Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-22 / 20. szám

2. oldal.

BÄCSMEGYEI NAPLÓ

8

nemzeti meee$ryezés blokkjának megalakulásával foglalkozik. A demokrata-pártnak — mondia a kiáltvány — sikerűit az összes ellenzéki erőket egyesíteni és sikerült a horvát képviselőket. akik addig absztinenciában voltak, bevinni a parlamentbe. Ezekután a Davidovics-kormány helyzetét ismertetik, amelynek Programja — a kiáltvány szerint az egész nemzet tetszésével találkozott. miután az alkotmányosságot, a jogegyenlőséget és a demokráciát igyekezett megvalósítani. A parlamentáris többség kormányát azonban megbuktatták azok. akik ki akartak bújni a felelősségre-vonás alól. A legutolsó része a kiáltványnak az obznana által teremtett helyzetről mond kritikát A obznanával — a kiáltvány szerint — a nemzetet két részre szakították és megteremtették az erőszak uralmát. A radikálisok részéről ez nem egyéb választási trükknek amint azt n zagrebí törvényszék és a bánlvtábla is megállapította. A deklarációt a demokrata-párt főbizottságának minden tagja aláírta.

Az őrjöngő apa rémtette

Ki akarta irtani családját és öngyilkos lett

A délbánáti Borosa községben Joliszimovics Iván füszerkereskedő a napokban gyilkosságot kísérelt meg a vele vadházasságban élő Milosevics Anka huszonegvéves parasztasszony és egyéves gyermekük ellen, azután agyonlőtte magát. Jókszitnovics rossz viszonyban élt törvénytelen feleségével. Legutóbb hajnalban részegen tért haza és megparancsolta az asszonynak, hogy hatalmas tüzet rakjon a kályhában. Amikor a kályha kitűzésedéit, a dühöngő részeg megragadta gyermekét és a forró kályhára ültette. Az anya kétségbeesett viaskodással tudta csak kimenteni a kisfiút az apa kezéből, aki ekkor uiabb kísérlethez fordult. Megtöltött vadászpuskát adott az asszony kezébe és megparancsolta, hogy azzal löjje agyon a gyermekét. Az anva nem teljesítette a szörnyű narancsot.

mire Jokszimovics maga vette célba a kisfiút. Az utolsó pillanatban az anya a fegyver elé-vetette magát, amely egymásután háromszor dördült el és a golyók az 5 mellébe fúródtak. Ezután egy tevolverlövés

-------------------- TM ■mnwffliiMitaügifc.tfSääg

dörrent. amelyet a gyilkos önmaga felé irányított és holtan bukott el a padlón. A sebesült asszonyt hajón Beogradba szállították. A gyermeket átadták egy gyermeknienhelynek.

ül

Két esztendő inán kézrekeriilt kétszeres rablógyilkos

A gyilkosnak egy cellatársa vezette nyomra a rendőrséget

Emlékezetes még az a két évvel ahol Nesics Sióján íöldmivessel egy

A hű barát

Irta: Baedeker

Amint leírom ezt a mondatot (amely notnesak állítás, de vallomás is nálam): a leghiibb barát a könyv, a tételem fölállításával egyidejűleg elgondolkozom ama szomorú kénytelenségen, amely elválasztott a könyvtáramtól. Talán Sorsszerű rendelés és rendelkezés volt Az, amely megfosztott tőle s nem engedte, hogy annyi sok jóbarátom, legyen. Az én különösen szeszélyes — és eniélüögva nem nagyon igazságos — Sorsom valószínűleg ig.v okoskodott: »Miiek tízezer barát egy embernek? Elég, Ja egynéhány van neki«. A Sorsnak természetesen, mint annyi sokszor, most je volt igaza, és jgazán kár, hogy do-i;ainkat olyan tényező intézi, amely, oly tevéssé ért hozzájuk s oly kevéssé ért ,ueg bennünket, — amint ez a példa is aízonyitja. Tisztel em-b ecsülönt a Sorsot, je nem ismerem cl szakértőnek — sorstérdésekben —

Igen, a leghübb barát a könyv. De linés meg minden könyvben az a tehetiég, hogy ily odaadó barát legyen, s ha .ncg is van benne, ez a talentuma nem iiyiiváuulhat meg mindenkivel szemben. Épp úgy, mim a csupa-érzésember, bármily nagy mértékben van felruházva izzal a képességgel, amit a német igen találóan »Talent zur Freundschaft--nak tiv, mégis csak bizonyos számú emjertársát fogja a barátságával megaiáuiekozni, s a többivel szemben legfeljebb barátságos marad — mélyebb baráti érzések liijjájl. Képzelhető, hogy csak 'tárom könyve van valakinek, Sr a baczelőtti kettős rablógyilkosság, a melynek Letics Milorád noviszádi szállási földniives és kocsisa Zveknim Ráda estek áldozatul.

Letics Vászó noviszádi szállási gazda fia: Letics Milorád apja megbízásából egy sertésszájlitmánnyal kocsin Növiszadra hajtatott, hogy a sertéseket a noviszádi állatvásáron jeladja. A kocsit Zvekana Ráda kojcsis hajtotta.

Letics M-iilorad és a kocsis a szállítmányt rendben -behozták a városba, itt eladták és dél felé zsebükben a sertésekért kapott ötezer dináros vételárral kocsin hazafelé hajtottak, amikor a várostól tiz kilométerre levő Markovics szállásnál egy ismeretlen ember a kocsira kéredzkedett fel, akivel Letics és kocsisa ■beszélgetésbe is elegyedtek.

A kocsit déli egy óra tájban a Markovics szállás körül az országúton megtalálták. A benne ült Letics Milorád és Zvekana Rada hátulról átlőtt koponyával holtan feküdtek a kocsiban, amelyből az egyik ló ki volt fogva és ugylátszík azon menekült el a gyilkos, aki a kocsi líátulsó ülésén ülve revolverével lelőtte a kocsi két utasát és az 5000 dinárt elrabolta.

A rendőrség az akkor nagy feltűnést keltett vakmerő rablógyilkosság ügyében széleskörű nvotno■víet indított meg, de a gyilkos mindmáig ismeretlen maradt.

Brzak Ráda noviszádi földmiveh'jt az elmúlt év májusában valamiben bűnesetből kifolyólag- letartózás az figvés'/siVap-/ kísérték.

cellába került.

Brzak Ráda novemberben kiszabadult az ügyészség fogházából és felkereste Rakics Parfonkó bűnügyi rendőrkapitányt és azt a feltűnést keltő közlést tette, hogy a vele letartóztatásban volt Nesics Síojánban felismerte Letics és Zvekana gyilkosát. Brzak elmondotta, hogy a .kettős rablógyilkosság napján Nesics Sióján az állatvásáron feltűnően érdeklődött Letics iránt, akiről azt mondotta Brzaknak. hogy egy vaggon sertést vett tőle. Brzak találkozott Leticcsel, megkérdezte, igaz-c ez, de Letics kijelentette, hogy nem igaz, néni adott el senkinek egy vaggon sertést. Ezt a körülményt felette gyanúsnak tartja és annak a feltevésének adott kifejezést, hogy Nesics a kettős rablógyilkos.

Közben a zagre-bi rendőrség is köröztette valamilyen bűncselekmény miatt Nesicset, ugylm"" Rakics főkapitányhelyettes Nesicset november végén történt kiszabadulása után átkisértette Zagrebba, a honnan most szállították vissza.

Itt szembesítették Brzákkal, aki fenntartotta szenzációs vallomását.

Jelentkezett Miodragovits Bogdán munkás -is, aki Nestesben felismerte azt az embert, aki 1922 december 6-án Letics kocsijának hátsó ülésén ült.

