Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-31 / 355. szám

1924. december 31 BACSMHGYEI NAPLÓ 5. oldal IV-ik Károly és Horthy harca a hatalomért FftíeÜen előszobában váratta a kormányzó a királyt — Kétórás birkózás a trónért Mit kért Horthy a visszalépésért? — A száműzött király emlékiratai Zita és családja visszatér Magyarországra Budapestről jelentik: A magyar legi­timisták meglehetősen vegyes érzelmek­kel fogadták IV. Károlynak a húsvéti királypuccSra vonatkozó följegyzéseit, amelyeket — mint a Bdcsmegyci Napló már közölte — karácsony napján adott ki a müncheni Verlag für Kulturpolitik. Ez a napló, amelyet a két puccs egy­­mástkövető eseményeinek lázában, min­dig rögtön a színhelyen, egyszer a bé­csi Erdödy-palotában, másszor a szom­bathelyi Mikes-paróchián, pillanatra a budai várban és végül a menekülés vár­helyi országútién, gyertyavilág mellett | vagy egy automobillámpa fényénél, ap-1 ró papírlapokra jegyzett fel Károiy ki- j rály, olyan rendkívüli helyzetekbe és. mindeddig féltve őrzött titkokba enged! betekintést, amelyeknek leleplezése után az akkori háborgó napokat és annak i nagyon sok szereplőjét egészen más- j képp kell megítélni. Elkezdve azon,! hogy a páris—-bécsi gyorsvonat 1717. j szánni hálókocsijának 12. számú helyén egy spanyol útlevéllel utazó szőke fia- j talember érkezik 1921 március 25-éu es­te 10 óra 50 perckor a bécsi Westbahn­­hofra, aki azután először egy darabot gyalog megy be a városba, majd egy mellékuccában autóba száll, miközben a soffört gyerekes és heves kíváncsiság­gal mindenről kikérdezi, később egy ha­mis cim alatt megállítja, három házat visszamegy és eltűnik egy boltozatos kapualjban, folytatva másnap Szombat­helyen, ahol már egész csomóan csatla­koznak a szőke fiatalemberhez, egészen a budai várpalotáig, ahova a leg­közelebbi hajnalban beáillt és itt már a következő ötpercben irtóza­tos jelenete van Horthy Miklóssal. Magyarország kormányzójával, akivel a legizgatóbb alkudozás kezdődik a ha­talomért, késhegyig menő szóharc, a mely alatt minden királyi és kormány­zói formaság maradék nélkül elpusztult. — Károly király mindent megőrzött magának ezekből a napokból. Egy hang, egy mozdulat, egy tekintet nem kerülte el a figyelmét. Drámairó nem írhatná meg elevenebben azt a heves, túlfűtött, sorsdöntő párbeszédet, amely Károly egykori dolgozószobájában a kormány­zó és az ex-király között lepergett. Ez a találkozás olyan mély emberi hango­kat robbantott ki a két államfőből, ami­lyenekre egyébként talán sohasem let­tek volna képesek. Írhatnak Hortliyról életrajzokat, jellemezhetik majd a tör­ténetírók ahogyan akarják, festők ki­hozhatják a legkarakterisztikusabbat a portréjából: olyan ösztönösen és oly mélyen belülről, mint ahogyan akkor megmutatkozott, sohasem tudják majd megnyilatkoztatni. De azokból a napok­ból lép elénk Károly király is a maga igazi tulajdonságaival, úgy, amilyen igazán volt, sallangok és szertartások nélkül. Jön visszafoglalni a (ránt és ami­kor beér az országba, első dolga, hogy feljegyezze: . . . »szép dirndl-ruhákat látok a lányokon.« Es a puccs egész ideje alatt is egyik szélsőségből a má­sikba esik. Pest feié együtt utazik Sig­­ray gróffal és hirtelen eszébe jut, hogy felajánlja neki a miniszterelnökséget: »Tudja mit, Sigray, legyen maga a minisz­terelnök!