Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-25 / 23. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. január 25. Frohreiels Ernő megőrült Idegrohaiaában véresre zúzta magát Sopronból jelenük: Emlékezetes még az egyedi gyilkosság, amelynek áldozatát, Egyedi Arthur dúsgazdag földbirtokost veje Frohreich Ernő gyilkolta meg. A feltűnést keltő ügyben annak idején kiterjesztették a nyomozást Egyedi leányaira, köztük Frohreieh feleségére, sőt legutóbb a család nőtagjai ellen pótnyomozást is rendeltek el, de ez nem vezetett eredményre. Közben már elkészült a soproni ügyészség vádirata Frohreieh Ernő ellen és a főtárgyalást február végén kellett volna megtartani. Frohreieh, aki letartóztatásának első napjaiban nagyon zavartan és nyugtalanul viselkedett a fogházban, azóta megnyugodott, úgyhogy fölöslegesnek is látszott elmebeli állapotának megvizsgálása. Szombaton azonban Frohraichen váratlanul az elmebaj tünetei mutatkoztak. A soproni ügyészség fogházának első emeletén levő cellájában a vi s ál iti fogságban levő Frohreieh Emii idegrohamot kapott és olyan erővel verte tangót többször a cellában levő vaságyhoz, hogy véresre zúzta magit. A dühöngő embert csak nehezen sikerült megfékezni és hidegvizcs lepedőkbe burkolni. Frohreichet megfigyelés végett Budapestre fogják szállítani. Á kifli nem drágult meg, de kisebb lesz A péksütemények ára a régi marad Csak két napja, hogy a szuboticai pékek a kenyérnek és a feliérsüteménynek az árát — műit a Bdcsmegyei Napló megírta — teljesen indokolatlanul felemelték. A péksütemé nyék árának 50 százalékos emelése a fogyasztók körében azonban olyan ellenszenvvel találkozott, bogy a drágulás óta fele annyi kifli és zsömiye se fogyott Subotieáa, mint azelőtt és igy ez a hallgatólagos bojkottal fogadott áremelés nagyon rossz üzletet jelentett a pékekre. Ennek tudható be, hogy a pékek szombaton már jónak látták visszaállítani a régi árakat és igy a kifli ismét ötven para, a zsemlye pedig e$rv dinár. A régi árak visszaállítása azonban egyáltalán nem őszinte, mert az úrral együtt leszállították a pékek a fehér sütemények súlyát is, A zsömlye és kifli most már olyan kicsinyre zsugorodott össze, hogy valóban rájuk illik az »aprósíitemóny« elnevezés. A kenyér árát egyelőre nem szál litották le a pékek a régire. Való szinüleg azért nem, mert itt a súly nem lehet csökkenteni, miután égj kiló kenyér bármilyen ár mellett i: egy kilogramm súlyú kell hogy le gyen. Ez direkt szerencse a szegény fogyasztók számára, «■E—W" ' A dobricai jegyzőgyükosság A forradalom epilógusa Főtárgyalás a noviszádi ítélőtáblán Az 1918. esztendei forradalom a bánáti Dobricán is felfordult állapotokat teremtett. Fosztogatások és rablások napirenden voltak. Bányás Tódor dobricai1 cigány látva, hogy megtorlatlanul lehet fosztogatni, november 3-án elment Czankovics Dusán dobricai községi jegyzőhöz és fegyverrel a kezében pénzt követelt tőle s megfenyegette, hogy ha nem ad pénzt, lelövi. Czankovics Dusán jegyző látta az általános forradalmi’ hangulatot, ijjedtségében ötven koronát adott a cigánynak, aki kezet csókolt a jegyzőnek, s hálából felajánlotta neki a védelmét arra az esetre, ha bárki más megtámadná. Két órával utóbb azonban Bányás Tódor cigány . három testvérével. Mladennal, Vládával és Árkádiával újból eljött Czankovics jegyzőhöz, akinek mellének most már négy katonapuska szegeződött és Bányás Tódor, a csapat vezetőle uira pénzt követelt a most már még jobban megszeppent jegyzőtől, aki most már 1280 koronát adott, át a négy cigánynak. Czankovics jegyző, hogy a már rendszerré vált fosztogatásokat elkerülje, összecsomagolt és és egy pár bőrönddel kocsira/ sígíllt. hogy elmeitekül iön. A jegyző és fia már a kocsin ültek, amikor újabb fegyveres emberek érkeztek házához, akik már nem követeitek pénzt, hanem szó nélkül — fia szemeláttára — lelőtték. a jegyző nyomban meghalt a fia — akivel ugyancsak végezni akartak —- elmenekült. Komédia Irta: Cholnoky László Különös véletlen volt. hogy a bádog mümadár is mindig éppen akkor ontotta legpazarabb trilláit, amikor a cigány is jobban nekifeküdt a hegedűiének és a nagybőgős, akit. lötyögő nadrágjáról Pöttyendi Bugyogónak neveztek, nyirettyűjével ütögetni kezdte potrolios hangszerének húrjait. Odakinn már hajnalodért, de a betegszoba abiaktáblái gondosan be voltak zárva: a lámpás rózsaszínű ernyőié változatlanul megőrizte a dús. pompás, meleg különvilágot. ami este óta lebegett a vastag, lágy szőnyegek felett. A beteg öreg hölgy.' valamikor harmadrangú színházak derengő csillaga, sok idegen nvoszolvának futóvendége, sok parfőmös virágcsokor örökvándor tündére, de harminc esztendeje a dúsgazdag kalmár özvegye, akinek clválhatatlanul ott ragadt a nyakán, sok sziszegő mendemondának megmosolygott, de irigyelt eszelőse — ott ie■ kiidt a kereveten. a fal felé fordulva, hogy krétaiékor, fonnyadt nre-r csak mint apró, fehér folt világlott elő a selymek és bársonyok bíborvörös és halványlila özönéből. Negyedik hónapja feküdt már. hogy soha többé föl ne keljen: az orvos beszélhetett neki, amit akart, rá sem hederitett. mert nem volt kifogása ellene, hogy itt van már az utolsó felvonás utolsó jelenete is, bágyadt szemét lehunyva tartotta és arra gondolt, hogy amikor eljön a nagy pillanat. amiről tudta, hogy ott van már a közvetlen közelben, hirtelen majd ott teremnek előtte a régi udvarlók, kezükben rózsával és kaméliával és mindent betölt majd a bóditó zsongás, mint régen. jó lesz hát felkészülni az ünnepi percre, nehogy kedvetlennek és fáradtnak találják. — Az öregasszony lelke letarolt kert. amelynek violái cltonnyadtak. puszta fáin a kivénült risók már csak az istenes dolgok és a jó ételkék himnuszát nyaggatiák bus csipogással és a puszta kertben csak olyankor támadt némi nyüzsgés, ha néha egy-egy régi arc suhanik keresztül tarlóit bokrai közt, csakhogy ő nem olyan volt, mint a többiek, ő sohasem szakadt el az elszállt időtől, sem akkor, amikor a férjét nyúzta, koptatta, sem most, hogy az utolsó dolgokra készült. Harmadik éjszaka ismétlődött már meg a komédia: virágillat, lágy muzsika, madárcsattogás. de a nagy pillanat egyre késett: a szógálók és szobalányok vihogva mesélgciték a szomszédos polgárasszonyoknak, akik íeddő rosszalással bólogattak, miközben balkezüket a csípőjükre téve keverhették a rántást, hanem ő bizonyára ezzel sem törődött volna. Sohasem törődött semmi mással, mint azzal, hogy ő van és hogy vannak mások is. mert különben mit csinálna ö úgy magában? Az emeleten az unokaöccse. Negyedik Jeromos tartotta rezidenciáiét. Régi, nagykezü boltoslegények ivadéka, kezdetben maga is e pályán gyakornok, jelenleg magánzó, vivőr és várományos, aki helyes érzékkel már évek előtt befészkelte magát a nagyszerű özvegy birodalmába, reggelente kezet csőkéit neki, királynőnek és csillagnak nevezte, rizsport hintett a hajára és kérdezősködött tőle a többi nagyság felől, akikkel \alaha oly meghitt barátságban állott. Negyedik Jeromost az ismerősei,' még inkább az ismerői csak tréfából nevezték Negyediknek is. Jeromosnak is. de u egészen könnyen elviselte a tréfát és nem is nagyon haragudott érte'. Elvégre az olyan nagy (és előkelő család... A helyzet egyébként általában meg volt elégedve, csak most. az utolsó napokban voltak komoly aggodalmai. Jóságos isten, mibe fos kerülni a töméntelen A két gyilkos: Lepedőt Veliszláv és Stcfanov Iliin dobricai lakosok lerántották a holttestet a kocsiról és puskatussal addig verték agybafőbe. mig a halott jegyző agyveleje ki nem loccsant. A noviszadi nemzeti tanács annak idején kiadott rendeletével a forradalmi bűnösök ellen minden eljárást megszüntetett. 1923-ban a minisztertanács azonban elrendelte, hogy a forradalmi bűnösök ellen el kell járni. így került a négy cigány és a két gyilkos a vádlottak padiára és ügyükben a pancsevói törvényszék hat éy múlva. 1924 március «?l-ikén ítélkezett. Steianov Híját, nr'nt tettest és felbujtót 10 évi. Lepedőt Yeliszlávot, mint tettestársat 6 évi,. a négy Bányás-iwért pedig 5—5 évi. [egyházra ítélte. I Felebbezés folytán pénteken tárágyaim a noviszadi felebbviteli bíró-1 Iság Araniczky-tanácsa a két gyilkos, f és a négy fosztogató és zsaroló bűn- j ügyét. A felebbviteli bíróság dr. Arad-, szky Mita és dr. Lipkovitz védelmé-! pék meghallgatása után I.evedat és Steianov büntetését 5—5 évi börtönre. a Bényás-U\ére\í büntetését 9—9. liaVi Jogházra' szállította s elrendel-] te utóbbiak szabadlábrahelyezéséí. A felebbviteli bíróság indokolásá-, lbap. mint enyhítő körülményre hi vatkozik az akkori közállapotokra, forradalmi közhangulatra és a rend teljes felbomlására. Dr. Jaczks Milorád főügyész semmiségi panaszt jelentett be az ítélet ellen. Ä rablógyilkos Reinitz barátja Elfogták Magyarországon a nyolcszoros gyilkos bűntársát A Miskolcról jelentik: A nyolcszoros rablógyilkossággal vádolt Reinitz Jakab szatmári kereskedő bűnügyében hoszszabb idő óta folyik a nyomozás egy Reismann Miklós nevű egyén ellen is, akiről a román és cseh rendőrségen kívül a miskolci rendőrség is megállapította, hogy éveken keresztül üzlettársa volt Rrinitznek, résztvett a szokollujmisitásókban és más olyan csalásokban is, amelyekkel a többszörös gyilkossággal vádolt szatmári kereskedőt gyanusitják. Minthogy valamennyi kihallgatott tanú vallomásából és más körülmények- i bői bizonyosnak látszott, hogy Reismann Miklósnak, ha nem. bűnrészes is Reinitz gyilkosságaiban, tudomásának kellett Lennie üzlettársa üzelmeirő1, I mindhárom ország rendőrsége széleskojjrü intézkedéseket telt a kézrekeritésé,re, A nyomozás azonban mindmáig I eredménytelen maradt, úgyhogy már az a gyanú is felmerült, hogv Reinitz tahin ezt a bűntársát is eltette láb alól. A legérdekesebb volt a kassai rendőrség nyomozásának eredménye, amely megállapította, hogy Rcismann több Ízben megfordult Reinitz társaságában ■ Kassán. Egy alkalommal Reismann és Reinitz idegenek Jelenlétében összevesztek egy kassai kávéházban és ekkor Reismann hangosan megfenyegette Reinitzet, hogyha nem tcljesiti kívánságát. A meggyilkolt Nassbacher lakásán Kíien Ignác néven mutatkozott be a meggyilkolt ember feleségének és azt mondotta neki, hogy férje Amerikába szökött. Pénteken a hajduszoboszlói csendőrség táviratilag értesítette a miskolci rendőrséget, hogy Rcismann Miklóst elfogta, amikor éppen magyar kártyákat akart átcsempészni a csehszlovák határon. Kihallgatásakor beismerte, hogy Reiiiitz-ee! együtt követte el a szokolhamisitásokat és 0. többi vagyonelleni bűncselekményt, amellyel Reinitzet vádolják. Reismannt bekísérték a nyíregyházai ügyészség fogházába, ahol megkezdték részletes kihallgatását. virág, a prímás 1c fog rá csapni, mint: a karvaly, a miimadár is drága volt, hanem az okos ember tudja, hogy néha hallgatni is célszerű. Elvégre mint komoly és képzett vivőr nagyon jól tudta, hogy a harmadrangú csillagok igeit szeszélyesen változtatják a fényüket, ... hátha az isteni nő az utolsó pillanatban mást gondol? Ml lesz altkor a sok szép reménnyel és a sok fényes ígérettel, amiket ő már bőven oszt.ogaett erre isi amarra is? Pöttyendi Bugyogó letette a nyiretyiyüjét, mert a balkezébe hirtelen beleúlit a görcs. A testület többi tagja nyomban követte a példáját, a szerződés nem volt percekhez kötve. — A fehérárén vénasszony — súgják egymásnak —• úgyis alszik azóta, de meg igy hajnalban. kiaUidhatalanul, a jó vacsora és a sok bor után igen kellemes dolgok várják otthon a felcséges embert. Csakhogy ebben a Pillanatban megcsikordult az emeleti lépcső. Negyedik Jeromos szállt alá a magasságból, bogy kezetcsőkoljon vezérlöcsillazának és utánanézzen, hány éjszakai kiadást kell még előreláthatóan beillesztenie a költség! elésébe. \mint a íépések zaja felhangzott, a prímás uj, halk nótába kezdett. A munka végén kell a legtöbb szorgalmat kifejteni. A trónörökös, amint belépett, és körülnézett, maga volt a minden örökösök élő szobra, az abszolut-örökös. Ezen az éjszakán nem aludt semmit: a földszintről felhangzó muzsika nemcsak 'a boldog elmúltak emlékét ébresztette fel lelkében, hanem a még boldogabb eljőve ndők reményét is. Csendesen, de méltóságteljesen odament a kerevethez, a beteg felé hajolt, nyomta kiaszott mellére, azután hirtelen felkapta a fejét és a cézárok fagyos megsimogatta a homlokát, a fülét, odanyugalmával azt mondta a prímásnak: — Elmehettek!... Holnap majd megkapod a pénzedet, de ne felejtsd el, liogv a tegnapesti pörkölt már lemegy belőle! Hatalmas, fontos léptekkel átaraszolta a szobát és feltépte az ablakot. Ez a perc már régen élt az álmaiban, minden dns reménységével együtt, és ezek a reménységek most, éppen most, valóra váltak. Pár percre csend lett. nem hallatszott más, mint a messzi országúton ballagó szekerek csörömpölése. A nagyszerű nő éppen most nvujtnrta karját legszemesebb udvarlóiának, nem maradt vágy betűi tételemül ezer, a hajnalon. A komédiának pedig vége volt. Negyedik Jeromos nagyszerű lendülettel távozást intett, de akkor a mümadár a becsapódó szélben lefordult az állványáról és éles csattanással odavágódott a szoba közepére. . A kontrás, akit a tegnapi pörkölt ügye felbőszített, hirtelen odaugrott és dühödten belerúgott az ál-csalogányba. — Hogy gebédtől' volna még az aszszonyóddal együtt! Mindig belesusztetoiál á mesterségembe! A bádogmadár sziszegve végigsiklott a padion, egészen a lialottaságyig. Ott megállt, de a masinája működni kezdett es akkor a torkából olyan félelmes, csukló sikoltozás tort elő.' mintha az elkáríiozöttak jajveszűkeltek. vagy valami fojtogatott csecsemő hörzött volna. Negyedik Jeromos pofon akarta vágni a kontrást. de a rettentő hangra dermedted megállt. Akkor úgy érezték valamennyien, hogy az ablakon valami jéghideg félelmes ismeretlen kandikál be és hogy, még nincs vége a komédiának.