Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)

1924-11-08 / 307. szám

1924. november 8. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal A rokkantegyesulet kiáltványa a külföldhöz A Népszövetségtől és a külföldi ember­barátoktól kér segítséget a jugoszláviai hadiárváknak Hat év óta a jugoszláv politikai elet minden fordulatát, kormányok változását, a parlament minden újabb összeillését, feloszlatását, uj­­raalakulását refrénszerüen kíséri a hadirokkantak kérő. panaszkodó és követelő szava. Néhány évvel ez­előtt drámai erővel vonta magára a közvélemény figyelmét a rokkantak elkeseredett tüntetése a narlament karzatán és azóta is a rokkantegye­­sülei minden alkalmat megragadott, hogy a királynál, a kormányoknál, a nemzetgyűlés elnökségénél sür­gesse a hadirokkantak nyomorúsá­gának törvény utján való enyhíté­sét. A legutóbbi válságnál is résen álltak a rokkantak és szüntelenül fi­gyelmeztették az illetékes tényező­ket, hogy a legelső teendőjük le­gyen az ő helyzetük rendezése: a rokkanttörvény megalkotása. Az ál­lam kötelességérzete a rokkantak­kal szemben megnyilvánult most abban a kísérletben is. amellyel a felelős tényezők a parlament felosz­latását éppen a rokkanítörvény sür­gős szükségére való hivatkozással igyekeztek későbbre halasztani. A rokkantegyesület központi vá­lasztmánya. amely a kormányvál­ság mostani elintézésének pillanatá­ban permaneneiában volt. egy végső eszköz igénybevételét határozta el, hogy a liáboru élő áldozatain némi­képpen segítsenek. Mint Beogradból jelentik, a rokkantak országos vá­lasztmánya elhatározta, hogy kiált­vánnyal fordul a külföldi rokkant­­egyesületekhez. a Népszövetséghez 'és valamennyi ismert európai és amerikai filantróphoz. Miután az uj kormány ígéretet tett arra. hogy a rokkantak számára a pénzügyi bi­zottság utján gondoskodik pillanat­nyi segítségről, a rokkantak most a hadiárvák ügyét teszik magukévá. A kiáltványban a külföld humanitá­sára appellálnak és kérik, hogy siessenek a kétszázezer jugoszláviai hadiárva segítségére, akikről sem törvény, sem állam, sem társada­lom nem gondoskodik a hatodik tél rémségeinek küszöbén. A megbilincselt ügyész Karácsonyi ügyész bántalmazó! a bíróság előtt Budapestről jelentik: Karácsonyi Bá" lint ügyész bántalmazása ügyében a budapesti törvényszék pénteken foly­tatta a főtárgyalást. Az első tanú özvegy Száraz Jánosné nefelejtsuccai lakos, aki ablakán kinézve látta, hogy egy rendőr karddal ver egy urat, majd dulakodást látott. Karácsonyi ügyész szerinte kissé ittas volt, de nem részév, mert nem tántorgott. „ Pajorig János és Szojka Árpád bér­kocsissegédek szintén tanúi voltak, mi­kor a rendőr inzultálta az ügyészt. Karácsonyi ügyész udvariasan bemu­tatkozott a két bérkocsissegédnek és kérte őket, hogy tanúként jelentkezze­nek, de ők foglalkozásuk miatt nem merték nevüket felíratni. Kákonyi Ferenc rendőrfelügyelő-lie­­lyettes a VII. kerületi rendőrkapitány­ságon őrszobaparancsnok volt az emlé­kezetes éjszakán. Az ügy miatt fegyelmi eljárás folyik ellene és állásától felfüg­gesztették. Látta, hogy az ügyésznek vérzik a feje. Ittas nem lehetett, mert nyugodtan ült a pádon. Pintér Fábián főtörzsőrmester volt azon az éjszakán a VII. kerületi kapi­tányság kulcsára. — Az ügyész fejéből csörgött a vér, — mondja ez a tanú. — Egyre azt mondotta, csak a rendőrt sajnálja, mert ennek az ügynek még folytatása lesz. Szesz szagát érezte az ügyészen, támo lyogva ment, de nagyon udvariasán viselkedett, csak többet beszélt, mint kellett volna. Tóth Vince rendőrfogalmazó előadja, hogy reggel öt óra tájban jelentette neki Kántor dijnok, hogy megbilincselve behoztak egy részeg ügyészt. Rögtön utasítást adott, hogy kisérjék az orvos elé az ügyészt. Később visszakapott két orvosi látleletet, az egyik a sérülé­sekről szólott, a másik pedig az ittas­ságról. A látlelet az ügyésznél másodfokú ittasságot, beszámithatatlanságot állapí­tott meg azzal, hogy nyolc óráig nem hallgatható ki. Változások az amerikai kormányban A republikánusoknak