« Amikor pedig már minden elveszett és viszi ki a vonat Svájc felé, az az ötlete­­tárnád, hogy állíttassák meg a lakos­sággal tüntetésül a vonatot. »A lakosság feküdjön a sínek elé.* A napló minden során látszik, hogy nem a nyilvános­­. ság számára készült és ezért rendkívül őszinte. A feljegyzések kíméletlen őszintesége természete­sen nem tetszik a magyar legiti­misták vezetőinek, akikről — Így Andrassyról és Apponyiról — a leg­nagyobb bizalmatlanság hangján irt az ex-király, viszont a legnagyobb szeretettel emlé­kezett meg naplójában Gratz Gusztáv­ról, báró Lehár Antalról, gróf Sigray Antalról és a többlekrőL Ez az egyik oka annak, hogy mig a legitimisták egyrésze olyan tisztelettel fogadja IV. Károly most megjelent naplóját, mint a mohammedánok a Koránt, addig más­részük egyenesen hamisítványnak bélyegzi az emlék-Í Iratokat arra. hivatkozva, hogy azokat Zita ex-királynö nem látta el jóváhagyásával. 5 A följegyzések — mint ezzel a beállitás- I sál szemben megállapítható — kétség­­jj telcniil hitelesek; azokat báró Wcrk- I maiin Károly százados, az elhunyt I uralkodó titkára rendezte sajtó alá Zita {személyes közreműködésével. Hogy az ! özvegy királyné most mégsem appro- I Gálja a könyvet, hanem várakozó állás­pontra helyezkedik a jóváhagyás vagy cáfolás tekintetében, annak az az oka, hogy időközben tárgyalások indultak meg Zita meg­bízottai és a magyar kormány kö­zött az özvegy királynőnek és gyer­mekeinek Magyarországra való visszatérésére vonatkozólag. Ezek a tárgyalások már előrehaladott stádiumban vannak. Néhány nappal ez­előtt érkezett hivatalos jelentés Paris­ból, hogy Zita beadványt intézett a nagykö­veti tanácshoz, amelyet arra kér, járuljon hozzá ahhoz, hogy család­jával együtt Gödöllőn telepedhes­sék le. Ennek a tervnek kivitelét érthető módon megnehezítené, sőt meghiúsítaná, ha Zita jóváhagyásával látná el és hitele­sítené azt a naplót, amely Horthy Mik­lós kormányzót a legkönyőrtelenebbtil leleplezi. Ez az oka annak; hogy a le­gitimista Nemzeti Újság, amely elsőnek jelentette annakidején, hogy Werkmann báró, Zita közreműködésével, sajtó alá rendezi IV. Károly naplóját, most két­­ségbevonia a könyv hitelességét, illető­leg azt Írja. hogy Werkmannt nem ha­talmazták fel legfelsőbb helyen* a föl­­jegyzések közzétételére. Mindenesetre jellemző, hogy a könyvnek csak egy fejezetét tartja szükségesnek kereken megcáfolni az említett újság, — amely azoknak a legitimista politikusoknak a lapja, akik közvetítenek Zita és Horthy közt —: a király és a kormányzó hús­véti találkozásáról szóló részt, amely­ről azt állítja, hogy »meg nem történt adatokat tartalmaz.