Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-14 / 341. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÖ 1924. december *4. Suboticára hozták a sikkasztó Papp Istvánt Magyarország kiadta a megszökött adóhivatali dijnokot A budapesti ügyészség péntekén arról értesítette a suboticai állami ügyészséget» hogy Papp Istvánt, a suboticai városi adópénzíár sikkasztóját, miután, a kiadatási eljárás befejeződött: ügyében, szombaton Suboticára szállítják, ahoi a magyar hatóságok átadják a suboticai ügyészségnek. A suboticai ügyészség, amint megkapta a budapesti ügyészség értesítését, nyomban megtette az előkészületeket a kétszáznyolcvanezer dináros sikkasztó fogadására. Szombaton este három börtönőr várta az állomáson Papp Istvánt, aki a kilenc órai budapesti szemé'yvonattal érkezett meg két detektív kíséretében. Papp téli .abát nélkül, szürke zakóban tette meg az utat, minden csomag nélkül. A bőrtönorök az állomáson összekötözték a kezeit és közrefogva kisérték be a közeli ügyészségi fogházba. Ügyében hétfőn kezdi meg a vizsgálóbíró a kihallgatásokat. komolyabban kérdem magától, mennyi dohánya van? Én: Egy vasam sincs. A bundás: Mi az? Eddig még nem volt semmi üzlet? Én: ön az első kuncsaft. A bundás (dühöseit üti a sa.iát fejét): Én marha! Hát pont egy ilyen nimolistát kellett az ut szélén megállítanom? (Nekem esik és úgy felképei, hogy az álarc leesik rólam és a revolver kihull « kezemből.) Én (sírva): Micsoda eljárás ez? CIRKUSZ © 2® Álarcos rabló voltam Ne tessék csodálkozni, olyan nehéz az élet, hogy az ember kénytelen már mindenfélét megpróbálni, s így jutott eszembe, hogy álarcos rabló leszek. Vettem egy fekete álarcot, meg egy duplacsövű hatalmas revolvert és lábúi jhegyen kiosontani a városból, hogy az elhagyott .országúton megállásra kényszeritsem a legelső autót, utasait kiszállítom, kirablom és bőséges zsákmánnyal visszatérve, gondtalanul fogom leélni éltem hátralevő napjait. Igv isi történt. Hosszas gyaloglás után kiszemeltem az országúton egy éles kanyarodét. Az országút szélén lebujtam az árokba. Fclcsatoltam a fekete álarcot és felvontam a revolver ravaszát. És vártam, vártam. Hát, amint várok, várok, egyszerre csak távoli zúgást hallok. A zugás mind közelebb jött és egyre erősebb lett, a. végén már nem is zugás volt, hanem erős berregés. Revolverein dupla orrlyukát és fekete álarcomat kidugtam az árokból. A kanyarodót figyeltem Iélekzetviszszafojtva. Erős tülkölés. A gépkocsi előbukkan. A revolver és az álarc előbukkan. Az autó nagyot pukkan, a sofíőr meg se mukkan, hanem szó nélkül leugrik és ijedten, kereket old, hogy a lába sem éri a földet. Gyönyörű négyülésieis kocsi. Három ülés üres. Csak a negyedikbe süppedt bele egy pont kedvemre való bundás úriember, aki nagynehezen kitápászkodik az utitakarókbó! és lábzsákokból. A bundás leszáll. Fekete álarcomat és a revolvert villogtatva, elébe állok. Én: Kezeket fel! A bundás: Kezeket fel! Én: Pénzt, vagy életet! A bundás: Pénzt, vagy életet! Én: Nézze, maga nem visszhang, hogy utánamondja azt, amit én mondtam. A bundás: Persze, hogy nem vagyok visszhang. Én: Nos? Akkor miért mondja azt, .hogy kezeket fel, mikor azt én mondom, hogy kezeket fel? A bundás: Mert ezt jogom van mondani. Én: Nézze apám, ne vicceljünk. Térjünk inkább a tárgyra. Pénzt, vagy életet! A bundás: Én is éppen ezt akartam javaliani. Pénzt, vagy életet! Én: Mit viccel? A bundás: Nem "viccelek, hanem a legA bundás (felköti az álarcomat és felragadja a revolvert): Nézze, én egy tönkrement tőzsdés vagyok. Sehonnan nem tudtam pénzt szerezni, elhatároztam tehát, hogy kifosztok egy utonáüót, mert azok úgyis rabolnak eleget. Úgy látszik, hogy már az oszágutat sem lehet megkontreminálni! (Dühösen felpattan a kormánykerék mellé és elrobog.) Én (busán a város felé visszabandukolva): Vájjon kettőnk közül most melyik volt a pechesebb? . , , I. k. Berlinből jelentik: Minthogy sem a centrum, sem a demokraták nem vesznek részt a jobboldali koalícióban, az uj kormány ismét kisebbségi kormány lesz. Az a hír. hogy Ebert birodalmi elnök Stresemannt bízza meg a kormányalakítással, mint a vezetőjét annak a pártnak, amely a kormány lemondását kikényszeritette, Stresemann azonban nem akarja , a kancellárságot vállalni, hanem a külügyminisztérium vezetését akarja a maga számára megtartani, úgy, hogy valószínű, hogy más személyt fog maga helyett a birodalmi elnöknek ajánlani és itt elsősorban gróf Lerchenfeld. Bajorország volt miniszterelnöke ion számításba. A német nemzetiek nem tartanak igényt a birodalmi kancellárságra és a külügyi, valamint a pénzügyminisztérium betöltésében sem akarnak változtatást, ellenben a birodalmi kormány üzenkét tárcára köziéi négyre tartanak számol: nevezetesen a külügyi, a gazdasági, közlekedésügyi és a mezőgazdasági minisztériumra. A német nemzetieknek jelöltje a belügyminiszteri tárcára Wallraff, a német birodalmi gyűlés Jobboldali kisebbségi kormány alakul Németországban Nehézségek az uj német kormány megalakulása körül eddigi elnöke. Amíg a német nemzetiek a birodalmi kormányban bizonyos tartózkodást mutatnak, addig a porosz kormányban való részvételükre vonatkozó igényeik nagyon is túlzót tak. A maguk számára kívánják a miniszterelnökséget és a belügyminisztériumot és ezenkívül a porosz országgyűlés elnökségét. Ilven körülmények között, amíg a birodalomban a jobboldali koalíció megalakítását valószínűnek kell tekinteni, egyáltalán nem bizonyos még. hogy ilyen koalíció Poroszországban is létrejöhet-e. A porosz országgyűlés centrumpárti frakciójának vezetősége értekezletet tartott, amelyen Marx biro-. dalmi kancellár is résztvett. Az értekezlet kimondta, hogy kívánatosnak tartja a poroszországi nagy koalíciónak, — amely a centrumból, a demokratákból, a német néppártból és, a szociáldemokratákból áll kibővítését nagy népközösséggé a német nemzetiek bevonásával, feltéve, hogy a német nemzetiek a kormányba való felvételükhöz nem fűznek teljesíthetetlen követeléseket. A repülő pamflet-ivó Beszélgetés Blasco Ibanezzel — Kétmillió példányban adta ki a spanyol királyt támadó röpiratát (Azóta kiderült, hogy maga Ibanez is gondoskodott erről, mint a Bácsmegyei Napló már jelentette, repülőgépről szórta le röpiratát Madrid uccáira.) — Foglalkozott ön politikával régebben is? — kérdeztem tovább. — Soha. — Hát akkor miért exponálta most magát ilyen hevesen a köztársasági eszme mellett? — Azért, — mondja — mert Spanyolországban éltem, spanyol vagyok és szeretem a hazámat. Én Spanyolországból jövök, tudják, hogy mit jelent ez? Egy országból, ahol nincs már szabad szó, nem szabad a mozdulat, ahol minden Írott mondatot kopók szagolnak meg. Közei voltam hozzá, hogy megfulladják ott, abban az országban, ahol minden újságot megfizet az államhatalom s a cikkeket egy hülye tábornok cenzúrázza . . . De nemcsak Primo di Rivera a bűnös mindebben, hanem bűnös a király is, XII!. Alfonso, aki távolról sem valami akarattalan bábu. hanem méltó unokája átkozott emlékű nagyapjának, VII. Ferdinándnak. A mai Spanyolország egy szegény asszony, akin erőszakot követtek el, s aki kétségbeesetten sikoltoz segítségért . . . Eljött az ideje, hogy a világ meghallja végre ezeket a sikolyokat. XIII. Alfonsot olyan emberek vették és veszik ma is körül, akiknek egyetlen jelmondatuk ez volt: »aprés nous la fin du monde et — Primo de Rivera.« A nagyhasu tábornok eljött ugyan, de ezek az udvari urak kiegyeztek vele is. A világ nem' tud semmit arról, hogy mi történik ennél az udvarnál, ebben a szerencsétlen, meggyalázott országban. Lángba borították az országot (Párisi levél.) Franciaországban a legnépszerűbb ember ma kétségkívül Blasco Ibanez, az ismert spanyol iró, akit világhírűvé németellenes nagy regénye tett, »Az apokalipszis négy lovasa«. Ibanez is —» mint a másik nagy iró, Unamuno — politikai okokból menekült el Spanyolországból, nem birta ki tovább azt a szellemi elnyomást, a melyet Primo di Rivera diktatúrája teremtett hazájában. Dühösen és elkeseredetten jött Párába, tele gyűlölettel a diktatúra iránt s innen néhány hétre Mentcnba utazott, ahol csöndben megírt egy százoldalas röpiratot. Néhány nap előtt érkezett meg újra Blasco Ibanez Parisba, röpiratát már ki is nyomatták s a párisi sajtó a legnagyobb részletességgel foglalkozik a füzettel, a. melyet két millió példányban adtak ki. A címe a kékboritékos röpiratnak: Alphonse XIII. déniasque. La terreur militarists en espagne. A füzet nem kisebb célt hivatott szolgálni, mint megdönteni Primo di Rivera uralmát és megadni a halálos döfést a spanyol királyság intézményének. — Hol fogják terjeszteni? — kérdezem Ibanezt, akinek egy kávéház terrasszán mutattak be. — Itt Franciaországban, azután Angliában, Amerikában, no és természetesen elsősorban Spanyolországban. — Hogyan? Ibanez mosolyog. — A spanyol republikánusok—mondja — majd gondoskodnak róla, hogy a könyv eljusson Spanyolországba: a mi organizációnk van olyan jó, mint Primo di Riveráé... ezzel a szerencsétlen marokkói háború val, ami napi ötmillió pesetába és ha szonötezer emberéletbe került eddig Egy tábornoktól, ha már diktátor akar lenni, ha mást nem is, de annyit elvárok hogy legalább a mesterségéhez, a had vezetéshez értsen. Primo di Rivera százezer katonával vezet személyeset egy hadjáratot tízezer szegény arab el len, akiknek se rendes fegyvereik, se tisztjeik nincsenek, s kénytelen lesz a marokkói háborút, mint a modern kad vezetés legszégyehletesebb fiaskóját elkönyvelni. De a király azon a napon, mikor legfájdalmasabb vereségünket szenvedtük Marokkóban, azon a napon, mikor tízezer spanyol katona halt meg, különvonattal Deuvillebe utazott kár tydznl. — Mi köztársasági pártiak — igy fejezte be fejtegetéseit Blasco Ibanez — hatalmas és elkeseredett ellenfelek vagyunk. Mi meg akarjuk teremteni a spanyol köztársaságot, ahol szabadon élnének emberi jogok szerint szabad emberek s a hadsereget nem lehetne kalandokra felhasználni. Mi el fogjuk érni a célunkat, a világ meg fogja hallani, amit mondok . . . Világkiállítási rendeznél* Parisban Alkalmi színházat építenek három színpaddal Parisból jelentik: A wambley-i kiál litás igen súlyos deficittel járt és nem hozta még meg az erkölcsi sikert sem A bécsi őszi szinházi és művészeti ki állítás szintén gyönge eredménnyel zá mit ... Es Páris mégis világkiállításra készül az o jövendő év tavaszán 1 Igaz hogy a francia nemzetgyűlés, amikoi megszavazta a képzőművészeti vil gki' állítás költségvetését, még nem igen tá jékozódhatott az utóbbi idők ilyen irá myu vállalkozásainak sikertelenségéről. A Mars-mezőn, a Szajna közvetler közelségében, már serényen folynak a, építkezések: és a hétszáz személy be fogadására képes alkalmi színház épü lete közeledik már a befejezéshez. Ez í színház nem lesz maradandó épület már jövő ősz végeztével lebontják, d« emléke talán majd megkapja a mara dandóság patináját, a szinházi történe análesz ben. Epitői : a Perret-fivérek, a Théatre Champs-Elysées és a raincyszékesegyház neves tervezői. A színház színpadi mechanizmusa mely kétségkivül egyik legérdekesebb látványossága az Exposition, des Art» Decoraüfs-nak, annak az elvnek gyakorlati megvalósítását adja, — hogy a nézőt teljesen bele kell vonni az előadásba: és a szeme előtt történő cse leleményt nemcsak előtte, hanem körű lőtte is kell ját-zani. Ebből a célból három színpad készült: egy a közönséggel szemben és kettő tompaszögben az e őbbikez: a közönség jobb- és baloldalán... A három szirnpadon egyszerre tartható előadás, de enné! sokkalta fontosabb, hogy — az egyes felvonások, vagy képek végén nincs szűk ség pillanatnyi szünetre sem (mégolyán minimálisra sem, mint a forgószinpat dóknál), mivel a színpadokat felváltva használhatják. , A kiállítás főpavilonjában a L'Ar1 frangais d’aujourd’hui kan helyet. A mai francia művészet: Matisse, Derain és főképpen Pablo Picasso, akit hires — sokszor félig en face, félig profilban brázoló ■— arcképein: Stravinsky, Cocteau és Apollinaire portréin kivül, egész sereg kép fog bemutatni pályája kezdetétől a kubizmusig, s a kubizmustol való elszakadástól — az anarchiáig: a ragasztott képek marzizmusáig. Külön épületben kerülnek a közönség elé a yarmati alkotások, amelyek közül küönö en a néger-művészet tart nagyobb érdeklődésre számot ... A többi pavilont a külföld számára tartják fenn. A kiállítás elsőrangú rendezősége ezeknek a pavilonoknak a berendezésénél készséggel figyelembeveszi az egyes államok küldötteinek külőnlesr»s óhaiait