Nesics konokul tagad, de a tanuk egybehangzó vallomása kétségtelenné teszi, hogy a tettes Nesics. A rablógyilkost csütörtökön kisérik át a noviszádi ügyészséghez.

1925 január 22.

rútja mind a báróim — s az az eset is, hogy ezer kötetet helyezett el a szekrényében s nincs köztük egy se, amelyet a barátjának vallhat. Hogy a könyv a barátunk legyen, hasonlítania kell hozzánk, nekünk rokonszenves elveket és nézeteket tartalmaznia, s olyan nyelven szólni, amely kellemetes nekünk. És aztán, — össze is kell vele szoknunk.

Ha ilyen könyvre akadunk, az igazán hü marad hozzánk. Sose fordul, cl tőlünk, mindég a mienk lesz, s ha a vele kötött benső és belső viszonyunk az idők folyamán meglazul, akkor annak sohasem a könyv az oka, hanem mindig mi magunk. Az én viszonyom is bizonyos változáson ment keresztül egynémely könyvvel, amint múltak az évek, de készséggel ismerem be, hogy a barátságos kötelék meglazulásának mindig én voltam a vétkese, és sose a megállapodott, jcUcmcs, mindétig egyforma és következetesen következetes könyv. Beismerem, hegy az- én lelkemben mentek végbe azok a fejtések s az én elmémben azok a változások, amelyek köztem és a kérdéses könyv közt bizonyos elhüvösöclésrc vezettek. Ebben a viszonyszakitásban nem a könyvbarátom távozott el tőlem, én szakadtam cl ötőle.

Ezeket a könyveket, amelyekért cgyidőben rajongtam, immár nem olvasom. Hogy úgy mondjam, elintéztem őket, túl vagyak rajtuk, s egy nemével a közömbösségnek gondolok rájuk, mint azokra a nőismerőseinkre szoktunk, akikkel valaha flörtöltünk, s akiket aztán, ha más, érdekesebb, vonzóbb és izgatóbb hölgyekké.’ hoz bennünket a

sors össze, félig-meddig (sőt néha egészen) elfelejtünk. Ezeket — már tudniillik a könyveket és nem a nőket — már nem is őrzöm olyan kegyelettel, mint régente, esetleg kplcsön is adom, s nem esek kétségbe, ha (mint az jobb körökben szokás) megtartják őket. S ha ott maradnak a könyvespolcomon, már alig ismerjük egymást, s ha a kezembe akadnak, már nem nyúlok hozzájuk olyan gyöngéd kegyelettel, mint abban az időben, amikor még intim viszonyban voltunk és melegen szerettük egymást. Ez a közömbösség néha a hálátlanság határáig megy el, s megtörténik, hogy egy könyvet, amely valaha a büszkeségem és a kedvencem volt, a hátulsó sorba (ölek vissza. Ezek az »ad acta« "tett könyvek már nem érdekelnek és nem izgatnak engem, a barátság végleg fölbomlott köztünk, s ha valamelyikről megkérdezik tőlem, híjgy olvastam-e, olyan szemtelenül mondom ki az igen-t, mint amikor egy teljesen közömbös urrói vagy hölgyről tudakolják, hogy israerem-e, s én röviden azt felelem: igen, már találkoztam vele.

Már nem vagyok velük jóban, s a helyükbe uj könyvérdeklődések jöttek; az ízlésem fejlődése s a világnézetem módosulása más írásoknak a barátjává tett. Most ezekhez nyúlok olyan gyöngéd, simogató kézzel, s az ő lapjaikat forgatom hasonló kegyelettel és gyönyörrel, mint régente azokat, amelyekhez hűtlen lettem. (Csak nők és könyvek tudják nagyobb fájdalom nélkül kiállani ezt a hűtlenséget, a. domináns hímét meg a nyájas olvasóét.) Lehet, hogy újabb benyomások és izgatóbb istneretségkötések után valaha őket is cserben

Nemzetgyaiázási vád

a háziúr és a lakó viszályából Letartó:falták a tiszakálmánfalvai református papot

Noviszadról jelentik: A noviszadi rendőrség kedden éiiel előállította és letartóztatásba helyezte dr. Veress Nándor tiszakálmánfalvai református lelkészt.

