Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-25 / 351. szám
1Q24. december 25. BACSMEGYEI NAPLÓ 13. oldal Történelmi kapcsolatok a szerbek és magyarok között Irta: Ivies Alexa egyetemi tanár Éppen úgy, mint ahogy egyes em berek között a mindennapi életben megtörténik, hogy közeli rokonai nem élnek egymással békében és egyetértésben, míg teljesen idegen emberek között a legbensöbb barátság fejlődött ki: éppen igy van ez a népek életben is. Gyakran előfordul az eset, hogy két nép. amely vérségben, nyelvben, hitben rokon, nem tud egymással békében megél ni, viszont szoros szövetségben élnek és egységben vannak egyébként egészen idegen nemzetek. A szerb nép szomszédja keletről a buigár, északról a magyar. A bulgárokkal rokonságban van a szerb nép, nyelvben, vérben és vallásban, ínig a magyarokkal nincsen rokonságban sem vérben, sem nyelv ben, sem vallásban és mégis, azt látjuk, hogy a múltban a szerbeknek hasonlíthatatlanul több közös akciójuk volt és bensőbb baráti viszo rya a nemrokon magyarokkal, mint a vérrokon bulvárokkal. És hogy a szerbek még sokkal nagyobb mértékben nem tudták összhangba hozni érdekeiket a magyarokkal annak oka az a bizonyos harmadik volt akinek érdekében állott, hogy a szerb-magyar barátság ne nagyon sokáig tartson. A szerb-magyar barátság keletkezése régi. történelmi időkből datálódik. A középkorban, amikor az uralkodóházak közötti rokoni kap csolatok döntő befolyással bírtak az államok egymásközti viszonyának kialakulására, magyar és szerb uralkodóházak között házassági kapcsolatok állottak fenn. Szerb királyi hercegnők ültek a magyar trónon, mint magyar királynék és magyar királylányok szerb koronát viseltek, mint szerb királynék. Az első hiteles és kétségtelen bizonyíték a magyar és szerb királyi házak között fennállott házassági kapcsolatokról, a XÍIik században található. Az Árpádházi 11-ik István király 1130 körül kiliázasitotta rokonát, Vak Bélát (1131—1141) I-ső Uros, szerb nagyzsitpán leányával, Helénával. (Az Uros név magyar eredetre mutat, mert az Ur névből származik. Sok Uros neyii uralkodója volt a szerbeknek). Miután az Árpádházi királyi hercegekből egyedül Vak Béla maradt életben, igy minden későbbi Árpádházi sarjadok abból a házassági frigyből ered, amelyet.ő a szerb Heléna hercegnővel kötött. Amikor Vak Béla kis fia és utóda Ií-ik Géza (1141— 1101) trónra került. Heléna királyné fivére, Belos. horvát bán és nádorispán volt uralkodásának legfőbb támasza. Éppen úgy, amint a magyar Árpádok ereiben szerb vér lüktetett, a szerb Nemar,itxok ereiben magyar vér csörgedezett. Dragutin Steván szerb király (1276—1282) felesége V-ik István magvar király és neje Kun Erzsébet leánya, Katalin volt. Katalin húgát feleségül vette Uros Milutin (1282—1321) szerb király. II. Kotromanies Steván boszniai bán leányát, Heléna hercegnőt feleségül vette 1358-ik év júliusában Nagy Lajos magyar király (1342— 1382). Magyar királyi hercegnő ült a bosnyák trónon is. Zsigmond magyar király unokahugót feleségül vette II. Tvrtkó bosnyák király. (Tvrtkó kétszer volt bosnvák király: 1404—1408-ig és másodszor 1420—1443-ig). Az urakodóházak közötti házassági kapcsolatoknál fontosabb jelentőséggel bir az a tény. hogy a török hóditó hadjáratok ideiében Magyarországba bevándorolt szerb főúri családok ivadékai kiváló szere- s -»* ;íá°írí'íáeV a rraagya? féreadslmi' és politika! életben. Különösen fontos tényezők voltak a szerbek a magyár királyság életében Mátyás király (1458—1490) korában. Minden hadjáratban, amelyet Mátyás király viselt, jelentékeny mértékben vettek részt szerbek, Kinizsi Pál és Dó czy Péter akkori magyar hadvezérekkel együtt említették a Despot Vük. Jaksity Demeter és Belmuzsevies Milos szerb vezérek által vezetett vitéz szerb seregeket. Despot Vak székhelye volt a Sze rém-megyei Kölnén (Kuoinovo). Ezenkívül Szlavóniában még egyéb domíniumai is voltak. A Jaksityfivéreké volt Nagylak. Eenlak és több_ marosvidéki birtok. Belmuzsevicsé volt Sasvár, Mojsa, Sípszó, Fekete-Egyháza, Fehér-Egyháza, Borosjcnö, Kis-Gyarmat. A mohácsi csata sorsdöntő idejében és a rákövetkező polgárháborúban. amely Magyarországon Ferdinánd és Zápolya királyok közötti viszály miatt tört ki, a szerbek jelentős szerepet játszottak, Jovún cár (Fekete ember) hatalmában tartotta egész Bácskát. Bánátot és Szerém-megye egyes részeit. Radics-Bozsics. Zápolya leghívebb embere Sólymos és Lippa líra volt. Unokafivére. BáUntics Steván bírta Becsét és Becskereket. Zápolya rokona. Petrovics Petár — aki Zápolya halála után kormányzója volt Magyarországnak — bírta Munkács várát és más több várat Eelső-Magyarországon és Erdélyben. Bakity Pálé volt Gyúr (Győr), Szombathely. Lak. Jánosháza, Pápa, Hédervár. Csokako. Szasin. Ráró. Ovcsarevics Demeteré volt Gyula. Ezeknek a szerb főuraknak a családjait számos rokont szálak fűzték magyar főúri családokhoz, úgy, folyik. így Jaksity Márkó meghogy ezeknek az ereiben szerb vér folyik. így Jaksity Márkó (meghalt 1537-ben) leányai közit! Krzsébetet feleségül vette Dóczy Miklós, Máriát Ártanál Kálmán, Margarétát Patocsi Boldizsár, Skolasztikát Zel eméri László és Amját Bánify Gáspár, annak halála után Kendi Antal. Bakity Pavle utolsó címzetes szerb despota leányai közül Máriát feleségül vette Balassa Menyhért, Angelikát Czobor Imre. Margarétát Kendciiy János és ennek halála után Oláh Tamás. Bakity Péterleányát. Annát feleségül vette Révai Mihály. Baliaitics Steván egykori szerb four utódai a mai Bálintitt bárók. A török veszedelem legválságosabb napjaiban hűséges fegyvertársak voltak a szerbek és magyarok, és sok csatát vívtak meg együtt. Lázárevics Steván despot (1389— 27) nővére dara Miklós nádorispán hitvese, szoros szövetségben volt Zsigmond magyar királlyal. A magyar történeti kutforások szerint mindig szívesen látott vendég volt Zsigmond király budai udvarában. Amikor Zsigmond a hussziták elleni harcait vívta, szerb sereget küldött segélyére, viszont a Lázárevics despot törökök elleni harcaiban Zsigmond király támogatta őt katonai sereggel. Később Hunyadi János vette kezébe a zászlót a törökök elleni harcokban. 1443-ban Kunovicánál (Bulgária) magyarok és szerbek közös harcban legyőzték a török sereget és e győzelem folytán kanta vissza Brankovics György a törökök által elvett birodalmát. Ezek a közös harcok később is megismétlődtek egészen a Habsburgok trónralépéséig. Ezek aztán a Divide et Impera jelmondatához híven sohasem engedték megszilárdulni a magyarok és szerbek közötti barátságot és mindig találtak rá módot, hogy ez a két nemzet ellenségként álljon egymással szemben. Az a történeti tény azonban, hogy a szerbek és magyarok a múltban ilyen sok vonatkozásban állottak közel egymáshoz, annak bizonyítéka, hogy a szerb és magyar nép lelkületűben igen sok rokonvonás lelhető fel, valamint hogy a két nép érdekközössége sokban azonos. Négy száznyolcvan évvel ezelőtt A szerb-magyar viszony történetének egy lapja Brankovics és Hunyadi Irta: dr. Radonics Jován egyetemi tanár A szerbeket és magyarokat, ezt a két szomszédnépet, a múltban, századokon keresztül szoros kapcsolatok és közös érdekek fiiték össze. Az érdekközösség különösen akkor volt érezhető, amikor a XV. század első felében egyre nagyobb volt a török veszedelem és együttesen kellett védeni az államhatárokat az ozmán hadaktól. Ez az a korszak, amikor a szerb állam centruma dél felöl egyre inkább északnak mozdult el, az a korszak, amikor a szerb népelem egyre nagyobb számban kezd Szerbiából a mai Bánátba, Brankovics György szerb despota térés dominiumába költözni. Ez az az időszak, amikor György despota, meg a dicső Hanyady János vitézül verték vissza a török veszedelmet, amikor a nagy Hunyady nevét nagy tettei egész Európában híressé tették és a szerb epopaeának bőséges anyagot adtak, hogy ezt a nevet épugy megörökítse, mint /(ra- Ijevics Márkó-ét, vagy Obüics Milosét. Tériünk vissza gondolatainkban azokba a régmúlt időkbe, amikor a szerbek és a magyarok együtt \ddtek Keletemúpát a törökök ellen, akiknek . állama száz évvel később a Tigris és Eufrát folyóktól egészen Budáig fog terjedni. * Nem sokkal Zsigmond császár és király halála után (1437.) a törököknél élénk mozgolódás tapasztalható Szerbia és Magyarország irányában. 1438-ban a törökök betörtek Erdélybe, 1439-beu pedig elfoglalták Szmedercvót, a szerb fővárost. Zsigmond utóda, Habsburg Albert, Zsigmond leányának, Erzsébetnek férje, akinek nagyanyja szerb nő volt, minden erejét latbavetette, hogy Szmederevót megmentse és ezzel elhá rista déli határairól. De a magyar rendek, nem nagyon bízván az idegen Albertben, nem siettek segítségére és Szmederevó 1437. augusztusában török kézre jut. Szmederevó eleste megdöbbentette a magyar politikai köröket. A budai szerb despota követelésére, a: magyar nemzetgyűlés már 1439. szeptemberében uj a,dót vetett ki a török elleni expedíció céljára. Az expedíciót 1440-ben Albert királynak kellett volna vezetnie, do Albert a tiszai mocsaras vidéken kapott lázas betegségből már 1439. októberében meghalt. A magyar főurak nem akarták tűrni a gyenge asszonyi uralmat és igyekeztek férjhezadni az özvegy királynét, noha ez áldott állapotban volt. A legkomolyabb férjjelöltek voltak: Ulászló lengyel király, jóval fiatalabb mint az özvegy, továbbá Brankovics despota fia, Lázár herceg. Erzsébet királyné azonban, amint udvarhölgye, Kaítanerin Heléna beszéli, semmiképpen sem volt hajlandó a skizmatikus vallásu herceghez nőül menni, mondván, hogy inkább megy katolikus pórhoz, mint pogány herceghez. (»Lieben Herren gebt mir nicht einen Haiden, gebt mir einen Kristen Pauren«). Amikor a királynő 1440. február 22-én Komáromban fiat szült és Ulászló lengyel király Magyarországba érkezett, az ország két ellentétes táborra szakadt, úgyhogy Magyarország 1440-ben és 1441-ben képtelen volt bármilyen külső akcióra. Nem is csoda, líogy 1441. júniusában a törökök kezére került a gazdag ezüstbányáiról Európaszerte hires NovoBrdo. György despota, aki akkcyj Budán volt, nagy reményeket fűzött Hunyady Jánoshoz. A despota sürgetésére Ulászló király ki is nevezi Hunyadyt Beograd (Nádorfejérvár) kapitányává, azzal a feladattal, hogy a déli végeket védelmezze a török ellen. Ugyanekkor IV. Eugen római pápa Cesarini bíboros utján lépéseket tett a civódó magyarországi pártok kibéldtésére. Hunyadynak a törökök felett 1442. tavaszán Gyulafehérvárnál és ugyanez év szeptemberében Oláhországban aratott dicső győzelmei élénk reményeket keltettek a Balkánon és Európában. E győzelmek örömére Velencében, november 4-ikén, a Szt. Mark-téren ünnepi körmenetet rendeztek» Flórencben pedig november 16-án hálaadó istentiszteletet a Santa Maria del Fiorc-temploinban. A pápa minden erejét laíbavetatte, hogy megalakítsa a keresztény ligát a törökök ellen. A pápa elgondolása szerint a velencei és raguzai flotta, a pápai gályákkal együtt segítette volna a szerb és magyar szárazföldi seregek akcióját a Balkánon. A pápa akcióját Magyarországon különösen Brankovics szerb despota támogatta, aki akkoriban állandóan Budán tartózkodott, vicu,s Itaiieorum-uccai palotájában. Így vetett ki akkor a magyar országgyűlés 1113. tavaszán uj hadiadót, házanként 1 arany forintot »pro detfensione regni contra T arcos«. Erzsébet királyné 1442. decemberében bekövetkezett halála és III. Frigyes császár régenssége a kiskorú László király helyett, némileg meglassította Ulászló lengyel-magyar király akcióját, aki csak 1443. augusztusának közepén indult a magyar hadsereg egy részével répában olyan' hirek járták, hogy a keresztények már Drinápolyt is elfoglalták és hogy a törököket a legrövidebb idő alatt átkergetik Ázsiába. A római pápa és a többi nyugati politikai faktorok lázasan dolgoznak a keresztény flotta megszervezésén, amely a gallipoii-i szorosban és a Boszporttsban segítené a szárazföldi keersztény seregek műveleteit. De a keresztény hadsereg nem valósította meg a balkáni népek és a rryugatenrópai államférfiak reményeit. Amikor Ulászló az elzárt balkáni szorosok között találta magát, amelyeken keresztül vezet az itt a Marica völgyébe, elhatározta, hogy visszavonul. Hiába intette György despota Ulászló királyt és Hunyadyt, hogy seregükkel Szerbiában teleljenek és rögtön ta-. vasszal folytassák akciójukat a török ellen. A hadsereg fáradt és legyengült volt, amiért Ulászló király Budára sietett, ahová 1444. január 25-én érkezett meg — mezítláb, arany trofeusokkal, a klérus, a nemesség és a nép nagy ovációitól fogadva. így végződött az úgynevezett Hosszú Hadjárat, amelyhez annyi reményt fűztek Nyugateurópában, ahol akkor a legkomolyabban számítottak arra, hogy a törökök kiűzése Eurór pából csak a legrövidebb idő kérdése. Bár a magyar hadsereg visszatérése kellemetlenül érintette a római kúriát, IV. Eugén pápa mégis folytatta akcióját, Németországban, Franciaországban és Angliában is a törökök eijen indítandó keresztes hadjárat érdekében. A pápa befolyása alatt a magyar országgyűlés 1444. áprilisában elhatározta, hogy ugyanabban az évben folytatja a háborút, egyidejűleg Velencében élénk ■ előkészületek folytak a keresztény • flotta körül, amelynek a szárazföldi ha-
