Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)
1924-11-04 / 303. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 november 4, sásai teljesítését követeli, ezek között a földbirtokosok hiteléről szóló törvény megszavazását. Radics válasza a blokk vezetőinek sürgönyére megérkezett, azonban annak tartalmát még egyelőre nem hozták nyilvánosságra. „Radics gyakran és megfontolatlanul beszél“ A sziikebb blokk vezetőinek álláspontjára következtetni lehet a Demokratija vezércikkéből, amely szerint a horvát köztársasági par ászt - pártot el kell választani — ha a vele való együttműködésről van szó — Radics István személyétől és a párt kommünikéit 'keli irányadóknak tekinteni, nem Radics beszédeit. — A parasztpárttal és képviselői klubjával — irja a lap — a blokk együttműködése minden nap szorosabb lesz. Viszont ami Radics beszédeit illeti, világos, hogy a blokk nem veheti magára a felelősséget e beszédek sok kitételéért, még akkor sem. ha azok eredeti formájukból kiforgatva láttak is napvilágot a beogradi sajtók cgyrészében. Radics gyakran és megfontolatlanul beszél. Ezt a korlátlan szabadságot azonban Radics a jelenlegi helyzetben nem szabadna, hogy vegye magának. Különben is többször figyelmeztették és intették és ez a legutóbbi. szombati beszéde alkalmával is megtörtént, amelyet ■ egyébként csak a beogradi lapok kivonatos közléseiből lehet megbírálni. Radics nem lép érintkezésbe Pasiccsa! és Pribicseviccsel Zagrebből jelentik: A Vecser-nvk Radics István nyilatkozott és kijelentette. hogy telefonon beszélt Bacsiniccsel. akinek Timotievics kijelentette. hogy Pasics hajlandó belepni a koncentrációba, de előbb Rádiósnak kell nyilatkozni, hogy az alkotmány mely pontjait akarja revízió alá venni. Radics kijelentette erre, hogy Pasiccsal és Pribicsevicscsel nem akar érintkezésbe lépni, mert nem akar eigy újabb zagrebi jegyzőkönyvet. — Timotíevicset egyébként tisztességes embernek tartom — mondotta Radics. Radics szombati beszédét egyébként közli a zagrebi Obzor is ugyancsak három helyen nagyobb kihagyásokkal, azzal a megjegyzéssel, hogy ezek a részletek a sajtótörvény értelmében nem közölhetők. A blokk körében még mindig erősen tartja magát az a feltevés, hogy a beszédet meghamisították és várják Radics nyilatkozatát. Az adófizetés odisszeája Napokig keli az adófizetőknek ácsorogniok, mig sorra kerülnek Egy adófizető polgár följegyzósei TUDJA-E...? TUDJA-E. hogy a háborús emlékiratok mulatságosnak nem nevezhető tömkelegében. abban a papirözönben. mely elbcritással fenyegeti a világot, érdekes és furcsa memoár jelenik most meg a Mornins Post hasábjain, folytatásokban s szerzőié nern más. mint Lord Bertic. ki háborús naplóját teszi közzé. Az angolok azt mondják róla. hogy nagy diplomata volt. 1903-ban római nagykövet. 1905-ben Párisban van. Cleinenceau megszereti, két sugárzó lcvél. lel tiszteli meg őt a Tigris. Diplomatának nem kell ragyogóbb bizonyitvánv. Az angol diplomata meglepő őszinteséggel s szabadszáiusággal nyilatkozik mindenről. 1914 október 14-én ezt irja. — Remélem, hogy a román király halála majd megváltoztatja ez ország kormányának a magatartását. (Románia akkor még semleges volt.) Kötve hiszem. hogy Olaszország megmozdul Ausztria ellen. Olaszország csak ott ál! maid és lesi. hogy a két párt közül melyik járul hozzá jobb ajánlattal. Az olaszok azt képzelik magukról, hegy jóval fölötte állanak a régi rómaiaknak s arra vannak rendelve.