csak három szavazattöbbségük van a szenátusban Newyorkból jelentik : Az Unió kormányában, a lépők jelentése szerint nagyobb változáok lesz­nek. Coolidge csak három minisz­tert akar megtartani : Hughcst, Hcwert és Melbcrnl, mig a bel­ügyi, földmivelésügyi, hadügyi és tengerészeti tárcát másokra sze­retné bízni. A republikánus párt­ban Coolidge terveve! egyáltalán nem rokonszenveznek, mert az a véleményük, hogy a régi minisz­terekre szüksége van az ország­nak. Hughes, hír szerint le akar mondani, mert miniszterségére úgyszólván egész vagyona ráment. A szenátusban a republikánusok nak csak három szavazattöbb­ségük van a demokratákkal és La Follette-pórti szenátorokkal szemben. Seipel konferenciára hívja Középeiiropa kormányelnökeit A dunai államok gazdasági együttműködését akarja megvitatni Becsből jelentik: Seipel kancellár nagyszabású terv előkészítésével foglalkozik: Középeurópai kormány­elnökeit és külügyminisztereit ta­vasszal Bécsbe akarja összehívni, hogy a középeurópai államok gaz­dasági együttműködésének feltéte­leit megvitassák. Az osztrák kancellár Ausztria szanálását csak epizódnak tekinti Középeurópa rekonstrukciójának fo­lyamatában és ezt a véleményét a Népszövetség előtt már több Ízben kifejtette. Felfogása szerint a dunai államok nagy hatással —'miak egy­másra a gazdasági életben és egyik­nek krízise érinti a többi dunai ál­lamot is. Seipel meg akarja győzni a középeurópai államok kormányait, hogy a Duna mentén csak akkor következhetnek be normális állapo­tok, ha la kormányok megállapod­nak egy egységes gazdaságpolitika irányelveiben és egymást nem ve­­télytársakként. hanem együttműkö­désre hivatott tényezőkként fogják kezelni. Az osztrák követségek legköze­lebb megkezdik a puhatolózást a kö­zépeurópai államok kormányainál, hogy a bécsi konferencia tervét mi­kép fogadják. salgás. Mindenről szabad beszélni, csak politikáról nem. Coolidge minden héten egyszer fogadja az újságírókat, ezek körülállják az Íróasztalát és a legkülön­bözőbb politikai kérdéseket intézik hoz­zá. Iyenkor »kibeszéli magát« az elnök s ennek fejében fentartja azt a jogot, hegy máskor politikáról nem beszél. A látogatók ezt nagyon jól tudják s ezért senki sem követi el azt a tapin­tatlanságot, hogy politikai kérdésekkel zaklassák. Coolidge elnököt a hallgató jelzővel ruházták fel, de éppenséggel nem illik rá ez a jelző, ha társadalmi, művészeti és irodalmi kérdésekről diskurál. Ilyen­kor bőbeszédű és gyakran ránevet a hallgatójára: — No, nincs Igazam? A hallgató elnök a választási kam­pány alatt megközelítőén sem beszélt annyit, mint más elnökjelöltek szoktak. — Ha az én tetteim nem tudnak ma­gukért beszélni, — ez volt a jelszava — akkor a számnak semmi mondaniva­lója nincs. Az utolsó héten pedig éppenséggel semmit sem mondott. — Eleget beszéltem, — így szólt ba­rátaihoz —■ azt a pár napot, amit még a hivatalomban tölthetek, munkára aka­rom fordítani. Valaki megkérdezte tőle, mi az érzé­se, meg fogják-e választani, vagy sem? —• Ezt ne tőlem kérdezze, — repüká­­zott — hanem az amerikai választóktól­­ök sokkal jobban tudják, mint én. A „HALLGATÓ“ Látogatás Goolidge-nál Egy amerikai újságíró Coo­lidge megválasztása alkal­mából a következő portrét festi az Egyesült-Államok el­nökéről. Coolidge távolról sem hasonlít ahhoz az elnöktipushoz, amelyet Roosevelt Ti­vadar szabott meg. Rooseve.t bármikor és bárkivel hajlandó volt szóba állani s nem egyszer mondotta, hogy az ő aj­taja mindig nyitva! áll. — Ha egy amerikai polgár — jelen­tette ki egy' ízben — akkor keres fel, amikor a legédesebb álmomat alszom, én kiugróm az ágyamból, megrázom a kezét, megkérdezem tőle: no ini baj van? Az. amerikaiak meg sem ütköztek túl­ságosan ezen a felfogáson, mert hiszen az uj világban megszentelt tradíció, hogy az elnökhöz — nem ugyan akkor, amikor legódesebb álmát alussza — mindenki bemehet, megrázhatja kezét s hangos jókedvvel az arcába liarsoghatja: — How do yo do? Coolidge nem respektálta ezt a tradí­ciót. — Nekem annyi a dolgom, — okolta meg a tradícióval való szakítást — hogy képtelen vagyok ezeket a kézszoritáso­­kut elfogadni. Nem is szólva arról, hogy kissé gyenge) a karom s még olyant ránthatnak rajta, hogy kirándul a he­lyéből— Ennek tulajdonítható, hogy a Fehér Ház ama látogatói, akik pusztán az el­nök kezét akarják megrázni, egy folyo­sóra kerülnek, ahonnan beláthatnak az elnök dolgozószobájába. Ezzel aztán meg is kell elégedniök. — - De ha valakinek valami mondani­valója van, — szólt Coolidge — akkor csak jöjjön az illető hozzám, szívesen látom. I Ez az Invitálás mindenki számára szól, még az idegeneknek is. Ha külföldi az elnök elé akar jutni, semmiféle pro­tekcióra nincs szüksége. Nyugodtan me­het végig a Pennsylvánia Avenue-n, rendőrök vagy detektívek nem, fogják feltartóztatni, sőt még akkor sémi állják útját, amikor a Fehér Ház kapuján for­dul be. Á portás barátságosan mosolyog rá és még azt sem kérdi tőle, mit tet­szik keresni. — Nagyon természetes ez, — magya­rázta a pontás —* * mert hiszen ha valaki idejön, az bizonyos, hogy— nem a német császárt keresi. Az einök előszobája tágas terem, a melyben Mr. Slemp, a titkár ül. • — Az elnök úrral szeretnék beszélni. Az ember! azt hinnél, hogy erre kutató szemek szegeződnek rája és száz kérdés firtatja, miért akar az elnökkel beszélni, mit akar az elnöktől, minek jött tulaj­donképpen ide s így meg amúgy— Mr. Slem a látogatóra emeli a pillantá­sát és nyugodtan igy szól: — Rögtön elintézzük az ügyet. Néhány perc múlva pedig már figyel­mezteti az idegent, lépjen be az elnök szobájába„ — De hiszen uccai ruhában vagyok, — szabódik az európai ceremóniákhoz szokott idegen — én csak azért jöttem, hogy megtudjam, mikor volna kegyes az elnök ur fogadni? Mr. Slemp elnézően mosolyog, int a kezével, hogy a ruha nem számit, csak tessék egész bátran bemenni az elnök­höz. Coolidge nyájasan és mosolyogva fo­gadja az Idegent s megkezdődik a tár-A siifeoticai színházépítés A zsűri megkezdte a pályázatok elbírálását Ismeretes, hogy Szubotica városa pá­lyázatot irt ki az uj színház tervezeté­nek elkészítésére és az egész országból összesen hat pályaterv érkezett be. A tervezetek elbírálására a kiszélesített ta­nács öttagú zsűrit hivott meg. Pénteken érkeztek Szuboticára a zsűri tagjai: Bajalovics Petar beogradi mű­egyetemi tanár, Smiljanov beogradi mérnök, Mátics Szvetozár mérnök, volt vasutigazgató-helyettes és Tomics Dusán novisadi mérnök, akik Petrovics Koszta városi főmérnök vezetésével azonnal hozzáláttak a benyújtott tervek tanul­mányozásához. Pénteken délután a zsűri megtekintette a csonka színházépületet is. Ä zsűri munkája néhány napig fog tartani és valószínűleg vasárnapra hozza meg a döntést, hogy melyik pályázó ter­vét fogadja el. A terveket ezután a fő­mérnöki hivatal ki fogja állítani a vá» rosháza épületében. Fosztogatják a Novakanizsára címzett leveleket Nem intézkedik a postaigazgatóság % Szentéről jelentik: Novakanizsa la­kossága körében általános panasz me­rült fel az ellen, hogy a községbe cím­zett leveleket ismeretlen tettesek fel­törik s a bennük talált értékeket, pénzt, bélyeget kilopják. A levélfosztogatók főként az Amerikából érkező levelekre és a bíróságokhoz intézett beadványokra vadásznak és számtalanszor megtörtént, hogy a bíróságokhoz levélben érkezett bélyeggel ellátott beadványok bélyeg nélkül érkeznek meg rendeltetésükre. Legutóbb dr. Nikoücs sombori ügy­véd beadványt küldött postán a nova­­kanizsai járásbírósághoz. A levelet út­közben felnyitották és a benne levő kétszáznegyven dinár értékű okmány­bélyeget kilopták. A bélyegek egy része az aktára volt ráragasztva, amin a levélfosztogatók úgy segítettek, hogy egyszerűen levágták az aktáról. Dr. Bodnár Mihály novakanizsai ügyvéd címére küldött pénzeslevélből tízezer dinárt loptak ki. A noviszadi postaigazgatósághoz már hónapok óta. tömegesen érkeznek a fel­jelentések, azonban mindeddig nem in­dítottak vizsgálatot a rejtélyes levél­fosztogatók ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom