Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-21 / 347. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 december 21. Mittler szabadlábon Szabadonlhocsátották a hajó? komnmiűsta-puccs szervezőit is Münchenből jelentik: A bajor kormány igazságügyminisztere. Gürtler dr. az utolsó szükséges formalitásokat is elvégezte Hitler Adolf és Kriebler. a novemberi puccs résztvevőinek szabadlábra bocsájtása ügyében. A novemberi ouccsistákkaí is elvégezte Mittler Adolf és som, Sauber, Kart és Bolschewsky kommunistáknak is megadták a szabadságot, akik a müncheni tanácsköztársaságban vezető szerepet játszottak. Mint nyilvánosságra jutott, a legfőbb országos törvényszék határozata:. úgy szól, hogy Mittler azonnal szabadon bocsátandó. Az államügyészség a müncheni első országos törvényszék határozata ellen, mely sz erint Hi idler és Kriebler hátralévő büntetését felfüggesztették. panaszt emelt, melyet azonban a legfelsőbb országos törvényszék elutasított. Mittler és Kriebler hátralékos büntetését ilyen körülmények között felfüggesztették. megmenekülni. A botrányos merénviet azonban folytatódott, mert később, amikor Gulyás vendégei már asztalnál ültek, ismeretlen tettesek kőzáport intéztek a plébánia ellen, amelynek tizenhat ablakát bezúzták. A plébános nyomban feljelentést tett a rendőrségen, atnely a tetteseket Szajkó István és Szajkó József budiszávai legények személyében kinyomozta. A merénylő fiatalemberek ellen a csendőrség megindította az eljárást. Újra kísért a négyszeres adó réme Újból megkezdték a városi pó’atlóaak dinár-értékhen való behajtását Merénylet a plébánia ellen A megzavart névnap Budiszáváról jelentik: Gulyás Károly budiszávaü rómiai katolikus plébános, mint az Isten és az egyház hü szolgája, kíméletlenül szokta ostorozni azokat, akik nem teljesitik a hit parancsait s erkölcstelen életmódjukkal megbotránkoztatják a hívőket is-. Szigorúsága miatt több haragosa van a plébánosnak, akit most, amikor névnapját ülte, különös módon támadtak meg. A névnapi ünnepségre hivatalos volt több környékbeli plébános is, akik közül Quotidian Alajos mozsori adminisztrátort, a Mitéiet szerkesztőjét, amikor az esti vonattal megérkezett és a plébániára tartott, a sötétben kővel megdobálták. Quotidian tisztelendő csak nagy üggyel-bajjal tudott a kőzápor elől Irta Legenda : Rozványi Vilmos Bal mutatóujjam volt vitéz László dereka, bekötött zsebkendőcstics a teje, hüvelykujjam a jobb és középsőuijam a bal karja. Vitéz László állandó fegyvere a konyhaszekrényből kilopott fakanál. Nyolcéves életem legnagyobb színházi szenzációja a kezdetleges kosztümökbe bujtatott balkezem volt. Vitéz László, életem főhőse, magamról elgondolt álmok megvalósítói a. A tűzhely alól fahasábokat raktam eléie hosszú sorban s rang szerint kineveztem rajtuk ellenségeimet: Kovács tanító urat. mindennapi elkeseritőmet a II. B-ben. Vályi urat. apám tönkreiuttatóiát és a nekem — vad kis parasztkölvöknek — soha meg. nem szokható legkannibálabb emberfajt: — a viceházmestert. Naponta, szén sorban agyonütöttem őket. Az utolsó vice egyszer aztán bosszút állott rajtam... Olyan alaposan kupán találtam vágni a főzökanállal. hogy Nirvánába röptében nagyanyámnak akkor már reszketeg keze alól kiütötte nagynéném vasalóiát . . . A vasaló öt darabba zúzódott a konyha kövén . . . Elhült a vér mindkettőnkben. Nagyanyám percekig szólni sem tudott. Nagynénimnek valamiiét összetörni azt jelentette. hogy aznap én és nagyanyám újra megtudtuk: Mi. Rozványiék. elátkozott család vagyunk apai ágról, apám iszákos, gőgös. önző. elbizakodott kőszikla: az anyám elkényeztetett páva és . . . Meg sem néztük, hogyan törött el a vasaló, nem lehetne-e valamely fifikával egy egészet csinálni belőle. Halálos rémületünkben csak bevágtuk a kamara legsötétebb zugába: — Maid ho-lnao! A szivünk azonban belül maid szétA sufc'oficai adókivetések körül keletkezett bonyodalmak, amelyek a pénzügyigazgatóság erélyes intézkedése következtében egy ideig nem foglalkoztatták a közvéleményt, most újból feléledtek. Emlékezetes még. hogy a városi adóhivatal a múlt hónapban az állami adókat dinár-értékben kezdte behajtani, amikor pedig a pénzügyigazgatóság ezt betiltotta, a városi pótadót vetette j ki négyszeres összegben. A suboti-" cai Lloyd tiltakozott ez ellen a jogtalan eljárás ellen és határozati javaslatot fogadott el. amelyben a jogtalan adószedésért felelős városi tisztviselők felelősséerevonásdt kérte. Ezt a határozatot a Lloyd népes küldöttsége néhány héttel ezelőtt adta át Gyorgyevics Dragoszláv főispánnak, aki meg is Ígérte a kereskedők kívánságának teljesítését. . Annál nagyobb most a kereskedelmi érdekeltségek - meglepetése, hogy a városi adóhivatal uiból megkezdte a városi pótadónak dinár-értékben való behajtását. A Bácsmegyei Napló munkatársa érdeklődött ennek az eljárásnak az okaira nézve a városházán, ahol a tanács részéről kijelentették előttünk, hogy a városi pótadónak dinár-értékben való behajtását a legutóbbi, hétfőn megtartott közgyűlés hagyta jóvá. A városi tanács álláspontja szerint a pótadónak ilyen négyszeres összegben való beszedésére a városi adóhivatalnak már eddig is jóga volt. miután a közgyűlés annak idején már megszavazta az idei költségvetést, amelyben a pótadó dinár-értékben volt előirányozva. Mivel azonban közben erről a kérdésről vita indult meg és a kereskedelmi érdekeltségek kétségbevonták a városi adóhivatal eljárásának jogosságát, ezért a tanács iónak látta, hogy az ügyben újabb határozatot Provokation és ezért terjesztette a legutóbbi közgyűlés elé azt a javaslatot, hogy a pótadó dinár-értékben legyen behajtható, amit a kiszélesiíaií tanács meg is szavazott. A szuboticai kereskedelmi és ipari érdekeltségek azonban nem hajlandók belenyugodni a városi tanácsnak ebbe a magyarázatába. A Lloyd vezetősége részéről rámutatnak arra. hogy a városi nótadónak dinárértékben való behajtása ismét szabálytalan. A kereskedők testületének vezetősége megismétli azt a már korábban is hangoztatott felfogását, hogy a városi pótadó jelenlegi kivetése különben se iogszerii, mert a községi pótadót csak a megállapított állami egyenes adók után lehet kivetni, már pedig az állami adó sincs 1920 óta megállapítva. Ezenkívül azonban kifogásolják azt is, hogy a legutóbbi közgyűlési l határozatról nem tudott senki, holott Lazt már tizenöt nappal a kiszélesi* tett tanács ülése előtt közszemlére kellett volna tenni. Ettől függetlenül is jogtalannak tartják a négyszeres pótadó behajtását, mert a közgyűlés határozatát is csak akkor lehet végrehajtani, ha a belügyminiszter azt jóváhagyta, ez pedig nem történt meg. Ezt a határozatot még negyven napos határidő letelte után sem lehetne a minisztérium hozzájárulása nélkül végrehajtani az 1886. évi XXL törvénycikk 11. repedt, úgy sajnáltuk egymást én 'és a föld legtehetetlenebb. mert legnagyobb jósága: a nagyanyám. Estére már a diplomáciai fondorlatoknál tartottam. Suttyomban. — akkori nagy szarkalábtetüimmel felírtam egy papirosra: »Apukám! Én és nasvmama eltörtünk egy vasalót. Segíts!« Levél messzi más városban kínlódó, vergődő apámhoz, az »iszákoshoz«, aki nyolctagú családot tartott ölelésében s vitte őket a poklokon át is. őrizve, óva minden mozdulatukat és lépésüket a jövő életnek. Alkonyat után feszöktem az utcára. A cédulát cimzés nélkül bedobtam a postaládába, hiszen apámat okvetlen meg kell találniok az embereknek ezen a világon és azt is tudniok kell. hogy én vagyok a fia. Nyugodtan aludtam el este. De éjféltájt felvert mégis a vasaló izgalma. Kopogtatást hallok az aitó felől. Egyedül voltam ébren s remegni kezdtem. Az aitó lassan, hangtalanul, szinte nem1 is sarkain, hanem: a légben lebegve tárul . . . Apám lép be . . . Valami különös. diadalmas, kék fénv a feién. meg vállán . . . Rivalgó. boldog kiáltással rá akarom magamat vetni nagyanyámra, jiogy felvériem álmából, de sikoltva épp. hogy vissz* döbbenhettem még. Nagyanvó helyén nagy-nagy. vérvörösen izzó vasaló feküdt. Óriási Icbbanás csapott ki belőle s ebben a lángviharban megint nagyanyám képe kavargóit, de bizonytalan körvonalakban. Karok, kezek és egv csodálatos, örökbánatu st'- anvafő. a nagyanyámé. Tagiai egymástól' elválva, örvénylő úszással lebegtek a semmiben s nagy. piros lángok közt tünedeztek a végtelenbe. Nem tudom meddig, csak iszonyú sokáig tartott, hogy vad. szárnyaló ugrásokkal vetettem magam egy-egy kar. láb. de leginkább a könnyel gyöngyöző §-a értelmében. Eszerint ugyanis a községi adók behajtásához a kormány engedélye szükséges és a kormány ezt az engedélyt csak abban az esetben adja meg, ha az az állami jövedelmek csökkenése és az, ipar- és kereskedelem érdekeinek veszélyeztetése nélkül lehetséges. A Lloyd ezért meg fogja fellebbezni a közgyűlés határozatát, amely a kereskedőkre és iparosokra rendkívül sérelmes, tekintettel arra, hogy 600 százalék helyett 2400 százalékos pótadót hajtana be a városi adóhivatal. A kereskedők -testületé a közgyűlési határozatot előbb a belügyminiszterhez fogja megfelebbezni. ha pedig ez nem jármi eredménynyel. úgy az államtanácshoz fordul panasszal, a íelebbezés elintézéséig pedig a határozat semmiesetre se hajtható végre. A noviszadi magyar párt • f «Irr rr'fl r jeloiögymese Berecz Kálmán jelölése érdekében küldöttség megy az apostoli adminisztrátorhoz A noviszadi magyar párt péntek este tartott százas bizottsági ülésén dr. Brezsovszky Nándor pártelnök bejelentette, hogy az apostoli adminisztratura eltiltotta Berecz Kálmán szrbobráni plébánost, hogy a noviszadi kerületben a magyar párt listavezetői tisztségét vállalja. A százas bizottság elhatározta, hogy dr. Brezsovszky Nándor pártelnök vezetésével, Achs Izor alelnökből és tír. Wagner Kárclyból álló küldöttséget meneszt Budanovics apostoli adminisztrátorhoz, amely küldöttséghez az országos pártelnökség néhány tagja is csatlakozni fog és kérjti fogja, hogy engedtessék meg Berecz Kálmánnak, hogy a jelöltséget vállalja. A százas bizottság végül Noviszad városi — miután különválasztották a járástól — jelöltül dr. Wagner Károly nyugalmazott tiszti főorvost, helyetteséül Pekló Béla építészt választotta meg. A noviszadi és becseii járások, a kerületi elnökség tervei szerint, közös jelölteket állítanak. fő után . . . Nem értem el . . . Már a kétségbeesés ólombilincse lábamon, amikor megszólal apám: — Mit ugrálsz itt? Ezt nem így kell csinálni! . . . Gyere, maid megmutatom. Nagyanyám hirtelen eltűnt, apám: pedig fogta a kezemet és kimentünk a házból. De én nyugodt voltam, mert éreztem, hogy nagyanyámat megyünk megkeresni. Egy percen át volt csak olyan érzésem. hogy én a kamarában motoszkálok tulaj donkéoen s mintha a szétzúzott vasaló darabjai is ott feküdnének előttem. Ez az érzés azonban hirtelen elmúlt s én megint apámmal voltara. — Hova megyünk? — kérdeztem tőle engedelmesen. — Megkeressük nagyanyádat. — Igen. tudom. És csodálatos tájakon jártunk. Egyszerre megtorpanok. Nagyanyő jobb kariát virágba borult, roppant mező közepén találom. Tenyere aranvuiiaival az ég felé terülten rózsákkal, liliomokkal. duslevü, íénvesbőrü gyümölcsökkel buzog, mint egy szünhetetlen szökőkút. Úgy tetszett, hogy szent forrásból árad el virág, gyümölcs, fény, pillangó, szerelem és élet az egész mezőn . . . Apám különös, hideg parancsoló szóval térit magamhoz álmélkodásomból: — No. vedd fel ezt a kart és hozzad! Sötét. nagy. ingó. rémes árnyakkal döbbentő erdő mélyébe kápolna csengő haraneia csalt bennünket. Pillanatróloillanatra elvesztettem és visszanyertem magamat . . . Hol ugv éretem, hogy én vagyok minden, hol pedig, hogy csak egyetlen roppant végzet van és én abban semmisem vagyok, még csak egyetlen rezgő nyomu szarkalábbetü sem. Bent. az erdő közepén, tiszta fehér asztalon találtuk meg nagyanvó balkariát. Tenyere adakozó Ívben f elhal olt s Hagy. piros- szivét odatartotta az égnek. Éreztem, hogy ezt a megadott szivet itt minden elfogadja . . . Nyugalom terült rám és elhagyott minden félelem . . . — Ezt is hozzad! — hallottam kis idő múlva uira apám hangját. Ölembe kaptam nagyanyám balkariát is és izzadva, .lihegve cipeltem apám után. A nagv mindenség egyetlen szemnek tűnt már akkor, egyetlen figyelő, őrző tekintetnek, amelynek közepén megtaláltuk navvanyó feiét is szelíd, gondtalan álomba dermedtem Kariai és szive kirepültek ölemből és végtelen tekintet mélyén összeül'eszkedtek feiével . . . Boldog sikongassa! üdvözöltem, testem-1 elkeni feladtam féléié, amikor apám szigorú keze megrázta vállam: — Mit csinálsz te itt? Szemem rémülten nyílott rá a való világra. Apám sehol, csak nagynéném hideg arca sápadt le rám érzéketlen döbbenettel. A kamrában ültem a földön és szétvétett lábam között ott volt a vasaló — egészben . . . Megcsináltam álmomban! Ügyet sem vetettem a szigorú, józan szemekre: építő és teremtő kedvein vad mámorában sikongtara kiáltoztam boldogan: — Megmenekültünk, nagymama, megmenekültünk! Furcsán néztek rám nagynéném. és nagybátyám, — Szegény! Meg van ijedve. Hiszen borzasztó lehetett, amint ott kihűlt mellette. Csak déltálban tudtam meg. hogy nagyanyám meghalt. Azóta különös zsibbadtság terheli életem. Izzó balok között, szinte álomba dermedve kalapálok áldott örök csodákon, de csak apró . fifikus kunsztokat csinálokli Épp. hogv a mindennap apró. piszkos bajaiból megmenekülök.
