Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)
1924-11-04 / 303. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 november 4. Az elveszett milliárdok Nyonaaveszett Moravcsik tanár vagyonának Budapestről jelentik: Néhány héttel Moravcsik Ernőnek, az európai hírű ideggyógyász tanárnak a halála után kiderült, hogy az idők folyamán Moravcsik professzor maga is pszicho-analitikai problémává vált. A hires elmegyógyász különös egyéniség volt, aki zord magányosságban élt késő férfikoráig, amikor házvezetőnőjét, egy egyszerű, falusi lányt vett feleségül, miután előbb előkelő párisi nevelőintézetben müveit hölgyet neveltetett belőle. Házasságkötés után csak naponkint adta ki a szükséges háztartási pénzt feleségének, mintha az még mindig házvezetőnője lett volna és sohasem tett említést feleségének arról, hogy menynyit keres, sőt ha bevételeit számolta össze, nem volt szabad feleségének jelen lennie. A neves és előkelő prakszisu orvosprofesszor nagyon takarékos volt és igy kétségtelenül nagy vagyont gyűjtött. Otthon azonban sohasem tartott pénzt. Közvetlenül halála ■ előtt emíitette ugyan feleségének, hogy pénzét haza kellene hozni, azonban erre nem került a sor és a professzor meghalt anélkül, hogy valakivel is közölte volna, hogy hol őrizteti pénzét. Végrendeletet Moravcsik tanár nem hagyott hátra és szekrényeiben sem pénzt, sem pénzére vonatkozó iratait nem találták, mindössze klinikai dolgozószobájának Íróasztalában találtak egy millió koronát. Ez az összes készpénz, ami a professzor feleségére maradt. A feltevés szerint Moravcsik professzornak több milliárd vagyona maradt és hogy pénze valahol őrizetben van, azt utolsó szavai sejtetik. Özvegye most körirattal fordult a budapesti bankokhoz, hogy nem ó'rzik-c az elhunyt professzor pénzét. pedig olyan kifogástalan, hogy Molnár Ferenc darabjának — amely diadalmasan uralja a londoni és newyorki színpadot is — minden szokványos műkedvelő-előadást felülmúló sikere lesz. A november 15-én megtartandó kikindai bemutató után a kikindai műkedvelők turnéra indulnak és a Vajdaság minden nagyobb városában bemutatják Molnár Ferenc kitűnő vigjátékát. A turné eddig megállapított sorrendje szerint november 22-én és 23-án Becskereken, 29-én Staribecsén, 30-án Sentán, december elején pedig Suboticán, Somborban, Topolán fog szinre kerülni a „Hattyú“. Az első turnéra vitt magyar műkedvelő előadás bizonyosan a nagy erkölcsi sikeren kívül anyagilag is szép eredményt fog jelenteni a szuboticai zsidó kórháznak. ürjiimsták és katonák harca a rendororjárattal Újabb uccai harc Noviszadon — A rendőrök megsebesítették támadóikat Noviszadról jelentik: Szombaton éj-1 szaka ismét véres uccai harc folyt le Noviszadon, amelynek orjunisták, katonák, továbbá rendőrök voltak a szereplői. A Kenyér uccában a Teve vendéglő előtt, szombaton éjjel a noviszadi Orjuna tiz tagja találkozott két polgári ruhában levő szabadságolt katonával, akikbe belekötöttek. Előbb szóváltás, majd verekedés támadt közöttük, amibe egy éppen arra haladó rendőrőrjárat beleavatkozott és a két katonát ki akarta támadóik kezei közül szabadítani. Az orjunisták azonban nem tágítottak és a rendőröknek ellenszegültek, akik a rendőrségre akarták őket kisérni, a lármára több katona az orjunisták segítségére sietett. A két rendőr helyzete a túlerővel szemben egyre fenyegetőbbé vált, amikor Gyorgyevics Mihály rendőrkáplár vezetésével újabb őrjárat érkezett a helyszínére. Erre a katonák és az orjunisták együttes támadásba kezdtek a rendőrök ellen, akik kardjukkal védekeztek. Formális ütközet fejlődött ki, aminek során Szaji Szvetiszláv posta igazgatósági tisztviselőt Gyorgyevics rendörkáplár kardjával fejbevágta. A postatiszt vértől borítva azonnal összeesett. A rendőrök kardjától könyebben megsebesültek Bittermann János és Jakab Mihály közkatonák is. A katonák sebeit az összetűzés után bekötözték és átadták őket a katonai parancsnokságnak, a súlyosan sebesült postatisztet pedig a közkórházba szállították. A rendőröknek hosszas harc után sikerült az orjunásokat a rendőrségre kisérni, ahol éjszakára őrizetbe vették őket. Vasárnap reggel Rakics Radenko rendőrkapitány kihallgatta és szabadonbocsátotta az orjunásokat, akik ellen hatóság elleni erőszak miatt megindították az eljárást. A háborús Beograd a magyar irodalomban Szekula Jenő uj regénye: Ä faltörő kos Kikindai műkedvelők a Vajdaság valamennyi városában eljátsszák Molnár Ferenc „Haityu“-ját Páchy Paula, a budapesti Vígszínház volt tagja újból színpadra lép A vajdasági magyar műkedvelők munkája a legjobban bizonyítja, hogy a jótékonysági akciók mennyire segítségére vannak a magyar kultúrának. Jótékonycéiu szinielőadásokon sokszor kiváló műkedvelők bukkannak föl és a magyar szinházat nélkülöző sivár vajdasági kulturéietben nem ritkán értékes eseményt jelentenek. Most ismét jótékony cél szolgálatában kitűnő műkedvelők magyar előadásra készülnek és most az első esetben történik meg, hogy a darabot a magyar műkedvelők turnéra viszik az egész Vajdaságban. A dr. Singer Bernát szeretetház-egyesület szuboticai zsidókórháza javára rendezi Molnár Ferenc „Hattyú“ cimü vigjátékát lelkes intellektuellekből álló kikindai műkedvelőkkel Fischer Félixné Péchy Paula, aki évekkel ezelőtt a budapesti Vígszínháznak volt ünnepelt művésznője. Házasságkötése óta a ki' . í kindai uriasszony visszavonult a színpadtól és most először lép ismét a közönség elé egy parádés szerepben, a jótékony cél szolgálatában Beatrix szerepét játsssza Fischerné Péchy Paula a „Hattyu“-ban és leányával, Margittal együtt — aki a budapesti Magyar Színház volt tagja — ő is rendezi a darabot, amelynek főszerepei olyan kezekben vannak, hogy az eddigi próbák után az előadás tökéletes színházi teljesítménynek ígérkezik. A „Hattyú“ főszereplői Fischerné Péchy Paulán kivüi dr. Szemző Lászlóné (Dominica hercegnő), Fürth Olga, Fehér Lili (Albertix Goldina), Telkes Andor (Ági tanár), Miskovics Bozsidár (a trónörökös), Brummer Árpád (Jácint apát), László Nándor, Kovács György és még több kikindai intellektuell. A szereplők egytől-egyig a leggondosabban vannak összeválogatva, a rendezés Szekula Jenő, az ifjú magyar Írógárda egyik legjelentékenyebb tagja, »A faltörő kos« címén uj regényt fejezett be. A hatásos, szép magyar nyelvezetű műnek külön érdekessége, hogy a háborús Beográdban játszódik le és meglepően hü és objektiv színekkel ecseteli a megszállott városi helyzetét. Tulajdonképen szerelmi regény »A faltere kos«. Mélyenjáró menete azt a problémát boncolgatja, hogy egy nő lelkében mi az erősebb, a nacionalizmus vagy a szerelem? Romantikus, mindvégig élvezetes történet keretébe szövi mondanivalóit az író. A regény érdekes meséje a következő: Egy Lelessi Richard nevű tartalékos osztrák-magyar hadnagy szerb fogságba esik. Nisben fekszik kórházban, fólholtan, amikor előkelő szerb hölgyek látogatják a betegeket. Egy feltűnően szép szerb örnagyné a Lelessi láttára igy szól az őt kisérő tisztekhez: — Szegény ember! A tisztet úgy meghatja ez a nem várt részvét és úgy elbűvöli a nő szépsége, hogy egyszerre beleszeret az aszszonyba. Idővel megindul az osztrákmagyar offenziva és Lelessi hadnagy kiszabadul a fogságból. Becgrádba kerül, ahol összetalálkozik a növel. Szerb törzstiszt felesége, Ivkáuak hivják. Lelessit a hölgyhöz kvártélyozzák be. ívka gyűlöli a hódítókat, erősen hazafias érzelmű szerb asszony, aki az »osztrák« tiszttel kelletlenül áll szóba. Végre meghatja a tiszt halálos szerelme és hosszú idő múlva odaadja magát Lelcssinek. Kétségbeesett lelkiismeretfurdhlás lett úrrá a, lelkén: tépödik és vergődik, nem tudja magának megbocsátani ezt az önfeledt lépést. Végre is a tusában nnégis a .szerelem győz és mikor 1918-ban a szerb hadsereg visszafoglalja Beográdot, ívka Lelessivel akar menni. Ám elkésik. Villáját komitácsik támadják meg és az »áruló« asszonyt meggyilkoják. Ennek az izgalmas mesének a keretében az iró különösen figyelemre méltó éleslátással és páratlan szatírával beszél az osztrák hadvezetőség bürokratikus berendezéséről és a beográdi katonalapokjról, amelyek közül a »Belgrádi Hirek«-nek szerkesztője volt. * Egy pár érdekesebb epizódját bemutatjuk a műnek. Leírja Szekula, hogyan látogatta meg Lelessi barátját, aki a banyicai javítóintézet igazgatója volt. Ebben az intézetben az apátlan-anyátlan szerb gyerekeket tartották. Banyiczáu valami ünnepség volt éppen. A gyerekek sorakoztak a telep hóáztatta udvarán. A Gotterhaltét énekeltették velük. A császárhimnuszt. Szép dallama van a Gotterhalténak. A nagy Haydn komponálta. De mi, magyarok sem szerettük mindig. Hát még milyen nekikeseredetten énekelték itt, egy legyőzött ellenség szerencsétlen süvölvény fiai. De ők liorvát nyelven énekelték. Ekkor hallottam életemben először a Gottcrbaltét horvátul. Elképedtem. — Ezt te rendelted el? — kérdeztem Lelessitpk — Én-e? Hát akkora ökörnek nézel? — Hát miért fújják akkor a császárhimnuszt? A barátom vállat vont. — Felsőbb parancsra. Mit csináljak, a butaság ellen nincs orvosság. * A horvátnyelvü hivatalos lapról a Beogradski Novinéröl, igy ir: »A Beogradski Noviiienak sok hirdetése is volt. De c,gy előkelő vezérkari tiszt érkezett egyszer Becsből, aki, mikor átböngészte a Beogradske Novine hirdetési oldalát, a fejét kezdte csóválni. Még a szemüveg its leesett az orráról. — Ez a legnagyobb marhaság! — Micsoda? — Hogy megengedik ezeket a hirdetéseket. — Hát miért ne engednék? Ártatlan dolog ez. — őrültség... Ezekben a hirdetésekben kémek leveleznek egymással. Csupa árulást, Minden szónak más jelentősége van. Siffrirozott hirdetések ezek. S mindjárt böngészni kezdte a hirde. téselcet. Hasonló elmerüléssel, mint ahogy valamikor a tudós Grotefeud meg akarta fejteni az asszir ékirás titkát. A fejét csóválta. — Ez a két üres hordó, amelyet eladásra kínálnak, két előkelő tábornokunkra tesz gyöngédtelcn célzást. Ez a szoba-konyhaberendezés, amelyet eladásra ajánlanak a Macedóniában, elhelyezett zászlóaljaink számáról és beosztásáról ,ad teljesen hü képet. Ez a kragujeváci hirdetés, amely arról szól, hogy két darab szőnyeg árverésre kerül, nyilván arra céloz, hogy Kragujevácban két komitácsit végeztettünk ki az elmúlt héten«. És a végén beszüntették a Beogradske Novine hirdetéseit. * Hogy született meg a beográdi magyar lap? Tisza István egyszer Beográdot látogatta, ahol büszkén mutatták meg neki a hatalmas rotációs gépeket. »A magyar miniszterelnök mégis komoran összeráncolta a homlokát. — Szép... szép... de valami hiányzik. Szórakozottan forgatta a Belgrader Nachrichten és a Beogradske Novine eléje helyezett példányait. —- Ezek az újságok nyomdailag valóban tökéletesek. De valamit nem látok. A kegyelrtics ur kíséretében levő tisztek megütödve és tanácstalanul tekintettek össze. — Ugyan, mi a hiba, kegyelmes uram? — Nem látom a magyar lapot. Nem lennének szívesek megmutatni azt is? — De mikor magyar; lapot nem csinálunk! — Hiába. Mert ha kiadják ezeket a lapokat német meg horvát nyelven, — akkor magyarul is kell jelennie. Nagy szó volt^Sr abban az időben: az a kell! Tisza István óhajtása abban az időben több volt, mint jámbor óhajtás. A legkeményebb nyakú generálisok is beadták a derekukat. — Hátha úgy gondolja kegyelmességed, — legyen, gondoskodni fogunk magyar szerkesztőségről is;<. ★ Szekula előadja, hogy a Bcogradban lábbadozó magyar önkéntesekről állították össze a Beográdi Hírek első szerkesztőségét. »Polgári foglalkozásra nézve az egyik takarékpénztári könyvelő volt, a másik ügyvédjelölt, a harmadik első éves orvosnövendék. Sőt olyan is volt, aki krupié volt valamikor pesti játékklubban, a béke éveiben. Szerkesztőséget azelőtt nem látott egyik sem. Az újságírásról fogalmuk sem volt. Mégis megcsinálták a lapot, parancsszóra. Hanem aztán olyan ábrázata is volt annak. Az igaz, hogy nem kellett a fejüket törni, hogy mit is Írjanak, mert az volt a parancs, hogy a lapot szórul-szóra lo kell fordítani a németből. Elébük tálalták a Belgrader Nachrichten kefelenyomatait — ők aztán lefordították magyarra. Ezen nem ütközhetett meg senki. Volt valami felsőbb katonai parancs, hogy mind a három lapnak ugyanazon szöveggel kell megjelennie. Uniformisba bujtatott újságok voltak ezek. A Beogradske Novinét is szórul-szóra a németből fordították. Talán éppen azért, mert németből fordították a Belgrádi Híreket, tele volt magyartalansággal s zavaros részletekkel. a halandzsa-szerű mondatzagyvalékról nem is szólva. A derék fiuk nem is igen tudtak németül s többnyire csak találomra ültették át a német szöveget magvarra. A lap csak ugv hemzsegett a Leiter Jakaboktól — ahogy ujságiró műszóval jelölik a mulatságos félreértéseket. A nagyszerű Thallóczy Lajos (Beograd polgári kormányzója. A szerk.) öklével akárhányszor dühösen csapott az asztalra, ahogy a reggeli kávéja mellé a Belgrádi Híreket a kezébe vette.
