Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-25 / 351. szám

1924 december 25

BACSMEGYEI NAPLÓ

35. oldal.

A futball világbajnokai

A Bácsmegyei Napló montevideoi íudÓBitójátő!

Kicsit későn ugyan, de a Bácsmegyei Napló kívánságára megírok egyet-mást az olimpiai győztes futballcsapatról. Az uruguayak rendkívül büszkék csapatuk kitűnő szereplésére és különösen az hatotta meg őket legjobban, hogy az európai sportsajtó oly magasztaló cikkekben dicsőítette játékuk nagyszerű klasszisát, intelligenciáját és lendületét. Paris óta a futballsport itt Montevideóban hallatlanul népszerű lett: nemzeti sportág, a melynek nagy tömegek áldoznak késő télig egész esztendőn át. Az olimpiai győztes csapat tagjait pedig Valósággal nimbusz övezi. Ha valamelyik közülük megjelenik az uccán, az emberek tisztelettel köszöntik és megéljenezik. S a futball bajnokait, akik népszerűbbek bármelyik moziszinésznél. vagy politikusnál, amikor Páris után először léptek pályára, leirhatatlan hatalmas ovációval fogadta a közönség, amely az olimpiász előtt nem igen bizott a győzelmükben, mert akkor még nagyratartoíta az európai fuíball-nemzetek klasszisát. Most már nincs Montevideóban nagy becsülete a kontinens futballsportjának. I Nagyon lenézően nyilatkoznak az j európai futbailról és biztosra veszik, hogy a következő olimpiászon szintén ők viszik el a pálmát. A párisi győztes csapat tagjainak meg is ártott egy keveset az állandó tömjéuezés. Megközelít- 8 hetetlenek idegen ujságiró számára. Én | is csak egy itteni nagy újság sportro- í vatvezetőjének, Ramon I. Alvareznck segítségével jutottam az adatok birtokába

*

Talán nem lesz érdektelen, ha foglalkozunk a játékosok személyével is. Meglepő az, hogy majdnem kivétel nélkül szegény fiuk, akik azt hiszem ezzel a győzelemmel alapították meg a szerencséjüket. Az uruguayi olimpiai csapatot az elsőosztályu egyesületekből válogatták össze. Montevideónak 12 elsőosztályu csapata van, névszerinti Nációnál, Bella Vista. Universal. Beigrane, Liverpool, Fénix, Charley, Uruguay Onward, Rampla Juniors, Racing, Lito és Wanderers.

Mazzali,

a csapat kapusa, a Nációnál tagja, a melyik a legrégibb íutballklubja Uruguaynak. A futbailon kívül a basket-ball-t Is kultiválja és jelentős eredményeket ért el mint sik és gátfutó is. Diák.

Nczzasi.

csapatkapitány, jobb hátvéd, 26 éves vasúti munkás. A Bella Vista klubhoz tartozik, amely ez évben nyerte az Uruguay bajnokságot.

Arispe.

bal hátvéd, a Rampala Juniors tagja, az egyik montevideoi huskonzervgyárban mint napszámos volt alkalmazva.

Andrade.

jobb half, az egyedüli néger a csapatban. Nagyon népszerű és kedvelt játékos. A Bella Vista tagja, 28 éves, napszámos.

Vidal

ccnterhalf, a Belgrano tagja, 22 éves; foglalkozása kocsis.

Ghierra.

balhalf, az Universal tagja. Régi játékos, foglalkozása; kereskedelmi alkalmazott.

Vrdinarún.

jebbszélső, az Universal tagja. Van egy fivére Spanyolországban, aki a Madridi Racing egyik legjobb játékosa. 24 éves; kereskedelmi alkalmazott

Scarone.

jobbösszekötő, pompás driblcr. Futballista famíliából származik. Erópában óriási összegeket kínáltak neki. ha ott marad, de ő iiü maradt klubjához. 25 éves, hivatalnok.

Petrone.

centercsatár, a Nációnál tagja. A legjobb lövő az olimpiai csapatban es.a legfiatalabb játékos. Több testvérével együtt egy kis ffiszerkereskedésiik vau Montevideóban.

