Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)
1924-11-07 / 306. szám
1924. november 7. BACSMEGYE1 NAPLÓ 7. oldal Karácsonyi ügyész háníalmazái a budapesti törvényszék elölt A vádlott rendőrök szerint az ügyész ittas volt Budapestről jelentik: A büntetötörvényszék csütörtökön kezdte meg Karácsonyi Bálint ügyész bántalmazóinak Tóth József, Oberle Márton rendőrök és Gunhardt Tibor rendőrorvos bűnügyének a főtárgyalását. Tóthot és Oberlét az ügyészség hamis vád, hamis tanulásra való rábirás, súlyos testi sértés és személyes szabadság megsértésével vádolja, mig dr. Gunhardt Tibor ellen az a vád, hogy hamis orvosi bizonyítványt állított ki. A vádirat szerint Tóth József május 20-án éjjel hamisan vádolta meg Karácsonyi ügyészt azzal, hogy ittas állapotban az uccán hevert és a járókelőket inzultálta. Tóth azonkívül két rendőri felügyelet alatt álló nőt arra akart rábírni, hogy vallják azt, hogy Karácsonyi ügyész nem kardütésektöl sérült meg, mert már az előállítását megelőzően is sérülten látták. Majd amikor az ügyészt törvényellenesen előállították, megbilincselte és ütlegelte, amiben Oberle Márton rendőrtársa is segédkezett. Gunhardt rendőrorvos — a vádirat szerint — az ügyészről hamisan állapította meg, hogy szeszmérgezésben szenved és három óra hosszat nem voit kihallgatható. A bíróság először Tóth József elsőrendű vádlottat hallgatta ki, aki tagadta, hogy ütötte volna az ittas Karácsonyi ügyészt és azt állította, hogy az ügyész őt bántalmazta. — Tudta akkor, hogy kivel beszél? — kérdezte az elnök. — Akkor még nem tudtam — felelte a vádlott — de most már tudom, nagyságos királyi ügyész ur volt Kétszer arculütött és a kardomhoz nyúlt. Azután segítségért kiáltottam, mire a nagyságos ügyész ur futásnak eredt. Én utána menteni és Oberle rendőrtársammal együtt elfogtam. Megbilincseltem, mialatt Oberle hátulról megrugta. Bent a főkapitányságon, amig megírtam a jelentésemet, addig megbilincselve az udvaron állott a nagyságos királyi ügyész ur. Oberle Márton vádlott tagadja, hogy bántalmazta volna a sértettet. Dr. Gunhardt Tibor vallomásában kijelentette, hogy ö jóhiszeműen irta meg az orvosi bizonyítványt. A vádlottak kihallgatása után a bíróság még Karácsonyi Bálint ügyész sértettet hallgatta ki, aki részletesen elmondta megverctésc történetét. A tárgyalást pénteken folytatják. Huszonkilenc bajmoki kisgazdát kidobtak a házából Háztulajdonosok kunyhóban várják az igazságot Többször esett szó már a Bácsmegyci Napló-bzn a bajmoki bérlők szomorú kálváriájáról. Subotica városnak Bajmok község határában navvobb földbirtoka volt, amit a város annak idején kis parcellákban bérbe adott, a bérlők azt a kötelességet vállalták, hogy a bérelt területen házakat építenek, amelyek a bérlet lejártakor, 25 év múlva, a város tulajdonába mennek át, addig a bérlők tulajdona maradnak. A Subotica várossal kötött szerződés szerint a bérlőknek az a jog is biztosíttatott, hogy a bérlet lejártakor ők vagy családjuk elsőbbséget élveznek minden bérleti ajánlattal szemben, a bérlők tehát ezt a földet sajátjuknak tekintették. A bajmoki földek bérlői szorgalmasan dolgoztak s munkájuk nemcsak azért volt értékes, mert önmaguknak adott becsületes megélhetést, hanem azért is, mert terményeik feleslege segített ellátni azokat a területeket, ahol vagy a természet mostohasága, vagy a munkakedv és a hozzáértés hiánya miatt a lakosság kenyér nélkül maradt. Az agrárreform végrehajtásának bölcsességére vall, hogy ezt a kisbirtokosok által müveit földterületet sem kímélte s a bajmoki rátákban levő földeket igénybe vette. A múlt év december haváig azonban semmi változás sem történt. Decemberben váratlanul megérkezett az agrárreform minisztérium rendelete, amely szerint a Subotica város tulajdonában volt földön 37 montenegrói és 19 délszerbiai telepest kell elhelyezni. A rendelettel csaknem egy időben megérkeztek a telepesek is. Az ötvenhat telepes részére azonban, ha volt is föld, nem volt lakás, mert a bérlők által épített házak, amig a bérlet le nem járt, a bérlők tulajdona. Mindezt nem vették figyelembe s megkezdték a bérlők házaiba az uj telepesek elhelyezését. A bajmoklak deputációztak, ügyvédekhez szaladgáltak s elértek ahnyit, hogy 1924. junius 5-ikén, főleg Győrgyevics Dragoszláv volt szuboticai főispán közbenjárására Bajmokra érkezett Szretenovics Misa, az agrárreform minisztérium kolonizációs osztályának a főnöke. Szretenovics összehívta a rési bérlőket s azt ajánlotta nekik, hogy adiái- át a földet és .házakat, az Mám kár pótolja őket.. A vetésekért és a házakért pénzbeli kárpótlást kapnak, az elvett föld helyett pedig másutt ugyan olyan minőségű és ugyanannyi földet. A bajmoki bérlőknek, akik szinte kivétel nélkül bunyevác emberek, tehát azt sem lehet rájuk fogni, hogy nemzetiségük miatt nem ukarják őket megtűrni a határ mentén, nem volt kedvükre való ez az ajánlat. Logikusan azt mondták a miniszteri kiküldöttnek, hogy ha az államnak van másutt felosztható földje, miért nem helyezi el oda az 56 dobrovoljácot és csetniket s hagyja meg Bajotokon azokat, akik ott régen gazdálkodnak s ismerik a földet. A miniszteri kiküldött azonban kijelentette, hogy a telepeseknek Bajmokon kell maradniok, a bajmoki gazdálkodók pedig vehetik a vándorbotot s mehetnek máshova, esetleg arra a területre, amelyet a telepesek elhagytak. Aratás után az 56 uj földesgazda ma gatartása mind türelmetlenebbé vált, az uj birtokosok és a régi bérlök közt többször összetűzésre is került a sor s szeptember 20-ikán megérkezett Bajmokra Radonics Milán, a Gradjevinska sekci.ia kiküldöttje, hogy megállapítsa a kártérítést, amit a bérlők házaikért kapnak. Felbecsülte a házakat. A bérlők azonban a becslésben nem vettek részt, ezzel is jelezni akarták, hogy protestálnak kilakoltatásuk ellen. Radonics ekkor kijelentette, hogy a bőrök októberben feltétlenül tartoznak kiköltözni. A bajmokiak ekkor Raics Balázs vezetésével dcputációt menesztetek Veszenyúk agrárminiszterhez, aki szeptember 30-ikán felfüggesztette a bajmoki bérlők kilakoltatását. Ugyanakkor a dobrovoljácok és a csetnikek is elutaztak Beogradba s az ö megnyugtatásukra a miniszter október 6-ikán Bajmokra küldte Bauer Stevant, a minisztérium személyügyi referensét. A miniszternek a kilakoltatást felfüggesztő rendelete még érvényben volt, s érvényben van ma is, amikor értesítés jött, hogy október 26-ikán Bajmokra érkezik a noviszadi savez ograrna zajednica kiküldöttje. A kiküldött, dr. Hadzsi meg is érkezett Bikár Imre szambori főszolgabiró kiséretshfiB s újra felajánlotta, hogy kártérítési fizet. A lakosság azonban abban a hitben, hogy a miniszter rendelete