« ÍV. Károly és Horthy Miklós kor­mányzó húsvéti találkozásáról és a megelőző órák eseményeiről az ex­­király naplója Így számol be: — Sinnersdorfnál a magyar hatá­ron egy debreceni csendőrőrrnester állt, egy igazi fia a pusztának, aki azt sem tudta, mit kezdjen cl az út­levéllel. Végre beérkezünk Pinkafőre. Első utunk a Jenner-féle korcsmába vezet, ahol bécsiszeletet rendelek uborkával. Két nap óta az első meleg étel! A korcsmárosnak svájci frank­kal. a sofíőrnek francia frankkal űzet­tem. A további utat kocsin tesszük meg. Itt már velünk vaTi Erdödy ba­rnás gróf is. Szentmihály községben, egy ismert nevű földbirtokosnál, aki nagy legitimista volt, pihenőt tartunk. Senki nem ismert fel. Bort hoztak és innom kellett a király egészségére. Még haragudtok is. mert nem ittam ki az egészet. De nagyon erős volt. A hricska este tíz órakor fut be a szombathelyi paróchia elé. Gróf Mi­kés püspöknél éppen díszvacsora volt, amelyen Vass József akkori miniszter is résztvett. Erdűdy felküldte a ko­csist a püspökhöz, hogy a maga ás egy másik ur számúra éjjeli szállást kérjen. A püspök nem nagyon lát­szott örülni a látogatásnak. Erdődy rámmutatott és megkérdezte Mikest, tudja-e, ki vagyok? A püspök kijelen­tette, hogy ezt az urat nem ismeri. Erre Erdődy egyszerűen megmondta neki, hogy ez Ö Császári és Királyi Felsége, IV. Károly király. A püspök megfogott és magával vitt egy mel­­léliszobába. »Hát tényleg az?« — kér­dezte. Igent mondtam. A jég meg volt törve. A püspök egész testében resz­ketett. Vass József, mihelyt meghal­lotta, hogy itt van a király, hozzám jött és bejelentette, hogy ettől a perc­től kezdve nem miniszter. Miután megkeféltem magam a portól, jólmeg­­érdcmclt vacsorát kaptam. Vacsora után rögtön megkezdődtek a tanács­kozások, amelyen Lingauer Albin kép­viselő is jelen volt. En még az éjszaka folyamán kiáltványt akartam kibo­csátani, minthogy azonban gróf Te­leki és gróf Sigray éppen a szomszé­dos Iváncon tartózkodtak, abban álla­podtunk meg, hogy előbb még velük megbeszéljük a dolgot. Azonnal érte­sítették is őket telefonon és kérték, hogy haladéktalanul jöjjenek át. Köz­ben megbeszéltem Vassal, hogy a kormányzónak Hughes-táviratot kül­dök. Lehár ezredes, aki Mikes vendégei között volt. azt ajánlotta, hogy Horthyt már ebben a táviratban nevezzem ki hercegnek és egyúttal adjam át neki a Mária Terézia-ka­­touarendet. Vass miniszter ezt elle­nezte. Attól tartott, hogy ezzel a sietséggel megsértjük a kormány­zót. Hajnalban megérkezett Teleki és Sig­ray. Az előbbi kijelentette, hogy két ut van: vagy vissza azonnal Svájcba, vagy rögtön föl Pestre! Ein Zurück gebe cs nicht! — mondottam és úgy intézkedtem, hogy Teleki és Vass reggel félhétkor Pestre induljanak és előkészítsék a kormányzót. Én egy órára rá indulok. Teleki repülőgépen akart menni, de féltem, hogy valami baja történik és nem engedtem. IV. Károly ezután szemléltetően és részletesen leírja, hogy 1921 március 27-ikén érkezett meg titokban Buda­pestre és hogyan értesítette erről Hor­thy Miklós kormányzót, akihez ezután a várba hajtatott. Ott hideg teremben kellett várakoznia, a szárnysegéd elő­szobájában, »ahol —- írja — korrekt tisztelgéssel, de ellenséges tekintetlel fogadták.