Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)

1924-11-09 / 308. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 november 9 passzív vidékeknek gabonával való ellátása címén engedte át a minisz­ter a szövetkezetnek és a küldemé­nyek számára negyven százalék ta­­rifaengeáményt adott. Megállapítást nyert, hogy a szövetkezet a fuvar­levelekkel kereskedést folytatott és azokat darabonként 500 dinárjával nyíltan árusította mindenkinek. A független demokraták a bizonyítékok beszerzése végett egy kereskedőt küldtek a szövetkezethez, aki vásá­rolt is öt fuvarlevelet. Ezen az ala­pon Zsariev erdőügyi miniszter, a szlovéniai demokrata-párt elnöke felhívta a ljubljanai rendőrség fi­gyelmét a visszaélésre, hogy a nyo­mozást ebben az ügyben lefolytat­hassák. A Radics-párt nem tart gyűléseket Zagrebból jelentik: A Radics-párt vasárnapra a boszniai Bihácsra nagy népgyülést hivott össze, amely­nek megtartásáról azonban a kor­mányváltozás miatt elálltak. Radi­­csék hir szerint egyetlen gyűlésüket sem tartják meg, mert azoknak be­tiltásától, vagy szétzavarásától tar­tanak. A horvát köztársasági pa­rasztpárt vezetősége a választási agitációt nem népgyüléseken, ha­nem bizalmas konferenciákon és házról-házra való agitációval akarja megszervezni. A zágrábi tartományi főnökség belügyi osz­tályát likvidálják Beogradból jelentik: A zagrebi, tartományi főnökség élére újonnan kinevezett df. Mojsilovicsnak az a feladata, hogy ismét likvidálja a tar­tományi főnökség belügyi osztályát. A kormány ezzel leépíti azokat a szerveket, amelyeket a Dayidovics­­kormány állított fel. A külügyminisztérium sajtó­­osztályának uj vezetője Beogradból jelentik: A külügymi­nisztérium sajtóosztályának főnöké­vé kinevezték Ivkovics Milos irattá­ri igazgatót, volt sajtófőnököt.___ Az olasz sajtó támadása a jugoszláv kormány ellen Vihar egy hajózási rendelet korul Rómából jelentik: Zára városának képviselője. Dudán interpellációt in­tézett Mussolini miniszterelnökhöz, a külügyminiszterhez és a tengeré­szeti miniszterhez a jugoszláv kor­mánynak junius 20-án kibocsátott és a hivatalos lap október 8-iki szá­mában megjelent rendeleté miatt, a mely szabályozza az idegen hajók tartózkodását az S, H. S. királyság területéhez tartozó vizeken. AZyün­­terpelláció rámutat a rendeletnek arra a következményére, hogy pél­dául az olasz hadihajók vagy az olasz királyi Jacht-klub: haiói. ame­lyek Zára városába igyekeznek, héti nappal előzőleg kötelesek ielezni eb­beli szándékukat és esetleg elutasí­tásban részesülhetnek a jugoszláv hatóságok részéről, amelyek a. ha­jók kikötését megtagadhatják. Az olasz sajtó az interpelláció al­kalmából a legélesebb kommentáro­kat fűzi a beogradi kormány rende­letéhez. A »La Gazetta di Venezia« a jugoszláv-olasz konferencia egyik olasz tagjának a következő nyilat­kozatát közli: — Ez a dekrétum törvénytelen és ellenkezik a nemzetközi joggal. Meglepő, hogy az olasz kormány megvárta annak nyilvánosságra ho­zatalát és megvárta, hogy egy kép­viselő leplezze le a nemzet előtt ezt a jogtalanságot. A dekrétum hatása alatt tanácsolhatnám a velencei kon­ferencia felfüggesztését, sőt esetleg annak megszakítását is. A leleményes szuboticai adóhivatal A Lloyd tiltakozó gyűlése fegyelmi vizsgálatot fog követeim a jogtalanul eljáró adóhivatali tisztviselők ellen xMegirtuk, hogy a szuboticai pénz­ügyigazgatóság utasítására a városi adóhivatal megszüntette a korona­értékben egyszer már kirótt'; har- Imadosztályu