Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-31 / 300. szám

1924 október 31. BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal Kisebbségi ft sä® Az erdélyi katolikus nagygyűlései amely Aradon folyt le, többek közt el­fogadtak egy határozati javaslatot, mely­nek egyik passzusa tiltakozik az erdélyi felekezeti oktatás romanizálása ellen és követeli, hogy a kormány a jövő nem­zedék számára érintetlenül tartsa fenn a katolikus iskolákat. A határozati javas­latot, amelyet a kormány elé terjeszte­nek, Erdély ősz püspöke, Majláth Gusz­táv gróf ajánlotta elsőnek megszava­zásra, aki beszédében arra is rámuta­tott, hogy a harcot, amelyet a felekezeti oktatás szabadságáért kell megkezdeni, a kisebbségi népeknek közösen muszáj megharcolniok. Az erdélyi katolikusok elsősorban az aradi katolikus gimnázium visszaállításának ügyét szeretnék dűlőre vinni sürgősen, mielőtt még Anghelescu — aki most igen békülékeny kedvében van — meg nem gondolja ismét magéit és újabb, utolsó rohamot nem vezényel a megtizedelt felekezeti iskolák ellen. * Az iskolakérdésben teljes volt az össz­hang az aradi kongresszuson, a sajtó dolgában azonban már némi vita frissí­tette föl az egyébként nyugodt hangu­latot. A nagyváradi pápai kamarás, pré­post, dr. Lestyán Endre, aki a katolikus sajtóról tartott előadást, tüzes antisze­mita beszédben azt próbálta bizonyitani, hogy az erdélyi magyar sajtó nem is magyar és nem is keresztény: zsidó. A katolikus hívek, akiknek szokatlan volt a prépost ébredő-retorikája, nagyon fel­háborodtak az ünnepsértés miatt. Az erdélyi magyar sajtó pedig másnap mon­dotta el véleményét Lestyán Endre be­szédéről. Azt irta: a prépost volt az egyetlen.pogány a keresztény gyüleke­zetben. Es az egyetlen magyar, aki nem tudta, mit cselekszik . . . * A ruszinszkói vicekormányzó jelentést tett a prágai kormánynak Ruszinsz^á helyzetéről. A lapok jelentése szerint az alkormányzó figyelmeztette a miniszter­­tanácsot, hogy szüntesse be a kolonizá­­ciót, mert tönkreteszi vele a szegény ruszin-ország amúgy is gyönge mező­gazdaságát. Azt indítványozta: a földet, ahoi ruszinok laknak — ruszin földmi­­veseknek, ahol pedig magyarok élnek — magyar nincsteleneknek kell adni, akik legalább megművelik rendesen a nekik kiosztott földet. Nem úgy, mint a légio­náriusok, akik — majdnem kivétel nél­kül — kosztba adjak és elkótyavetyélik a „nemzet ajándékát“. * Az utlevélpanama, amely már napok óta foglalkoztatja Bukarestet, élesen rá­világít arra a példátlanul veszedelmes korrupcióra, amely a román államigaz­gatás egész területén dühöng már esz­tendők óta. A vizsgálat, amely az omi­nózus utlevélcsalás ügyében teltes erővel megindult, feltárta az egész kelevényt, amely a román állam testit megmér­gezte. A bukaresti Lupta azt írja: a kormány egyelőre háromszáz tisztviselőt fog elbocsájtani, akiknek közvetve, vagy közvetlenül részük volt a panamában. November elsején küldik nyugdíjba a tolvaj tisztviselőket, akik közül nem egy reprezentatív állást tölt be. A többiekre — ha igaz — később kerül sor. Mert a bukaresti lap szerint az utlevélpanamá­­ban közel ezer tisztviselőt ér a gyanú­sítás. Majdnem az egész belügyminisz­tériumot — a minisztertől !e az utolsó hivatalszolgáig. * A nemzeti kisebbségek sorsa szóba­­került a moszkvai internacionálé leg­utóbbi kongresszusán. A csehszlovák delegátusok terjesztettek elő erre vonat­kozólag egy indítványt, amely úgy szól, kogy a szocialista pártoknak kötelessé­gük támogatni a kisebbségi népek küz­delmét. A kongresszus — legalább isi ezt irja egy berlini lap — a csehszlovák I indítványt elfogadta • A A maggar bírák, akiket Romániában! nyugdíjba küldtek, még hetekkel ezelőtt® mozgalmat indítottak, hogy reaktiválják őket. A mozgalmat támogatta néhány erdélyi román képviselő, akiknek inter­venciójára az igazságügyminiszter három nagyváradi bírónak, névszerinti Tóth Kálmánnak, Petróczy Zoltánnak és Só­lyom Kálmánnak megkegyelmezett és visszahelyezte őket állásaikba. A többi magyar biró felebbezési panasza a buka­resti semmitőszék előtt fekszik, amely decemberben dönti el a magyar bírák sorsát. Belső ellentétek az erdélyi Magyar Pártban Páll Árpád a Magyar Párt vezetőinek „sajtóellenességé“-ről Kolozsvárról jelentik: Az erdélyi Ma­gyar Párt kebelében, az utóbbi hetek­ben egy elnökválasztás körül súlyos nézeteltérések merültek fel, amelyek a párt életében belső válságot idéztek elő. A romániai magyarság egyik leg­kiválóbb vezetője: Páll Árpád, a Ma­gyar Párt aktuális problémáiról a kö­vetkezőket mondta az egyik kolozsvári lap munkatársának: — Aj Magyar Párt működése sok akadályba ütközik. A párt csoportja között abban mutatkoznak különböze­tek, hogy a viiágdemokrácia iránti haj­landóság és vonzalom következményeit nem egyformán vonták le. Vannak a pártban olyanok, akik bizalmatlanok a nyilvánossággal szemben és a pártéletet a közvélemény egyensúlyozó befolyásá­tól féltik és emiatt még sajtóellenes­­ségre is hajlamosak. Viszont vannak, ............. ■■MmtwiwraSHEMBi akik a nagy tömegmozditások hivei és ellenzői minden olyan atavizmusnak, mely megszokott kizárólagosságait a magyarság uj politikai helyzetében is érvényesiteni akarja. Van olyan csoport, mely a jövő nemzedék ügyét csak az egyházi testületek saját ügyének kívánja tekinteni és van ezzel szemben egy másik csoport, mely a különböző val­lásfelekezetek válaszfalain tulemelkedő és csupán anyanyelvi alapon álló nagy társadalmi közösséget akar. Ezek az elvieknek nevezhető csoportulások, me­lyek azonban még a kölcsönös egymás­­ra-hatás állapotában vannak és igy a személyi csoportosulások körvonalai nem váltak határozottakká. Az erdélyi Magyar Párt intézőbizott­sága különben újból összeül, hogy az elnökválasztás kérdésében végleges ál­láspontot foglaljon el. A konzervatívok abszolút többséget kaptak az angol választásokon A liberálisok megsemmisítő veresége — Asquith kibukott A munkáspárt elvesztette kerületeinek egy részét IVfegiepetésszerü győzelmek és vereségek Az angol választások a konzerva­tív-párt nagyarányú győzelmével, a liberális-párt teljes megsemmisülé­sével és a munkáspárt némi háttér­be szomléisával végződtek. A válasz­tási eredmények kialakulásában nagy szerepe van az angol válasz­tást rendszernek, amely — mint­hogy az egyes kerületékben relativ többség is elegendő a mandátum el­nyeréséhez — mindig lehetővé tette, mint ezúttal is. a legnagyobb megle­petéseket. A múlt választásokon a konzervatív-párttal megtörtént az a baleset, hogy noha szavazóinak száma több mint kétszázezerre! megnőtt az azelőtti választásokhoz képest, mégis hatvan képviselői mandátumot vesztett a kerületi be­osztás és az ósdi választási rend­szer _ következtében: a mostam vá­lasztások azután kiigazitották ezt az irreális eredményt és a konzervatí­vok visszakapták elvesztett kerüle­teiket, sőt nagyszámú mandátumot hódítottak a liberálisok rovására. A liberális-párt. mint várható volt. tel­jesen felmorzsolódott a két szélső­ség. a konzervatívok és a munkás­párt között. A munkáspárttól ez al­kalommal elpártolt a szerencse: bár a munkáspárti jelöltekre most sem adtak le kevesebb szavazatot, mint az egy év előtti választásokon, de mandátumaikból sokat vesztettek. Csütörtökön hajnali öt órakor ez volt az eredmény: Konzervativ-párt 150 mandátum Munkáspárt 77 „ Liberális-párt 24 „ Töredékpártok és párton­kivüliek 2 „ Délután három órakor a követke­ző volt az eredmény: Konzervativ-párt 207 mandátum Munkáspárt 88 „ Liberális-párt 25 „ Töredékpártok és párton­kivüliek 2 „ Félhatkor a mandátumok megosz­lása a következő volt: Konzervativ-párt 330 mandátum Munkáspárt 125 LiebráHs-párt -32 Töredékpártok és párton­kívüliek 2 Este hét órakor a következő volt az eredmény: Konzervativ-párt 398 Munkáspárt . 151 Liberális-párt 40 Pártonkivüliek 3 Késő éjjel érkezett jelentés sze­rint az eredmény al következő: Konzervatívok 393 Munkáspárt 149 Liberálisok 40 Függetlenek 4 Trade Union 5 Alkotmánypárt 3 Kommunista 1 Húsz kerület eredménye még is­meretlen. A konzervatívok többsé­ge 149. A munkáspárt miniszterei győztek A munkáspárti miniszterek közül megválasztották Henderson belügy­minisztert. Worth hadügyminisztert, Shaw közmunkaminisztert Treve­lyan közlekedésügyi minisztert, Clynes népjóléti minisztert Robert pecsétőrt. Thompson nyugdijügyi minisztert. Thomas gyarmatügyi mi­nisztert. A kormány tagjai közül eddig csupán egy nö. Bondfield Margit helyettes államtitkár vesztet­te el mandátumát. Snowden pénzügyi kancellárt szintén megválasztották. Macdonald kétezer szótöbbséggel győzött libe­rális ellenjelöltjével szemben. Whit­ney munkáspárti miniszter szintén bejutott a parlamentbe, de csak kis többséggel. Késő éjjel jelentik, hogy Hodges munkáspárti miniszter ki­sebbségben maradt. A konzervatív pártvezérek csak­nem teljes számban bekerültek a parlamentbe. Idáig Chamberlain. Aston. Hamm'. Greenwood. Hogg. Hoare. Hickins. Valamenyien nagy többséget kaptak. A liberális vezérekből viszont hír­mondónak maradt csak meg egy­­kettő. Maga Asquith is kibukott. Paisleyben a konzervatívok eiállot­­,tak a jelöléstől, hogy Asquith-ot tá­mogassák munkáspárti ellenjelöltjé­vel szemben s közvetlenül a szavazás megkezdése előtt a konzervatív ve­­zérek még egy utolsó figyelmezte­tést intéztek elvbarátaikhoz, hogy tömegesen szavazzanak Asquithra. így aztán biztosra vették megvá­lasztását. Éjfélig egyre jöttek a je­lentések Londonba, hogy Asquith vezet és egy magántávirat hírül hozta Paisley-ből, hogy a liberális­párt vezérének másfélezer többsége van. Ilyen körülmények között sen­ki sem akarta elhinni, mikor reg­gelre beérkezett a hivatalos jelen­tés. hogy Asquith elbukott és mun­káspárti ellenfele több mint 2000 szótöbbséggel győzött. Éppen ilyen váratlan volt Master­­man liberális pártvezér bukása Man­chesterben, viszont a meglepetés ere­jével hatott, hogy Runciman volt li­berális-párti kereskedelmi minisz­tert Svansea-ban megválasztották. Megbuktak még a következő liberá­lis vezérek: Mac Laran. Ramsay Muir. Simon, Manchester volt pol­gármestere. Érdekes bukások és győzelmek A munkáspárti pacifista Morell és az erősen baloldali Saklatwalama — aki régi londoni kerületében lé­pett fel — újra bekerült az alsóház­ba. Henderson belügyminiszter két Ha kibukott. A konzervatiV-párt vezérének. Baldwimak a fia. aki munkáspárti programmal lépett föl, kisebbségben maradt néhány száz szavazattal. Curzon lordnak, a másik konzerva­tív vezérnek viszont a veje lépett föl munkáspárti programmal és győ­zött is" hetVenhét szavazattöbbség­gel Chamberlain Neville ellen. Az el­hunyt Botiar Law veje, aki konzer­vatív programmal lépett föl, 'beke­rült az alsóházba. A női jelöltek is szolgáltak meg­lepetésekkel. Míg Bondfield Mar­git helyettes államtitkárnő, a szak­­szervezeti' vezető asszonyok legki­válóbbika Northamptonban megbu­kott, pedig biztosra vették győzel­mét, addig a munkáspárti miss Wil­kinson, aki idáig nem szerepelt, megbuktatta liberális ellenfelét. A választók egyébként kétségte­len animozitással viselkedtek a nő­jelöltek ellen, akiknek legnagyobb­­része megbukott. A munkáspárti nő­győzelmen kívül még három kon­zervatív nő-jelölt került be a parla­mentbe: Athol hercegnő, a millio­mos lady Astor és Phillipson szí­nésznő. A fővárosi eredmények Londonban nagy izgalommal tár­gyalják a választás eredményét. Feltűnő, hogy London ötvennyolc kerülete közül eddig csak negyven­ben hirdették ki az eredményt, a mely szerint huszonöt kerületben nem történt változás. A munkáspárt nyert négy kerületet és tizet meg­tartott, a konzervatívak eddig hat újat nyertek és tizennyolcat meg­tartottak. A liberálisok Londonban egyet nyertek és egyet megtartot­tak. A leadott szavazatok száma Hogy az angol választást rendszer mennyire befolyásolta a választások eredményét, arra jellemző a leadott szavazatok eloszlása. Hajnali öc órakor — amikor százötven kon­zervatív képviselővel szemben a munkáspártiak száma mindössze hetvenhét volt. tehát száz konzer­vatív képviselőre csak ötv"­­munkáspárti esett — a leadott sza­vazatok igy oszlottak meg: Konzervativ-párt Munkáspárt Liberális-párt Kommunista^párt Ha tehát Angliában proporcionális választási rendszer lenne érvény­ben, akkor a leadott szavazatok arányában száz konzervatív képvi­­viselőre nem ötvenegynek, hanem nyolcvannak kellett volna jutni. 2,766.124 2,183.000 955.295 55.000

Next

/
Oldalképek
Tartalom