, amelyet Viola történetének megértéséhez szükségesnek tartott, a darabot valóságos zenei nyitánnyal kezdi meg. Ezt a nyitányt a herceg mondja el s bizonyos, hogy máig is a világ leghíresebb, ouvertürje. Egyszerre eszetekbe jutott, hogy az egész dolgot Violával kezditek s a nyitányt később ad: iátok, vagy egyszerűen törlitek. Kezditek megérteni, hogy milyen értelmetlen faíuskók vagytok valamennyien? Dobjátok él az egész értelmetlen fecsegést s olvassátok végig a darabot, amint azt Shakespeare (aki valóban ’ jobban értett a dologhoz, mint ti) megírta. A levél igen érdekes utóirattal zárult»Ez-a levél már egy hete, hogy megiródoít. Nagyon sajnálom, hogy így clhúzódott a dolog; de nyakig benne vagyok a munkában — uj darabomon dolgozom — és ezt azután a levelezésem is megsínyli«. A szóbanforgó darab a »Johanna« volt. •’ . 1 A további levelezés során Shaw megjelölte azokat az irányvonalakat amelyeknek megfelelően kell a rádió-drámának fejlődnie. Később újból felszólítottuk, hogy születésnapján olvassa fel a rádió közönségének egyik darabjai. Shaw ezt válaszolta: »Szelíden, de igen határozottan d kel! utasítanom azt a tervüket, hogy a közfigyelmet arra a szomorú körülményre tereljék, hogy julius 26-án 66. éves leszek. Minél kevesebbet beszélünk róla, annál jobb. Ami pedig a rádiódfámái illett azt hiszom, hagy i!t hamis vágányon vannak, adók agy esi nálnak, mint a vasúti társasJgok akkor, amikor a vasutak még ujdonságszámba mentek. Ezek a társaságok akkoriban úgy építették a vonatokat, hogy a kocsik sora lehetőleg egymás mögé állított postakocsikhoz hasonlítson, amint hogy az automobilokat 1896-ban homokiutó kocsik és landauerek mintájára építették. Önök rádióval akarnak drá-. mát adni a közönségnek, ahelyett, hogy belátnák: a láthatatlan dráma teljességgel uj dolog,, amelyet nem. lehet a régi módon csinálni. Tehát semmiképpen sem lehet csinos színésznőkkel és ismert díszlettervezőkkel színházi előadást rendezni, s a közönségnek csak úgy mellesleg megengedni, hogy a dialógust is meghallgassa. Éz ostobaság. A British Radio Corporation feladata, hogy jó drámai felolvasókból . egész, íátsaságet állítson össze. Teljességgel közömbös, hogy e felolvasó külső megjelenése és emlékezőtehetsége milyen, fclienben annál fontosabb, hogy jó hangjuk, s kifejező- és jéllemzőképességük legyen. Szükség van persze még egy jó nagybácsira is, aki megfelelő módon fejti ki a szükséges magyarázatokat, s az egész társasagot mint egy hosszabb életre zárit drámai vezérkart tartja össze. Ennek a nagybácsinak eléggé okosnak kell lennie ahoz, hogy a láthatatlan dráma feltételeit tanulmányozza s á szerzőnek megadja a szükséges utasításokat azokban az esetekben, ahol a dialógust a látható kép hiánya miatt némiképpen meg kell változtatni. így például szükség van arra, hogy a szereplő szeméivel; többször szólítsák egymást nevükön. Sok olyan színész és színésznő, akik ifjúságukkal és előnyös. külsejükkel együtt -a-színpadon, eddi betöltött helyüket is elvesztették, a rádió-drámában még mindig jelentős miivészi munkát végezhetnek, Égy jól össze válogatott társaság, amely saját láthatatlanSágá- T.'.dc dón vét kihasználja, á rádió-dráma sajátos művészetét igen rövid idő alatt fejleszthetné ki , s hetenként legalább egy előadást sokkal alkalmasabb módon tudna közvetíteni, mintha , önök egyszerűen valamelyik színháznál rendelik meg«. * Végit! is1 sikerült Shawt arra biruij hogy »0” Flonerthy V. C.« cimü darabját a helyzet és a dialógus magyarázataivá! együtt felolvassa, éppen úgy, mintha valamely színházi társaságnak olvasná fel, amely a darabot elő akarja adni. ti sorok írója teljes egy órát töltött Bemard Shawal, amely alatt darabokról és darabirásról volt szó. Bemard Shaw arra a kérdésre, hogy hogyan irja darbjait, ezt válaszolta: -Majdnem azt mondhatnám, hogy kettős öntudattal .írok. A darab személyeire úgy gondolok, mint élő emberekre, azonban egyidejűleg a színpadon mozogva is el tudom képzelni őket. Munkámon különben meglátszanak az aggkori gyengeség nyomai, már nera tudok a teljes leírással bajlódni s a dia- Jógusokat gyorsírással írom papírra. Titkárom később kibetüzi a sténogrammot, — így készül el egy darab dialógusa. Ezután következik az egybeillesztés sokkal fáradságosabb munkája. El kell készítenem a szcenikai megjegyzéseket is. hogy a legtehetségtelenebb rendező is biztosan tudja, hol kell a szereplő személynek állni vagy mozogni. Az embernek sohase legyen előre készített terve, ha darabot akar írni. Persze, hogy Schmidt úrral és Müllerné asszonnyal kezdünk minden dialógust, ele aztán Htjukra keli engedni a szereplő személyeket — hadd fejlődjenek szabadon. Ha valóban vau jellemük'.-, akkor a szerző minden különösebb segítsége nélkül is fejlődni fognak. Amely 'drámaíró nem tud olyan darabot Írni, amely az első nekiszaladásra 90 százalékig sikeres, az jobban teszi; ha áttér az uccasöprésre«. Nem lehet befejezni ezeket a fejtegetéseket. anélküli hogy meg ne emlékezzünk Siiav' levelezőlapjairól. Bizonyosan, igen nagy mennyiséget hordoz beíolük magánál, mert minden alkalommal megír néhányat. Azt beszélik, hogy egyik hetilap kiadója cikket kért tőle, tűire Shaw egy levelezőlapon válaszolta: ;»Helyes! Kétszáz font sterlinget kérek a cikkért s ha önnek valamiképpen eszébe jutna, hogy ezt megfizesse, akkor kétezer font sterlinget fogok kérni!« Amikor a British Radio Corporation levélben érdeklődött Shavnál. hogy milyen módon' kiváltja a nyilvánosság tudomására hozni tervbevett közreműködését, Shaw a következő levelezőlapon válaszolt: Mielőtt velem meg nem beszélik a dolgot, ne válasszák a közlésnek valamilyen szokatlan módját. Mivel azonban a világegyetemhez fogok beszélni, a világegyetemet erre az eseményre feltétlenül elő kell készíteni'. is (London). (. London). jpn1 m rfüiuiÉ