kereseti adónak dinár értékben való újbóli behajtását. A pénzügyigazgatóság intenciója azon­ban csak a harmadosztályú kereseti adóra nézve járt eredménnyel, míg a községi pótadó kivetésénél t} vá­rosi adóhivatal folytatja a nétgisze­­szeres beszedést. A hannadosztályu kereseti' adó behajtásánál a városi adóhivatal csak végrehajtó közege a pénzügy­­igazgatóságnak és ezért kénytelen volt engedni a pénzügyigazgatóság felszólításának. A községi pótadó szedése azonban már a városi adó­hivatal hatáskörébe tartozik és ezért ennek az adónak a kirovásánál az Hűség Irta: Stella Adorján Hárman laktak a rozoga, szellős pad­lásszobában. Muskátli Bence volt pincér, levitézlett portás, egykori parkettáncos és földkörüli utazó volt a bérlő egyúttal a feie a háromtagú családnak. Bölcs nyugalommal szemlélte a világ folyását, elvből nem dolgozott mást. minthogy fel­ügyelt a család többi tagjaira. A máso­dik családtagot Bodrinak hívták, foglal­kozására nézve drótszőrii foxi. a szép­nemhez tartozott és mindig vígan csó­válta a farkát. Micurkának hívták a harmadik családtagot, mint a neve- is mutatja, cirmoscica. egyetlen jóbarátja Muskátlinak és a Bodrinak. Ok hárman igen összetartottak. Egykor régen volt egy negyedik családtag is. Bertának hívták és arról volt nevezetes, hogy minden kezeiigyébe akadó tárgyat a Muskátli fejéhez vágott Ezek a tár­gyak gyakran célt tévesztve. Bodrit vagy Micurkát érték, miért is a két jó­barát őszinte undorral viseltetett Berta iránt, aki különben a ház úrnője volt. Kő esett le a szivükről, amikor a gazdá­juk a levélhordóval rajtakapta Bertát és kidobta a padlásszcbából. — Nővel többet nem állok szóba — mondta ekkor Muskátli —■. mind csalfa ahány van ezen a világon. Egy sincs hii köztük. Muskátli szavának is állt és ettől kezd­ve hárman éltek együtt boldog békes­ségben. A szobában található tárgyak nem repültek többet, igaz viszont hogy alig volt tárgy a szobában. Muskátli rendre mindent eladogatott. Mint csa­­ládfentartónak gondoskodnia kellett a családról és ennek a kötelezettségének nem tudott másképen eleget tenni, mint­hogy mindent eladott. Egy év óta nem volt mit elkótyavetyélni. Muskátli tehát a családíentartói tisztségről lemondott. Mint soron következő. Bodri lett a csa­­ládfentartó. Hogv ezt hogy csinálta? Igazán egy­szerűen. Először is gyakran érték csa­ládi örömök és ilyenkor az újszülött (íis főzik — Muskátli vigyázott rá. hegy jcsak fajtiszta foxik udvaroljanak Bodri- kátli a bizonytalanságot, ínak — nagyon jó áron keltek el és biz- jBodri u.i tulajdonosát. adóhivatal nem alkalmazkodik a pénzügyigazgatóság utasításához. A kereseti adó helyett tehát az 1924. évre szóló községi pótadót. szedi a négyszeres összegben, ami még sú­lyosabban érinti az adózókat, mert a községi pótadó lényegesen maga­sabb a harmadosztályú kereseti adó­nál. A városi adóhivatal a négyszeres pótadó szedésével ugyanolyan sza­bálytalanságot követ el. mint ami­lyen tévesen értelmezte az adótör­vényt amikor a harmadosztályú ke­reseti adó négyszeres összegét akarta behajtani. A két adónem ugyanis szoros összefüggésben van egymással, miután a községi pót­­adót a harmadosztályú kereseti adó után szedik. Tekintettel azonban arra, hogy a harmadosztályú kere-Felkereste | osrtották a csaiád létminimumát. Sai­­í nos, csak rövid időre, mert enni mind­­\ hármuknak naponta kellett, viszont j Bodri, bármilyen szorgalmas családfen­­tartó volt is. csak a természet által megszabott keretek között tudót eleget tenni anyai kötelezettségének. Nem is a kis Bodrikból tartotta fenn Bodri a csa­ládot. hanem egészen furcsa és mégis egyszerit módon: a szép kutyát Muskátli eladta és ebbő! élt. Hogyan lehet abból megélni? Kérdezheti mindenki, aki nem ismeri Muskátlit vagy Bodrit. Kitűnően. — hangzik a beavatottak felelete. Mus­kátli ugyanis hetenként átlag kétszer el­adta a Bodrit és Bodri hetenként ugyan­csak átlag kétszer visszaszökött a gaz­dájához. ök ketten nagyszerűen értették ezt a csalást. Nem volt' a városnak olyan távoli pontja, ahova Bodrit ne adta volna már el jó gazdája. És Bodri a ki­apadhatatlan pénzforrás, visszaszökött. Minden akadályon, becsukott kapun, villamos- és autóéigázoláson és sintér­­veszélven keresztül haza szaladt, je­lentkezett a gazdáidnál, aki megsimo­gatta és elindult vele uj vevőt keresni. A vevő. akármilyen keveset ígért érte. a kutya az övé lett. Igaz. hogy csak rövid ideig. Mert ahogy szerét tehette, rohant vissza Muskátlihoz, akit igazi kutvahüséggel szeretett. És ilyenkor friss pénzzel- a zsebben, nagyon örven­dett a visszatért Bodrinak Muskátli és Micurka. A családfő nagyokat tapsolt a tenverébe. Micurka pedig dorombolva dörgölőzött a megtért cimborához. — Miiven jó. hogy nincs asszony a háznál — sóhajtott fel Muskátli —. leg­alább nem rontia el ezt a mesés hangu­latot. Mert a nő az elrontóia a földi bé­kének. Egyszer bai történt Bodrival. Eladta egy gazdag kereskedő feleségének és az eb harmadnapra se tért vissza. Ez nem szokott előfordulni. Muskátli hatá­rozottan ideges lett és Micurka is türel­metlenül miákolt a jóbarát után. Ne­­gyednaptiál tovább nem bírta ki Mus-Mit akar. ió ember?, — kérdezte az asszony. — Nagysága, ne haragudjon — vála­szolt könnvek között Muskátli —. de szeretném még egyszer a volt kutyámat látni. Nagyon a szivemhez nőtt az a dög. Az asszony ülnev-ette magát. — Szép magától ez a ragaszkodás. I Bodri most meg van kötve. Rosszul vi­­'selte magát. — Megkötötték? — kérdezte Muskátli rémülten. — Az én kutyámat? Hát ak­kor hogy teljesítse a kötelességét? — Miféle kötelességét? Muskátli zavarba jött. — Úgy értem, hogvmint házőrző, hogy teljesítse a kötelességét? — Muszáj volt megkötni. Le akarta harapni a kanári nyakát. —i Muskátli megcsóválta a fejét. — Einye. ejnye — gondolta magában —. ha ilyen vicceket csinál, persze, hogy megkötik. Bodri rettenetesen szégyelte magát, amikor meglátta a gazdáját. Bocsánat­­kérőén nézett a kötélre, mint aki azt mondja, hogy pardon, én nem tehetek róla, ez vis major... Muskátli megszólalt: — Nagyon szeretném, nagysága, ha nem tartaná sokáig megkötve, fái a szi­vem érte. — Maid kiengedem, ha jól viseli ma­gát — szólt az asszony. Aztán hozzá­tette: — de nagyon ragaszkodik maga ehhez az ebhez. —• Édes testvérem volt ez nekem, nagysága. — felelt Muskátli hamis pá­tosszal. — No nem bai — szólt az asszony kegyesen —. maid tía lesznek kis kutyák iöiiön el kan maca is1 egyet. Erre már olszomorodott a jó Muskátli. Hogyan? Hát az fs lehet, hogy a Bodri másutt fiadzik meg és nem nála? És talán más fogja árulni a kis foxikat. Il­ledelmesen elköszönt és busán ballagott hazafelé. Kora hajnalban kaoireálásra 'ébredt. Izgatottan nyitott a.itót. Valóban a Bodri érkezett meg vonyitya ,é§ ficánkolva. A seti adót 1920. óta nem vetették ki bizottságilag, a városi adóhivatal minden törvényes felhatalmazás nélkül kisajátította masának az adó­kivető bizottságok hatáskörét — mint azt maga a pénzügyigazgató­ság is megállapította — és még te­tézi ezt az eljárást azzal, hogv évek óta a ki sem vetett, de önkényesen feltételezett harmadosztályú kere­seti adó után szedi a községi pót­­udói. A városi adóhivatal közegei önkényesen megállapítják. hogy mennyi lenne a kereseti adóu ha azt az adókivető bizottságok vetnék ki és ezután az igy megállapított kere­seti adó után szedik a városi pót­adót. A négyszeres pótadó szedésére nézve kérdést intéztünk a városi adóhivatal vezetőihez, akik kijelen­tették a Bdcsmegyei Napló munka-! társának, hogy a városi költségve­tésbe a dinárértékben számított har­madosztályú kereseti adó után járó községi pótadó bevétele van elő­irányozva és éppen ezért állapítot­ták meg az 1924. évre a községi pót­­adót csak 245 százalékban. Az adó­hivatal vezetőinek kijelentése sze­rint kénytelen most ezt a négysze­res pótadót szedni, hogy elérje a költségvetésben előirányzott bevé­telt. A városi adóhivatal eljárásába a szuboticai kereskedők természete­sen nem nyugszanak bele és a Lloyd vasárnap délelőtt megtartja tiltako­zó gyűlését, amelyen indítványozni fogják, hogy a város indítson fe­gyelmi eljárást a jogtalanul eljáró adóhivatali tisztviselők ellen. A til­takozó gyűlésnek ezt a határozatát küldöttség fogja a főispán és polgár­­mester tudomására hozni, annak ki­fejtésével, hogy úgy a harmadosz­tályú , kereseti adó tervezett behaj­tása. mint a most folyó községi pót­­adó-szedés törvényellenes. A Lloyd az akció sikere érdekében felhívja a kereskedőket, hogy a vasárnap dél­előtt tiz órakor megtartandó tilta­kozó gyűlésen minél nagyobb szám­ban jelenjenek meg. szájában finom toilacskák sárgállottak, bizonyságául annak, hogy Bodri távozá­sa előtt nem felejtett el bosszút állani a kanárin. Pár hétig nyugodtan telt az idő. A családfentartó néhányszor gazdát cse­rélt és mindannyiszor még aznap haza érkezett. Nem akart Muskátlinak feles­leges izgalmat okozni. Egyszer aztán egy külvárosi villába került és napokig nem jelentkezett. — Talán eltévesztette az utat — ag­gódott Muskátli és ncgyednap megláto­gatta Bodri ui tulajdonosát. — Biztosan megkötve tartják. — vi­gasztalta magát, amikor szivdobogva be­állított a villába. A nyitott ajtón keresz­tül színes narltba ért. Tavasz volt. A fák fiatalos pompával ragyogtak. Mus-, kátli óvatosan ment előre a gondozott1 ösvényen. Egyszerre csak majdnem, gyökeret vert a lába. Az egyik szines virággrup körül ott hancurczott Bodri egy másik tarka kutyával a legnagyobb egyetértésben. Muskátlinak a szivébe nyilalott a fájdalom. — Bodri! Bodri! — kiáltotta harago­san. Bodri a neve hallatára felkapta a fa­iét. udvariasságból egyet-kettőt csóvált a farkával, aztán tovább ugrándozott a másik kutyával. Az is felkapta a feiét és vakkantott e.gvet. Muskátli jól szem­­iicvre vette. Helyes kis buli volt. az erősebb nemhez tartozott. — Bodri! Bodri! — kiáltott mégegv­­szer. Bodri rá se hederiíett. Tovább szóra­kozott a Bulival. Muskátli kétségbe volt esve. — Hiszen ebből a barátságból érték­telen. korcs foxik fognak születni! — aggodalmaskodott. Aztán eszébe iutott. hogy hiába kínozza magát. Bodri nem tér már vissza, hiszen ha haza akart volna mennL nyitva á!t a kapu. Mély szomorúsággal a lelkében ballagott ha­za. Otthon maga mellé vette Micurkát és bánatosan súgta a cica fülébe: — Most már te leszel a családfentar­­tő. Mert látod. Micurka. a női hűségben nem szabad bízni, még hai kutya is az illető, i*,

Next

/
Oldalképek
Tartalom