Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-25 / 351. szám
1924 december 25 BACSMEGYEI NAPLÓ 23. oldal POSTAMESTERNŐ: Nem megmondtam, hogy Gyuszika legyen a hösszerelmes? BABYKE: De igen, mama! GARASNÉ: Hiába, mi mindig egy véleményen vagyunk, drága Málcsim. ÁBRÁNDFY (folytatva): Azután lord VVisky, amerikai nagykövet, a Good Templars rend lovagja, aki a fiatalok szökését elősegíti — Pityókás Vendel ur. MIND (helyeselnek). ÁBRÁNDFY: Aztán vannak még kisebb férfi szerepek. Például: a gróf titkára. Szerintem erre a szerepre legjobban megfelelne Ricinus Manó, gyógyszerész gyakornok ur. MIND (helyeselnek). ÁBRÁNDFY: Azután báró Hülyessy, Töhötöm barátja. Szerény véleményem szerint erre a szerepre legalkalmasabb lenne Weisz kereskedő ur a Vasutuícából. GARASNÉ (fölháborodva): Én nem szólok egy szói sem, nekem utoljára is teljesen mindegy, de ha az a szemtelen pofáju Weisz játszik, akkor én és Cuncikám már itt se vagyunk. Tudja meg, hogy én még a köszönését se fogadom annak a szemtelen zsidónak, aki állandóan az urammal akar konkurenciázni. Ha öt is beveszi Ábrándfy, akkor mi már megyünk is. A mi gyomrunk nem tudja öt bevenni. (Indulattal.) Gyere Cuncikám! (Felkelnek.) ÁBRÁNDFY: De nagyságos asszonyom, ezen lehet [ segiteni. Azt hiszem senkisem akarja Weisz urat ok-j vétlenül bevenni. Hát ne vegyünk be! Az ő helyére! tehetjük például a fiatal Schwarz joghallgató és bélyeggyűjtő urat, aki csak a jövő hónapban meg fel az egyetemre. PITYÓKÁS: Ugye, mond csak, Kázmér, muszáj okvetlenül zsidót tenni erre a Hülyessy szerepre? ÁBRÁNDFY: Te már meg vagy vesztegetve, Vendel, neked már nincs jogod ellenvetéseket tenni. Szóval van valakinek még Schwarz ur ellen kifogása? (Csend.) Tehát Schwarz lesz báró Hülyessy. Rendben van? (Gyenge morgás.) Egy pincér és két lakáj lenne még a férfiszerepiők között, azt hiszem ezekre később is találunk vállalkozót. Eszerint a férfiakkal végeztünk; most következik . . . (egyre izgatottabb lesz)niost következik . . . PÍTY.ÓKÁS: Következik a második spriccer. Náci! Még egy spriccert. (Náci megjelenik a spriccerrel és mindjárt el.) ÁBRÁNDFY: Most következnek a női szerepek. (Köhög. Izgatott.) Tekintve, hogy a mai összejövetelünk egy kis, barátságos megbeszélés, kérem mondják meg őszintén véleményüket és aggályaikat a szereposztást illetőleg. Itt van például . . . például Eszmeralda baronessz szerepe. Ö ugyanis a primadonna. Az én véleményem szerint . . . (Köhécselés. Kinos csend.) Az én szerény véleményem szerint erre a szerepre legalkalmasabb lenne — a doktorék Jucikája. (A nők részéről heves, morajos tiltakozás: Lehetetlen! Ki van zárva! Abszurdum! Hallatlan! Nem arra való!) Tisztelt hölgyeim és uraim, tessék egymásután kifejteni az ellenvéleményüket! POSTAMESTERNŐ: Én nem sokat fejtegetek itt magának, én már megmondtam, hogy Jucika nem erre a szerepre való. Mi kel! még? BABYKE: Én nem is értem, Ábrándfy, mi jutott a maga eszébe? GARASNÉ:Mlndig bereked, nem jól játszik, nincs is bárónői megjelenése. Mit akar még többet? ÁBRÁNDFY: Csupán azt szeretném még tudni, kit tartanak nagyságos asszonyék erre a szerepre a legalkalmasabbnak? POSTAMESTERNŐ (szende mosollyal): Nem illik ugyan saját lányomat szembe dicsérni, de most kénytelen vagyok az én szerény kis lányomat leleplezni. Én ugyanis megvagyok győződve, hogy Bäbyke a legalkalmasabb erre a szerepre, ő szinte erre a szerepre született. Rá van szabva. Passzend, ahogy mondják. A hangja nagyon jó, kellemes és tiszta, hiszen ezt mindnyájan tudják, a megjelenése arisztokratikus, akárcsak egy született bárónőé s a toalettjeit is már megbeszéltünk, elárulhatom, hogy nagyszerű toalettjei lesznek. Direkt szenzációsak. GARASNÉ (nyugtalanul): Én nem szólok egy szót sem, nekem utoljára teljesen mindegy, hogy Bäbyke !esz-e az Eszmeralda baronessz vagy pedig a jegyzőék szakácsnéja, csupán egy kicsit furcsának találom. édes Málcsikám, hogy miért keli ép Babykének lenni a primadonnának, miért dicséred ép a saját lányodat? Elvégre másnak is van hangja, másnak is van jó megjelenése. Az én Cuncikám, mint mindenki tudja, már többször énekelt a templomban, sőt a kántor ur már többször mondotta, hogy miért nem képeztessiik ki a hangját, hogy valóságos arany a torka. Épen szeretném, édes Málcsikám, ha hallanád, hogy hogyan fejlődött ennek a lánynak a hangja. Énekelj csak valamit a Málcsi néninek. Cuncikám. CUNCIKA (szégyenlősen): Ugyan mama! GARASNÉ: Ez a baja szegénykének. Túlságosan szerény. Igazán szeretném, drága Málcsikám. iia hallanád, hogy milyen hangja van neki. .Na énekelj már! Ne féljél! CUNCIKA:Ma épen be vagyok rekedve, nem vagyok ép a hangomnál. (Felkel, tétovázik, húzódozik, majd Ia középre áll, meghajol, köszörüli a torkát. Figyelős csend. Végre Cuncika egy régi nyütt operett. dalba kezd. A komikumig erősen tremolozik, magasabb hangjai kíméletlenül nyersek, olykor diszkatit fejhangba csuklanak, lélegzetvétei hangosak, hörgésszerüek. Erős megjátszás: lehunyt szem, széttárt karok, félre billenő fej stb. A postamesternő és Baji byke jelentős, fagyos pillantásokkal és gunyoros szájfélrehuzással, mig Garasné lelkes, helyeslyő fejbólongatással kiséri az éneket. A dal végeztével egyedül). GARASNÉ (tapsol): Nagyon helyes! Nagyon szép! Na mit szólsz hozzá, édes Málcsikám? POSTAMESTERNŐ (fojtott indulattal): Kedves Blankám, engedd meg, de ez Ízlés dolga. Lehet, hogy valaki a templomban szépen énekel, de a szobában nem érvényesül a hangja. Én azt tartom és mindig is azt mondtam, hogy a templom az nem színház, a színház viszont nem templom. Az én véleményem szerint az én Babykémnek sokkal kellemesebb, iskolázottabb és színpadra termettebb hangja van. Ugye Ön is igy gondolja, kedves Gyula, akarom mondani % Gyuszika? GARASNÉ: Ugye, a Cuncika hangja sokkal jobb? CUNCIKA: Mondjon ítéletet, édes Gyuszi! BÄBY: Maga lesz a biró, Gyuszika! JÓPÁRTHY: Bocsánatot kérek, de én nem értek az énekhez ... én nem vagyok zenekritikus, kérem I alássan ... én csak egy szegény földbirtokos va- I gyök. PITYÓKÁS: Szegény ember! Iszom a szegénységére! ÁBRÁNDFY: Tisztelt hölgyeim és uraim! Ha többség ellene van annak, hogy a dóktorék Jucikája legyen Eszmeralda, úgy csupán egy megoldás lehetséges: Cuncika és Bäbyke játsza a két fő női szerepet. Az egyik az öreg grófnőt, a másik pedig Eszmeralda baronesszí. POSTAMESTERNŐ: Ezt nagyon jól tudjuk, ezt felesleges volt ilyen nagy hangon elszónokolni. Most arról van szó, ki lenne alkalmasabb primadonna: az én Babykém, avagy pedig Cuncika? ÁBRÁNDFY (tétován és meggondolatlanul): Az én szerény véleményem szerint Cuncika . . . (kínos csend , köhögés.) Cuncika ugyanis... hogyismondjam ... mig Bäbyke .'