« Végre bejuthatott Horthy dolgozószobájába, ahol a kormányzó üdvözlés helyett a következő szavakkal fogadta: — Ez nagyon szerencsétlen dolog. Felségednek azonnal vissza kell térnie. Svájcba. Két teljes óra hosszat tartott a meg­beszélés, a hatalomért való versengés. Károly a legbarátságosabb hangon fel­szólította Horthyt, hogy adja át neki a hatalmat. Az ex-császár feljegyzése szerint a következő párbeszéd folyt le ezután köztük: Horthy: Mit ajánl fel nekem cse­rébe Felséged, ha most átadom a hatalmai? Azt hittem, rosszul értem és meg­­j kérdeztem: — Hogy gondolja Ön ezt? Horthy: No igen; mit ad nekem I felséged cserébe? Amikor ezt rnondta< * kinyújtotta a karját és nyitott te­nyerét felém fordította. Pénzre gon» dőlt, vagy más javukra? Vagy csak akaratlan gesztus volt ez, amely egy még előtte is bizonytalan adomány utáni vágyat jelentette? Engem olyan utálat logoit el, lát­ván ezt a közönséges alkudozást, hogy fizikailag rosszul lettem és csak nehezen tudtam felelni:. — Mit akar tulajdonképpen? Horthy: Nos, tudni akarom, hogy Eelséged nekem mit ajánl fel? Megmagyaráztam a kormányzónak, hogy nagyon magas állásba fogon kinevezni. Horthy azonban tovább erőszakoskodott: —• És mit kínál nekem még felsé­ged? Én: Megerősítem önt a saját ma­gának adományozott hercegi rangban. Horthy erre panaszkodni kezdett: neki nem szabad magára gondolnia, hanem csak Magyarországra — sze­gény Magyarországra! Mi történik most majd az országgal? forradalom, a kis- és nagyantant magatartása, a kisantant-csapatok bevonulása . . . E hazafias aggodalmak kifejezése után Horthy a maga számára köve­telte a hadseregföparancsnoki tiszt­séget. Megígértem ezt is, mire újból meg­szólalt: — Ezenkívül azonban még valamit kiváltok. fit: Mit akar még? Horthy: Újból parancsnoka akarok lenni a flottának. Én: Jó, ha megint lesz flottánk, ön lesz a parancsnoka. Horthy: Még valamit akarok azon­ban, ha átadom a hatalmat. Én: Mit még? Horthy: felségednek egy nagyon magas rendielet kell részemre adomá­nyoznia. Teljesen elfelejtettéin, hogy Horthy protestáns és igy feleltem: — Ha átadja a hatalmat, az arany­gyapjas rendet adományozom önnek. Hortliynak ez láthatólag jól esett és kijelentette, hogy ez megfelelne neki. De azután ujabb és nj'abb aggo­dalmai támadtak. Hosszasan vitatko­zott velem arról, hogy köti-e őt még az eskü, amit császárjának tett, .kije­lentette, hogy nem számitlvatok a had­seregre, végül pedig, hogy szabadul­jon tőlem, azt javasolta, hogy előbb szakítsak végleg Beccsel, Végül is azonban úgy tett. mintha beleegyez­nék abba. hogy egyelőre Magyaror­szágon, Szombathelyen maradjak és három hét múlva ünnepélyesen bevo­nuljak Budapestre. Még azt is kikö­tötte, hogy a Mária Terézia-rendet is adományozzam neki, amit szintén megígértem. Amikor azután Károly automobilon útban volt Szombathely felé, akkor Horthy a következő táviratot küldte báró Leltár Antal ezredesnek: Kérlek igyekezz, hogy a ma éjjel Szombathelyre érkező Károly ki­rályt még az éj folyamán a határon átszállítsd. Horthy. A budapesti kurzus-lapok azt állít­ják, hogy Werkmann megcsonkítva közli ezt a táviratot, mert Horthy sür­gönye eredetileg igy szólt: »Kérlek a haza nevében stb.« A kihagyott három szó természetesen sokat változtat] int nem is a lényegen, de a formán . . . Entnrnlr csak 3 Ieéi°b!> minö-UÍUUirUn, segben, bécsi gyárt­mányok, vetsauvenkivüü olcsó árakon Krausz Edénél Novisad E. SZECSI PHILATELIA bólyegkereskedés Suhotica íupostánál Legújabb arany Micbel 1924-25. albumok minden nagyságban raktáron. Bélyeggyűj­tőknek választékot .megkeresésre käldnk. — Megvételre keresek has«:aáil jugesláv bélyegeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom