Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)

1924-11-06 / 305. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÖ 1924 november 6. kormány működése a parlamentben nem ütköznék akadályokba. Davidovics audienciája A kiráíly és a királyné szerdán 'délután autókirándulást tettek és négy órakor tértek vissza a királyi palotába. Fél ötkor ő felsége audien­cián fogadta Davidovics volt mi­niszterelnököt. Davidovics audienciája majd­nem két óra hosszat tartott, s a kihallgatás után Davidovics fel­tűnő jókedvű volt. A miniszterelnök­ség előtt összegűit újságíróknak ezeket mondta: — Újabb tárgyalások folynak a megegyezésre, mandátumot sem én, sem más nem kapott. A miniszterelnökségen Davidovics a blokk vezéreivel tanácskozott A tanácskozáson részt vettek Kova­­csics Dragutin és dr. Nikics Ninko Radics-párti képviselők is. akik még ma este visszautaztak Zagrebba. Hainan Beogradba érkeznek Preda­­vec és Macsek. a Radics-párt alel­­nökei A muzulmán-klub határozata A Spaho-párt szerdán délelőtt konferenciát tartott amely után hosszabb nyilatkozatban tájékoztat­ták a nyilvánosságot a párt állás­pontjáról. / nyilatkozatban a következőket mondják: — A Davidovics-kormány azért mondott le, hogy politikai program­jának folytatására szélesebb alapot teremtsen. Timotievics azért kapott megbízást, hogy koncentrációs kor­mányt alakítson, amelynek feladata a blokk politikájának folytatása lett volna. A radikális-párt feltételeiből azonban az látszik, hogy nem akar­ják ezt a politikát folytatni, hanem a megegyezést az üldözésnek és a korrupciónak azokkal a módszerei­vel akarják megkísérelni, amelyek­kel eddig is dolgoztak. A muzulmán klub úgy látja, hogy a radikális-párt politikája Pasics vezetése alatt a horvátiak, szlovének, muzulmánok és katholikusok. valamint a meg­egyezés ellen irányul, a muzulmá­nok tehát a radikálisok magatartá­sa miatt nem hajlandók koncentrá­ciós kormányt támogatni. Az Európai Egyesült Államok felé Stresi-mann keresi az együttműködést Herriot-val Frankfurtból jelentik: Sirese­­mann birodalmi külügyminiszter, a Frankfurter General Anzeigernek több gazdaságpolitikai kérdésére adott választ. Stresemann kijelen­tette, hogy a londoni paktum csak kezdetét jelenti Európa föllendülé­sének és a további fejlődést a vám­­sorompók es a közlekedési akadá­lyok megszűnésétől kell majd várni. Ha Herriot a minap Egyesült Euró­pai Államokról beszélt, akkor ő, Stresemann, ezt a gondolatot örömmel üdvözli és szívesen föl­karolja. A külföld azt hiszi, hogy Németország hatalmas falakkal akar elzárkózni. Ez határozottan téves. Üdvözli Baldwin newcas­­tlei beszédét, amelyben ezzel a fölfogással szembeszáll. Kijelenti végül Stresemann, hogy egy Né­metország és Franciaország közti gazdasági egyezmény megköté­sére nagy súlyt helyez. A Ferrum-müvek válsága Elbocsátották a tisztviselők és munkások nagy részét Az uj szerződés megkötéséig szünetel a vagonjavitás Beslics igazgató nyilatkozata a gyár helyzetéről Mint ismeretes, a suboticai Fer­­rum-gyár anyagi ügyeinek intézését október elején háromtagú direktó­rium vette át. Az egyébként erősen aktív vállalat súlyos krízisbe jutott azáltal, hogy a kormány beszüntette s a Ferrummal szemben fennálló ti­zennyolc millió dinár tartozásának kifizetését. Amióta a pénzügyi direktórium tagjai: Beslics Antal, az Első Hor­­vát Takarékpénztár, .lakobcsics Im­re. az Általános Hitelbank igazgató­ja és Dimitriievics Bozsidár nyu­galmazott pénzügyi tanácsos átvet­ték a vállalat pénzügyeinek intézé­sét. ismételten különböző hírek ter­jedtek el Suboticán a Ferrum-gyár anyagi helyzetéről. így legutób . a gyár komoly fizetési zavarairól ter­jedtek el riasztó hirek. azzal kap­csolatban, hogy a Ferrum-gyár igazgatósága újabb üzem-redukciót határozott el és a gyár több tisztvi­selőjének és nagyszámu munkásá­nak ismét felmondott. Az elterjedt hirekre vonatkozóan kérdést intéztünk Beslics Antal taka­rékpénztári igazgatóhoz, a Ferrum­­gyár élén álló direktórium tagjához, aki a leghatározottabban megcáfolta a Ferrum-gyár fizetési zavarairól terjesztett híreket és a következőket mondotta: — Mindössze annyi történt, hogv Költő és politikus Költészetről és ellenköltészetről, azaz politikáról beszélgettünk. A nézetek szerteágaztak, s a többség a politika pártjára állott azzal a megokolással, hogy minden tőle ered és hozzája fut. A refrén az volt, hogy az élet és a világ, az emberek, az intézmények a politikától függ­nek, s hogy az szükségesebb az em­beri nem boldogulásához, mint a költészet, »amely nélkül egészen jól meg tudnánk lenni«., Erre már megszólalt egy irótár­­sunk is, és körülbelül igy szólt: * Kár a politikát, amely mégis csak mesterség, annyira túlbecsülni, és kár a poézist, amely mégis csak művészet, annyira kicsibe venni. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a politika — bár egészen előkelő, de — másodrendű foglalkozás és kul­turellen es tevékenység. S a politikus azért áll szemben oly mere-'—- és gőgösen az Íróval (s különösen a költővel) szemben, mert ez m»" a kultúrának a leglelkesebb apostola, sőt fanatikus szerelmese. F^ért ~"?j­­löll sokszor a költő a politikust, s ezért nézi el mindég a politikus a költőt. Amaz bizonyos ellenszenvvel mondja arról az »államférfinkról, iaki nem tetszik ,neki: »politikus«, s ez megvetőleg az Íróról, aki ért vele egyet: »poéta«. A régi magyar. politikusok bizony nem dicsőitőleg, hanem lesajnálóan nyilatkoztak Jó­kairól, amikor azt sziszegték róla, hogy: poéta. Nem vették soha ko­molyan, bár olyan magasan állott fölöttük, mint ahogy Milton és Dan­te álltak a koruk politikusai fölött. Az ellentétességük és az ellenke­zésük egészen természetes. A poli­tikus, hacsak nem az a jelszava: »vissza!« (pedig sokszor az!«, ren­desen azt követeli, hogy »állj meg!«, — nem szívesen mozdul a helyéről s másoktól is azt követeli, hogy ver­jen gyökeret a lábuk. Nem kiván haladni. Konzerválni akar, s ha még­is van hajlandósága arra, hogv ro­­formokat teremtsen, ezt is lassú tempóban, szinte konzerválva teszi. A politikus, hacsak nem forradalmár, tulajdonképen mind ilyen, — a re­formpolitikus is. A poéta ellenbe, a született S^ürmler és Drängier, a hivatásos haladó, a predesztinált ujitó a lobogójára azt a szót irta, amely kellemetlen a politikusnak s zavarba hozza főleg ha konná"'r-"n van, ezt a szót: »Előre!«. S mentül magasabban lobogtatja ezt a zászlót, s mentül hangosabban kiáltja a lel­kesítő szót, amelyet ráirt, annál megvetőbben gúnyolja a politikus, s az Ítélete igy hangzik: Fantaszta! Poéta! Ebből a küzdelemből, amelyben a poéta mindig alul marad, mégis sok áidás fakad. Meri a költő és a köl­ujabb üzemredukciót határoztunk el. Az állammal fennálló régi szerződé­sünk már lejárt, az uj szerződést pedig a kormányválság miatt még nem lehetett megkötni és igy a Ferrum-gyárban — épugy mint a többi magán-vagongyárakban — tel­jesen szünetel a vagonjavitás. Ad­dig, amig a kormány nem kezdi meg újból tartozásának fizetését, il­letőleg, amig az uj szerződést nem kötjük meg, nem foglalkozhatunk vagon javítással és igy az alkalma­zottak egyrésze feleslegessé válik. Ezért az igazgatóság felmondott a gyár több tisztviselőiének és havi­díjas munkásának is, mert ezeket a rendes üzem megindulásáig nem akarjuk hiába fizetni és különben is a'z uj szerződésijén valószínűleg pausál-árakban fogunk a kormán v­­nyal megegyezni, ami leegyszerűsíti az adminisztrációt és kevesebb tisztvise'őt tesz szükségessé. A va­­gonjavitások szünetelésétől eltekint­ve azonban a Ferrum-gyár többi üzemeiben zavartalanul folyik a munka. Mint illetékes helyről értesülünk, a Ferrum-gyár újabb üzemredukció­ja nagyarányú mert a vagonjavitó­­telepről már október elején elbocsá tottak kilencszáz munkást és több tisztviselőt, úgy hogy a gyárnak már aránylag kevés alkalmazottja tészet hatása szerencsére nagvoUh mint a politikáé és a politikusé, s mikor ez utóbbi észreveszi, hocm- a közvélemény nem feléje, hanem a költő felé hajlik, akkor — azért poli­tikus! — magáévá teszi annak az eszméit és a reformtörekvéseit, ki­sajátít és elrekvirál belőlük vala­mennyit, s (ez is igazi politikus­­szólam) cum gram salis v'~~' is hir­deti őket. A politikusok e'~—'>L sőt néha egész programmját azok az irók szolgáltatják, akiket fantasz­táknak gúnyolnak és poétáknak csú­folnak. pedig valósággal vflfcs-ek és próféták, akik messze látnak a jövőbe (sokkal messzebre, mint a rövidlátó politikusok), s olykor csal­hatatlanul tudják megjósolni, ami ötven esztendő múlva lesz. mig a magasan fölöttük álló s őket alapo­san fitymáló »országlár«-ok sokszor azt se tudják megjövendölni, hogy mi fog történni öt hét múlva. Aki már meginteirjuolt »á!lamférfiak«-at, mint számtalanszor én is, az bizony nem egyszer megsajnálhatta e ha­talmas urakat, hogy mily bizonyta­lanul tapogatódznak s milyen alter­natív prognózist csinálnak, ha a jö­vőről van szó. S az is bizonyos, hogy ha egyáltalában nem bocsájt­­koznak jóslásokba és szfinkszerüen hallgatnak a várható eseményekről, akkor ezt nem azéri teszik, mert van valami elhallgatnivalójuk, ha­nem azért, mert nem tudnak semmit van és most ezek közül is elbocsá tottak több mint ötven havid;inr munkást, vagyis a munkát vezető szakmunkásokat és a még állásban lévő tisztviselők nagy részét. A gyár igazgatósága azonban — mihelyt megalakul az uj kormány — megkezdi a tárgyalásokat az állam­mal uj szerződés megkötése iránt és ennek létrejötte után megkezdi is* mét a vagonjavitásokat is. Háromszoros testvérgyilkosság A cáki gyilkosok a vádlottak padján Szombathelyről jelentik: A szombat­­helyi törvényszék most kezdte tárgyal­ni Sztrokay Géza 19 éves és Torda Gyula 21 éves jómódú cáki fiatalembe­rek bűnügyét, akik ez óv junius 30-án bestiális módon meggyilkolták Sztrokay három fivérét. A két legény összebeszélt, hogv elő­ször Sztrokay Gáza testvéreit teszik el láb alól, azután, ha erre rá nem jön­nek, akkor Torda két testvérét küldik másvilágra, hogy ilymódoo egyetlen gyerek maradjanak és szüleik halála után rájuk szálljon az egész 20—25 holdnyi vagyon. Péter-Pál másodnapján Sztrokay Géza este a pajtába küldte három fivérét, hogy valamennyivel egy­szerre végezhessen. Éjfélután beosontak a pajtába, Torda Gyula villamos zseb­lámpával belévilágitott az alvó fiuk ar­cába, majd Sztrokay Géza három lövés­sel agyonlőtte mind a három fivérét. A golyó mindhárom fiúnak a halántékán ment keresztül és azonnali halált oko­zott. A borzalmas gyilkosság ügyében két és fél hónapig nyomozott a csendőrség, anélkül, hogy a tettesek kézrekerülrek volna, mire a szombathelyi detektívek vették kezükbe a nyomozást és a gyil­kosokat le is tartóztatták Sztrokay Gé­za és Torda Gyula személyében. A nyo irtózás során mindketten beismerő val­lomást tettek. Torda Gyula azonban másnap visszavonta beismerő vallomá­sát. A tárgyalás során Sztrokay Géza megmaradt beismerő vallomása mellett, Torda Gyula állandóan tagad. A vádlottak után a tanuk kihallgatá­sa következett. A tanuk valamennyien terhelőén vallottak a vádlottak ellen. Az érdekes bünpörben csütörtökön lesz íté­lethirdetés. S a gyakorlati politika sokszor nem is áll egyébből, mint bölcs elpalásto­­lásából a tájékozatlanságnak... A pillanatnyi siker, a mai nap tapsa s az újságok elismerése Imégis az övék, a politikusoké, mert amit a költő jósol, csak ötven év múlva valósul meg (s igy neki csak későbbi nemzedék tapsolhat), míg a reálpolitikusnak holnaputánra szóló, sejtése — ha nem az ellenkezője történik meg — hamar beteljesed­het. Higyjék meg, kicsi ember a nolf. tikus, bárminő nagy máskülönben, a költő mellett, s a történet (hacsak nem politikus írja) majdnem mindig az utóbbi emlékének áűdoz nagyobb kegyelettel, mig a kortársak leg­többjének, a politikusnál is kevésbbé költői tömegnek, a száraz újságol­vasónak és minden pártembernek a »reális« politikus imponál s nem a »fantaszta« poéta. Ha mégis látnak olyan politikust, aki azzal a jelszóval küzd és kor­mányoz: »előre!«, s a kultúra fej­lesztésére s a népjóléti intézmények­re nagyobb gondot fordít mint a ki­csinyes egzigenciákra, akkor tudhat­ják, hogy a költő az a politikusban. aki igy dolgozik. Mert némely poli­tikusban — ha nem is az ő szeren­cséjére, de a közélet szerencséjére költő is lakik. S ez a legneme­sebb elementum benne. Baedeker.

Next

/
Oldalképek
Tartalom