Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-25 / 351. szám
1924. december 25 BACSMEGYEI NAPLÓ 21. cldíd. Műkedvelők Vígjáték egy felvonásban Irta: Szentelek^ Kornél Prolog (Mondandó minden esetben, amikor műkedvelők játszák a darobot, vagy amikor a nézőtéren nyájas, hájas, érzékeny és kedvesen elfogult falusi emberek ülnek.) Egy csörgősapkás, arlekinos öltözetii bohóc jelenik meg a függöny előtt. Tétova és bizonytalan, ezért fiatal lányoknak illik a szerep. Úrnők és urak, ne csúfolják ki e furcsa, fonák figurát, de igy kellett feiöltözködnöm. < Szünet). Jó estét kívánok tehát! (Majd elfelejtetten! a rimet.) Bevallom: lámpalázam van ily ósdi, csörgős öltözetben s egy kicsit szégyelem magam. E mezben már nem illik járni. Középkorban volt ez divat, s a színházak falára festve, találni még ily maszkokat. Ma már divatját múlta mindez, az ósdi iambus - - szende múlt és valamint e furcsa jelmez, a prológ is már elavult. Nagyon íurcsálom én a szerző tubákós, vénhedt ötletét. Miért nem irt egy konferánszot, hol szellem-szikra szállna szét? • De tig.v látszik, az ok itt az lesz szerzőnk nincs ötlettel teli, ezért inkább prológot ir ü, gyengéjét igy elleplezi. Azt is megsúghatom Önöknek, hogy nem vígjáték c darab, mert komikum sincs a szerzőben, csak gúny, amely mar és harap. Szatíra ez és nem vígjáték, humora epekeserii, alakjai csúnyák és torzak sehol sincs ártatlan derű. Csupa gúnyrajzok, ferdítések! Egy görbe tükör képei e vígjátéknak elkeresztelt szatírának személyei. •A falu gunyjának a tárgya, s a falusi miikedvelés. S mily kíméletlen túlzottsággal tűz tollhegyre tekintélyt és köztiszteletben álló nőket! (Kétségbeesetten) Nem kíméli a lányokat! Oly müveit asszonyokat rajzol, akikngk száján nincs lakat! Ez borzasztó, kedves közönség! <Haragosan) Felháborító! Borzalom! (Ijedt szünet, a bohóc most eszmél csak magára. Szájára üt és halkabban, alázatosan folytatja.) 0 jaj! Nekem a szerző mellett kell egy-két jó szót mondanom, azért is küldött ő előre, hogy magyarázzam s mentsem őt, de én erről megfeledkeztem, s lelepleztem Önök előtt! Szivemből bánom ezt a vétkem s jóvá teszem is egyhamar. Ezentúl én csak azt beszélem, amit a szerző ép akar. Tulajdonkép arról kell szólnom, hogy ő mily jámbor, jó fiú, hogy bántani — az nem szándéka, hogy szelíd, szende s nem hiú. E kis vidéki életképpel mosolyt akar fakasztani, a gúnyos, torz vonásokkal meg nemesebbek a céljai. Mert ő javítani szeretne a csúf vidéki életen, a lomha kicsinyes falucskán a boros, pletykás lelkeken. Bár tudja jól, a harc mily meddő szándéka tiszta és nem sért. Ha darabján nem is mulatnak, ne gáncsolják el öt azért. (Kis szünet) Hiszem: hibámat jóvá tettem, nehezteleésre nem lesz ok. S mert mondókám végére értein, búcsúzom hát. Itt sem vagyok. (Hirtelen eltűnik.) A DARAB SZEREPLŐI. A jegyző. A postamesternő. Bäbyke, a lánya. Garasné, a nagyboltosné. Cuncika, a lánya. Jópárthy Gyula, földbirtokos. Ábrándfy Kázmér, községi írnok Pityókás Vendel, tanitó. Náci, csapos. Történik Pocsolya-röcsögén, a községi nagy vendéglőben egy csendes őszi estén. •5* A szín Ízléstelen és unalmas korcsmaszobát ábrázol. Hátul és kétoldali ajtó, a háttérben két vörösabroszos asztal. Középen kövér, piszkos petróleumlámpa ég. A falon jámbor, suta, olcsó olajnyomatok egyszerű, egyforma keretekben, a fogason két újság búsulva lóg tartóba illesztve. I. (Ábránd)y egyedül ül az egyik asztalnál s egy könyvecskét olvas. A jegyző most lép be a középajtón. Ábrándfy felugrik, eléje megy, lesegiti és fogasra akasztja kabátját. Közben hajlong és beszél.) ÁBRÁNDFY: Alázatos szolgája, jegyző ur! Jócstét kívánok! Alászolgája. JEGYZŐ: Na mi az? Lesz próba? Lesz próba? ÁBRÁNDFY: igen, ma estére összehívtam az egész társaságot. Remélem széjjel osztjuk majd a szerepeket s a jubileumi mulatságra minden rendben fog menni. JEGYZŐ: El is várom, hogy minden rendben menjen, ;nert különben (fenyegető mozdulat) ... Nézze Ábrándfy, most az egyszer alkalma van, hogy mindent jóvá tegyen, Emberelje meg magát, különben baj lesz. Tudja, hogy önkéntes-tűzoltó egyletünk 25 éves jubileumára lejön az alispán ur, a főszolgabíró ur, azonkívül egy csomó vendég a városból. Hát tegyen ki magáért, mert, ha valami nem megy úgy, ahogy , kell, úgy jaj magának. (Erélyesen) Megértette?! • ÁBRÁNDFY: Igenis. JEGYZŐ: Semmi igenis. Itt mindennek úgy kell majd menni, mint a karikacsapás. A darab, amit kiválasztottunk, nagyon jó darab, csupán a szereplőket kell még jól megválogatni és a szerepeket kell még jól megtanulni, megértette? (Szünet.) Nehogy megint annak a kancsal Elvirának adják az énekes szerepet, akinek olyan a hangja, mint a hasfájós libáé és nehogy a dadogós patikussegéd legyen megint a hősszerelmes. Hisz annak még a lába is dadog, mikor színpadra lép! ÁBRÁNDFY: .Megpróbálok minden tőlem telhetőt, jegyző ur, tessék csak egész Nyugodtan lenni. JEGYZŐ: Ne felejtse el, hogy itt lesz az alispán ur, a főszolgabíró ur, a tanfelügyelő ur, a főállatorvos ur, hogy képviselve lesznek a megyei tűzoltó testületé. És azt se felejtse el, hogy magának már nagyon sok van a rovásán! Későn jött be az irodába... ÁBRÁNDFY: Bocsánat, de a községházi óra siet. JEGYZŐ: Nem dolgozik semmit, szerelmes leveleket ; ir hivatalos órák alatt, a halotti anyakönyv hátlapjára szerelmes verseket firkál. Mit szól ehhez? ÁBRÁNDFY: Szerelem és halál —■ ahogy a költő mondja. JEGYZŐ: Az adófőkönyvekbe hiányosan felöltözött nőszemélyeket rajzol. Mit szól ehhez? ÁBRÁNDFY: A nagy adók miatt nem tudnak jobban felöltözködni. JEGYZŐ: Ne vicceljen itt, most komoly dolgokról van szó. Én eddig mindent elnéztem, de ezentúl könyörtelen leszek. Csupán abban az esetben leszek elnéző, ha ez a mulatság kifogástalanul sikerül. Ez nem közigazgatás! Ez magának való komédia. Tehát rajta! Ha valami nem úgy fog menni, ahogy kell, ugy el lesz csapva. Megértette?! El lesz csapva! A mulatság sikerétől függ a maga élete a községházán. Tehát lásson hozzá. (Balra el.) II. (Ábrándfy egy darabig dermedten áll, majd megvakarja a fejét és leül az egyik székre. Jópárthy középről jön.) JÓPÁRTHY: Szervusz Kázmér! Hogy vagy kérlek alássan? ÁBRÁNDFY (feláll): Kérlek Gyula, nincs nálad valami kanászi vagy juhász! állás üresedésben kint a pusztán? JÓPÁRTHY: De igen, kérlek alássan, az egyik kanászgyerek ép tegnap másfelé szegődött. De miért kérded? Be akarsz valakit protezsálrii? ÁBRÁNDFY: Igen. Magamat akarom beprotezsálni. JÓPÁRTHY (nem érti a dolgot. Gyanakodva): Magadat, kérlek alássan? ÁBRÁNDFY: Én ugyanis nemsokára pályát cserélek. (Szavalva# pózzal.) Elhagyom a községháza akíaszagu levegőjét, hogy, felcseréljem a szabad természet disznószagu ölével. Szóval te fenntartod nekem ezt az állást. JÓPÁRTHY: Dohát komoly ez, kérlek alássan? Nem értelek . . . ÁBRÁNDFY: A lehető legkomolyabb. Az öreg ép az előbb mondotta, hogyha ez a tűzoltó jubileum nem sikerül, akkor, el leszek csapva. Az pedig nem fog sikerülni, ez biztos, igy tehát el leszek csapva, ez is biztos. JÓPÁRTHY (zavartan): De talán mégse ... És . . . nem értem, kérlek alássan, miért ne sikerülne ez a mulatság? fin ma voltam megbízásodból Garaséknál és a postamestereknél s mind a két helyen megígérték közreműködésüket. Azt mondták, hogy már a ma esti megbeszélésre is eljönnek. A műkedvelő előadás sikere máris biztosítva van, kérlek alássan. ÁBRÁNDFY: A földbirtokosok istene tartsa meg jám-1 borságodat és jóhiszeműségedet, az emberi kor legvégsőbb határáig! Hát te azt hiszed, hogy itt, Pocsolyaröcsögén akadály nélkül lehet műkedvelőelőadást rendezni? Hiszen még a végleges szereposztás sincs meg, hol van még az előadás! El leszek csapva, el leszek csapva! Kondásfiu lesz belőlem! Há még legalább juhász lehetnék! JÓPÁRTHY: Ne lássad ilyen sötéten a dolgokat. Majd én még beszélek az öreggel, kérlek alássan. De különben is, még semmi akadály sincsen. Mindjárt itt lesznek a szereplők és akkor szépen megbeszéljük a dolgot. ÁBRÁNDFY: Szép kis megbeszélés lesz az&Csak már túl lennék az cfajta szépségeken. JÓPÁRTHY: Te hogyan gondolod például a szereposztást, kérlek alássan? ÁBRÁNDFY: fin ugy hiszem, hogy Eszmeralda baronessz szerepére legalkalmasabb lenne a doktorék Jucikája. Neki jő hangja van, ügyesen táncol, szóval ö a legrátermettebb a primadonna szerepre. JÓPÁRTHY: fin is ugy hiszem, kérlek alássan. De talán másoknak se lesz kifogása Jucika ellen. Tagadhatatlan, hogy ő a lányok között a legügyesebb. ÁBRÁNDFY: Ez a mi magánvéleményünk. A postamesternő és Garasné nagysága, szóval a ppcsolyaröcsügi közvélemény azonban hevesen tiltakozni fog ez ellen. -I • ■ * JÓPÁRTHY: Biztos vagy benne? ÁBRÁNDFY: Olyan biztos, mint az elcsapásomban. Mindkettő azt szeretné, ha az ő lánya lenne a primadonna, mert mindkettő azt hiszi, hogy az ő lánya a legkülönb a faluban. De tálán ez az elfogultságuk lenne a legkisebb baj. A nagyobb baj az, hogy a