még érvényben van s nem kell a házaikat elhagyni, nem fogadták el a kártérítést. Amikor az uj kiküldött is eltávozott, a telepesek nem törődve miniszterrel, tárgyalásokkal maguk kezdték végrehajtani a kilakoltatást. Huszonkilenc tanyából kiáobáiták a régi bérlők bútorát s az épületeket ciíoglalták. A bajmokiak, akik évtizedeken át dogoztak a földjükön, akik maguknak es családjuknak házakat építettek, most i észben a szabad ég alatt, részben rögtönzött kalyibákban és kunyhókban várják, hogy hol találnak otthont s hol találnak védelmet a tél hidege elől. HÍREK Meghalni naponta egyszer Már jóval elmúlott éjfél, hogy a sz.ük lépcsőházon keresztül a szobámba igyekeztem. — Milyen érdekes volna — gondoltam fáradtan, mig a vak sötétben a karfát kerestem -— ha ezeknek a lépcsőknek sose érnék a végére, fölvezetnének a emntibe, az ég kupolája alá, a csillagokhoz, vagy akárhová valami csodához, ami ismét megindítaná a szivemet. De persze szamárság ilyesmit kívánni egy undok kisvárosi lépcsőháztól. Itt mindent jól ösmerek, a karfán lefelé jövet szánkázni szoktam, jobbra a kalapos, balra a kozmetikus, fölöttem az ügyvéd lakik és tudom, biztosan, hogy a harmadik fordulónál vár rám a hideg rézkilincs. Álom. Hétköznap. Bizonyosság. — Ez a szőke nő nagyon megzavart — tódultak felém szerelmes emlékek —, milyen csacsi gyerek is vagyok én, hogy az ezüst Máriát még mindig nem adtam vissza neki — és elővettem a kulcsot, hogy kinyissam az ajtót. De az ajtó nem volt sehol. Fekete ürességbe nyúltak tapogatódzó ujjairn. — Ejnye — jutott eszembe önkéntelenül —, máskor bárom bővített mondat után menetrendi pontossággal szoktam ideérni. — Szórakozottság, — gondoltam, majd utána gőgösen — paralizis —, de ezen már magam is mosolyogtam a sötétben. — Na, ez még korai volna! A sötétben nem tudtam tájékozódni, csak a karfa vezetett hűségesen. Nyugtalanított az idő. — Te jó isten — gondoltam —, mi történik itt velem? Varázslat, babona, idegesség? Ezt az utat három év alatt háromszor háromszázhatvanötször tettem már meg. Még mindig nem találom az ajtót. Érthetetlen. Ért-he-tet-len. Csak legalább a hold világitana, hogy az ablakot látnám, olyan jó kalauzom volt mindég a hold, ez a sárga, tüdővészes öregember, még álmaimban is őrködött felettem. És most cserben hágy. Esztelen rémülettel tapostam a lépcsőket felfelé, gyorsuló Irammal, mint a szívdobogás. Hirtelen eltűnt a karfa a kezem alól. Ür, sötétség, jobbra-balra, mindegy. Vagy ötszáz méter magasban lehettem. Behunytam a szemem és ugyanolyan sötétséget láttam. Könnyebb és ritkább volt a levegő. És rengeteg mondanivalóm támadt a halálról. A lépcsők nem akartak véget érni, már úgy kúsztam, négykézláb, körömmel, foggai és a széleken, akár a hegyszirtről, szédülve tántorogtam vissza. Kivert a halálos veríték. — Ez igazán érdekes, mért vagyok úgy megijedve? — tettem magamat magam előtt — szégyen igy begyulladni egy közönséges optikai csalódás miatt — és torkomszakadtából ordítani kezdtem a láthatatlan fekete lépcsőkön: — Halló! Ha-a-al-l-l-ó-óó! De nem hallottam a saját hangomat. A lábaim pedig egyre feljebb száguldoztak velem. Szöktek és vittek erőszakkal, mint a rablók. — Árulás! — kiabáltam minden erőmből — segítség, jó emberek! — de ismét csak csönd tódult ki a tüdőmből és 8 vágva. a hang megfagyott bennem, mint a viz. Ekkor már hatezer méter magasan lehettem a föld szinc felett. Hát csak vége lesz valamikor — próbáltam mentőövet kötni a derekamra —, semmi se tart örökké, — gondoltam és makacsul ismételtem — sem-ni-i-se-tartö-rök-ké-ha-ha-ha! — kacagtam egész vidáman és a számba vettem az ujjamat és sípoltam élesen, hosszan, mint a skót pásztorok. Ekkor hirtelen vad, gyilkos világosság gyűlt ki és valaki erősen megfogta a [taromat. — Hej, mit csinál itt, fiatal ur? — és az álmos házmester rémülten nézett az arcomba. Válasz helyett sírva magamhoz öleltem. Legalább tízezer méter távolság volt közöttünk. Tamás István. — A belügyminiszter engedélyezte a Magyar Párt becskereki nagygyűlését. Beogradból jelentik: A belügyminiszter engedélyezte a Magyar Párt november 9-érc hirdetett becskereki nagygyűlését. Az erről szóló rendelet utasítja az illetékes hatóságokat, hogy gondoskodjanak a gyűlés lefolyásának zavartalanságáról. —- Scipel kancellár közvetít a sztrájkoló vasutasok és a vasutigazgatóság között. Becsből jelentik: Seipel kancellár személyesen közvetít a sztrájkoló vasutasok és a vasutigazgatóság között. Remélik, hogy az általános vasutassztrájk elkerülhető lesz. — Marghiloman pártja fuzionált a román néppárttal. Kolozsvárról jelentik, hogy a román konzervativ-párt központi vezetősége bizalmas értekezleten egyhangúlag elhatározta, hogy fuzionál Äverescu tábornok pártjával. Marghiloman, aki jelenleg Bécsben tartózkodik, már elutazása előtt elintézte a fúzió ügyét Áverésen tábornokkal, úgy, hogy a vezetőség hozzájárulása tulajdonképpen csak formalitás volt. — Jegyzői kinevezés. Gruity Milivojt a sztrakanizsai adóhivatal főnökének helyettesét a belügyminiszter Szeikclin községbe jegyzővé nevezte ki. — A novÍ3zadi hidsáncokat ma vette át a váro3. Noviszadról jelentik: A petrovaradini vár nyúlványait, a noviszadi Dunaparton évszázadok óta elterülő hidsáncokat a katonai kincstár, sok évi tárgyalás után, csereképen átengedte Noviszad városnak, amely az uj városrendezési tervek szerint a hidnáncok helyén fog kiépülni. Oda kertii többek közt az uj közúti hid, a hidsáncok mai helyét fogja az uj Kraljica Mária sugárút átszelni, ott épült fel az uj egészségügyi palota és a dunai rakpart. A hidsáncok átadása eddig bürokratikus formaságok miatt késett, de csütörtökön délelőtt 10 órakor vegyes bizottság megkezdte az átadást. Növi. szád városát Lakics János alpolgármester és Siessél Rudolf főmérnök, a ka. tonai hatóságot Popovics Vojiszláv ezre. des, petrovaradini várparancsnok kép. viselte. A bizottság mérnököket dele. gál, akik az átvétel technikai részé), elvégzik, de az átadás csütörtökön már formailag megtörtént. Noviszad polgár, ságának régi vágya ment teljesedésbe — Felállítják Párásban a szovjet követségét. Párisból jelentik: pakovszky a Temps tudósítója előtt kijelentette, hogy tizennégy napon belül szovjetnagykövetséget állítanak fel Parisban. — Uj doktornő. Klein Lili, dr. Klein Adolf szuboticai orvos leánya, a bee i egyetemen sikerrel letette az orvosdoktori szigorlatot. — Árvíz Franciaországban. Reimsból jelentik: A Marne áradása meghaladja az 1910. évi nagy áradás színvonalát. Több mint 800 család kénytelen volt elmenekülni viz alá került otthonából. Több kiürült helység egészen elszigetelten áll, mert útjaik el vannak
