Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-04 / 332. szám
1924 december 4, BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal Kisebbségi Elet A bukaresti kamarában ismét védelmébe vette a kisebbségeket egy parasztpárti képviselő: Pan Halipa, aki feltűnő éles kritikát gyakorolt a kormánypárt nemzetiségi politikájáról. Kijelentette a képviselő, hogy nagyon helytelen az a politika, amely lakatot tesz a szájakra. A kisebbségeket illetőleg nem ez a módszer a helyes, hazafias eljárás, hanem az, ha a kormány odaltat, hogy a magyarok és németek elsősorban román állampolgároknak érezzék magukat és csak aztán: külön magyarnak és külön németnek. Mert csak így, ezzel lehet megnyerni őket az országnak és a román jövendőnek. Pan Maiipa fején találta a szöget — Írják az erdélyi magyar lapok —, csak az kár, hogy az — ellenzék padjairól... ♦ Aromániskolapolitikára-jellemző adatot hozott fel érvnek, ugyanott, a kamarában, Antoneseu nemzeti párti képviselő. A felirati vita során elmondotta, hogy egyik képviselőtársa, a román Lapedatu, szeptemberben szász iskolába akarta beíratni gyerekeit. Nem azért, mert a kisebbségekkel és intézményeikkel túlságosan szimpatizál, liánéin mert a szász iskolák, hazafiság ide, liazafiság oda, jobbak a románoknál. Anglielcscu kultuszminiszter azonban tudomást szerzett a dologról és a legszigorúbban utasította a szász iskolák vezetőit, hogy a Lapedatu-fiukat pedig sehol nem szabad felvenni. A helyzet tehát az — mondotta Antunescu képviselő —, hogy nem csak a magyaroknak, de a románoknak sincs meg az a joguk, hogy oda írassák a gyerekeiket, ahova akarják. Különösen nincs meg akkor, ha a román véletlenül ellenzéki. negyven gazdát, akik pár nap múlva sorba megkapták a csehnyelvü büntetőírást, hogy fizetniök kell 10—20—30 koronákat, vagy pedig jön a börtön. A fülekiek nagyon felháborodtak a kirótt büntetések miatt, mert a gabonát, amit bevetettek, államilag ellenőrzött raktárakból vásárolták. Ha tehát arankát termett, annak nem ők — az állam, oka, érveltek felebbezéskor, de semmi hoszria nem volt. Mert az állam büntet, de — nem adja meg magát. Egyiptomban helyreállt a nyugalom Kairóba érkezett az uj angol miniszter Londonból jelentik: A küliijryminisztćriumban megerősítik azt az értesülést, hogy a szirdar meggyilkolása miatt Egyiptommal támadt konfliktusban megegyezés jött létre. Alexandriában negyven személyt, legnagyobb részi diákokat, lázitó kiáltvány közzététele miatt letartóztattak. A Daily Mail jelenti Alexandrából: Háromezer főből álló brit tengerészcsapat tizenkétfontos ágyukkal és gépfegyverekkel tüntetőfelvonulást rendezett a város uccáin. Az ottani brit haditengerészeti támaszpontot újabb zavarok esetére is feltétlenül kielégítőnek tartják. A lapok jelentése szerint Henderson, uj meghatalmazott miniszter Kairóba érkezett. A Times vezércikkében megállapítja, hogy Egyiptom helyzete javul. Korai volna azonban azt hinni, hogy most már minden rendben van. Az 1922. évi nyilatkozatot érvényben keli tartani. Itt az idő, amikor az egész világ előtt teljes nyomatékot kell helyezni a nyilatkozatnak ama feltételeire, amelyek különös jogokat és előjogokat biztosita nak Anglia számára. F.vvel a világos fentartással Egyiptom kezében kell maradnia a felelősségnek Egyiptom kormányzásáért. Máltából egy hajó, amelyről vizi repülőgép is felszállhat, kedden egy zász lóaljjal Egyiptomba indult. Kairóból jelenük arra a hírre, hogy az egyiptomi kormány az angol köve telesek második felét is elfogadta, i Tewfikia-intézet nyolcszáz diákja tüntetést rendezett, amelynek során állandóan forradalmi kiáltások hangzottak el. Tewfik basának közoktatásügyi miniszterré való kinevezésében annak i jelét látják, hogy a parlamentet való szinüleg feloszlatják, miután az uj mi jniszterelnök egyik kamarának sem tagja Anghelescuról, illetőleg ankétiáról ír nak újabban megint az erdélyi lupol A román kultuszminiszter annak idején megígérte, hogy az ankétra, amelyen az uj közoktatásügyi törvény megtárgyalását tűzték napirendre, meghívja a kisebbségek képviselőit is, akik egész szabadon és alaposan elmondhatják kifogásaikat és észrevételeiket. És mi történt? »Mialatt remeke körül — irja az »Ellenzék« — a sűrű ködöt szövögette Atighelescu, állandóan azzal védekezett, hogy kellő időben be fogja mutatni hires javaslatát a kisebbségeknek és tekintetbe veszi kifogásaikat. Azóta minden olyan kisebbségi tényező, melynek köze van az iskolai kérdésekhez, várva-várta a szives meghívásokat. Azt képzeltük, hogy a miniszter a nyilvánosság szine előtt együttes megbeszélést fog folytatni velük, gondosan mérlegeli az ellenvetéseket, hatalmasan megvédelmezi saját külön felfogását. Ö is, a kisebbségi megbízottak is a szörnyű felelősség tudatába», mely lelkiismeretükre nehezedik, teljes felkészültséggel -fognak szembeszállani és amiben megállapodnak vagy amit a miniszter áterőszakol, az majd gránitkemény. komolysággal lép be a történelem arénájába. Szóval, komoly és komor órákat vártunk. És mit látunk? Megint a régi operettek keservesen humoros jeleuetezéseit. Úgy látszik, történnek meghívások, ötletszerűen, a technikai nehézségek figyelembevétele nélkül, de külön kis csoportokban. Ma a kitűzött időre megérkeznek a beinvitáltak, jó, ha nem tudnak a hófúvásokon keresztül elvergődnj, ugyis jó. Ha befutnak, akkor szépen leülnek a miniszter szobájába, pipafüst mellett elbeszélgetnek és lesz, ami lesz... « Az aranka miatt bajba jutottak, fönt Csehszlovákiában a fiileki magyarok. Úgy történt, hogy egy napon a község csendőrei, potyázás közben felfedezték, hogy néhány gazda földjeit meglepte az aranka nevű kártékony növény. Minthogy a törvény szerint az arankát kötelesség kiirtani, a csendőrök feljelentették a föld-tulajdonosokat. Egyszerre Budapestről jelentik: A magyar nemzetgyűlés szerdai ülésén a házszabályrevíziós törvényjavaslat vitája során báró Kuus Albert rövid felszólalása után Apponyi Albert gróf nagyobb békédben foglalkozott a házszabályrevizióval és az ellenzéki képviselőknek a parlamentből való eltávolításával. A legélesebben állást foglalt a klotiir ellen és hangsúlyozta, hogy miután az általános választójog legszélesebb alapokon való kiterjesztésének a hive, szükségesnek tartja a házszabályok szigorítását, úgyhogy a házszabályellenes eljárással szemben a fegyelmi jog erösittessék. Azonban ennek két feltétele van: a íolhatalmazási javaslat ne tartalmazzon mást, mint pillanatnyi pénzügyi felhatalmazást és a kormány rendes időben terjessze be a- költségvetést. A szélső demokratikus alapokra fektetett parlamentben elvileg szükségesnek tartja a klotürt, a mai viszonyok közt azonban nem járulhat hozzá. Magyarország — mondotta — ma lealázóbb helyzetben van, mint a monarchia idejében volt és súlyosan tévednek azok, akik függetlenségről beszélnek. — Én összefüggésbe hozom — folytatta Apponyi —- a többség jogának feltétlen biztosítását azzal, hogy legyen olyan választói jog, amelynek alapján összeüli> többség valóban a nemzeti ukarut kifejezője legyen. Ezt a lehetőséget pedig nem biztosítja a mostani választójog, ragaszkodván a nyílt szavazáshoz. amikor a választók nem azt választják, akit ők akarnak, hanem azt, akit mások akarnak. A miniszterelnök ur annak idején a bizottsági tárgyaláson kijelentette, hogy a titkosság kérdését nem akarja pártkérdéssé tenni és teljes véleményszabadságot tart nyitva. Ennek a nyilatkozatának az értéke azonban más volt az utolsó nemzetgyűlésen és más most, amikor a többség a nyílt szavazás ágán iil és azt igen nehéz letürészelni. (Mozgás a jobboldalon és a középen.) Apponyi a kitiltások ellen Lehetetlen erről a kérdésről szólnom anélkül, hogy érinteném az elmúlt napok eseményeit, az ellenzéki képviselők tömeges eltávolítását a parlament üléseiről. Az elnök házszabály magyarázatával nem kívánok vitába bocsátkozni. Az a véleményem, hogy sokkal inkább érdé kében áll a kisebbségnek az elnöki interpellációba belenyugodni, mintsem egy többségi határozatot provokálni. (Helyeslés a Máz minden oldalán.) Nagyon sajnálom, hogy az ellenzék ezekből a legutóbbi eseményekből azt a következtetést vonta le, hogy ezekben a tanácskozásokban nem vesz részt. Még jobban sajnálom, hogy a mentelmi bizottság és utána a nemzetgyűlés többsége olyan határozatot hozott, amely tulment azokon a határokon, amelyeket az eset megfontolása előirt volna és a melyeknek következménye nem volt belátható. Parlamenti bizottság vizsgálja meg az Eskütt-ügyet! Ha a parlamenti turbulenciák sajnálatos sorozatát vizsgálom — mondotta Apponyi — nem lehet minden hibát egy oldalra róni. Kétségtelen, hogy vannak hibák a kormányzati részen is. Bizonyos titkosság alatt van sok dolog, amely tisztázásra szorul. Én igenis szükségesnek tartom parlamenti bizottság kiküldését az úgynevezett Esküttügyben. A birói eljárás tisztán az ügy kriminológiai részét tisztázta, a politikai hátteret azonban nem. Valahányszor egy politikai kérdés történik a tárgyalóteremben, az elnök nem engedi meg a válaszadást. Meg kell tisztítani a közéletet a gyanúsítás miazmáitól. (Zajos taps és éljenzés az egész Házban.) Ezt a célt a birói eljárás nem éri el, ezért igenis szükséges volna egy parlamenti bizottság kiküldése. Ami a költségvetést illeti, elképzelhetik, hogy az első aranyköltségvetést a radikális ellenzék távollétében tárgyalják. Négy esztendő óta költik az ország jövedelmét és vagyonát anélkül, hogy a parlament efölött bármiféle ellenőrzést gyakorolhatna. Csak igy lehetséges azután oly eset, hogy egy miniszterről kiderül,, hogy államtitkár volt anélkül, hogy erről az ország valamit is tudott volna. Jelen nem lévő képviselőtársaimat is figyelmeztetni kívánom, hogy az én tapasztalataim szerint a passzivitás mindig meghiúsult. Soha nem tettünk vele szolgálatot annak az ügynek, amit szolgálni akartunk, az országnak viszont kárára volt. De a kormánynak és a többségnek is kötelessége aranyhidat építeni, A többségnek még inkább felül keil emelkednie a szubjektív szempontokon és mindent el kell követnie, hogy ennek az ubnormis helyzetnek vége vettessék és a Ház teljességgel tárgyalhassa a költségvetést. Bethlen válasza Apponvinak Belliién miniszterchrök azonnal válaszolt Apponyinak. A viharos pénteki ülésen — mondotta — nem lehetett hékés megegyezésre jutni az ellenzékkel, mert a képviselők renitensek voltak. Mindennek dacára kijelentem, hogy mi a magunk részéről minden olyan kezdeményezéshez elvileg, mint a múltban, ngy a jövőben is, mikor nz elnök módjut találja, hogy ilyen módúiig igyekezzék végetvetni a turbulens szennáknak, hozzájárulunk, hogy a pártok vezetői összejöjjenek és maguk között megbeszéljék, miként lehetne a differenciákat dimiiwlrd. Amig az Eskütt-ügy a bíróság eiött van, addig nem tartom opportunusnak, hogy parlamenti bizottság is foglalkozzék ezzel az üggyel. A szovjet-példa A miniszterelnök után Berky Gyula kormánypárti képviselő felszólalásában a kiviteli engedélyek körül történt visz: zaélésekkel kapcsolatban kijelentette, hogy az utódállamokból tömegesen repatriált egyének foglalkozás és kereset fiiján rávetették magukat a kiviteli engedélyek szerzésére. Állítása szerint Friedrich István és Rupert Rezső is proíczsáltak egyeseket. A házszabályrevizióval kapcsolatban Berky élesen támadta a szociáldemokratákat. Györkit röl ■azt mondotta, hogy öt Kuníiék ki- i rí mis gar a mint kipróbált szalön-bolseytpt.űt beválasztották annak idején a munkástanácsba. I’roppcr, Farkas, Saly, Sütő és Vanczák képviselők, akik a nemzetgyűlésen a leghangosabbak —< mondotta Berky — a szovjet alatt szintén resztvettek a házszabályvitában és akkor nem tiltakoztak az ellen, hogy <t szovjet-házszabályok szerint egyes szót nokok felszólalási idejét korlátozni le-, heteit, az elnök meg is vonhatta ti szól, véget vethetett a vitának, sőt a renitens szónokot ti is táv olithatta az ülést er cint bői. ■ Még egy lényegtelen felszólalás után az interpellációkat törölték és az elnök este hét órakor bezárta az ülést. Egy békeforinf két papirkorona A jóvátételi bizottság: döntése a háborueiöiti osztrák-magyar adósságokról Parisból jelentik : A jóvátételt bizottság szerdán különböző kérdésekkel foglalkozott, köztük az osztrák-magyar háboruelőtti adósság felosztásának, a magyar jóvátétel! fizetéseknek és olyan államjavak fölbecsülésének kérdésével, amelyek a volt osztrák-magyar monarchia területéből az utódállamokhoz csatolt területre esnek. A jóvátételt bizottság üléséről a következő részletek kerültek nyilvánosságra : A világháború előtti osztrákmagyar adósságok eredetileg forintra szólnak és az a döntés szerint egy forint hét papirkoronaval egyenlő. Magyarországnak moratóriumot adtak a jóvótételi fizetésekre. Ez alól a moratórium alól kivétel a pécsi bányából Jugoszláviába szállítandó szén annuitása. Az állami birtokok felbecsülésének kérdésével a jóvátételi bizottságnak külön albizottsága foglalkozott. Először az osztrák államjavak felbecsülését hajtották végre és vaiószinüleg január elsején megkezdődik a magyar állami birtokok felbecsülése is. Apponyi nagy beszéde az ellenzéki képviselők kizárása eilen Parlameüiü bizottságot követel az Eskütt-ügy tisztázására A magyar j?erazetgyuíés ülése « / if A11 til- • ' A »I1r-I/Ii1-,| .. ,4 n I-, t . 1 . ..li/L ... t._ . . tit . . - A