- hogy a Földközitenger nagyhatalma legyenek. Tunisz. Málta. Egyiptom és a török-szigetek urai. Olaszország feltétlenül a győző segítségére siet... * TUDJA-E. hogy az amerikai feminizmus miiven elszánt és kardos? Az angol szuffrazsettek hőstetteiről sokat hallottunk. de az eszmei feminizmus Amerikában még erősebb. Felice Ferrero egy newyorki levélben így vázolja az ottani állapotokat: — Az amerikai nők négy esztendő óta rendelkeznek már a férfiak minden politikai jogával. Gyakorolják is ezt többé vagy kevésbé szorgalmasan: valószinil-Hónapokkal ezelőtt vetették ki a hadijövedelem- és vagyonadókat és az erről szóló értesítések kikézbesítése most van folyamatban. Az értesítés vételétől számított tizenöt napon belül pedig fizetni kell, mert másképpen kérlelhetetlenül végrehajtják az embert. Kell tehát fizetni, de nem lehet. Vagy legalább is napokat kell előbb eltölteni a városház zán, amiig a szegény adófizető abban a kegyben részesül, hogy a pénzét elfogadják. A rejtélyes száraoszlopok Október 16-án kézbesítette a városi adóhivatal egyik kézbesítője a hadiadóimról szóló értesítést. Egy hatalmas iv, amelyen száznál több szám van, olyan gondosan elrendezve, hogy ember legyen a talpán, aki ebből meg tudja állapítani, mennyi az adókivetés. Az ívhez még egy pótiv van gombostűvel gondosan hozzátüzVe, ezen megint százegynehány számjegy, külön csoportosítva az 1917, 1918. és 1919. évekre kivetett adók szerint, azonban ugyanolyan zavarbaejtően, mint a főiven. Néhány napot töltöttem azzal, hogy próbálgattam megállapítani, mennyi az adóm, a cirill szöveget egy joghallgató ismerősömmel lefordittattam, a számcszlopokra nézve pedig egy adóhivatali tisztviselőtől kértem felvilágosítást, de az őszintén megmondta, hogy ő sem ismeri ki magát. Lemondtam minden reményről, hogy eredményre jutok, elhatároztam tehát, hogy pontosan a határidő lejárta előtt, vagyis október 30-án be fogom fizetni az adóimat. Temérdek szaladgálás és liiteli-hajszolás után meg is szereztem a pénzt és elindultam 30-án reggel nyolc órakor a városi adóhivatalba. Ember tervez — az adóhivatal végez Az adóhivatal folyosóján félkilenckor, amikor odaértem, már százakra menő tömeg tolongott. Főképpen gazdák és sok asszony. — Magük mind adót akarnak fizetni? — kérdeztem. — Már napok óta ácsorgunk itt, — volt egy öreg bunyevác-gazda válasza — de nem kerül ránk a sor. Nagyobb bizonyság kedvéért rámutatott az adóhivatal folyosójának padjain egész kényelmesen elhelyezkedett társaira. A legtöbbjük már úgy berendezkedett, mintha napokig itt kellene laknia. Még élelmet is hoztak magukkal. Mit tehettem egyebet, beálltam a végtelen hosszú sorba az adóhivatal 62-ös számú szobája előtt. Itt kell bemutatni az adóértesitést, ennek alapján aztán kiszámítják a fizetendő hadinyereség-, jövedelmi- és vagyonadó összegét, adnak egy uj ivet, amivel az adópénztárnál be kell fizetni a pénzt, ott kap az ember egy nyugtát, ezzel megint vissza kell menni a 62-ős szobába, ott ismét könyvelnek és azután végetér a procedura. Ez azonban csak elméletben megy ilyen könnyen. A gyakorlatban nem. Egész délelőtt ácsorogtam a folyosón, elolvastam reggeli lapomat, meg a Színházi Életet és egy regényt, amig déltájban sorra kerültem. Végre! — lélekzettem fel megkönnyebbülve, de korai volt az örömöm'. A 62-ős szobában egy hivatalnok megvizsgálta az adóértesitést elölről is, meg hátulról is, majd zordoüul megállapította: — Ez nincs rendben! Tessék felmenni a második emelet nyolcvanötösbe, ott majd kiegészítik az ivet. A nyolcvanötös számú szobában az állami adóhivatal közegei dolgoznak. Ott is kellett várakoznom egy félórát, majd sorra kerültem, keresztkérdéseket intéztek hozzám, újabb számokat írtak az Ívre és végül elbocsátottak. Amikor visszaértem az első emelet 62-ős szobába, éppen egy óra volt. A hivatalos óra befejeződött. Az eredménytelenül várakozó gazdákat elküldték azzal, hogy jöjjenek másnap. Na'gy volt a zúgolódás. Az adófönök helyettese kérdésemre megnyugtatott: — Nem kell itt sokáig várakozni. Csak persze, egyes nagyságos urak tizenegy órakor jönnek és mert délig nem kerülnek sorra, panaszkodnak. Aki pontosan jön, az végez egy délelőtt alatt... Az adófizetők kórusa nem erősítette meg ezt az állítást. Ha nem kerülsz sorra — végrehajtanak Másnap, október 31-én ismét pontosan megjelentem az adóhivatalban. Megint csak dóitájban került rám a sor, ekkor azonban már meg volt elégedve az ivekkel a 63-ős szoba hivatalnoka és a pénztárhoz utasított. De mert már dél volt és a pénztár csak tizenkét óráig van nyitva, nem lehetett fizetni. Ismét féleredménnyel távoztam. Most két pihenőnap következett. November 1-én és 2-án ünnep volt, kipihenhettem hát az előző napok ácsorgásának fáradalmait. Hétfőn reggel azután friss erővel mentem fel a városházára. Egyenesen az adópénztárhoz, ahol . megint kettes párokban úgy álltak az emberek, mint a háború alatt a zsirosztásnál. Én már nagyon hátra kerültem. Egész délelőtt volt alkalmam a panaszokat hallgatni. —I Hetivásár van ési itt kell tölteni az egész napot — panaszolták a szállásiak. — Aztán meglehet, hogy még ma se kerülünk sorra, Valóban százával tolongtak az emberek az egyetlen pénztárablak előtt. Dél lett, a pénztárt bezárták és megint lemaradtunk vagy húszán. No nem baj, holnap már biztosan végzünk. Otthon kellemetlen hir fogadott. Amig én az adóhivatalban ácsorogtam három napig, lejárt a fizetés tizenöt napos határideje és ezért végrehajtani akartak. A végrehajtó ugyan eltávozott, amikor megmagyarázták neki, hogy már napok óta mással se foglalkozom, mint csak adót fizetek, de azért a kiszállási diját: hatvan dinárt bevasalják rajtam— Az adómat holnap valahogy csak rákényszeríteni <az adóhivatalra, de most csak attól félek, hogy a végrehajtó kiszállási dijának lefizetése végett megint napokra be kell maid szállásolnom magamat Sa városházán---- (1. L) ieg nem szorgalmasabban vagy hanyagabban. mint a férfiak. Valaki azt reméite. hegy a nők jelenléte legalább is megnemesiti a politikai szokásokat: de ez a remény is füstbe ment. A nők engedtek a szokásoknak és nem a szokások a nőknek. Ahol dohányoztak, a nők jelenléte nem szüntette meg a dohány zást. hanem a dohányzás hódította meg a nőket, kik dohányozni kezdtek, mint a törökbasák: ahol a nők nélkül ittak, most a nőkkel együtt isznak és a nők különös előszeretettel tekintenek a cocktailsre: ahol a férfiak ingujjban dolgoztak, nem húznak magukra kabátot: és a nők még egy lépéssel tovaM mentek, amennyiben munkájukat kivágott mellel és csupasz, karral végzik: ahol a férfiak káromkodtak, ott a nők is megtanultak bánni a férfiasság e fegyverével. még pedig ügyesen és szenvedélyesen. Nem érzik a- politikában a nők behatolása, mert a politika semleges szörny, melv fölfalja és magához hasonltja. kik közeié1’? érnek, nemre, korra vagy hivatásra való tekintet nélkül. Mulatságos esetet beszél el arravonatkozóan. hogy hova fajult el a feminizmus ádázkedása. Az amerikai hölgyek manapság már azt is szégyenük, hogy sutba kell vetni leánynevüket és férjük nevét kel! használniok. Egy állami hivatalnoknő. utóbb a fizetési nyugtára átailotta odaírni férte nevét, csak leánykori nevét használta. Erre a min^zterium kereken megtagadta az összeg kifizetését. Sokáig tartott a huzavona, mig aztán a harcos hölgy pironkodva és méltatlankodva odakanyarintotta a férje nvét. * TUDJA-E, hogy micsoda a versaillesi botrány? Kettő van. Az egyik már elmulóban. A másik a tetőpontján. Az előző botrány közponúa egy német mozivállalkozó, kinek sikerült megszereznie az engedélyt, hogy Versaillesben, a régi királyok parkiában -mozidarabot vehessen fői. Egy napon, mikor a múzeumok s a királyi kertek be voltak zárva és kevesen jártak arra, fölvonultatta a berregő mozigép előtt szülészeit, de nem történelmi jelmezekben, hanem a hölgyeket anyaszült-meztelenül. Pár őr észrevette ezt és jelentést tett, mire a .sajtóban fölháborodás zudult föl, hogy egy moziigazgató ilyen módon akarja megrágalmazni a franciákat a külföld előtt. Utána is iramodtak, de akkor a szemfülés német már túl volt a határon, kereket oldott. A második botrány még szembeszökőbb. s bárki meggyőződhet róla. aki egy tekintetet vet a gyönyörűséges versaillesi kertek uj fényképére. Szentségtelen kezek ledöntötték a versaillesi park évszázados tölgyeit. Legalább megint egy évszázad kell ahhoz, hogy a park visszakapja a régi képét. Egy csomó favágó Chausscmiche mérnök vezetése alatt, kire a kert gondozását bízták, romboló dühve! kivágta azokat a pompás, árnyékos tölgyeket, melyek a Mansart oszlopcsarnokát körülvették és ennek a. műremeknek páratlan keretet alkottak. A mérnököt most támadják a hírlapok. Ö csak azzal védekezik, hogy Mansart oszlopcsarnokát a tölgyek bármikor összetörhették volna, hogyha a viliar valamelyiküket fölborítja. Ez a kifogása nem fcllja meg a helyét. A fák, mint a vizsgálat kiderítette, mind egészségesek. Erre a mérnök azzal védekezett, hogy vissza akarta adni a park- 5 nak azt a jellegét, melyet XIV. Lajos korában mutatott, mikor az oszlopcsarnokot már messziről látni lehetett. Bárhogyan is van és bármily módon büntetik meg ezt a barbár uiitót. a versail- j lesi park a mi életünkben már kusza és puszta lesz. A párisi humoristák azt állítják, hogy a hóbortos ötletet nyilván a mai nők bolondériá.ia adta, kik rövidre vágatják a hajukat. * TUDJA-E, hogy irt Anatole France. Titkárja J. J. Bousson most elmeséli egy kis füzetben, melvet iróbarátjáról szóló emlékek, élmények töltenek meg. Dolgozási módjában különböző mozzanatok vannak. Az ihlet nyugodt lázában először papírdarabokra veti gondolatait, egyenes, furcsa, fenyegető betűivel. aztán tüstént a nyomdába küldi, anélkül, hogy kijavítaná, vagy átnézné őket. Mikor megérkezik a kefelevonat, < Íróasztalához ül és akkor jön a hadđel-hadd. Törlések, packák. visszautalások, cikornyás jelek, kígyózó vonalak bolygatják meg szavainak, mondásainak, szakaszainak eredeti rendiét. Aztán újra nyomdába küldi a már kijavított kéziratot még ötször, vagy hatszor. Nem szerették a nyomdászok. Ezért szerették annyira az olvasók. Egy napon igy kiáltott fel: — Ó. az olló. Ki tudja, az olló hasznosságát megénekelni az irodalombam A nagy írót mindig ludtollal az ujjal között képzelik el: az az ő fegyvere. Szeretném. ha ollóval festenének le, mint holmi foltozó vargát. A Jeanne d’Arc első levonatait hatalmas kertész ollóval nyirbálta szét, öszszevissza metélt minden mondatot és szót, mint holmi öreg szabó. Egy karthauzi türelmével vette tűhegyre mondatait, összepárosította és elválasztotta, t mindig uj és más változatokat keresett. [Miután pedig vagy harmincszor javít‘ gáttá, igy szólt: — Győzelem. És e sok munka eredménvekép az utolsó mondatok — elsőkké lettek. (s. a.)
