Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)

1924-11-05 / 304. szám

4. oldal, BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 november 5 Ludendorff tábornok államcsíny előkészítésével vádolja a volt bajor trónörököst Bajor tábornokok viszálya Ludbnd >rffal Münchenből jelentik: A lapok jelen­tése szerint Ludendorff tábornok kör­nyezetében mozgalmat indítottak meg avégből, hogy a német tisztek nemzeti szövetségét és a németországi tiszti szö­vetséget szolidaritásra bírják Ludendorff mellett, Rupprecht trónörökös ellen. Mind a két szövetségtől azt a nyilatkozatot kívánták, hogy helyeslik Ludendorff tá­bornok magatartását és elitélik a bajor tábornoki kar határozatát, amellyel meg­tagadnak minden közösséget Ludcndorffal. A németországi tiszti szövetség vissza­utasította ezt a feltevést, a tisztek nem­zeti szövetsége ellenben még nem dön­tött s úgy mondják, hogy sokan vannak, akik hajlandók szolidaritásukról bizto­sítani Ludendorffot. Ludendorff tábornok egyébként éles­­hangú nyilatkozatot tett közzé a bajor tábornokok határozata eilen és burkol­tan azzal vádolja Rupprecht extronörö­­kösf, hogy államcsínyt tervezett. Azt ál­lítja nyilatkozatában, hogy egy titkos ülésen tudomást szerzett arról, hogy a trónörökös november 11-én vagy 12-én, tehát néhány nappal a Hitler—Luden­­dorff-puccs kitörése elölt döntő lépést akart végrehajtani. A trónörökös evég­­ből Münchenbe érkezett és egy prokfa­­mációt Íratott. Az elhatározó pillanat­ban azonban külső körülmények miatt a trónörökös nem hajthatta végre tervét. Froreich után . . . Egy veszprémi gazdatiszt meg­gyilkolta az apósát Veszprémből jelentik: Froreich Ernő­nek, az egyedi gyilkosnak Veszprémben követője akadt: Bácsi Géza 32 éves gaz­datiszt revolverrel meggyilkolta apósát, Angeli Márton 50 éves földbirtokost, majd revolverrel támadt a férje segít­ségére siető anyósára is, azonban a má­sodik gyilkosságot már megakadályoz­ták. Angeli Márton, Veszprém vármegye egyik legtekintélyesebb földbirtokosa, néhány évvel ezelőtt, mikor többszáz holdat kitevő vagyonához újabb nagyobb területet bérelt ki, megismerkedett Bá­csi Géza veszprémi gazdatiszttel, akit birtokán alkalmazott. Bácsi Géza, ki úgy a veszprémi gimnáziumot, mint a ma­gyaróvári gazdasági akadémiát, kitünő­en végezte, intelligenciája révén csakha­mar megkedveltette magát kenyéradójá­val, Angeli Mártonnal és amikor a fia­talember megkérte Ángeliék adoptált és nevelt leányát, Katinkát, a család szíve­sen beleegyezett a házasságba. Az após és a vő között csakhamar differenciák támadtak, mert a jólétbe került Bácsi Géza nem akart a családi birtokon dolgozni és azt követelte apó­sától, hogy birtokot vásároljon részére, amelynek jövedelme fölött kizárólag ő rendelkezik. Angeli nem teljesítette veje kérését, aki ezek után teljesen elhanya­golta a gazdaságot és zülleni kezdett. Emiatt napirenden voltak a veszekedé­sek apósával. Bácsi Géza, hogy hozzájuthasson An­geli vagyonához, gyilkossági tervet eszelt ki. Vasárnap az egész család együtt ebédelt és az ebéd végeztével Angeli Márton együtt maradt az ebédlő­ben veiével. Bácsi Géza ekkor elmond­ta, hogy ogy sopronmegyei birtokot sze­retne bérbevenni. Egész barátságosan tárgyaltak, majd igy szólt Angeli: — Majd meglátjuk, mit tehetek érte­tek. E szavakkal Angeli felkelt és kifelé indult az ebédlőből. Már majdnem el­érte az ajtót, amikor Bácsi hirtelen elő­rántotta revolverét és rálőtt apósára. A golyó Angeli nyakába hatolt és átsza­­kitotta a föütőerct. A lövés zajára a szobába szaladt An­­gelinő is, mire Bácsi anyósát is le akar­ta lőni, azonban a revolver csütörtököt mondott. Erre Hozzárohant, megrohanta a nyakánál és hajánál és a revolverrel oly súlyosan összeverte Angeliné fejét, hogy az a nagy vérveszteségtől elájult A nagy lármára és kiabálásra figyelr messé lettek a házbeliek, Bemer Lajos Ángeliék rokona rárohant a gyilkosra és egy székkel fejbeütötte úgy, hogy nyomban összeesett. Azonban csakha­mar felugrott kifutott a házból és je­lentkezett a rendőrségen, ahol letartóz­tatták a gyilkos merénylőt. A rendőrségen és a vizsgálóbíró előtt is azt a vallomást tette Bácsi, hogy Fro­­reichet akarta utánozni abban a re­ményben, hogy apósa halála után fele­ségére száll a vagyon. Vallomásához még hozzáfűzte, hogy a gyilkosság ter­véről felesége is tudott, aki még báto­rította a gyilkosság végrehajtására. A rendőrség most ebben az irányban is megindította a nyomozást. a lányomat, hát mit tehettem volna? Én nem vagyok a kőszivii apák közül való. Hagytam őket. — Nem fél a halottaktól? — Már hogy félnék tőlük? — kérdi megbotránkozottan — Csak nem va­gyok gyerek! Nem bántanak ezek sen­kit soha, semmi bajom sincs velük és ha a temetőbe járok, nem is jut eszembe, hogy a lábam alatt halottak porladoznak. olyan az érzésem inkább, mintha egy nagy virágoskertben lennék. Itt a rossz emberből is ió ember lesz. A halott em­ber a legjobb ember a földön. Meghiúsul a koncentráció A blokk elégedetlen a radikálisok válaszával Késő éjjel jelentik Beogradbó! : Timotievlcs Koszta esti audienciája után a blokk pártjainak vezetői ismét konferenciát tartottak, ame­lyen a radikálisok válaszával fog­lalkoztak. A tanácskozáson az elé­gedetlenek álláspontja győzött. Az a vélemény alakult ki, hogy az n válasz, amit a radikális-párt Ti­­moltevics Kosztánalc adott, egyálta­lán nem kielégítő és nem egyenes felelet a Timotievics által feltett kérdésre, hanem annak megkerü­lése. Emiatt a blokk vezetőinek tanácskozása után politikai körök­ben a hangulat megváltozott és azt hiszik, hogy Timotievics ak­ciója most már a blokk magatar­tása miatt meg fog hiúsulni. Álta­lában arra számítanak, hogy a dezignált miniszterelnök mandátu­mát szerdán vissza fogja adni a királynak és a kibontakozási tár­gyalások más alapon idulnak meg. Beszélgetés a halál kertészével Egy sirásó élete a föld legjobb emberei között A sirásó bennt él a temető kellőskö­­zepén, saját háza, kertje van a halottak városában és egy kicsi darab földecs­­kéje, amelybe azonban halottak helyett kukoricát, kumplit és virágot ültet. Egész kis virágoskert ez itt a sirok ár­nyékában. nefelejts, árvácska és renge­teg krizantém borítja a földet, akár egy fehér selyemtakaró és a sirásó kertész­kedik a halál virágai között, amelyekkel a holtaknak kedveskednek az élők. Negyvenöt év a holtak szolgá­latában A temető kapujában találkoztam a sírásóval. A keskeny hidat, amely az élők városát köti össze a holtaid városá­val, nagy sereg koldus lepte el és a sii ásó épen beszédet intézett a koldu­sokhoz. Bőbeszédüen és kitartóan ma­gyarázott, mint egy algebra tanár és a koldusok érdeklődéssel hallgatták a biblikus értekezést, i — Ha én mondom kendnek, hogy a Jónást elnyelte a cetha!. akkor mérget vehet rá! — szólt a sirásó az egyik Lázárra, aki a kételkedés szellemét hin­tette szét a hallgatóság soraiban és az­tán méltóságosan hozzám fordult. Kö­vér, őszülő ember a sirásó. mélyen ülő, jámbor szemekkel és duzzadt. piros szájjal. Előzékenyen és szívesen mesél. — Engem a temetőben találtak a ne­­velőszüleim, akik szintén sírásók voltak. Itt töltöttem az egész gyerekségemet, itt nőttem fel és itt emberesedtem meg a halottak között, hálisten a legjobb egészségben. — Hány éves most? — kérdeztem. — Negyvenöt. Azóta megástam már egy pár ezer sirt — mondia nevetve. Nemsokára jubilálni fogok. Mennyi mindenkivel találkozhatott negyvenötév alatt a sirásó, gyerekekkel, urakkal, hires emberekkel, csalókkal, tolvajokkal, katonákkal, civilekkel, akik sorjába mind elzarándokoltak szépen hozzá és akiknek az utolsó ágyát ő ve­tette meg. Egv lábszárcsonton tört el karriérie — Hogy lett sirásó? — Nézze, ez igen körülményes. A ne- _ velöszülök eleinte hallani se akartak róla. Iskolába járattak és úgy tervezték, hogy ha kijárom az iskolát, elküldenek külföldre kertészetet tanulni. Hatödik­­ba jártam épen. az elemibe, amikor pont a vizsga előtt 'kicsaptak. Ez úgy esett, hogy a régi temetőbe egy asz­­szony holttestét exhumálták és a ko­porsóból kiesett a halott lábszárcsontja. Megtaláltam és másnap elvittem az is­kolába, ahol kitünően eljátszottunk és a lányokat rémitgettük halálra vele. De a tanitó bogaras, kellemetlen fráter volt, minden bolhából elefántot csinált és per­sze engem kicsapatott. Ez a hulla törte ketté a karriéremet. Hol lennék én az­óta! ... Találkozás a szellemmel Itt- fájdalmasan felsóhajtott a sirásó és lassan sétálva elindultunk a sirok között. — A szülék szörnyen bánkódtak miat­tam — mesélt tovább — szabadjára hagytak. Néha bejártam a városba, de legtöbbször itthonmaradtam és segéd­keztem a temetéseknél. Nagyon szép és vidám élete van a sírásónak. Mennyi kitüriő tréfát csináltunk mi. amikor még fiatalabbak voltunk! Lakott itt két sir­ásó, akik nem voltak szakemberek, csak úgy napszámba ástak sirt. ha épen összetorlódott a munka és a szüléék nem győzték egyedül. Hát megfog ez a két mafla egy nap engem, félrehinak nagy rejtelmesen és megkérdezik: — Nó Jancsi, akarsz-e kisértetet lát­ni? — Tegyétek lóvá az öregapátokat! — mondtam nekik nevetve, mert mind­járt gondoltam. hogy ez csak ugratás, de ők becsületszavukat adták, hogy az öreg Mézesné éjszakánkint kitár a sír­jából. Hát én fogadtam velük tizenöt krajcárba, mert nagyon izgatott a do­log. Ez békeidőben történt, husvét táján, mikor a Gravalát kivégezték. Pon­tosan éjfélkor lesbe álltam a sirkő mö­gött egy széles ásóval a markomban. A kisértet megjelent. Fehér lepedő volt rajta és nesztelenül lépkedett, akár a macska. Ravasz eset volt. — Az ur szent nevében, ki vagy te beste szellem?! — kiáltottam rá bátran, mert tudtam, hogy nem lehet kísértet. — De hátha mégis az? — gondoltam magamban és rácmeltem az ásót. A ki­sértet ekkor hangosan elröhögte magát: — Ne bolondozz. Jancsi, én vagyok — és nyakába kapva a széles lepedőt, el­futott. Ma sem tudom hogy ki lehetett. De a tizenöt krajcárt nem fizettem meg a pasasoknak. Mert azt bizonyítani köl­tött volna, hogy valódi kísértet volt-e a jelenés vagy sem. Ez az igazság? — Én zajosan helyeseltem. Addig íár a bognár a temetőbe, mig meg nem nősül Az egyik kripta előtt megálltunk. Valóságos kis villa márványból. A sir­ásó körültekintett, majd leült a kőnár­­kánvra. — így aztán az évek során benmarad­­tam a sirásó brancsban — folytatta élete történetét.— Sok heccet csináltak velem az öregek, mig serdülő gyerek voltam. de hát ez minden szakmában előfordul a kezdőkkel. — Ezelőtt húsz évvel megnősültem, Szintén a brancsbái, ámbár nem tartiuk valami különösebben a barátságot. Két fiam is van. belőlük is sirásó lesz. ha felnőnek. Ki-ki maga mesterségét űzze és a sirásás a legbékésebb, legszelídebb mesterség az egész világon. A lánvom. az tavaly ment férjhez egy bognárhoz. Itt ültük meg a lakodalmát. Nem szíve­sen adtam hozzá, elhiheti, nem szeretem én az ilyen világi foglalkozású embere­ket. de bolondul ragaszkodtak egymás­hoz. a fiú addig mászkált ki a temetőbe az anyja sírjához, míg aztán elszerette Tóth Imre slria tele van virággal Egy dúsan felvirágozott domb előtt asszonyok csoportosultak. — Itt fekszik a Tóth Imre. akit fel­akasztottak — mondia a sirásó. — Na­ponta kijönnek hozzá mindenféle nők és az édesanyja is ittjárt gyönyörű vi­rágokkal. Halottaknapián pedig valósá­gos bacsuiárás volt a sir körül. Min­denki őt tudakolta): — Hol van eltemetve a Tóth Imre? Legalább harmincán megkérdezték. Csu­pa nők ...ezalatt otthon... Alacsony, palafödeles házban lakik a sírásó. Vagy húsz liba szaladgál az ud­varán. malacok és tvukok és hátul az istállóban tarka fejőstehén bőg. Öröm­mel konstatáltam le. hogy a sirásó nem hal egykönnyen éhen. — Édesapám, friss hulit hoztak! — jelenti áz ajtóból egv kis pöttöm em­berke. mire az apja felháborodottan le­­szidja a kis kegyeletsértőt és egyszerű, istenes szavakkal megvilágítja előtte a halottgvalázás fogalmát. Szinte végszó­ra egv gyászruhás asszony jött át az udvaron. — Itthon a felügyelő ur? — kérdi és a sirásó szolgálatkészen elébe ugrik. — Bársonvkát szeretnék az uránt sír­jára — mondia az özvegy és mig a kert felé mennek, a sirásó szürke sze­mei kigvulnak. mint az automobil-lám­pák. — Talán ebből a lilából tetszik paran­csolni? — lelkendezik az mi a it tatva —. valami csudás diszkrét színe van! — és a halál bánatos kertésze eb­ben a pillanatban ápolván kereskedővé vedlett át. mint a többi kalmár, aki rizskását s ruhát árul és lelket és pénzt; csereberél a zord városi boltok mélyén. (t. I.) Orgyilkosságokra készölt a romániai diákszövetség Minisztereket és zsidó bankárokat akartak eltenni láb alól Bukarestből jelentik: A romániai liberális sajtó érdekes leleplezéseket közöl az antiszemita fascista diák­­szövetség működéséről. Ezeket a diákszövetségeket Cuza Sándor jas­­syi egyetemi tanár kezdeményezte annakidején. Szervezeteket alapított' Bukarestben. Csernovitzban. Ko­lozsvárott. Temesvárott és Jassy­­ban. amelyek már a numerus clau­sus kérdésénél is jelentős szerepet játszottak. A kormány akkoriban az egyetemeket a diák-botránvok miatt becsukatta és megnyitásukat csak akkor engedélyezte, amikor a diá­kok kijelentették, hogy a numerus clausus követelésétől elállanak. A diákokat az egyetemeken kivül álló politikai körök utóbb eszközül használták fel arra, hogy filoszemita minisztereket és előkelő zsidó pénz­ügyi embereket még gyilkosság ut­ján is eltegyenek láb alól. Amikor azután az ilyen bűntényekre alakult összeesküvésnek egyik részese, egy diák a rendőrségen kipattanhatta az ügyet., akkor derült világosság az egész hatalmas bűnszervezetre, a merénylet tervezőit azonban az es­küdtek felmentették. Most. hogy az antiszemita diákok uira mozgolódni kezdenek, a kormány annál nagyobb erély kifejtésére határozta el magát, minthogy a bolsevista támadások, az utlevélbotrányok és az a körül­mény. hogy vasúti közegek több mint százmillió leit elsikkasztottak, a kormány helyzetét amugyis na­gyon megingatták, s a kormánynak létérdeke, hogy megmutassa, hogy ura . a helyzetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom