Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-25 / 351. szám

16. oldal.

BACSMEGYEI NAPLÓ

1924 december 2'}.

azután mégis rákezdte sivító hangon:

A Kis

fis a Friss

fis a Nájesz Politis —

És a Népszava is.

Az utolsó sort egészen másképpen ejtette ki, mint az első hármat, kis pauzát tartott előtte és leszállította a hangját; azt. lrogy Népszava, nem bőgte úgy, amint ahogy’ a Kis Újságot, vagy a Neues Politisches Volksblattoí, csak éppen ténymegállapításként szögezte le. hogy a Népszava is. Jó komikusok igy hozzák ki a poént, azzal, hogy szándékosan elejtik, nem hangsúlyozzák. nem húzzák alá. Ezért mosolygott mindenki, aki Reményik úrtól végighallgatta a kis verset, ami politikai hitvallás volt tulajdonképpen. mert a rikkancs szolidaritásból és szeretetből különböztette meg a Népszavát a Friss Újságtól. Szervezett lapterjesztő volt és a szocialista-párt tagja.

A péklegénynek tapsra állt a tenyere és szerette volna megujráztatni a számot, de szégyelte. Barátságosan odafordult a rikkancshoz:

— Hogy’ is hívják magát. Reményűt ur?

— Reményik Józsefnek.

— igaz. már mondta is. Hát csak feküdjön le. Józsi ur. a Manci mellé.

— Mellém? — mérgeskedett a kislány.

— Hát. Úgyis mindig felhúzod a lábad. A maradék hely éppen elég iesz Józsi urnák. Nagyszerűen el fog ott Józsi ur férni a Józsi ur termetével

Manci már nem is hallotta a választ Elaludt. Pár perc múlva kellemetlen fürészelés jelezte, hogy a péklegény is alszik. Reményik Józsi ur megdöbbenve hallgatta, hogy a cérnahangu péklegényből a horkolás milyen mély basszusban érkezik meg. Nem tudott elaludni, a környezet uj volt még neki: a meleg leánytest. ami minduntalan súrolta és folyton hozzáért, izgatottá tette. Még akkor is ébren volt. amikor, talán egy óra elteltével. Ida hazajött a villanyszerelővel. Józsi ur nem tudta, mit tegyen. Köszönjön, bemutatkozzék? Legokosabbnak vélte szimulálni; lehunyta szemét és szempillái alól leskelődött közben.

Lajos ,a szerelő, kis gyertya-vakarcsot vett elő nadrágzsebéből, letisztogatta róla a beleragadt morzsákat és szemetet, meggyujtotta, aztán a megolvadt sztearinnal Iecsöpögtette az ágy karfáját és ilymódon odatapasztotta a gyertyát. A lány ezalatt vetkőzni kezdett; gyorsan, slamposan dobálta le magáról a ruhát, aztán egy ingben nekiállt rakosgatni. A hirlaDterjesztő alig mert odanézni, maga sem tudta, mitől fél. csak félt, hogy valahogyan kiderül tettetése és hogy abból baj lesz. Azon vette észre magát, hogy visszatartja lélekzetét is. nem mert szuszogni sem, mert hátha gyanússá válik. Amikor már nagyon megfeszüli a melle, akkor egyszerre, lihegve szabadult ki tüdejéből a levegő. A másik férfi, aki épp nadrágját hajtogatta össze és dugta be éjjelre vasalódni a matrac alá. odanézett erre. Nem vette észre Reményiket, a rikkancs azonban halálosan megijedt, megint elállt a lélekzeíe. Csak percek múlva mert felnézni, amikor behunyt szemmel is érezte, hogy sötétebb lett Azt hitte, hogy eloltották a gyertyát, de nem ez történt, csak a lány fogta cl a fényt, amely most keresztülvilágitotta ingét: mintha csak valami áttetsző fátyol lett volna rajta, fiatal testének körvonalai leplezetlen pompájukban jelentek meg Reményik előtt. Az újságárus csak annyit érzett, hogy a torka hirtelen kiszárad és ijedten hallotta, hogy a szive hangosan és erélyesen ketyeg.

Az egész látvány pillanatokig tartott csak; a nő a szobának abba a( sarkába vonult, ahová Reményik'

LÁNYI SAROLTA:

NYÁRON, FÖLDÖN, ÉGEN...

A nap, a szel, a tenger és a csillag,

ezek örök barátaim. Szeretnek.

A nap bőrömre barna bársonyt csókol, a szél a mellbimbóim borzogatja, —

— nem bánják ők, hogy hány nyár van mögöttem, nekik mindegy, öreg, vagy fiatal,

tudós, művész, vagy bamba libapásztor, nemes, vagy korcs faj: egy kép szeretik, — aranycsillámu lányhajak között s csapzott, ritkuló ősz fejek fényárén egyforma cábér kedvvel játszadoznak.

A tenger is mindenki szeretője, ölébe dőlök s kéjt ölel reám, akár az őzlába, sudár szüzekre, a lubickoló csöppnyi kis babákra s a partvidéki aggno potrohára.

Egyformán boldogít ö téged, engem, a méltóságosan fürdő libákat, a nagy halat, a nyüzsgő békanépet s/Kövek mohán tenyésző rákhadat.

Es hogy szeret és hogy megért az égbolt!

És hogy figyel ránk milliárd szemével l

— Ó, fényszemek, ti rámnéző világok, a gondolat közétek fölrepiti

kis lényemet Örök — nagy csillagul;

Lenézek onnan bus, vak földhazámra S nem találom. Vagy nem ismerem meg.

924. Julias.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ:

GEPIROKISASSZONY

Ok,.

Figyeled

azt, amit hallasz és a szavam villámként cikázik át gyors agyadon s renddé tömörítve, ragyogva szikráz ki ujjaid hegyén,

amint vered egyre ezt a zakatoló, ezt az ördögi-keserves acélzongorát.

így romlik el a mi életünk.

Szakadatlan munkában, éber figyelemben,

gépek közt,

kerepelve folytonosan,

csúnya robotban,

bár a fejünkben

fény van és értelem, szivünkben a jóság.

Beszélni se tudsz már arról, ami érdekel, vagy a mi fáj még.

Akárcsak én.

Gondolatom felesége.

Lelkem hitvese.

Gépirókisasszony.

nem látott el. csak hallotta, hogy a lány lavórba ült bele és mosakodik. Reményik szeretett volna előbbre csúszni az ágyon, hogy odaláthasson. de amikor megmozdult, a rozoga bútordarab hatalmasat nyikorgóit és Reményik ijedten hökkent vissza, gyorsan füléig húzta takaróját. A mellette fekvő kislány, akit mozgolódásával fölébresztett, boszszusan belerúgott.

— Ki az ott, Manci? — kérdezte az idősebbik lány döbbent csodálkozással. de azért ülve maradt a lavórban.

— Papa hozta, albérlő.

A szerelő felkönyökölt az ágyban és megnézte, ami ReményikbŐ! kilátszott. A rikkancs érezte, hogy arca izgatottságában egyre jobban és •jobban vörös iesz: kő esett le szivéről. amikor Lajos visszahanyatlott párnájára, anélkül, hogy szót szólt volna, csak arra használva fel az alkalmat, hogy végigfogdossa leendő sógornőjét. -Ida, ahogy végzett a mosdással, odaállt Reményik elé és ott törülközött la előtte. Megbámulta iól a fiú arcát és vőlegénye felé fordulva megjegyezte:

— Papa ugylátszik centiméterrel mérte az albérlőt, hogy befér-e az ágyba erre a helyre.

Az újságárus, ahogyan az ágyban'

betakarózva feküdt csakugyan törpének látszott

Ida eloltotta a gyertyát és bebújt

a szerelő mellé.

— Hideg van. — borzongott és felhúzta hasára combjait.

— Gyere. — súgta a vőlegény —

megmelegitlek.

Manci, Reményik mellett beievihegofi vánkosába.

A nagyobbik lány. aki meghallotta ezt, oldalbalökte a vüalnvszere’öt és visszasugta neki... szintén elég hangosan:

— Nem. most nem. elég volt délután . , .

Reményik Józsinak, a rikkancsnak, egészen jogosulatlan féltékenység kezdte marcangolni a szivét.

3.

A rikkancsnak hajnali négykor kellett felkelni, hogy ideiében elmehessen a reggeli lapokért. Ida ilyenkor még javában aludt; későn járt este haza, amikor viszont már Reményik feküdt rendesen ágyban. A fiú azonban mindig virrasztóit még ilyenkor, világért sem mulasztotta volna el megvárni a lányt, az első héten talán öt órát sem aludt összesen. annyi nyugtalansággal töltötték el ezek az éjielek.

A harmadik éjszaka, hogy Reményik a péklegény családjánál lakott.

Ida nem vőlegényével tért haza, hanem egy idegen férfivel. A villanyszerelő ugyanis hetenkint kétszer éjjeli szolgálatot teljesített a telepen, ilyenkor menyasszonya kissé szabadabban élt. kávéházba járt a matrózok közé. a Zsigmond-téri »Café Kolosi«-ba. Egy uszálykormányos billiárdozni tanította, ezt viszonzásképpen meg szokta hívni néha magához éjszakára, de főként egyik matróz becséhez. bizonyos Szedlák villanyoskalauzhoz vonzódott. Hiába. már a vérében volt az elektromosság iránti előszeretet. Vőlegénye tudott a kalauzról és féltékenykedett rá; miatta történi a Hamburg-szállodai összeveszés is. a lány azonban nem tartotta be esküjét és továbbra is kitüntette kegyeivel Szedlákot.

Reményik. amikor ezekre a dolgokra rájött elégtételt érzett. Az ilyen alkalmi randevúk, amiket a lány fálméterre tőle, abban az ágyban bonyolitott le. amelyben ő is ott feküdt, nem bántották. Az autszejderekkel nem törődött, csak a vőlegényre volt irigy, mert arról tudott legelőször és mert annak volt legtöbb köze a lányhoz. Ha Ida mást hozott haza. még drukkolt is nekik, hogy a szerelő be ne toppanjon valahogy’. vagy hogy a péklegényt föl ne ébredjen. A lányt egyik eshetőségtől . sem tartott tudta iól hogy vőlegénye kedden és pénteken reggelig nem szabadul a szolgálatból és ismerte már eléggé apját, hogy újabban, amióta megöregedett és napi munkája nehezére esett, akkor sem ébredne föl fáradt, kábult álmából, ha ágyaznának mellette. Különben sem izgatta az öreg péklegény véleménye.

A második héten egyszer egyedül jött meg éste a lány. A péklegény, meg Manci aludtak és a rikkancs igy meg mert kockáztatni egy félénk jóesíét-et Ida fogadta a köszönést. de mert tudta, hogy a férfi ébren van, sötétben vetkőzött le. Az újságárus -már bánta, hogy szólt; úgy kárpótolta magát, hogy megpróbálta elképzelni, hol van a lány, és mit csinál ... hol tart a vétkezésben? Az ágy fejénél sejtette . . . most fonja be a haját . . . nyújtózik . ., hallotta dereka ropogását. . . egyik vállán lecsúszott az inge és visszaigazitja . . . Meregette szemét abba az irányba, ahová a lányt képzelte. pedig Ida már percek óta ott állt közvetlenül mellette, öt konyakot ivott meg a Kolosiban, olyan Jókedve támadt a szesztől, hogy énekelni szeretett volna; egyszerre minden teketória nélkül ráhajolt az újságárusra és fülébe lehelte;

— Mondja, akar?

A rikkancs azt hitte, hogy álmodik; felelni sem tudott csak elkapta a nö karját, húzta, rángatta magához. Idát nem kellett erőlte'ni. felkuporodott az ágy szélére és igyekezett be a takaró alá. Bőréi, ahogy’ ■odaért Reményikhez. forrónak érezte a rikkancs. A lány megpróbált elhelyezkedni a férfi mellett, aztán csodálkozva és ijedten szólalt meg:

— Hol a maga lába?

Odébb csúszott ... a következő pillanatban eltorzult arccal, dideregve az irtózattól. íelsikoitott és kiugrott az ágyból.

4.

Reményiknek mind a két Iába hiányzott. A nyolcas villamos operálta le tőből, még gyerekkorában, a Podmaniczky-utca és Dalnok-utca sarkán. Orvosok merő lelketlenségből megmentették az életnek. Reményik Józsi megnőtt, fiatalember lett, szakába, bajusza serkedzett. éppen- Csak, hogy deréktői fölfelé számított csupán, deréktól lefelé el volt egészen fuseréivá. A szomszéd házból a fűszeres segédje egy faládából, a miben a szardiniásdobozok érkeztek. négy kerék segítségével kocsit csinált a nyomorék fiúnak. Józsi egész nap ebben a járműben ült. két