. . talán alkalmasabb lenne az öreg grófné . . . POSTAMESTERNŐ (közbevág, felfúvódik): Először is a maga véleményére senkisem kivácnsi, maga egy közönséges Írnok, aki nem rendelkezhet az én lányom felett, másodszor pedig kikérem magamnak az ilyen sértést. Nagyszerű! Az én lányom legyen az öreg grófné! Az én lányom nem öreg, az én lányom nem való öreg gróínénak. Az én lányom primadonnának való, vegye tudomásul! Szemtelenség magától ilyesmit mondani. BÄBYKE: Durva sértés! POSTAMESTERNŐ: Elvárom, hogy exhumálja magát! ÁBRÁNDFY: Bocsánatot kérek, én nem úgy gondoltam, én csak úgy gondoltam, hogy meg kellene valahogy egyezni . . . egyszer mégis csak el kell dönteni ... j POSTAMFSTFRNÖ (csípősen): És persze ugv kell i dönteni, hogy az én lányom az öreg grófnő. Kiszá- J mitottan az én lányom. Más nem is lehetne, csak ? az én lányom. Miért nem esett véietleniil Cuncikára a választása? Hiszen Cuncika három évvel edősebb, mint az én Babykém, őt már ezért is inkább megilletné az öreg grófnő szerepe. CUNCIKA: No de ilyet! GARASNÉ (izgalommal, Cuncikával egyidejűleg): Drága Málcsikám, te alapos tévedésben vagy. Emlékezzél csak vissza, édesem, hogy mikor én Cuncikával gyerekágyban feküdtem, akkor te egy három éves kislánnyal jöttél hozzám, aki Baby névre hallgatott. POSTAMESTERNŐ (egyre fokozódó hevességgel): Nem akarom azt mondani neked, hogy te hazudsz, édes Blankám, de te, ugylátszik nem igen szereted az igazságot. Az egész falu úgy tudja — kérdezz meg akárkit, hogy a te Cuncikád huszonkét éves, az én Babykém pedig csak tizenkilenc. GARASNÉ (ingerülten): Persze, te terjeszted ezeket a hamis adatokat, drága Málcsikám. Ehhez jól értesz; pletykákat csinálni, intrikálni, cselédeket elcsalni, ehhez te jól értesz, drága Málcsikám. A leveleket is nagyon ügyesen bontod fel, mondhatom nagyon ügyesen, sőt elolvasni sem szégyclled őket, drága Málcsikám. POSTAMESTERNŐ (paprikásán): Kérlek drága Blankám, te csak hallgass. Legjobb lesz, ha te csak hallgatsz. Mert bizony az egész falu tudja, hogy ti kizsaroljátok a szegény vevőket, édes Blankám. Azt hiszed, nem tudóin, hogy mindenütt olcsóbb a cukor, mint nálatok. Mindenütt huszonegy, csak nálatok huszonhárom, de ti avval csaljátok oda a szegény embert, hogy nem keil mindjárt kifizetni. A múltkor! még mazsolát hozatok tőletek, hát ilyen darab (öklött mutat) kavicsok voltak benne. Hát járja ez, hát tisztességes dolog ez, édes Blankám? GARASNÉ (állandó izgalomban): Na ha épen a tiszteségrői van szó, úgy meg kell mondanom, édes Málcsikám, hogy én se tartom valami nagyon tiszteséges dolognak, hogy az aljegyző ur hivatalos időn kívül, rendszerint éjjeli tizenkét és két óra között adja fel nálad ajánlott- és expresz leveleit. ÁBRÁNDFY: De hölgyeim ... POSTAMESTERNŐ (felugorva, fenyegető gesztusokkal): Na, ha már itt tartunk, édes Biankám, úgy meg kell mondanom, hogy milyen smucig népség vagytok ti, édes Blankám, elcsaljátok a jegyzöék Marcsáját és még több bért se adtok neki. GARASNÉ (fuladozva): Nem igaz! POSTAMESTERNŐ: És ha már itt tartunk, úgy elmondhatom azt is, hogy miért nem tud a te drágalátós Cuncikád nyolc óra előtt az üzletbe jönni. CUNCIKA (ijedten): De Málcsi néni, az istenért. GARASNÉ (egyideüleg): Hazudsz! POSTAMESTERNŐ (folytatva): Azért bizony, mert te minden reggel borotválod a nyakát meg a hátát, különben olyan szőrös lenne, mint egy majom! CUNCIKA: De Málcsi néni! Ezt kikérem magamnak! GARÁSNÉ (pukkadózva): Gyerünk lányom, ne is beszélj többet evvel az ordinäre szakácsnéval. Gyerünk a jegyző úrhoz, majd elintéztetem ezt a? ügyet! (Balra Cuncival el.) V. POSTAMESTERNŐ (Garasné után): Szemtelen perszóna! Még ö mer beszélni! Ki látott ilyet! De én egy percig sem maradok itt vele egy fedél alatt! Gyere Babykém. (Indulnak.) JÓPÁRTHY: De nagyságos asszony, ne tessék komolyan elmenni, kérem alássan. POSTAMESTERNŐ: De én megyek, én egy percig sem maradok tovább itten. Egy percig sem! (Újból indulnak. Jópárthy visszatartja őket.) ÁBRÁNDFY (közbe lerogy egy székre.) El vagyok csapva! Már érzem a disznószagnt! JÓPÁRTHY: De nagyságos asszonyom, gondoljon a jótékony célra! A tűzoltókra! A szent Flóriánra — kérem alásson! POSTAMESTERNŐ: Mit törődöm én a tűzoltókkal meg a szent Flóriánnal! Ha tűz van, azok úgy sem oltanak. Részeges társaság! Csak a saját szomjúságukat oltják, de nem a tüzet! ÁBRÁNDFY (feitápászkodik. Keserves könyörgéssel): De nagyságos asszonyom, gondoljon az alispánra, a főszolgabíróra, a főadókukacra,akik mind itt lesznek az előadáson. JÓPÁRTHY (hévvel, jóakarattal: Igen, igen, a főkukac is itt lesz! ÁBRÁNDFY: Itt lesz a főállatorvos ur is. Nagyságos asszonyom, gondoljon a főállatorvosra! JÓPÁRTHY: Igen, gondoljon a főállatra! POSTAMESTERNŐ: Mit bánom én, ha egy egész csorda lesz is itt. Én megyek. tUjabb készülődés az indulásra.) ÁBRÁNDFY (siránkozó hangon): A tűzoltó minisztérium is képviselteti magát az ünnepségen. Itt lesznek az idegen állambeli vezérképviseletek is. (Kétségbeesetten.) A Vezúv ur is eljön, az Etna ur is, a Popokatepetl ur is! POSTAMESTERNŐ: Mit törődöm vele. Ha az én láryorn nem lehet Eszmeralda, úgy alászolgá.ia. (Indulás. Visszatartás.) ÁBRÁNDFY (haját tepve): E! vagyok csapva, el vagyok csapva! POSTAMESERNÖ: Egy percig sem maradok itt tovább. Először is öreg grófnőnek akarják megtenni a lányomat . . . ÁBRÁNDFY: De bocsánat . . . POSTAMESTERNŐ: Semmi bocsánat: Másodszor pedig maga, mint rendező tűri, hogy az utolsó,' hazug és smucig perszóna, ez a Garasné itt sértegessen. Egy percig se maradok tovább. Gyere Babykém! (Indulás.) ÁBRÁNDFY: Bocsánat, nagyságos asszonyom, itt sajnálatos tévedés történt, mindjárt rendbe fogom a dolgot hozni, csak egy-két perc türelmet 1 • ■•ek. T - lán szíveskedjék addig ide, az olvasó szobába menni. (Jobbra mutat.) JÓPÁRTHY: Igen, igen, szíveskedjék méltóztatni, majd rendbe hozzuk a dolgot. BÄBYKE: A Gyuszi is marasztal bennünket, anyuskám. POSTAMESTERNŐ: Na, ha Gyuszi is marasztal, úgy maradunk még egy kicsit, de kijelentem, hogy csupán (édes mosoly) a Gyuszika kedvéért. (Bübyvel jobbra el.) VI. ÁBRÁNDFY: Na, most már visszavonhatlanui el vagyok csapva. El vagyok csapva! JÓPÁRTHY: Ugyan, ne beszélj ilyesmit, kérlek alássan. ÁBRÁNDFY (groteszkül dalolva): Ei vagyok csapva! El vagyok csapva! < JÓPÁRTHY: De hisz még minden jóra fordulhat. Ne lássd mindjárt oly sötéten a dolgokat, kérlek alássan. ÁBRÁNDFY: 0, én nagyon világosan látok. Tu! világosan A disznókat is világosan látom, amelyeket ki kell majd hajtanom. Az is világos, hogy, te már felhagyhatnál ezekkel az optimista viccekkel, hiszen