Cea.

balösszekötő, a Lito tagja, 26 éves és 7. egyik itteni sörgyár kocsisa. Romano.

balszélső, a Nációnál tagja. Több

mint 30 éves, több gyermek tisztviselő.

a legöregebb- játékos. Nős, apja, az egyik bankban

Zeisler Árndd

Egy kiskutya élete, halála és bolyongása a föld körül

Ducit még kölyökkorában vásárolta az ifjú bélyegkereskedő négyezer dinárért, csakhamar jobban szerette az értelmes, jólnevelt állatot, akár a bélyegalbumát, amely pedig köztudomásúlag tgyike a környék legritkább gyűjteményeinek. Bizalmas, baráti viszony fejlődött ki köztük. Ducival a világon níin-| denröl ellehetett beszélgetni és ha gazdáját kísérte, nem is úgy mentek egymás mellett, mint a kutya és az ur, hanem mint két jó pajtás. Mert ki tehet, arról, hogy egy ilyen finom megértő lélek, mint a Duci, balszerencse folytán nem embernek, hanem kutyának született? Ducit az egész város ösmertc és | ha feltűnt a korzón, a járókelők megáll-1 tak és ujjal mutogattak rá, mint a hires | emberekre:

— Ni, itt jön a Duci.

I

Az egészség hátat fordít!

Ducirak

Karácsony előtt két héttel Duci meg- J betegedett. Nyomban ágyba fektették és j a kis szolgálót lóhalálban szalajtották f az állatorvosért. Az állatorvos idősebb, őszbeliajló ur, állítólag gazdag tapasztalatokkal — sietve megérkezett. Nekivetkőzötí, megkopogtatta Duci sovány mellét és egész komolyan rászólt:

— Vegyen mély lélegzetet.

Duci nem értette meg rögtön a dolgot, vagy nem akarta megérteni, hidegen elnézett -a doktor feje fölött és kiöitötte a nyelvét

A bélyegkereskedő mentegetni próbálta Duci modortalanságát:

— Ideges és lázas szegény. Tessék elhinni, ő a legudvariasabb állat a világon. — Aztán a kutyához fordult és egyszerű, baráti szókkal magyarázta neki a tényállást:

— Ne szamárkodj Duci. Ez itt a doktor bácsi.

A doktor a vizit után felöltötte legtudományosabb ábrázatát és kijelentette:

— Az ebnek baloldali tüdőcsucshurutja van.

A bélyegkereskedő, aki csak egyszerű bélyegkereskedő és nem diplomás orvos, megkockáztatta saját észrevételeit:

— Kérem a kutya már napok óta nem eszik. Nincs a gyomrával valami baj?

Az állatorvos, aki nem ért a bélyegkereskedők leikéhez, fölényesen ráförmedt.

— Ennek a gyomrával? Kutya baja sincs! Csak aiiektúl, ha nem akar enni. Ismerem az ilyen elkényeztetett dögöket — és porokat irt fel tüdőcsucshurut ellen és hidegvizes borogatást minden három órában.

Duci előtt kihirdetik a halálos ítéletet

Eltelt két nap, három nap és a kutya csak nem lett jobban. Összegörbedt, lesoványodott a sok koplalástól, finom, fehér bundája úgy lötyögött rajta, mintha nem is a saját bőre lenne, borzasztó rosszul nézett ki a szerencsétlen, egy kivert, sintérhurokra került kuvasz sem cserélt volna vele sorsot ebben a szánalmas helyzetben. A bélyegkereskedőnek majd megszakadt a szive a fájdalomtól. Éjjel-nappal ott virrasztóit Duci betegágyánál, pontosan feladta a vizes borogatásokat, lenyelette vele a porokat és mikor a kutya vinnyogott, sirt ú kintói, meséket mondott neki és vigasztalta, mint egy gyermeket. Az állatorvos naponta kijárt a beteghez, uj orvosságokat is irt, de a kutya állapota egyre rosszabbodott. A hetedik vizit alkalmával az orvos tapintatosan félrehivta a teljesen neki szomorodott bélyegkeres-1 kedőt és halkan, hogy a Duci meg ne | hallja, igy szólt hozzá:

— Uram, legyen férfi. Az eb órái meg vannak számlálva. A gyulladás átcsapott a baltüdőre is, nem lehet segíteni. — Ezzel mosta kezeit, felvette a kalapját, kabátját és a csinos honoráriumot — nem bélyegben — és eltávozott a legmosolygóbb lelkiösmerettel.

Duci halálra volt Ítélve.

Duci ui vadászterületekre vándorol

Az ifjú bélyegkereskedő azonban nem tudott ilyen gyorsan belenyugodni Duci elvesztésébe. A bélyegkereskedő szentimentális volt, mint a legtöbb bélyegkcreskedö, akik egész nap a pult mögött ühiek, piros, zöid, lila. kék bélyegek előtt és kezükben a nagyitóüvcggel utazzák körül a világot. Duci gazdája másik állatorvost hivatptt. A specialista, legnagyobb megrökönyödésére, súlyos gyomorbajt konstatált és kijelentette, hogy a kutya tüdeje olyan egészséges, mint a makk. A bélyegkereskedőnek leesett az álla a meglepetéstől:

— De kérem — dadogta — az öu kollégája tüdőbajt ...

— A kollégám egy állat — mondta dühösen az állatorvos és ebből a nyilatkozatból kitűnt, hogy az állatorvosi karban sem dühöng az egyetértés. A haldokló Ducit nyomban elkezdték gyomorbaj ellen kezelni, hideg borogatás helyett meleget raktak a hasára és gyomorcseppekct kapott félóránként egy kávéskanállal, mint a kiskorunk. így aztán gyorsan közeledett a drámai pillanat. Délután erős láz rohanta inog Duci testét, este már félrebeszéit és éjjel iszonyú szenvedések között kimúlt. Némán szenvedett ki, akár egy ókori hős. Utolsó szava nem volt.

Nehézségek merülnek fel a holttest körül

A bélycgkercskedő másnap reggel szivében mázsányi fájdalommal, felment a városházára és a köztisztasági hivatalban az illetékes közeg tudomására hozta, hogy kutyája gyomorbajban kimúlt, kéri holttestének mielőbbi eltakarítását lakásáról. A szőke kisasszony, eki ezt a reszortot intézte, írásba foglalta a bélyegkereskedő óhaját és értesítette, hogy a hü állat földi maradványaiért még aznap ki fog menni a gyepmester. A bélycgkercskedő türelmesen várt estig. Mert hátha sürgős dolga van valahol a gyepmesíernek? De a kutya-temetkezési vállalkozó semmi érdeklődést nem mutatott Duci földi porhüvelye iránt. Még csak a füle botját se mozdította. A bélyegkereskedő tehát abbahagyta a virrasztást és kitelefonált a sintértelepre:

— Mi lesz?

A telepi telefonnál egy ifjú, kezdő sintér fogta a kagylót, aki kijelentette, hogy abszolúte semmit se tud Duci haláláról, azt se tudja, hogy beteg volt és szokatlan önérzettel hangsúlyozta ki: ő nem poloskairtó, hogy telefonmeghivásra házhoz menjen.

— Áldja meg az én istenem — ez volt az utolsó szava, ami elég szép és megható egy kezdő sintértői.

Újabb nehézségek menünek a holttest körül

Duci holtteste természetesen nem volt fából, se betonból és harmadnap csendesen oszlásnak indult. Kegyelet ide —kegyelet oda, a béiyegkereskedő szállásadónője nem állhatta ki tovább szó nélkül az intenzív hullaszagot és erélyesen a hulla eltávolítását követelte. A bélyegkereskedő szaladt fühöz-fához, már az üzletét is elhanyagolta, de a sintér csak nem mutatkozott. Vagy nem volt fölötte? hatóságának befolyása a gyepmesternél. vagy a gyepmester tagadta meg az engedelmességet, ezt nem tudni biztosan. Tény, hogy Duci porhüvelye a negyedik napon is ott illatozott a sezlon mögött, ieteritve egy fekete

kendővel. Tovább már nem lehetett várni. A béiyegkereskedő tehát önálló lépésre határozta el magát, minden hatósági támogatás nélkül. Ásót és kapát vásárolt és a gondosan becsomagolt hullát bérkocsiba téve, kihajtatott drága terhével a városvégi földekre. Itt, a szabad mezőn, fagyos, téli aikonyatban, egy szomorú fűz tövében ásta meg a kutya sírját és könnyek között helyezte Ducit örök nyugalomra. A gödörnek ugyan egyáltalán nem volt siri jellege, sőt inkább egy kétségbeesett borzlyukhoz hasonlított, de egy béiyegkereskedőtől. aki nem foglalkozik hivatásosan I sirásással, ez is dicséretre méltó teljesítmény volt. Éppen a behantoláshoz készülődött, amikor a ködös esti félhomályban valaki keményen vállonragadta:

— Hé, mit csinál maga itten? — és az öreg gazda, az ugar tulajdonosa, aki talán azt remélte, hogy kincseket ásnak cl a földjén, egészen tiszteletlenül, a farkánál lógva kirántotta Ducit a sírból.- Elvigye a. fenébe ezt a dögöt! — I ordított magából kikelve a csalódott vén kuruc és addig ie nem ment a bélyegkereskedő nyakáról, míg vissza nem csomagolta Duci hűlt tetemét.

Többet ésszel, mint erővel

A bélyegkereskedő megalázottau, hóna alatt a holttesttel érkezett haza és az éj leple alatt csempészte fel Ducit a lakására. Duci ekkor már undorítóan illatos volt és a béiyegkereskedő, a sok kudarctól összetörve, gyűlölettel dobta le legjobb barátja földi maradványait a padlóra. A hullától mindenáron szabadulni akart. De Duci makacsul ragaszkodott hozzá még a halálban is. Reggel pedig a háziasszony válogatott gyalázkndások kíséretében felmondott neki. A házbcliek mind röhögtek rajta és a testi épségé sem volt biztonságban. Ékkor íjier.ió ötlete támadt. Kis ládikát vásárolt és belegyömöszölte barátja immár megfogyott és megpuhult tetemét, kölni \ izet locsolt rá, majd jó erősen leszögezte a tetejét. Aztán megcímezte távoli faluban élő bélyeggyűjtő barátjának. A láda fedelére ezt irta: Tartalma: élesztő. Ezzel egyidejűleg pedig következő táviratot küldte a vidéki barátjának:

Holttest felbontás nélkül elásandó!

És rettentő vidáman jött ki a postaépületből. Két hét óta most kacagott először.

Duci és a sorsharas

öt nap múlva beállított hozzá a csomaghordó. A béiyegkereskedő elsápadt és remegni kezdtek a térdei, amikor a feladóvevényen a saját írását meglátta.

— Vissza jött a ládikó — újságolta a derék postás és átnyújtotta a szállító levelet, amelyen ceruzával ez állóit:

Napred! Címzett ismeretlen helyre költözött.

— Majd délután kihozza a kocsi — mondta a csomagos és eltávozott.

A bélyegkereskedő előtt összefolyt a világ, vette a kalapját és elrohant, egyenesen a postára.

— Kérem — szólt az ablakban ülő kisasszonynak — nekem ma vissza érkezett egy Iádikóm — és átadta a /szállitócédulát. A kisasszony kereste, de nem találta.

— Nem jött meg talán? — kérdezte a béiyegkereskedő reménykedve.

— De itt kell neki lenni — mondta a postáskisasszony és újból turkálni kezdett a csomagok között. A bélyegkcrcskedő is segített és valahányszor rossz szag csapta meg az orrát, szinte elállt a szívverése: ez az. De nem találták. Másnap ismét bement a főpostára, ahol sajnálkozva hozták tudomására, hogy, a ládikó érthetetlen módon elveszett.

— Mi volt a tartalma? — kérdezte a postafőnök.

— Élesztő — mondta rá öntudatlan gyönyörrel a bélyegkereskedő és amikor ötszáz dinár kártérítést ígértek a szállítmányért, már neki állt feljebb és hatszázat követelt. Végül is kiegyeztek ötszázötvenben. De ennyit igazán megérdemelt szegény ezért a rengeteg izgalomért.

<t. i.)

»