Dr. Veress Nándor személye és letartóztatásának körülményei egyformán érdekesek.

A letartóztatott református pap római katlioiikus lelkészből lett reformátussá. Megnősült. letette a napi vizsgát s a kevés hívőt számláló tiszakálmánfalvai eklézsia választotta meg pappá. Minthogy lelkészei jövedelméből nem tudott megélni. beköltözött Növiszadra. ahol zongoraórákat adott s csak ünnepnapokon járt ki a községbe.

Zeneiskolája és személye Noviszadon csakhamar népszerű lett, Veress valami családi perpatvar miatt néhány hét előtt elköltözött családjától s Lcbhcrz Miklós városi aljegyzőnél bérelt egy bútorozott szobát. Dr. Veress kedden éjjel két órakor ittasan bérkocsin ment haza, s szidalmazni és fenyegetni kezdte házigazdáját, akivel addig baráti viszonyban élt. Veress fenyegetései olyanok voltak, hogy Lebherz a konyhaablakon keresztül kiugrott s a Futaki-uton cirkáló rendőrerjárattal tért vissza — ugyancsak a konyhaablakon keresztül.

Amikor a két szuronyos rendőr a lakásba lépett, dr. Veress elcsendesedett. A két rendőr az aljegyző kívánságára dr. Veress Nándort a rendőrségre kisérte. ahol Malenzsics Rodoljub rendőrkapitány az ittas lelkészt kihallgatta és letartóztatta.

Szerda reggel Lebherz Miklós aU jegyző a rendőrségnél a történtekről jegyzőkönyvet vétetett fel cs dr. Veress ellen nemzetgyátázás és életveszélyes fenyegetés miatt az eljárást megindította.

Dr. Veress Nándort a rendőrségen kihallgatták az affér lefolyásáról. maid őrizetbe vették. Csütörtök reggel átadják az ügyészségnek.

hagyom, de bizonyos, hogy mindig lesz — és marad — néhány olyan könyvbarátom, akikhez — (s a világért sem: amelyekhez!) kedvemre menekülhetek erudicióért, vigasztalásért, szórakozásért, , esztétikai élvezetért, szellemes társalgásért... S micsoda jóleső érzés,• hogy az ő hűségük oly biztos, s hogy ők nem mondhatják föl a barátságukat soha, sőt szemrehányás nélkül tűrik, ha hosszabb vagy rövidebb ideig elhanyagolom őket!

Nem egy barátom idegeneden már el tőlem — mindig nagy fájdalom nekem, aki a kezdett barátságot ápolni szeretem a sirig —, ezekkel a barátságvesztésekkel szemben milyen gazdag elég-, tétel az a könyv, amely nem pártolhat el tőlem, amely biztosabb nekem, mint én őneki, amelynek a rckonszenve, a vigasztaló szava, a bölcs tanácsa, a gyönyörködtető képessége az enyém, ameddig csak akarom, amíg szükségem vau rá*

Nincsen olyan jó barát több, mint . a könyv. Mert ha elvesztünk egyet, mingyárt kapunk a helyébe másikat: értékesebbet, mert akit elvesztünk, azt épp azért veszejtjük eí, mert — már — nem tartjuk értékesnek, akit pedig megnyerünk helyébe, annak a barátsága felé azért törekedtünk, mert amannál nagyobb értéket tulajdonítunk neki. Olyan csapodárság ez, amelyben nincsen semmi erkölcstelenség., Sőt: mennél különb n könyves ember, annál hűtlenebb a könywonzódásaiban. S szerencse ránézve, hogy ezért a hűtlenségért sose kell lakolnia. S jutalma: a hűség, amellyel a könyvek mindaddig szolgálják, amis. szüksége van rájuk.-