Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-14 / 341. szám
14. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 december 14, sertést, mint más egy sovány csirkét. De Lőrinc annak a pár urnák, aki még ott maradt, tovább beszélt: — Biz’ ez nagyszerű ajándék... És én alig hiszem, hogy akad „még egy ilyen jóságos lélek a városban, aki szemlét tartva a gazdagságán s megszámlálván a hízott jószágát, arra gondol: no, én elküldök egyet egy derék, szorgalmas tisztviselőnek, aki reggeltől estig görnyed az Íróasztalánál s még se tud annyit keresni, hogy karácsony előtt disznót ölhessen! Az a néhány ur is hazafelé kászolódott .mindenkinek az otthonán járt az esze. A beszélő majdhogy egyedül nem maradt. Csak Maiéter Kristóf, a nagy hizlaló, akinek igy december körül egyszerre háromszáz malaca gömbölyödik a halandóság felé, Maiéter Kristóf szólalt meg: — No hát, majd elválik holnap, hogy Korda Ábris-e az egyetlen jó ember a városban?! Ö is elment és Lőrinc ur is hazabandukoit szép lassan, azokkal a kimért lépésekkel, amelyekkel rendszeres és rendszerctő tisztviselők szokták róni az utcákat. Rendkívül szerény, kévesetköveteiő és minden áldást másoknak átengedő gyönge ember volt az istenadta, amint lenni illik az olyan halandónak, aki nem népszerű a városban, s aki csak azzal teheti jóvá a hibáit, amelyekről nem tud, de amelyek kétségkívül meg vannak benne (máskülönben nem volna oly népszerűtlen), hogy a lehetőségig szerény. Am, ha ilyen volt is, most és egész éjjel egy jól megtermett malacon és Maiéter uron (akinek olyan sok disznaja van, hogy. az már valósággal disznóság) járt az esze. Nem azt jelentette-e a derék férfiúnak a felkiáltása, hogy egy hízó erejéig ő is tud zsenerőziis lenni, s hogy akkora adakozókedv, mint az Ábris űré, tőle is kitellik? S nem valószinü-e, hegy holnap vagy holnapután behajtanak az ü udvarára is egy nemcsíajtáju (vagy: istenneki, akár paraszti származású) disznócskát azzal a barátságos .üzenettel, tiszteltet! a Maiéter ur a Lőrinc urékat, küldi ezt az állatot és kívánja, hogy öljék le szerencsésen és fogyasszák el egészségben, békességben? De igenis, valószínű, és Lőrinc ur ezen az éjszakán nem töltelékkel álmodott, hanem óriás eleven sertéssel, amelynek a hátán maga Maiéter ur, a sertésnagybirtekes lovagolt be hozzá mosolyogva. . • Đe Lőrinc úrnak, mint > annyi sok sorstársának és álmok áimodójának, meg kell szokni, hogy az álmai, ha jót ígérnek, nem teljesednek... Harmadnap reggel sugárzó arccal állított be a hivatalba Barnabás ur, s diadalmas hangön újságolta: — Ezen a héten igazán nagy szerencsém van. Képzeld, Lőrinc, a kövér Maiéter is küldött egy hatalmas disznót. Talán még különbet, mint az Ábrisé volt. Mit szólsz hozzá? Nagy csalódást jelentett ez Lőrinc urnák, — kicsi hijja, hogy sírva nem' fakadt. Mégis összeszedte magát s élrebegte ezt a szót: — Gratulálok. És azt hiszem, hasonló helyzetben más se igen mondott volna sokkal hosszabb üdvözlő beszédet. Fájt neki, hogy más számára kaparta ki a forró gesztenyét a tüzbői, de legyőzte az első percben támadt elkeseredést s belenyugodott sorsába azzal a rezignációval, amellyel a fatalisták s az élet napos oldalától távolélők szokták elviselni a rájuk zuduló csapásokat. Mégis hozzátette: — Lehet, hogy ebben a dologban nekem is van egy kis részem. $ tán egy kis érdemem is. bér szemére a delejes, fehér éjszakában. A felhőkből kiszabaduló nap aranyglóriát von a távolból integető sziklaóriások hómezöire. A föld legészakibb városában Kiandalgok a hotel mögötti platóra, ahol a természet most veszi reggeli fürdőjét, A tenger mozdulatlan tükrében megmerül az ég kéksége, valami ezüstös lehelet opáiozza be az egész képet. Csoda-e itt az emberek döbbenetes végletessége, ahol a természet sem tud mértéket tartani? Ahol november IS-ától január 23-áig nincsen nappal és május 13-ától július 29-éig nincsen éjszaka. A föld legészakibb városa uj, 1787-ben alapították, és 1801-ben még 77, most pedig 3000 lakosa van. Hetek óta tartó északi vándorlásaim közt itt látom az első katolikus templomot, amelynek kakas van a tornyán, inig a lutheránus templomokról mindenütt kereszt integet. E szürke vidék embere lelkének jobban megfelel a protestáns vallás racionalizmusa. Vizsgálom ezeket az arcokat. Mindmegannyi egy-egy . emblémája annak a hősi küzdelemnek, amelyet a sziklává dermedt természettel kell vívnia. Mintha a darwinizmust itt egészen a halig lehetne visszavezetni. A zöldség hiánya, az állott, besózott hustáplálék, az öröklött alkoholizmus, az elhasznált levegőjű kajókabinok és lakások, amelyeknek ablaka féléven • át be van ragasztva: mindez tenyészti a tuberkulózist, skorbutot, skrofulát és a hasonló rettenetes nyavalyákat. Igaz, hogy a pálinkára prohibició van, de ja tengerparti fekvés miatt szinte lehetetlenség a csempészet meggátiása. A meridián-emlék A síiket csendességben visszasétálok a kikötőbe. Az öböl végében lévő bronzgolyón megcsillan a magasan delelő, hajnali nap fénye. E gránitoszlopon | nyugvó földgömbnek »meridianstötten«! a neve, s annak a híres meridiánnak az f emlékére emelték, amelyet a mérnökök, a skandináv és orosz kormányok rcn- !l deleiére 1816—1852-ig a Dunától a Jeges-tengerig (Ismailtól Hamrneríesíig) mértek föl. \ Midnatsol felszedi horgonyát és És elmondta a beszélgetést, amelyet két nappal előbb folytatott a kaszinói urakkal, és szórul-szóra idézte a Maiéter ur fogadkozását, amelyet e derék ember- és disznóbarátból az ő felszólalása kiváltott. — Úgy hát fogadd te is meleg köszönetemet, — hálákodott Barnabás. — S ha a dolog igy áll, akkor ebből az állatból is megkapod a kompetenciádat. S másnap estefelé megint kapott Lőrinc ur némi kóstolót a Maiéter ur küldeményéből. A disznók is a népszerű polgárok udvarába fordulnak be, s nem a népszerütlenekébe. lassú méltósággal szántja fel a Jegestenger tükrét, hogy elvigyen bennünket a föld legészakibb városából. * Másnap későn kelünk és glóriás napfényben élvezzük az egyre kellemesebb északi utazást. A táj kezd déliesebbé válni, a fjordok aljában rétszámra virít a sárga ranunculus, s a berkenye- és nyirbokrok zöld átmenetet festenek a kékes tengervíz meg a sziklák fekete teste közé. Néhol már ide tévedt korcs fenyőfák is belelógatják szoknyáikat a partszegélyről a feketén tükröző tengerbe. A tagbaszakadt sziklák azonban egyre merészebben törnek az ég felé, s amint a rémesen tornyosuló hegyláncok tövében siklik gőzösünk, a természet e nagyságos szomorúságában az az érzés nyomja lelkünket, hogy megindulnak és ránk szakadnak a hegyek. Jegesmedve-vásár Tromsöben Délután öt órakor több turistahajóval egyszerre, amelyekről vidám five1 o’clock-zene hallatszik, befut gőzösünk > Norvégia Parisának kikötőjébe, Trom-j sebe. Utitársaimmal, Bóra Árpádnéval, g Schneider Gyuláékkal és Riesz Marcellel bejárom a fekvésre és építésre egyaránt elragadó várost, amelyben csak úgy hemzseg a töméntelen német és amerikai turista. Mintha az egész város a nyári idegenforgalomra lenne berendezve. Nagyszerű hotelok, bank bank hátán, fényesebbnél fényesebb üzletek. Mint' nálunk a borbélyüzlet felett a réztányér, vagy faluhelyen a kocsma ajtaja fölött a hársfüzér, itt a legkeresettebb boltok kifüggesztett jelvénye a fehér jegesmedve. Sorra jártuk úgyszólván valamennyit, amig Schneider Gyula a rendes családapa gondosságával (gyerek helyett vagy tiz háza okoz neki gondot Budapesten!) megvett 37 dollárért egy két méteres hatalmas állatot, amelyet mint az északi sark meghódításának trophaeáját büszke zsákmányként cipeltünk fel hajónkra, Tromsö uccáln Vacsora után nyakamba veszem a vá- j rest. A házak természetesen itt is szinte j> kizárólag fából épülnek, de csinosabbak, | lakályosabbak, mint ott az egészen vad j északon. Jellemző a sok villany- és jj tclcfonhuzal meg a rádió lecsüngő an- i tonnái. A technika minden vivmányá- I val el kell ezeknek a szegényeknek látni magukat arra az időre, amikor a nyári világosságot felváltja az örök téli éjszaka. A boltokban tömérdek a halászati szerszám, a sportcikkek, szamojédcipők, felkunkoritott hegyesorru lapp csizmák, rénszarvas- és jegesmedvebőrök s belőlük készült emléktárgyak. Az uccákon a késői idő ellenére is sokan sétálnak a ragyogó verőfényben, amely, pár nap óta itt a természet kiváltságos ajándéka. Mégis valami fagyasztó csend ül az uccákon. Jönnek velem szembe csinos, fehér arcú leányok, színes kötött kabátjaik alól lenge szoknya omlik alá, és mégis-mégis valamennyi csupa egyvonaiuság. Letérek a gondosan parkozott főtérről meg a főuccáról és felkanyarodok a hegyi uccákba, amelyek északi szabályosságával, mint megannyi városemeletek, sorakoznak egymás fölé, A házak orcájából, mint a virrasztástól kimerült szemek, üresen bámulnak rám az apró ablakok. Némelyiknél hosszasan, mozdulatlanul megállók íU próbálom kifürkészni a mögötte rejtőző északi életét. Csupa virág, rózsaberek minden ablak. Szegényes, de gondos becsületesség árad ezekből a házakból, amelyek tökéletesen hijjával vannak a déli sikátorok piszkos romantikájának. Az egyik ablaknál fehér haubés komor asszonyság ül. Biztos közönnyel öltöget tovább, ügyet sem vetve rám, aki ablakja előtt sétálok az éjféli órákban. Furcsa világ ez, amelyben nem jön meg az édes álomba kergető éjszaka, de megáll az ember fölött a nappal, hogy valóságos gyötrő kínná fokozza benne a lankadtságot. Éjféli tennisztársaság Fölérve a hegytetőre, ráülök a kertes villasort hordozó hegy vállára s egész lelkemet megmentem a tromsöi táj fenségében. Halotti csend. Csak távolból kapja felém a lágy szellő záporpatakok morajlását, amint jeges izzadtság módjára tajtékzanak le a kemény sziklatestekről. A rejtelmes csöndben bus gondolatok bogozzák be a , lelkemet. Csak akkor eszmélek föl, amikor lenge ruhás lányok vidám társasága jön rakettekkel a kezükben s néhányan biciklit tolva. Hiába várom, hogy kifusson fészkéből az éjjel, az óra elütötte a tizenkettőt, s az észak nagy nyári lumpja, a nap kelet és nyugat határán újból emelkedni kezd.- Álmatagon indulok meg hazafelé. Aleglep a skandináv becsületesség. A házak kapui nincsenek a nyolcezer lakosú városban bezárva. Hozzájuk támasztva, úgyszólván az uccán állanak a ielakatolatlan biciklik és babakocsik. Hogy pár nap óta meleg, napos idő van, úgy látszik, mindenütt nagymosást csináltak, mert a tártkapuju házak udvarán szárad a tömérdek fehérnemű, a köplis, csipkés női holmik, a drága ágynemüek. egyedüli védelmük a kis fakapocs a száritókötélen, hogy el ne vigye őket a szél, mert más úgyse bántaná. A dermesztő magányban töveket ver a lábam és elgondolkozom efölött a becsületesség fölött, amely annyira beidegződött a protestáns északi népek lelkében. Csekey István. Ä föld legészakibb városában — Naplótöredék az Északi Jeges-tengerről — Postagőzösünk, a »Midnatsol« fedélzetén virrasztók. Nem jön álom az em-Htí-és sárcipőket javít és talpal iiiSsiiinii SOMBOR I C5 Vojv. Putnik ven. 7. Telefon 249 ZONGORÁK és PIANINÓX í elsőrendű hécai ći bér In? gyár mányok rlszIetKixe- I i tésre is mérsékelt áron kaphatók yj jj Ifj. KLEIN KÁROLYI zongorarakfárában I j Sovi-Vrbas, Kr. Petra u. 381 Fíjss és ízletes len te sáriit Palotás István hentes és | mészáros üzletében kaphat J: Subotica, Sava Tekelije ui.41. jj Sertésvágási és íölésí elvállalok. 8182'! Mindennemű o| vasalást -’j kocsialkatrészt szerszámok optikai és orvosi niti- [ szerek, konyha cikk | MIKKÉ L EZÉ SÉT szolidan é-^ jótállás mellett vállalják. Mindennemű réztárgyakat galvanotechnikai utón színezünk. „MÉM A" suboticai galvanizáld ;ntézet Hullámos, njy;»UIII0IUUUIU.IIUiliWIUUIUiiUI2!ÍMU)lHllH| selymes haf tiiimiuitiMitmiiimiiiiNuiuiuiuttmiiiHuiiuiiia Ida" Shampoon állandó használatánál. ■i-iHfíii "ni .a-", 09190
