Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-14 / 341. szám
1924 december 14. BACSMEGYEI NAPLÓ 17. oldal. Férfiak téli divatja I Tulajdonképpen a férfiaknak abszo-S lut legújabb divat szerint öltözködni j nem elegáns. A férfiruháknak jól ápolt-1 nak és jól vasaltnak kell lenniök: ez! a fontos, a divat csak másodrendű ,do- j log egy olyan férfinál, aki arra tart! igényt, hogy elegánsnak tartsák. A férfiak foglalkozását meg lehet állapítani a ruhák szabásáról. Utolsó divat szerinti ruhát rendszerint operettszinészek, artisták és parkettáncosok viseln*k. Egy angol gentleman divatja alig« változik. Belép a szabójához, kiválaszt néhány ujszövésü szövetet és csak apró eltéréseket kíván a tavalyi zakkójától. Egy kicsit a gomb lejebb vagy feljebb, a zakkó hosszabb és a nadrág is hosszabb vagy valamivel rövidebb, egyéb változat nincs, mert úgy az angol mint az amerikai divat évek hosszú sora óta a leomló, bő kabátot, széles vállat és a felül bö nadrágot kultúrálja. Ez a divat ezidén — végül — tért hóditett Közép-Európában is, ahol eddig a férfidivatnak éppen úgy meg voltak a folyton megújuló szabályai, mint a női divatnak. Ezeket a szabályokat persze minél délebbre vitték, annál kackiásabb lett, elvesztette monoton előkelőségét. A zakkó vonala úgy az uccaié, mint a sportzakkóé egyenes hátú, parányit a derégban »sveifolt«. A kihajtók elől elég szélesek, a középső gomb rendes helyen a derékvonalban van. A gallér hátul keskeny és előre jőve lassan szélesedik. í A kétgombos zakkó is divat. Az egyik gomb a derékvonalban van, a másik egy arasszal feljebb, a kihajtás végződésénél; ezt a gombot nem gombolják. A nadrág felül bö legyen, két mély ránccal, lefelé harmonikusan keskenyedjék és enyhén, a cipőre boruljon. A mellény . hegynélküli, ez a divatosabb. A farsang, premierek, estélyek, bálok mind fontosabbá teszik azt a kérdést, hogy milyen az uj frakk és szmoking divatja. Előtérbe jön újra a frakk mindenható, általános divatja. A nagy premierek, bálok estélyi ruhája újra a frakk. Előírás a frakk! Szmokingot esti összejövetelhez, vacsorához lehet csak ölteni. Ezért praktikus az az ötlet, hogy egy estélyi nadrághoz egy szmoking és egy frakk-kabátot készíttetnek, igy még sem kerül annyiba, mint két estélyi öltözék. Szmoking szabása olyan, mint a zakkóé, elől mély, széles selyem kihajtó egy gombbal a derékvonalnál, a mellény mélyen kivágott, egysoros és mindig saját szövetjéből készül. A nadrág bő, alul fölhajtás nélkül. A frakk úgynevezett a könnyed, egyszerű vonalat kívánja. Elöl a két sarka enyhén elhajlitva és olyan hosszúra levágva, hogy a kétsoros fehér piké mellény, amely már nem egyenesre, hanem lefelé oválisra van szabva, egy ujjnyira kilátszik. A három gomb a frakkon a szokott helyen van. Az ujjak 'a kézelőnél az összes férfira- i hákon elszükülnek. A frakkhoz és a j szmokinghoz fehér, keményített ing j való. Az ing egy ’gombja ónix, gyöngy- j ház, vagy ennek a kettőnek a kombinációja; lehet arany vagy platina fölhasználásával. A frakknyakkendő kicsi fehér, úgynevezett »pillangó«, a szmoking fekete, tiszta fekete kicsi selyemcsomó. Az estélyi gallér nem nagyon magas, két szárnya vissza van vasalva. Az estélyi cipő szmokinghoz disznélküli, széles félcipő fekete tömött selyemharisnyával, a frakkhoz kivágott cipő ugyanolyan harisnyával, minden disz nélkül. Az uccai cipők is megkapták a legkényelmesebb formájukat, széles, lyukakkal díszes, duplaíalpu barna cipőt minden uccai ruhához föl lehet venni. Éhez a harisnya tömött cérna, színével jó átmenetet ad a nadrág és a cipő között. Bokavédő (gamasni) csak rossz idő esetén divat, a legalkalmasabb szia l a beige. A kesztyű fekete fonállal varrott vilá- j gos, mosható szarvasbőrkesztyü legyen.! Télen szürke vagy barna szinü, prémmel bélelt kesztyű a praktikus. Estélyi ruhához fehér kesztyű való, fekete disz nélkül. A velszi herceg csak rossz idő esetén húz kesztyűt. A zsebkendő, amely a bal felső zsebből enyhén kibuggyan, csak fehér, kézzel szegett linón vagy puha vászon lehet. Színes kendőt csak parkettáncos viselhet. Marad még egy nagyon fontos és drága holmi: a bunda. Ezt nehéz jól megválasztani, mert évekre szól. Az uccai bunda sötétbarna, drapp, szürke, fekete jó angol gabardinszövetből készül, praktikus; a jó bő egyenes szabása, duplasoros csukódása, belül a szőrme pézsma lehet, a gallérja: vidra, ez a két szőrme drága, de elpusztíthatatlan! A bundához fehér gallérvédő való, vastag ripszselyemből vagy crep de chiliéből egyszerűen csak áthúzva« és lehetőle:, minél kevesebb látszódjék belőle. A kalap színének harmonizálni kell a bunda sziliével: ez lehet nyúlszőrből készült széles karimáju kalap enyhe fölhajtással körül. Fekete bundához fekete kalap való. A SZOLGABIRÓITEKINTÉLY Hát biz azt a régi Torontálban sokféleképpen lehetett megszerezni. Tekintély volt például az öreg Bakálóvics Ágoston, a gondolkodásmódjában és a külső reprezentálásában is tökéletes itr. Viszont soha nem tudott gyűjteni, de ugyan miből is tehette volna! Akkoriban az embereket a hitelezők tartották el, mert a fizetés mindig kevés volt a megélhetésre. Elsején jöttek különféle inasok a számlákkal s megkezdődött a részletek törlesztése. Került aztán úgy is, hogy nehezekké váltak az idők s nem futotta. — Gyere, fiam, a jövő hónapban. Harminc napi haladék szintén valami, ennek elteltével megint megjelent az inas-sorban ténfergő gyermek, fenn lobogtatva kezében a cédulát. — amint azt kisvárosi szónokok mondják az elvek zászlajáról. De ki meri állítani, hogy az egyik hónap könnyebb a másiknál? — Látod, látod, csemetém, milyen hanyag vagy, elkéstél s én már minden pénzemet elfizettem. — De, kérem szépen, még csak tiz óra van! — Bikfic, mit tudod te, hogy hányán tülekedtek itt már hajnalban. Máskor kelj fel te is korán. Újabb harminc nap, akkor aztán jön egy legéhyfélc. — Kérem, elhoztam a számlát... Öreg Ágoston ur nyugodtan olvassa tovább az újságot. — Ha szabad kérnem, kapok pénzt? Mély csend. — Bocsánat . . . Egyszer csak felriad. — Szóltál valamit, fiam? A számla . . . — Ejnye, hiszen épp az imént mondtam, hogy ez a hónap kimarad! Nem mondtam volna? Hihetetlen, meg mertem volna rá esküdni. Szóval, nincs. — De kérem szépen, a gazdám azt mondta, hogy ne menjek vissza addig, amig pénzt nem kaptam. — Hát akkor ülj le szépen. A legény leült. Délben haza vonult mindenki, ő is elment ebédelni, délután kettőkor visszatért a hivatalnokokkal s elfoglalta a délelőtti helyét. Másnap reggel ott volt megint, várt. várt. így tartott ez egy hétig, vagy talán tovább is. A főbíró néha kiszaladt valamerre vadászni, az embere azalatt hűségesen várakozott rá. Határozottan, kezdték megszokni az ábrázatát. Egyszer, összegyülemfett munka idejében, (ámbár szerettem volna én azt látni, ami sürgős volt a vármegyének!) kimegy Bakálóvics az irodába, kezében aktával s a segéd előtt áll meg. — Másold ezt le, fiam, de szépen és a legjobb papirosra. Az annyira meg volt lepve, hogy alig jutott szóhoz. — Nem ismerem ugyan az írásodat, de csak jót nézek ki belőled. — Hová üljek, kérem? — Nini, csakugyan! Hé, András, menj föl a padlásra, találsz ott még fölösleges íróasztalt, hozd le. Mégse járja, hogy ne legyen minden embernek asztala. Akármeddig mondanám, akkor is csak egy lenne a vége. A . kereskedőlegénynek szép volt az írása, müvével igen megelégedett Ágoston ur, ettől kezdve elébe helyezte azokat a dolgokat, amiknek kiállítása úgynevezett »különösebb külső csínt« kívánt. Elsején reggel az ifjú beállít a főbíró elé. — Mit akarsz, fiam? Ejnye, de ismerős az arcod! Hol is láttalak? — Az X. kereskedés alkalmazottja vagyok. — Persze, persze, csakhogy nehéz hónap vár rám. most nem telik. Ha jól tudom, épp legutóbb törlesztettem. — Nem azért jöttem, kérem szépen, én már egy hónapi a, nem járok be az üzletbe, mert azzal küldtek ide, hogy pénz nélkül ne merjek hazamenni. Azóta itt dolgozom és meg tetszett elégedni a munkámmal. Ha szabad volna kérnem, itt maradnék, de csak fizetéssel. Ott is maradt, egész jó hivatalnok lett belőle. Azonfelül külön megbízatást is kapott, ő hessegette el elsején a cédulás embereket. A szegénység nem volt szégyen, azért nem ártott a tekintélynek. Az öreg ur azonban akaratlanul is jó tréfát csinált, mikor a fiát Plátónak keresztelte. Hogy is mondják az ilyesmit? Már elfelejtettem, de mintha ez volna a luctts a non lucendó. A kedves, jó, bohém gyerek, aki folytatta az apja szerény anyagi életmódját, jobban vonzódott a »ne platóshoz, ámbár itt a szót inkább plátónak Írják. Persze, az atavizmus! Láttam aztán más főbírót is — nem szólva a toráki főről, aki méternyire ült az asztalától úgy kanalazta a levest. Az egyiknek valamelyik falujában magyarok laktak s mikor divatba jött az agrárszocializmus, ők is megmozdultak május elsején. Fogalmuk se volt róla, mit jelentenek az uj tanok, de hallott példák után indulva végig akartak vonulni a falun piros lobogóval. A főszolgabíró nagyon megijedt, hü ez már lázadás, forradalom s felöltötte fehér gamasniját, úgy ment intézkedni. Gargarizálta a szavakat. De a tekintélyt a gamasnijával képzelte el, meg valami lehetetlen pepita ruhával. Csúnya összetűzés lett a vége, mert hiányzott belőle a bölcs szó ereje. Az ő bölcsességét a csendőrszurony helyettesítette, aztán néhány halott, sok sebesült, — sikerült azzal a bizonyos, soha ki nem végezhető, hivatalos tapintattal úgy egymásnak uszítani az embereket, hogjr Becskerekrői különvonat vitt ki katonaságot. A későbbi bűnügyi tárgyaláson senkinek se jutott eszébe megkérdezni a főszolgabírót. — Összedőlt volna a világ, ha ezek a szimpla emberek végig viszik a falun a zászlót? Hadd szórakozzanak! A szocializmust nein igy fojtják el, hanem a nép jólétével, megelégedésével, olcsó bérletekkel. A nagy bérletek pedig ne harmad-negyed kézből, minden tejfölök leszedésével, kerüljenek az érdekelt nincsetlenekhez. A másik főszolgabírónak szokatlanul eiős tavaszi vizáradáskor került meg a baja. Arról volt a szó, hogy az áradás elönti a legértékesebb földeket, a kertésztelcpeket. a ritka jövedelmet hozó területet. Már most választani kell a jkét rossz között. Vágy elpusztul itt minden, vagy átvágják a gátakat s akkor a viz ellep más területet, kevésbbé értékeseket, ahonnau majd könnyebben lehuzódik. Azt mondta erre az érdekeltség, hogy nem engedi meg. — Elrendelem, felelte a főszolgabiró s kiparancsolta a közerőt. Fenyegetően komoly volt rá a válasz* Néhány száz ember verődött össze s megjelentek a szolgabirói hivatal előtt, felfegyverkezve ásókkal, baltákkal, volt aki a kaszáját hozta el. A snájdig kis főbíró kiment eléjük. — Atyámfiái, legyen eszetek és lássátok be, hogy jót akarok. Akármelyik ujjamat vágom meg, egyformán fáj. De bolondot cselekszem, ha minden ok nélkül lenyisszantom a fejemet. Lehetett is azokkal beszélni! — No nézzetek, ne okoskodjatok. Az én helyzetem is nehéz, legyen az ember, az ember segitségére. Egy, kettő, siessük, nincs vesztegetni való időnk. Akkor előrelépett egy öles paraszt, megigazította a vállán az ásóját s bütykös ujjúval hadonászni kezdett a főbirp orra előtt. — Nem úgy lesz az, hé! Majd megmutatjuk, hogy a mi kívánságunk teljesül. A főbírót elfutotta a vér. — Hé volt az öregapád, ha pedig velem akarsz beszélni, szedd le a kalapodat s vágd zsebre a bütykösödet. Azzal úgy verte képen, hogy az öles ember nekitántorodott a szomszédjának. — Nem diskurálok többet, befejeztem. Előre, a töltéshez! Lélekzetet clszoritó pillanat következett, most dől el minden. A pofonvert paraszt lassan fölszedte a földről a kalapját s minden figyelmét annak a leporolására fordította. — Hát menjünk! — mondta végre, de még mindig nem pillantott fel. A tömeg pedig megindult, hogy átvágja a töltést. Nem beszélt ott senki egy szót se. Torontáli. KÖNYVEK ® $• Révész Béla: Ady tragédiája. Amióta Ady Endre örökre lehunyta szemét, mindenki, aki életében kétszer beszélt vele, vagy akár egy szabószámlát kézbesített számára, feljogosítottnak érzi magát arra, hogy hozzádörgölje jelentéktelenségét a halott költő zsenijéhez. Az ti jattban feiburjánzott Adyirodalom termékeinek legnagyobb részét nyugodtan le lehet 'önteni benzinnel és meggyujtani. A sok Ady-kommentátor és életrajzíró közül úgyszólván csak Révész Bélának van joga ahhoz, hogy Adyról *irjon; Révész együtt élt vele, szin- 5 te testvéri barátságban, indulásától {kezdve, jobban ismeri bárkinél és Ikétségtelenül neki volt a legnagyobb Iszerepe Ady költői karakterének és világnézetének kialakulásában. Révész azonkívül egyetlen az. Adykommentátorok közt, aki stiiusmiivésznek is kongeniáüs Adyval. Ez a második Ady-kÖnyve; az elsőben, a költő portréját adta finoman cizelált mondatokban, ebben pedig Ady életkörülményeit ismerteti és magyarázza: mik voltak azok az adottságok, amelyek Ady. Írói és emberi tragédiáját előidézték. A gondos kiállítású kötet, amely mellékletként egész csomó fényképet, kéziratot és Ady szerelmes-leveleinek fotográfiáit közli, a suboticai Mamuzsics-féle könyvkereskedésben szerezhető meg. R. Waldo Emerson: Essayk. A világhírű amerikai gondolkodó legkitűnőbb írásait adta ki ezen a cimen a Révai könyvkiadó. Emerson, aki akár csak nagy kortársa, Carlyle, az erősek, a hősök géniuszának volt apostola, a legkülönbözőbb dolgokról mondja e! tanulmányaiban véleményét: a történelemről, a sikerről stb. A kötet kapható a Mamuzsics - féle könyvkereskedésben, Suboticán
