Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)
1924-11-28 / 327. szám
1924. november 28. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal Bethlen kihallgatása az Eskűtt-pörben Menteni igyekezett Nagyatádit — Elmondta a rendőrségen tartott minisztertanács előzményeit — Bethlen tagadta, hogy Esküttet kártalanítani akarták a meghurcoltatásokért- - “■■«*—! biii—a wi mu ■ — Esküit vitája a miniszterelnökkel Budapestről jelentik: Az Eskütt-pör csütörtöki tárgyalását tiz órakor nyitották meg. Töreky cinük bejelentette, tnígy Bernolák Nándor nyugalmazott minisztertől — aki Eskütt. szerint egy rokona részére szintén kijárt ki','Ítéli engedélyt beadvány érkezett, amelyben elmondja, hogy egy általános kihallgatás alkalmával megjelent nála Millich Adáuiné nevű éltes uríasszony, aki azt kérte tőle. hogy a földmivclésiigyi miniszternél eszközöljön ki a számára fontos ügyben kihallgatást. Uöszszas könyörgésre pár sort Íratott titkárával, Kovács Bélával az asszony érdekében. Millióimé azonban nem rokona, csak egy rokonával van sógorsdgban és nincs több közönt hozzá — írja. Bernolák — mint egy ausztráliai bcnszülöttliijz. Esküit: Távol állott tőlem, hogy Bernolák kegyelmes ur személyét belekeverjem a panamaügybe, tény azonban, hogy Millich Ádámné az ő ajánlósoraival jött fel hozzám egy kiviteli engedélyre vonatkozó kérvénnyel. Nagyatádi és Esküit barátsága A7. első tanú Gad! Endre nemzetgyűlési képviselő, aki a következőket mondja: Eskiitt a Károlyi-forradalom alatt tönt fel. Feljött egy nap a kisgazdapárt doháttynccai helyiségébe, zászlósi vagy hadnagyi egyenruhában. Esküit tulajdonképpen Tonkovics Miklósnak, a miniszter veiének, volt jóbarátjo. Amikor Nagyatádi Szabó elfoglalta miniszteri székét,' a minisztériumban a legnagyobb antipufiával fogadtak. A magasaJjbrangii tisztviselők úgyszólván szabotálták őt. így került szóba Esküit Lajos. Nagyatádi élete nagyon labilis volt akkoriban, félni kellett minden nap, hogy eltcszih láb alól. Eskütt látta, hogy Nagyatádi élete veszélyben forog, kivette revolverét és így szólt: »Miniszter ur, előbb én halok meg és csak rajtam keresztül törhetnek ön ellen.* Ezt a kijelentését bizonyítékokkal támasztotta alá Eskütt. Egyszer például lekisérte Nagyatádit Balassagyarmatra, ahol a szállodában a miniszter ajtaja előtt virrasztotta át az egész éjszakát. Vigyázott a müiisztcrre. Amikor Esküítet letartóztatták, a rendőrségen legelőször engem akart bemartunk Azt mondotta, hogy 2—300.000 koronát adott nekem kisgazdapártcélokra. A másik vádja Esküttnek, hogy Nagyatádi 5 milliót átadott nekem és én azt betettem a Hungária bankba. Hol van a pénz? Az elnök: Arról beszéljen méltóságos ur, folyt-e a kisgazdapártban gyűjtés pártkasszára? A tanú: Semmiféle pártkasszánk nem volt. A Rubinekékkel való egyesülés előtt tulajdonképpen csak hárman voltunk, Nagyatádi, Mayer' János és én. Abszolúte nem volt pártkasszánk. Az elnök: Van-e arról tudomása méltóságodnak, hogy akár Eskütt, akár más gyűjtött volna pártcélokra hivatalos szolgáltatás ellenében? A tanú: Egyetlen fülért sem gyűjtött ilyen célra senki Az elnök: Pártkasszára való gyűjtésre nem is tett célzást Nagyatádi Szabó István? A tanú: Soha. A pénzt nem is kell tovább keresni, hanem csak ki kell hallgatni Eskütt Lajos feleségét. Amikor a detektívek megjelentek Esküit lakásán, Eskiitt felesége az ebédlőben hirtelen felemelte az asztal platniiát és az áld dugta a pénzt. Ezzel Eskütt felesége elcliesekedctt többeknek bizalmasan, hogy ćk milyen ügyes volt. Nem igaz. hogy] Nagyatádi haragban volt veiével, mint: Eskiitt állítja, a miniszter a legjobb viszonyban volt Tankovics Miklóssal. Nagyatádi Szabó István öt évig nálam lakott albérletben. Nem tudta hová zárni a pénzét, mert a szobájában csak egyetlen zárható -fiók volt. Azt mondtam neki, adja ide a pénzét, majd én elzárom a Werthelm-kasszában. Ide is adta,,— akkor, még sz.ó sem volt a panamákról. — Nagyatádi haldiáig így tartogatta nálam a pénzét, amit én őriztem. Az elnök: Tett Nagyatádi olyan nyilatkozatot, hogy Esküttet miniszteri tisztviselőként használta föl? Gcai: Eskiitt pdrttltkrír vo\t. Az elnök: Es a miniszter mégis tűrte, Iiogy hivatalos munkakört töltsön be? üaúl: Eskütt arrogált magának munkakört. Nagyatádi különben sohasem jött Eskütt szobájába, nem tudta, hogy Eskütt mit csinál. Az elnök: A miniszter mondotta azt, hogy Eskütt szedi be az aktákat a felektől? A tanú: Én magam láttam. Az elnök: És a miniszter tudtával történt ez? A tanú: Igeit. Az elnök: A pártcélokra való gyűjtésről hallott valamit? A tanú: Egy szó sein igaz ebből. Én nem voltam ugyan a párt pénztárnoka, de a pénztárnok ur ma is él, meg vagyok győződve, hogy eskü alatt fogja vallani, hogy ilyen címen semmiféle pénz nein folyt be. Nagyatádi nem is tudta, hogy pártkassza van. Méhes bíró: Méltóságod tudott Eskütt panamáiról? Gaál: Ha tudtam volna, rögtön kitörtem volna a nyakát. Kellemetlen kérdések a volt államtitkárhoz Méhes bíró: De ön Eskütt letartóztatása után is, amikor már tudta, hogy Eskütt panamázott, tovább tárgyalt vele. Gaál (zavartan): Tudniillik a rendőrségen engem is belekevert a visszaélésekbe. Azt vallotta, hogy nekem is adott két-húromszázezer koronát. Ezt később visszavonta. Mikor szabadlábra helyezték, feljött hozzám és azt mondta: »Én tettem magának egy szívességet, amikor visszavontam a magára terhelő vallomást, maga gazdag ember, adjou kölcsön nekem.« Méhes bíró: Miért nem mondta neki méltóságod, hogy az nem volt önnek szívesség? Gaál: Mondtam, mondtam.... Hiszen nem adtam neki kölcsönt---Méhes bíró: Rögtön cl kellett volna utasítani. Gaál: Eskütt nem az az ember---A hiszékeny Nagyatádi Az ügyész: Nagyatádi nem ellenőrizte, Iiogy a kiviteli engedélyeket kérő közéleti nagyságok tényleg adtak-c be kérvényt? Gaál: A miniszter urat annyira tépték, hogy azt se tudta, ki járt nála. Különben is bízott Esküttben. Azt hitte, hogy a Rubinck-páitiak intrikálnak ellene. Az ügyész: Önök látták, hogy szélhámos, kapitányi ruhát hord, mondták ezt Nagyatádinak? Gaál: Én szóltam neki, hogy ez az ember a bolondnak és a szélhámosnak keveréke . . . Esküit Gehören felugrik, öklét rázza a képviselő felé): Én nem vagyok abnormális, az orvosok megállapították, hogy normális vagyok, méltóságos elnök ur. tessék megvédeni az ilyen beállítások ellen. Az elnök: Üljön csak le! Dr. Orova Zsigmoud védő: Mért nem ellenőrizte Nagyatádi Esküttet? Gaál: Reudkiviil cl volt foglalva. Orova védő: Volt valami szuggesztiv erő Eskütt fellépésében? Gaál: Ajjaj, még engem is megtévesztett. Ugv viselkedett, mintha a miniszter ö lett volna. Mondtam is neki egyszer: »7ö hólyag, mit gondolsz, ki vagy?* (Derültség.) Eskütt (elei Eskütt: A huszáruniformisomat csak egyszer vettem fel, amikor elmentem a belügyminiszterhez megköszönni, hogy kinevezett rcndörieliigyelővé. Nagyatádihoz még a rokonai sem ragaszkodtak úgy. mint én. Siófokra a kommün után senki sem merte elkísérni, csak én ültem melié a sinautóra. Az elnök: Megmarad amellett, hogy pártcéiokra panamáztak? Eskütt: Igen. Az elnök: Ön szerint tehát volt pártkassza? Esküit: Igen. (Qaálhoz.) Kitől tudja a tanú ur, hogy én a miniszterelnök levelét, amelyet Nagyatádihoz intézett és amelyben rám hívta fel figyelmét, én eltüntettem volna? Gaál: Nagyatádi Szabó Istvántól tudom. Esküit: Erre vonatkozólag kérem kihallgatni Vogler Bélát, a miniszterelnök titkárát, aki személyesen adta át a miniszterelnök levelét Nagyatádinak. (Gaálhoz.) Igaz-e, hogy ön, épp úgy. mint Zeökc Antal, az ön által protezsált kérvények alapján beszedett pénzekről nekem elszámolt? Gaál: Nahát, igy hazudni! Az elnök: Ner.i engedem meg, hogy ilyen difíamáló kérdéseket intézzen köztiszteletben álló urakhoz, önnek az a módszere, hogy köztiszteletben álló férfiakat igyekszik bemdrtani a maga viszszaéléseibe. Nagyatádi Szabó Istvánt és a többi közéleti férfiút is .. . Eskütt: Okiratok állnak a rendelkezésemre. Az elnök: Hallgasson! Üljön le! Az ügyész Bethlen kihallgatását indítványozza Az ügyész: Kérem gróf Bethlen István miniszterelnök ur kihallgatását. Úgy vagyok értesülve, hogy ma délelőtt hajlandó a bíróság rendelkezésére állni. A bíróság elrendelte a miniszterelnök kihallgatását és megérkezéséig szünetet rendelt el. A szünetben leigazoltatták a hallgatóságot és Bethlen kihallgatásának tartamára a vádlottak egyrészét is kizárták a tárgyalásról. Amikor Bethlen miniszterelnök megjelent, az elnök mély meghajlással üdvözölte a tanút és figyelmeztette Esküttet, hogy ha illetlenül mer viselkedni, a legszigorúbb fegyelmi büntetésben részesül. Bethlen előadta, hogy a földmivelésügyi minisztert először átiratban figyelmeztette Eskütt visszaéléseire. Levelét később Eskütt fiókjában találták meg, ebből azt következteti, hogy az nem is került Nagyatádi kezébe. Eskütt panamáiról később az azóta elhunyt Usetty Ferenc képviselő konkrét adatokat közölt vele. Az elnök: Ekkor rendelték el Eskütt letartóztatását? Bethlen: Igen. Én utasítást adtain a rendőrségnek, hogy ezt előre közöljék Nagyatádival, de az illető közeg megfe ledkezett erről. Ebből kinos helyzet származott. Nagyatádi úgy fogta fel a dolgot, hogy én a háta mögött jártam el Eskütt ellen. Az elnök: Méltóztassék helyet foglalni! Bethlen (leülve): Köszönöm. Bethlen a rendőrségen tartott minisztertanácsról Az elnök: Miért volt jelen Excellendád a kormány több tagjával Eskütt rendőrségi kihallgatásánál? Bethlen: Mert láttam, hogy az ügyből politikumot akarnak csinálni. Ellenzéki képviselők azt hangoztatták, hogy Eskütt letartóztatáséval éli Nagyatádit kompromittálni akarom. Úgy állították be az ügyet, mintha nem lennénk bizalommal iránta. Ezért akartam vele együtt jelenlermi Eskiitt kihallgatásánál. Ekkor még úgy állították be a. dolgot, hogy nem a pártkassza javára, hanem magasabb célokra történtek a panamák. Eskiitt első kihallgatásán magi sem beszélt még a pártkasszáról. Az elnök: Induit-e a bírósági eljáráson kívül más vizsgálat is a panamák ügyében? Bethlen: Azonnal elrendeltem az adminisztratív vizsgálatot is. Utasítottam Bérczy rcndörtanácsost, hogy vezesse le a vizsgálatot, különösen Nagyatádi felelőssége szempontjából. Minthogy ö vitte be Esküttet a minisztériumba, úgy véltem, neki kell ezért a felelősséget viselni. Ezért Nagyatádi le is mondott akkor tárcájáról. Bérczy később azt jelentette, hogy Nagyatádi semmit sem tudott Eskütt panamáiról. Eskütt: Milyen tárgyalásokat folytatott miniszterelnök ur az akkori igazságiigyminiszterrcl arról, hogy utasítsa az ügyészséget az ellenem indult bűnvádi eljárás beszüntetésére? Esküttbe belefojtják a szót Bethlen: Az ön védője valóban felkeresett azzal, hogy Daruváry igazságügyminiszter hozzájárulna az ön szabadlábrahelyezéséhez. Eskütt: Ez nem egyenes válasz. Az elnök (rákiáltva): Hallgasson! (Bethlenhez.) Tudott-e arról cxcellenciád, hogy Esküttet kártalanítani akarták? Bethlen: Erről netn volt tudomásom. Szláv hangverseny Bécsben Politika muzsikaszó mellett Az S. H. S. királyság, Csehország és Lengyelország bécsi követségei december 3-ikán Bécsbep az u] Hofburg ünnepi termében nagyszabású szláv hangversenyt rendeznek. A hangversenyen szerb, horvát, szlovén, orosz, lengyel 'szerzők müvei kerülnek előadásra szláv művészek tolmácsolásában. Az élő szerb !zeneirodalmat a hangversenyen Stojafdinovics Péter egyik zongoraszáma képviseli. Ha még megírjuk, hogy a hangversenyre szóló jegyek a jugoszláv, Ien| gyei és a cseh követségen kaphatók, (akkor azt, amit erről a hangversenyről tudni kell, el is mondtuk. A bécsi szláv hangverseny azonban nem csupán azt a célt szolgálja, hogy a szláv zenekultúrát bemutassa a hajdani császárvárosban, hanem politikai célok takarója is. Politikából muzsikaiínak december 3-ikán Bécsben, amit legjobban igazol, hogy a hangversenyre Bécsbe érkezik Benes csehszlovák külügyminiszter is. Benes nyilvánvalóan netn azért utazik Bécsbe, hogy muzsikát hallgasson. (Már a múlt hónapban tervbe volt véve. utazása, akkor azt mondották, iiogy az Qsztrák-cseli kereskedelmi szerződés ratifikálására kell Bécsbe mennie. Az utazás valódi oka az, hogy Benes a dunai államok együttműködéséről már tárgyalt az osztrák hivatalos körökkel. Azért is késett eddig Benes utazása, mert a cseh külügyminiszter be akarta várni, Iiogy az osztrák korntányváltozás után tisztázódjék Ausztriában a politikai helvz-et. Most már újra normális politikai viszonyok vannak Ausztriában s december 3-ikán Benes tárgyalni fog Rámek osztrák kancellárral, Matája külügyminiszterrel és Seipe! exkance!lárral.
