Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)

1924-11-30 / 329. szám

24. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. november 30. nek. Csakhogy ő a maga vigéce volt s nem fehérneműben vagy alpakkában, hanem hotelekben, tájakban, vízesések­ben, romokban és szép kilátásokban utazott. Igen jö üzlet, amely kitünően táplálta az emberét, aki megérezte, fejlesztette és ki is aknázta a hatalmat, amely a módszerében rejlett. Belátta, hogy nemcsak népmese, rhododendron, ciklámen ési havasi gyopár kell a mo­dern turistának, hanem »adat« is, men­tül több adat, amelyeknek hijján az bá­tortalanul mozogna a hegyek és völgyek birodalmában. Meg is volt benne az adatgyűjtők lel­kiismeretessége. Váratlanul toppant be és inkognito olykor cgy-egy svájci szállóház vagy tiroli korcsma ebédlőié­be, s jaj volt annak a vendéglősnek, aki nem töltött egészen tiszta bort a poharába, meg annak a korcsmárosnak, akinek nem volt elég fehér az abrosza. Irgalmatlanul agyonhallgatta őket a Reisehandbuch-jában, vagy — ami még nagyobb büntetés volt — kegyetlenül lebirálta őket egy-két elitélő szóval. Ké­sőbb aztán úgy járt ő is, ahogy az in­­kognitó-utazó fejedelmek szoktak járni: ráismertek. Ahogy messziről megpillan­tották, sebtiben friss abroszt terítettek, a gyanútlanul letelepedő vendég elé a legjobb termésű bort hozták, s az árát nevetséges olcsóra szabták. Biztos »csil­lag« a kézikönyv legközelebbi kiadásá­ban! : Néha aztán közönséges vasárnapi tu­risták is hasznát látták a vendéglősök Baedeker-íélelmének. Amint valaki szé­les kalappal, kamnós bottal és hegymá­szó cipőben jelent meg egy ilyen fogadó­ban, mindjárt Baedekernek nézték s úgy szolgálták ki, mint egy fejedelmet. S hiába irta magár -> nyájas idegen a ven­dégkönyvbe Hubmeyer Kattun gyáros­nak vagy Funkelmann nyugalmazott Landesgerichtsratnak, a koresmáros Csak mosolygott ravaszul s azt gondol­ta: »ismerjük már ezeket a fogásokat«. Továbbra is tyukkal-kaiáccsal járt kö­rülötte, s mikor, a bámuló vendég el­utazni készült, olyan olcsó számlát ka­pott, hogy szentül megfogadta: De ezentúl minden nyáron idejövök! Patriarkális világ és kedves idő volt ez, amelyre visszagondolni is derűs er­ről a korszakról, amikor olyan nagy stilben, gyárszeriien, óriási arányokban, gépi mesterséggel, egyéniség nélkül fo­lyik minden. Mostanság bezzeg meg­szállhatna az ezidei Baedeker (III. Bae­deker Isten kegyelméből) a luzerni Schweizerhofban vagy a nápolyi Grand Hotelben, — nem sok teketóriát csinál­nának biz’ ott vele. Ö is csak olyan numerus volna ottan, mint te, szegény olvasóm, s az elutazása napján azt kiáltaná be a szobapincér a comptoir-ba: — írják ki a számlát a nyolcvanhetes urnák! — A hét óra 50 percessel utazik. A portás pedig, ha III. Baedeker meg­kérné, host' küldje titánná a leveleit, az európai hírű nevet ugyanazzal a flegmával írná be a jegyzőkönyvébe, mint a íitibineyerét meg a Funkc!­­rnannét. Azért a mostam Baedeker nem is utazik, hanem — utaztat. Vigécci járnak mindenfelé, munkatársa! gyűjtik össze a szükséges adatokat és ágensei van­nak minden jelentékenyebb helyen. Ö maga, a ház feje. piheni az öreg apja fáradalmait és nyugszik a babérokon, amelyeket az elődje szerzett. Ö csak söpri be á natrv nyereséget, örül, hogy ikmerik szerte a világon és neveti a Kistermetű Napóleont és a brontes Bis­marckot, akiknek az üzlete távolról se volt oly kényelmes,, mint az övé. TERE-FERE MORAVETZ zenemükereskedésTimisoara (Román ál Az utódállamok lc-gtag,obb zinemü­­szakü kete. Minden megrendelést gyor­san, pontosan és a legolcsóbban in­téz el. Tegyen próbimegrcndelésí! Jegyzékek ingyen. A kígyó. Londonból hihetetlen, agyfurt és ravasz betöréses lopások hí­reit jelentik, melyekre eddig még a de­­tektivregényekben sem akad példa. A betörök csalafintasága egyenes arány­ban nő a modern technika és a rendőr­ségi intézmények fejlődésével. Hogy hova jutott a vagyonbiztosság, arra csak egy jellemző példát idézünk. Amint a Daily News írja egy hölgy, ki a Regent Park körül lakik, pénzesszek­rényére külön burkot készíttetett, me­ly et^a pénzesszekrényr előszobájának le­­hnevezni, erre több szellőztető Ijói­kat vágott s ide a betörők ellen egy mindig-éber őrt helyezett cl: égj' három méter hosszú, délamerikai mérges kí­gyót. íme a legújabb detektív, mely már három éve teljesiti szolgálatát. Még pe­dig példás módon. Az Evening News azt jelenti, hogy a belügyminiszter ép e lopásokra való te­kintette! nagy' rendőrségi hajszát ren­deltet el a nem-kívánatos idegenek közt, különösen a bolsevikek közt, kik a le­tűnt kormányzat alatt tömegesen ván­doroltak Angliába. Ezek a forradalmá­rok, többek közt Soermus, a hegedűmű­vész s kísérője, Ullmann, a zongoramű­vész nyíltan gyűjtenek Angliában a har­madik internacionále javára. A lapok hangsúlyozzák, hogy a bolseviki követ­ség 770 tagja, ki kereskedelmi működé­sében teljes diplomáciai védelmet élvez s felelősségre nem vonható, nagy mér­tékben hozzájárulhatott ahhoz, hogy ma egyre-másra rejtélyes módon tűnnek e! a vagyont érő kincsek. Mert a bolsevi­­kick ugyan megvetik a magántulajdon elvét, de a magántulajdont nem mindég vetik meg. Mérges kígyót nem mindenki vásárol­hat, hogy holmiját megvédhesse. Ennél­fogva legalább a belügj'miniszternek kell oly okosnak lennie, mint a kígyó­nak . . . ♦ Mennyi pénzed van? Amerika most a választási mozgalmak lázában azt az izgalmas játékot játsza, melynek jelmondata ez: mennyi pénzed van? Forrero egyik newyorki levelében közli az iij adókimutatást, mely a gaz­dagok gotliai almanachjában jelent meg. E demokratikus országban tudvalévőén tilos akár könyvben, akár újságban köz­zétenni azt, hogy az acélkirályoknak, vagy a petróleumhercegeknek mennyi a vagyonuk. De az adó nem titok. így pe­dig bizonyos kulcs szerint bonyodalmas számítással ki lehet sütni, hogy az adó .számoszlopai mögött milyen vagyon lappang. A pénzügyminisztert váltig is támad­ják, különösen a demokraták, hogy most jelentette meg az adókimutatást, mely­ből többek közt kiderül, hogy a de­mokratikus jelölt, ki csak a szegény né­pei védelmezi, múlt évben pusztán ingó vagyona után nyolcvanezer dollár adót fizetett, ami azt jelenti, hogy teljes va­gyona háromszázezer dollárra rúghat, inig Coolidge elnök, kia a plutokrátia bábjának akarnak feltüntetni, csak hat­ezer dollár adót fizetett, melyet hetven­ötezer dollár évi elnöki fizetése után ál­lapítottak meg. Davis eszerint gazdag demokrata, viszont Coolidge a plutokra­ta, fizetéséből él. mint egy proletár. Nem kevésbbé érdekes az is, hogy az amerikai kommunisták feje Lloyd Chi­­kágöban húszezer dollárt fizet, ellenben Cornel, a bostoni érsek, ki a polgári rendet óvja, alig valamivel többet, har­mincötezer dollárt. Micsoda méltánytalanság, kiabálnak a demokratáik és kommunisták. Nem az, hogy ők a szegénységgel és nyomorral sáfárkodva királyi vagyonokat gyűjte­nek, hanem az, hogy magánvagyonuk nagyságát, mely a demokratikus Ame­rikában szent titok, nyilvánosságra hoz­zák. Szegény' demokraták, szegény kom­munisták, , Az ötszázak színháza. Berlin ni színházat avat. A Kurfüstendarnmon, a berlini legelőkelőbb, leggazdagabb vá­rosnegyed közepén nyílt meg az uj szín­ház, melynek neve Komödie megterem­tője Reinhardt, épitője pedig Kaufmann Oszkár. Reinhardtnak Berlinben már van egy színháza: a nagy népszerű Opera, melyet az ötezrek színházának is ne­veznek, mert ötezer nézőt képes magáx­­bafogadni. De épezért vallott kudarcot. Nagyon is nagy hombár ez a bensősé­ges, lelki,drámák eljátszásához, csak dévaj daljátékokra, vagy zajos csataje­­lenetckre alkalmas. A művészet tem­plomának építették, a nép nevelésére, de ma csak mozifilmeket pergetnek, boxversenyeket, vagy politikai szónok­­lmokat tartanak benne. A Komödie visszatér a meghitt stílus­hoz. Ötszáz emberhez szól mindössze, a kiválaszottakhoz. Ez első kicsi színháza annak a Berlinnek, mely mindenkor a zajost és rikítót, a Utáni arányokat ked­velte. Rokkokó-stillusban épült s a vio­la és vörös sziliek ékesítik. A német fővárosnak különben ép £ 38-ik színháza. Rónjának 360 temploma van, úgy hogy a hivő az év minden napján más és más templomban imád­kozhat. Berlinben pedig annyi a színház, hogy Thália istenasszony hive a hónap minden napján kedve szerint más és más színházba mehet. Ez is valami. ♦ Bűvös algebra. Az algebra, a betü­­számtan száraz tudomány. Legalább azt vallják azok, kik nem értenek hozzá. De a régi görögök értettek hozzá, szeret­ték s nem csak a problémák megoldá­sára használhatták, hanem érzelmeik közlésére is. Újabban felszínre került adatok ar­ról, tanúskodnak, hogy Alkibiadész ide­jében az algebra közt ezt a szerepet is betöltötte. Agedilesz és Akuszialosz férj és feleség voltak s fiuknak, Krizoszto­­mosznak születését ilyen módon tudat­ták hozzátartozóikkal, kiknek egy fala­pot küldtek, beégetett betűkkel: i j— Agedilesz+Akusztialosz=Krizosz­­rnosz. Eufroszina meghalt és szerető férje Eratosztenesz özvegyen maradt. A férj kétségbeesésében házára ezt íratta: — Eratosztenesz—Eufroszina=0. Mikor két szerető szív egyesült a há­zasságban, akkor nevük közé szorzás­jelet tettek. A szerelmesek pedig nem af mai ismert jelekkel érintkeztek egy­mással, hanem matematikai formulák­kal, melyek valóságos egyenletek vol­tak. A vőlegény, mikor eljegyezte menyasszonyát, arany vagy ezüst ka­rikagyűrű helyett algebrai formulát nyújtott át neki, melyet a jegyes ruhá­jára himzett. A leányok csak egy' olj'an egj'enletet hímeztek ruhájukra, melyen egy ismeretlen volt, a menyasszonyok egy egyenletet, két ismeretlennel. És a feleségek nyilván egy egj'enletet három ismeretlennel . . . * Gall vidámság. A pénzügyminisz­ter azon töpreng, hogy'an lehetne uj adókat kipréselni a szegény polgárok­ból. — Megvan — kiált az adófölügyc­­lő —, adóztassuk meg azokat, akik oko­sak. Akkor mindenki siet majd adót fi­zetni, mert senkise vallja magát ostobá­nak. — Elfogadom a javaslatát — válaszolt a miniszter. És előre is ígérem, hogy ön adómentes lesz. * A csökönyös agglegény. — Megházasodik? — Nem. — Miért? — Mert megbánnám. — Miért? — Mert féltékeny lennék. — Miért? — Mert fölszarvazna a feleségem. — Miért? — Mert megérdemelném. — Miért? — ‘ Mert megházasodtam. * Egy lány ügyvédje által bepörölte­­tett egy fiatalembert, ki elcsábította öt. Sajnos, hiányoztak a tárgyi bizonyíté­kok és az ügyvéd nem sok jóval biz­tatta a felperest a pör kimenetelére vo­natkozólag. Elszomorodva ment el a lány az ügyvédi irodából. Másnap azonban kacagva nyitott be. — Van már bizonyíték — lelkendezett, — Micsoda? — kérdezte az ügyvéd. — Tegnap megint elcsábított . . . ♦ Ádám és Éva magyar? Néhai jó történetírónk, Horváth István, tudva­lévőén az egész emberiséget magyar szár­mazásúnak tartotta és váltig buzgólkodott azon, hogy kimutassa Ádámnak és Évának, Mózesnek és Julius Caesarnak tőzsgyökeres magyar voltát, valamint azt is, hogy minden élő és holt nyelv szógyökere tulajdonkép magyar. Ezen az elméleten rég óta mosolyog­nak nemcsak a tudósaink, hanem a kö­zönség is. De most furcsa dolog történt, évekkel ezelőtt egy amerikai expedíció a Góbi-sivatagon járt, a nj'ugat-országá­­ban, a jeles amerikai állattan-tulajdo­nosnak Andrewnek a megbízásából, ki e tudományos expedíció adatait és ta­nulságait most összegezi. Megállapítja, hogy az expedíció itt a regényes Ázsiában találta a legrégibb nyomait az állati életnek, olyanokat, melyekről Amerikában nem is álmodtak. Tízezer éves leletekre akadtak. Ebből az következik, hogy Mongol-ország a hüllők korszakában száraz fensik volt, termékeny', ligetes lankákkal és mérsé­kelt éghajlattal, mely lehetővé tette az életet. Ebben az időben Európa és Ame­rika még ki sem emelkedett a tenger szintje fölé. A tudós föl tűnést keltő nyilatkozatá­ban azt állapítja meg, hogy a Paradi­csom-kert, melyről a vallások emlékez­tek meg, az egykori Éden nyilván Mongol-országban volt,, Sagan Korban, a Góbi-sivatagon az Uralajtaji hegység közelében. Véleményét megerősíti Os­born tanár, a newyorki természet tudo­mányos muzeum igazgatója is. E szerint Ádám és Éva is nyilván Mongol. Horvát István szerint pedig magyar. Lám, lám, mit meg nem érünk. * Ghand'. Ghandi, a rettenthetetlen, félelmes indus forradalmár, ki az angol világhatalom ellen a lélek háborúját hir­dette s a páncélos hajóknak, tankoknakt gépfegyvereknek a szellem passiv resis­­tenciáját szögezte ellen, most — úgy látszik — nem tudni miért, kissé meg­puhult. Kalkuttába érkezett, hogy az autono­­misták fejével, Dassal tárgyaljon és lá­togatásának éredménye a Mahatmának újabb visszavonulása volt. Azt prédikálta eddig, hegy az indu­soknak kötelességük távol maradni min­den nyilvános szerepléstől, tilos részt venniük nz angol intézmények, közhiva­talok, iskolák támogatásában, mindad­dig, mig az angol uralom tart. Most aláirt, Dassal együtt, egy olyan okmányt, mely az indus ellenzéknek programmot ad. Ebben eláll a passiv rc- Tistcnciától, majd nem egészen megta­gadja múltját, pusztán azt köti ki, hogy az indusnak csak olyan ruhát szabad viselniük, melyet nem Indián kívül gyár­tottak. Ghandi azt akarja, hogy minden indus önkezével szöjje ruháját. Aki számot tart arra, hogy igazi testvérnek tartsa, annak havonta 2000 méter pamutszálat kell felszőnnie. Most megengedi, hogy a 2000 méter pamutszál fölszövését hi­­vei esetleg másokra iS rábízhassák. A Mahatmát a kalkuttai városházán egy fejedelemnek kijáró disszel fogad­ták, äz előcsarnokban. Válaszát ülve olvasta fel, mert olyan gyenge már, hogy jártányi ereje sincsen. Hangját alig halottak a legközelebb állók is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom