Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-16 / 343. szám

1924 december 16. BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. Kisebbségi Élet e a 9 Megdöbbentő statisztikát állított össze az erdélyi Magyar Párt a magyar ok­tatásügy romániai helyzetéről. A sta­tisztika szerint az impérium átvétele alkalmával a román kormány Erdélyben átvett 5342 elemi, 117 polgári iskolát, 66 líceumot, 23 kereskedelmi iskolát, 35 tanítóképzőt. Ebből magyar tannyelvű volt 2593 eliemi, 109 polgári, 52 közép, 21 kereskedelmi iskola és 24 tanítóképző. A 2593 elemi iskola közül állami és községi volt 1822, katholikus felekezetű 383, református 322, unitárius 26, luthe­ránus 8, zsidó 32. A polgári iskolák száma igy oszlott meg: 79 állami és. községi, 25 katholikus, 3 református és 2 zsidó. Azl 52 líceumból: 28 állami, 13 katholikus, 9 református és 2 unitárius. A kereskedelmi iskolák mind államiak és községiek voltak. A tanítóképzők közül viszont: 6 állami, 15 katholikus és 3 református. Az év közepéig az 1822 állami elemi iskola közül a román kor­mány mindössze 296-ot hagyott meg: a veszteség 1526 magyar iskola. A pol­gári iskolák közül 118 dőlt ki a magyar kultúra sáncaiból, líceum 43, kereskedel­mi 27 és tanítóképző 21. A román is­kolapolitika ezeken kívül a felekezeti elemi iskolákat is sorra becsukta. A veszteség itt aránylag még a legkeve­sebb: 657. A különböző egyházfelekeze­­,tek pótlásul (felállítottak: a katholikusok 107, a reformátusok 402, az unitáriusok 59, a luteránusok 4 elemi iskolát. A magyar tannyelvű iskolák száma ma ez: 982 elemi, 38 polgári, 22 líceum, 2 ke­reskedelmi é)s| 7 tanítóképző. Hat esztendő alatt, amióta az erdélyi ma­gyarság román impérium alatt áll, a magyar elemi iskolák 70 százaléka, az állami polgári iskolák 86 százaléka, a kereskedelmi iskolák 93 százaléka, a lí­ceumok 66 százaléka és a tanítóképzők 78 százaléka pusztult el. * Parancs ment Bukarestből Kolozs­várra. Lepedatu vallásügyi miniszter küldte a szigorú utasítást az erdélyi református egyházkerület püspökének, hogy azonnal változtassa meg a címét úgy a református püspök, mint az egy­házkerület. A püspök vegye fel az er­délyi helyett a romániai reformátusok püspöke titulust és az egyházkerület is éhhez a címhez igazodjék. Szóval: er­délyi helyett romániai legyen a címben, mert azt követeli a román államiság. * Nagyváradon, az államvizsgán elbu­kott magyar tisztviselőket most mentet­te föl a román belügyminiszter. Az el­­bocsájtott tisztviselők sorsát csak a következő magyar városi hivatalnokok kerülték cl: Kőszeghy József, Benedek Aladár, Sziics Géza, dr. Soós István, dr. Borbély Dezső, Kakas István, Kle­mens Rezső, Tóth Béla, Losonczy Gá­bor, Szőke József, Rozslay István, Tóth mérnök, Eichncr Ernő, Szenes mérnök, Örömy Gyula, Schenkengel Sándor, Zi­­mányi Adrienne, Kemény Ignác, Ehrlich Imre, Lakatos Sándor, Schneider Sán­dor, Kolontáry János, Darabonth Endre és Biró József. Ezek jól vizsgáztak: je­lesen. * Bernády György visszalépése nagy feltűnést keltett egész Erdélyben. A Magyar Párt ellenzékét, amelynek ö volt az elnökjelöltje és vezére is egyút­tal, egész váratlanul érte, hogy feladta a harcot és sorsukra hagyta őket. Any­­nyira bent voltak már a küzdelemben, hogy a jobboldallal megindult ütközetet igen kedvük ellen való volt beszüntet­ni. De azért, mint jó magyarok, akik tudják, mit követel a regula, elfogadták a Trenga Deit. A harc hiszen, amit el­kezdtek, eddig is szép eredményeket hozott: tanulságos volt, termékeny, biztató. »Bernády György — irta az egyik kolozsvári lap — nyugodt lélek­kel és emelt fővel létfbet vissza a harc folytatásától. Kötelességét, melyet ereje és értéke parancsolt rá, derekasan teljesítette. Harcot kevert, melynek ■ rendón elő kellett jönnie kinek-kinek a maga fegyvereivel, eszközeivel és ter­­vezgetéseivel, ha voltak. A harc hevében szétnviltak eev-eev oillanatra a füveö­nyök: tanulságos és hasznos bepíllantá­f sokra nyílott alkalmuk azoknak is, kiket I a távolság vagy nehéz mindennapi í munka messzire állított az események színhelyétől.«­Az angol munkáspárt támadja a konzervatívok külpolitikáját Az egyiptomi és az orosz kérdés az aisókáz előtt Londonból jelentik: Az alsóház hétfői ülésén a munkáspárt nevében Trevelyan indítványt nyújtott be a felirati javaslathoz, hogy az alsóház fejezze ki rosszalásdt és sajnálko­zását a konzervatív kormánynak Szovjetoroszország és Egyiptom irányában kezdeményezett politiká­ja fölött. Austen Chamberlain külügymi­niszter a munkáspárti indítvány kapcsán általános áttekintést nyúj­tott a nemzetközi helyzetről és fel­világosításokat adott Herriot mi­niszterelnökkel Párisban és Musso­linival Rómában folytatott tárgya­lásairól, amelyeket eddig a legszi­gorúbb titokban tartottak. A liberálispárt r>dik^is csoportja is javaslatot terjesztett ibe, amely szerint a konzervatív kormánynak csupán egyiptomi politikáját helyte­leníti, de az orosz politikára egyál­talán nem terjed ki. A keddi ülésen a munkáspárt újabb támadást készült intézni a konzervatív kormány ellen. Wheat­­ley. Macdonald kormányának volt közegészségügyi minisztere indít­ványt fog beterjeszteni, amelyben rosszalja a jelenlegi kormány lakás­politikáját. Szerdán azután a sza­­badelvüpárt egy indítvány kapcsán a munkanélküliség kérdését fogja felvetni, amelynek megoldására a trónbeszédben nem talál megfelelő kormányintézkedéseket. Csütörtö­kön az alsóház elintézi a sürgős ki­sebb javaslatokat, pénteken aztán általános vita következik a kormány elnapoló indítványa fölött és az al­sóház február 10-ig szünetet fog tar­tani. Kétségtelen, hogy nagy több­séggel fogják elvetni a munkáspárt és a szabadelvűek módosító iavas­­latn.it. Marc a sombori magyar jelölések körül Szembenállnak egymással a liberálisok és agráriusok A magyar párt szombori szerve­zetének vezetősége vasárnap ülést tartott, amelyen végre meg kellett volna ejteni a szombori kerületre nézve a jelöléseket Ezt az ülést hosszú és elkesere­dett csatározások előzték meg. Már hetekkel ezelőtt, amikor a magyar párt elnöki tanácsa Szuboticán ülést tartott, be kellett volna jelentenie a szombori szervezet vezetőségének azoknak neveit, akiket a kerületben jelölni kíván. A szombori szervezet azonban akkor még nem nevezte meg jelöltjeit, mert azok személyé­ben nem1 áldott megálláoodni. A szombori szervezetben ugyanis két frakció áll egymással szemben. Az egyik, az agrárius érdekeltség, melynek Falcione Árpád a mozga­tója s a másik: a polgári frakció, mely Prokopy Imrében tiszteli ve­zetőjét. Mindakét frakció már kez­­í déltől fogva más-más listavezetőt I kívánt a kerületre. Falcione Árpád Deák Leó dr. mellett kardoskodott, aki maga nem äs ambicionálja túl­ságosan a jelölést s inkább csak Falcionera való tekintettel vállalja a reárótt tisztet. Falcione ugyanis a maga személyes vereségének tekin­tené, ha a polgárság köréből kerül­ne ki a listavezető s a megválasz­tandó magyar képviselő nem az ag­rárérdekeltség képviselője lenne. Deákot mindenki a magyar ügy el­fogult, de lelkes, jószándéku, pallé­rozott gondolkodású, önzetlen har­cosának ismeri s meg kell állapí­tani azt is, hogy Falcione támoga­tása inkább rontja, mint javítja esé­lyeit. A szombori kerület magyar pol­gársága. bár elismeri Deák Leó ko­moly érdemeit és hivató ttságát, nem szívesen nyugodnék bele abba, hogy Falcione Árpád nevezze ki a magvar párt listavezetőjét. Ez egyik oka annak, hogy a polgárság Deák Leó jelölésével szemben fog­lal állást s azt kívánja, hogy a szombori kerület magyar párti lis­tavezetőié vagy Mérő Ignác, vagv Prokopy Imre legyen. Mérő Ignác o szembori függetlenségi, pártnak volt elnöke, személye nemcsak a | magvarok, de a szerbek előtt is méltán rokonszenves s jelöltetését őszinte örömmel fogadná a kerület egész magyarsága. Prokopy Imre egyik legkiválóbb tudásu s legna­gyobb tekintélyű vezetője az SHő. királyság magyarságának, akit nagy műveltsége, erős fajszeretete, tiszta liberalizmusa, kétségtelen népszerű­sége állítanak az első csatasorba. Az eddigi tárgyalások során úgy látszott, hogy a polgári irányzat fü­veié a többség. Ennek volt tulajdo­­nitható az is, hogy a szuboticai el­nöki tanácsülés után Falcione Árpád arra akarta rábírni a párt vezetőit, hogy a szombori kerületre a helyi szervezet meghallgatása nélkül az elnöki tanács ejtse meg a jelölést. Az ügyrendbe éppen a szombori szervezet vezetőinek kívánságára foglalták be azt a rendelkezést, hogy a jelöléseket az elnöki tanács a helyi szervezetek meghallgatása után ejti meg. S most, hogy a helyi szervezettől nem vártak kedvező ajánlást, arra törekedtek az agrár­érdekeltség tagjai, hogy az ő elő­terjesztésükre módosított ügyrend megsértésével ejtsék meg a jelölé­seket Időközben a polgárság képviselői konkrét formában tisztázták kíván­ságaikat, melyeknek lényege az volt, hogy a listavezető Mérő Ig­nác legyen, Prakopy Imre pedig a két legerősebb járásnak legyen a jelöltje. Ilyen értelemben szólaltak fel a vasárnapi! gyűlésen a szombori és nemesmiliticsi szervezetek kikül­döttei. Ezzel szemben a gombosi, bezdáni és szentiváni szervezetek vezetői Deák Leót ajánlották lista­vezetőnek. A két frakció között nőm sikerült létrehozni a békét, -bár az ülésen Sántha György dr. is részt vett s minden tekintélyét latbavetette a megegyezés érdekében. Emiatt nem hozták hivatalosan nyilvánosságra a határozatot, mely úgy szól. hogy a jelölést, főként a listavezető szemé­lyének kijelölését az elnöki tanács­ra bízza. Miután azonban az elnöki tanácsban a szombori szervezetet majdnem kizárólag Falcione hivei Iképviselik, nem nehéz megjósolni a "hozandó határozatot. A polgárság­­képviselői bizonyára nem is tudtak a kérdésnek most föltárt előzmé­nyeiről. másként aligha mondtak volna le annak a jognak gyakorlá­sáról. amit az ügyrend nekik bizto­sit s aminek gyakorlását a pártve­zetőség külön határozatban ruházta rájuk. Mindenesetre kívánatos, hogy a szombori kerületre nézve is úgy ala­kuljon ki az ott élő magyarság aka­rata, hogy az a magyarság egye­temes érdekének is megfeleljen s hogy a szombori kerületben élő minden magyar választóban elszánt védelmezőre találhasson. A budapesti M antantkövetségek interveniáltak Károlyi Mihály pőrében Elhalasztják a vagyonelkobzás! por tárgyalását Budapestről jelentik: A Kúriának Papp István elnöklése alatt működő tanácsa e hó 20-ára tűzte ki a Káro­ly i-pör folytatólagos tárgyalását, il­letve az Ítélet kihirdetését Gróf Ká­rolyi Mihály vagyonelkobzási pőrét azonban alkalmasint hosszabb időre elnapolják, mert olyan intervenció történt, aminek a magyar kormány valószínűen heiyet fog adni. A budapesti antantkövetségek ré­széről szóbeli utón felkeresték a kül­ügyminisztert. hogy amig a PAris­ban ülésező nagyköveti tanács a Ká­rolyi-ügy iratait át nem tanulmá­nyozta. addig a Kárólyl-pörben füg­gesszenek fel minden további lépést. A nagyköveti tanács értesítésének időpontjáig felfüggesztik a perben az ítélethozatalt. Miijukov a szovjetkormány közeli buká­sát jóso'ja Oroszország helyzete a polgári radiriálizmus megvilágításában Parisból jelentik: A Matin munka­társa Rakovszkinak, a szovjetkormány párisi nagykövetének ünnepélyes fogad­tatása alkalmából beszélgetést folyta­tott Miljukowal, az orosz polgári radi­kális-párt vezérével, aki az orosz szovjet­­rendszer jövőről igen sötét képet festett. — Nem helyeselhetem, — mondotta Miijukov — hogy a francia kormány el­ismerte a szovjetkormányt, mert ezzel nem Oroszországot, hanem csak a bol­sevik rezsimet ismerte el. Az elismerés megokolása szerint egy olyan nagy biro­dalmat, mint Oroszország, nem lehet kiközösíteni a nemzetek társaságából és az orosz állapotok épen az ország el­szigeteltsége miatt vadultak el. Azt mondják, hogy a demokrácia és a hu­manizmus Szovjetoroszország elismeré­sét követelik meg. Ezzel szemben én azt vallom, hogy épen a demokrácia, az emberiesség és a tisztesség tiltja egy olyan rendszer elismerését, amely kizá­rólag erőszakra van alapítva és amely a kultúrát és morált lábbal tapossa. — A francia demokrácia csakhamar észre fogja venni, hogy azok a számí­tások, amelyekből a szovjetkormány el­ismerésénél kiindult, nem váltak be. Január 10-én kezdődnek a francia-orosz gazdasági tárgyalások és ekkor ki fog derülni, hogy Oroszország sem adóssá­gait nem tudja fizetni, sem gabonaex­portra nem képes. — A kommunista gazdálkodás össze­omlás előtt áll Oroszországban. A pa­rasztság, amelynek támogatására a nép­biztosok olyan nagy súlyt helyeznek, fenyegetően elégedetlen. Az ország pénzügyei a iehető legrosszabbak, az állami üzemek óriási deficittel dolgoz­nak. Ebhez járulnak még a kormányon belül kitört ellentétek úgy, hogy nem kell valami nagy jóstehetség a szovjet­­rendszer közeli bukásának előrelátá­sához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom