Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-21 / 347. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 december 21. Mittler szabadlábon Szabadonlhocsátották a hajó? kom­­nmiűsta-puccs szervezőit is Münchenből jelentik: A bajor kor­mány igazságügyminisztere. Gürtler dr. az utolsó szükséges formalitáso­kat is elvégezte Hitler Adolf és Kriebler. a novemberi puccs részt­vevőinek szabadlábra bocsájtása ügyében. A novemberi ouccsisták­­kaí is elvégezte Mittler Adolf és som, Sauber, Kart és Bolschewsky kommunistáknak is megadták a sza­badságot, akik a müncheni tanács­­köztársaságban vezető szerepet ját­szottak. Mint nyilvánosságra jutott, a leg­főbb országos törvényszék határo­zata:. úgy szól, hogy Mittler azonnal szabadon bocsátandó. Az államügyészség a müncheni első országos törvényszék határo­zata ellen, mely sz erint Hi idler és Kriebler hátralévő büntetését felfüg­gesztették. panaszt emelt, melyet azonban a legfelsőbb országos tör­vényszék elutasított. Mittler és Kriebler hátralékos büntetését ilyen körülmények között felfüggesztet­ték. megmenekülni. A botrányos me­­rénviet azonban folytatódott, mert később, amikor Gulyás vendégei már asztalnál ültek, ismeretlen tet­tesek kőzáport intéztek a plébánia ellen, amelynek tizenhat ablakát bezúzták. A plébános nyomban feljelentést tett a rendőrségen, atnely a tette­seket Szajkó István és Szajkó Jó­zsef budiszávai legények személyé­ben kinyomozta. A merénylő fiatal­emberek ellen a csendőrség megin­dította az eljárást. Újra kísért a négyszeres adó réme Újból megkezdték a városi pó’atlóaak dinár-értékhen való behajtását Merénylet a plébánia ellen A megzavart névnap Budiszáváról jelentik: Gulyás Ká­roly budiszávaü rómiai katolikus plébános, mint az Isten és az egy­ház hü szolgája, kíméletlenül szok­ta ostorozni azokat, akik nem tel­jesitik a hit parancsait s erkölcste­len életmódjukkal megbotránkoztat­ják a hívőket is-. Szigorúsága miatt több haragosa van a plébánosnak, akit most, amikor névnapját ülte, különös módon támadtak meg. A névnapi ünnepségre hivatalos volt több környékbeli plébános is, akik közül Quotidian Alajos mozso­­ri adminisztrátort, a Mitéiet szer­kesztőjét, amikor az esti vonattal megérkezett és a plébániára tartott, a sötétben kővel megdobálták. Quotidian tisztelendő csak nagy üggyel-bajjal tudott a kőzápor elől Irta Legenda : Rozványi Vilmos Bal mutatóujjam volt vitéz László dereka, bekötött zsebkendőcstics a teje, hüvelykujjam a jobb és középsőuijam a bal karja. Vitéz László állandó fegyvere a konyhaszekrényből kilopott fakanál. Nyolcéves életem legnagyobb színházi szenzációja a kezdetleges kosztümökbe bujtatott balkezem volt. Vitéz László, életem főhőse, magamról elgondolt ál­mok megvalósítói a. A tűzhely alól fa­hasábokat raktam eléie hosszú sorban s rang szerint kineveztem rajtuk ellensé­geimet: Kovács tanító urat. mindennapi elkeseritőmet a II. B-ben. Vályi urat. apám tönkreiuttatóiát és a nekem — vad kis parasztkölvöknek — soha meg. nem szokható legkannibálabb emberfajt: — a viceházmestert. Naponta, szén sor­ban agyonütöttem őket. Az utolsó vice egyszer aztán bosszút állott rajtam... Olyan alaposan kupán találtam vágni a főzökanállal. hogy Nirvánába röptében nagyanyámnak ak­kor már reszketeg keze alól kiütötte nagynéném vasalóiát . . . A vasaló öt darabba zúzódott a kony­ha kövén . . . Elhült a vér mindkettőnkben. Nagy­anyám percekig szólni sem tudott. Nagy­nénimnek valamiiét összetörni azt je­lentette. hogy aznap én és nagyanyám újra megtudtuk: Mi. Rozványiék. elát­kozott család vagyunk apai ágról, apám iszákos, gőgös. önző. elbizakodott kő­szikla: az anyám elkényeztetett páva és . . . Meg sem néztük, hogyan törött el a vasaló, nem lehetne-e valamely fifikával egy egészet csinálni belőle. Halálos ré­mületünkben csak bevágtuk a kamara legsötétebb zugába: — Maid ho-lnao! A szivünk azonban belül maid szét­A sufc'oficai adókivetések körül keletkezett bonyodalmak, amelyek a pénzügyigazgatóság erélyes intéz­kedése következtében egy ideig nem foglalkoztatták a közvéleményt, most újból feléledtek. Emlékezetes még. hogy a városi adóhivatal a múlt hónapban az állami adókat di­nár-értékben kezdte behajtani, ami­kor pedig a pénzügyigazgatóság ezt betiltotta, a városi pótadót vetette j ki négyszeres összegben. A suboti-" cai Lloyd tiltakozott ez ellen a jog­talan eljárás ellen és határozati ja­vaslatot fogadott el. amelyben a jog­talan adószedésért felelős városi tisztviselők felelősséerevonásdt kér­te. Ezt a határozatot a Lloyd né­pes küldöttsége néhány héttel ez­előtt adta át Gyorgyevics Drago­­szláv főispánnak, aki meg is Ígérte a kereskedők kívánságának teljesí­tését. . Annál nagyobb most a kereske­delmi érdekeltségek - meglepetése, hogy a városi adóhivatal uiból meg­kezdte a városi pótadónak dinár-ér­tékben való behajtását. A Bácsme­­gyei Napló munkatársa érdeklődött ennek az eljárásnak az okaira nézve a városházán, ahol a tanács részéről kijelentették előttünk, hogy a városi pótadónak dinár-értékben való be­hajtását a legutóbbi, hétfőn megtar­tott közgyűlés hagyta jóvá. A váro­si tanács álláspontja szerint a pót­­adónak ilyen négyszeres összegben való beszedésére a városi adóhiva­talnak már eddig is jóga volt. miután a közgyűlés annak idején már meg­szavazta az idei költségvetést, amelyben a pótadó dinár-értékben volt előirányozva. Mivel azonban közben erről a kérdésről vita indult meg és a kereskedelmi érdekeltsé­gek kétségbevonták a városi adóhi­vatal eljárásának jogosságát, ezért a tanács iónak látta, hogy az ügyben újabb határozatot Provokation és ezért terjesztette a legutóbbi köz­gyűlés elé azt a javaslatot, hogy a pótadó dinár-értékben legyen be­hajtható, amit a kiszélesiíaií tanács meg is szavazott. A szuboticai kereskedelmi és ipari érdekeltségek azonban nem hajlan­dók belenyugodni a városi tanács­nak ebbe a magyarázatába. A Lloyd vezetősége részéről rámutatnak ar­ra. hogy a városi nótadónak dinár­­értékben való behajtása ismét sza­bálytalan. A kereskedők testületé­nek vezetősége megismétli azt a már korábban is hangoztatott felfo­gását, hogy a városi pótadó jelen­legi kivetése különben se iogszerii, mert a községi pótadót csak a meg­állapított állami egyenes adók után lehet kivetni, már pedig az állami adó sincs 1920 óta megállapítva. Ezenkívül azonban kifogásolják azt is, hogy a legutóbbi közgyűlési l határozatról nem tudott senki, holott Lazt már tizenöt nappal a kiszélesi­­* tett tanács ülése előtt közszemlére kellett volna tenni. Ettől függetlenül is jogtalannak tartják a négysze­res pótadó behajtását, mert a köz­gyűlés határozatát is csak akkor le­het végrehajtani, ha a belügyminisz­ter azt jóváhagyta, ez pedig nem történt meg. Ezt a határozatot még negyven napos határidő letelte után sem lehetne a minisztérium hozzá­járulása nélkül végrehajtani az 1886. évi XXL törvénycikk 11. repedt, úgy sajnáltuk egymást én 'és a föld legtehetetlenebb. mert legnagyobb jósága: a nagyanyám. Estére már a diplomáciai fondorlatoknál tartottam. Suttyomban. — akkori nagy szarkaláb­­tetüimmel felírtam egy papirosra: »Apukám! Én és nasvmama eltörtünk egy vasalót. Segíts!« Levél messzi más városban kínlódó, vergődő apámhoz, az »iszákoshoz«, aki nyolctagú családot tartott ölelésében s vitte őket a poklokon át is. őrizve, óva minden mozdulatukat és lépésüket a jö­vő életnek. Alkonyat után feszöktem az utcára. A cédulát cimzés nélkül bedobtam a postaládába, hiszen apámat okvetlen meg kell találniok az embereknek ezen a világon és azt is tudniok kell. hogy én vagyok a fia. Nyugodtan aludtam el este. De éjféltájt felvert mégis a vasaló izgalma. Kopogtatást hallok az aitó felől. Egye­dül voltam ébren s remegni kezdtem. Az aitó lassan, hangtalanul, szinte nem1 is sarkain, hanem: a légben lebegve tárul . . . Apám lép be . . . Valami kü­lönös. diadalmas, kék fénv a feién. meg vállán . . . Rivalgó. boldog kiáltással rá akarom magamat vetni nagyanyámra, jiogy fel­­vériem álmából, de sikoltva épp. hogy vissz* döbbenhettem még. Nagyanvó helyén nagy-nagy. vérvörö­sen izzó vasaló feküdt. Óriási Icbbanás csapott ki belőle s ebben a lángvihar­ban megint nagyanyám képe kavargóit, de bizonytalan körvonalakban. Karok, kezek és egv csodálatos, örökbánatu st'- anvafő. a nagyanyámé. Tagiai egy­mástól' elválva, örvénylő úszással le­begtek a semmiben s nagy. piros lán­gok közt tünedeztek a végtelenbe. Nem tudom meddig, csak iszonyú so­káig tartott, hogy vad. szárnyaló ugrá­sokkal vetettem magam egy-egy kar. láb. de leginkább a könnyel gyöngyöző §-a értelmében. Eszerint ugyanis a községi adók behajtásához a kor­mány engedélye szükséges és a kor­mány ezt az engedélyt csak abban az esetben adja meg, ha az az álla­mi jövedelmek csökkenése és az, ipar- és kereskedelem érdekeinek veszélyeztetése nélkül lehetséges. A Lloyd ezért meg fogja felleb­bezni a közgyűlés határozatát, amely a kereskedőkre és iparosokra rend­kívül sérelmes, tekintettel arra, hogy 600 százalék helyett 2400 százalé­kos pótadót hajtana be a városi adó­hivatal. A kereskedők -testületé a közgyűlési határozatot előbb a bel­ügyminiszterhez fogja megfelebbez­­ni. ha pedig ez nem jármi eredmény­nyel. úgy az államtanácshoz fordul panasszal, a íelebbezés elintézéséig pedig a határozat semmiesetre se hajtható végre. A noviszadi magyar párt • f «Irr rr'fl r jeloiögymese Berecz Kálmán jelölése érdekében küldöttség megy az apostoli adminisztrátorhoz A noviszadi magyar párt péntek este tartott százas bizottsági ülésén dr. Brezsovszky Nándor pártelnök bejelentette, hogy az apostoli admi­­nisztratura eltiltotta Berecz Kálmán szrbobráni plébánost, hogy a novi­szadi kerületben a magyar párt lis­tavezetői tisztségét vállalja. A szá­zas bizottság elhatározta, hogy dr. Brezsovszky Nándor pártelnök ve­zetésével, Achs Izor alelnökből és tír. Wagner Kárclyból álló küldött­séget meneszt Budanovics apostoli adminisztrátorhoz, amely küldött­séghez az országos pártelnökség néhány tagja is csatlakozni fog és kérjti fogja, hogy engedtessék meg Berecz Kálmánnak, hogy a jelöltsé­get vállalja. A százas bizottság végül Novi­­szad városi — miután különválasz­tották a járástól — jelöltül dr. Wag­ner Károly nyugalmazott tiszti fő­orvost, helyetteséül Pekló Béla épí­tészt választotta meg. A noviszadi és becseii járások, a kerületi elnökség tervei szerint, kö­zös jelölteket állítanak. fő után . . . Nem értem el . . . Már a kétségbeesés ólombilincse lábamon, ami­kor megszólal apám: — Mit ugrálsz itt? Ezt nem így kell csinálni! . . . Gyere, maid megmutatom. Nagyanyám hirtelen eltűnt, apám: pe­dig fogta a kezemet és kimentünk a házból. De én nyugodt voltam, mert éreztem, hogy nagyanyámat megyünk megkeresni. Egy percen át volt csak olyan érzé­sem. hogy én a kamarában motoszkálok tulaj donkéoen s mintha a szétzúzott vasaló darabjai is ott feküdnének előt­tem. Ez az érzés azonban hirtelen elmúlt s én megint apámmal voltara. — Hova megyünk? — kérdeztem tőle engedelmesen. — Megkeressük nagyanyádat. — Igen. tudom. És csodálatos tájakon jártunk. Egyszerre megtorpanok. Nagyanyő jobb kariát virágba borult, roppant me­ző közepén találom. Tenyere aranvui­­iaival az ég felé terülten rózsákkal, li­liomokkal. duslevü, íénvesbőrü gyü­mölcsökkel buzog, mint egy szünhetet­­len szökőkút. Úgy tetszett, hogy szent forrásból árad el virág, gyümölcs, fény, pillangó, szerelem és élet az egész me­zőn . . . Apám különös, hideg parancsoló szó­val térit magamhoz álmélkodásomból: — No. vedd fel ezt a kart és hozzad! Sötét. nagy. ingó. rémes árnyakkal döbbentő erdő mélyébe kápolna csengő haraneia csalt bennünket. Pillanatról­­oillanatra elvesztettem és visszanyertem magamat . . . Hol ugv éretem, hogy én vagyok minden, hol pedig, hogy csak egyetlen roppant végzet van és én abban semmisem vagyok, még csak egyetlen rezgő nyomu szarkalábbetü sem. Bent. az erdő közepén, tiszta fehér asztalon találtuk meg nagyanvó balkar­iát. Tenyere adakozó Ívben f elhal olt s Hagy. piros- szivét odatartotta az égnek. Éreztem, hogy ezt a megadott szivet itt minden elfogadja . . . Nyugalom terült rám és elhagyott minden félelem . . . — Ezt is hozzad! — hallottam kis idő múlva uira apám hangját. Ölembe kaptam nagyanyám balkariát is és izzadva, .lihegve cipeltem apám után. A nagv mindenség egyetlen szemnek tűnt már akkor, egyetlen figyelő, őrző tekintetnek, amelynek közepén megta­láltuk navvanyó feiét is szelíd, gondta­lan álomba dermedtem Kariai és szive kirepültek ölemből és végtelen tekintet mélyén összeül'eszkedtek feiével . . . Boldog sikongassa! üdvözöltem, tes­­tem-1 elkeni feladtam féléié, amikor apám szigorú keze megrázta vállam: — Mit csinálsz te itt? Szemem rémülten nyílott rá a való világra. Apám sehol, csak nagynéném hideg arca sápadt le rám érzéketlen döbbenettel. A kamrában ültem a földön és szét­vétett lábam között ott volt a vasaló — egészben . . . Megcsináltam álmomban! Ügyet sem vetettem a szigorú, józan szemekre: építő és teremtő kedvein vad mámorában sikongtara kiáltoztam boldogan: — Megmenekültünk, nagymama, meg­menekültünk! Furcsán néztek rám nagynéném. és nagybátyám, — Szegény! Meg van ijedve. Hiszen borzasztó lehetett, amint ott kihűlt mel­lette. Csak déltálban tudtam meg. hogy nagyanyám meghalt. Azóta különös zsibbadtság terheli éle­tem. Izzó balok között, szinte álomba dermedve kalapálok áldott örök csodá­kon, de csak apró . fifikus kunsztokat csinálokli Épp. hogv a mindennap apró. piszkos bajaiból megmenekülök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom