Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-12 / 280. szám

1924 október 12.

BACSMEGYEI NAPLÓ

5. oldal:

kormánya alatt, de aki valóban megérdemelte, akinek minden ellenszolgáltatás nélkül adták, az csak egy volt: Benedikt Henrik.

Az ifjú Benedikt, az orvosnövendék bizonyára örült neki, hogy az apját megjutalmazzák. A tudománynak, a munkának a megjutalmazását látta a kormányfőtanácsosi kinevezésben, mint ahogy az is volt: a munka szerény jutalma. Az ifjabb Benedikt talán azzal a gondolattal ment fel az egyetem lépcsőjén, hogy valaha ő is fog szolgálatokat tenni az emberiségnek s öt is éri valami kitüntetés. Gondolataiból goromba hang riasztotta fel:

— Mars ki zsidó az egyetemről. Igazold magad!

A fiatal Benedikt nem lepődött meg túlságosan. Ezeket a mondatokat már hallotta a tudományegyetemen. Azon se lepődött meg, hogy sürü ökölcsapások érték a tudomány felszentelt csarnokában. Legfeljebb elszomorodott rajta. Elszomorodott és arra gondolt, hogy a tinta talán még meg se száradt azon a dekrétumon, amely az öreg Benedikt nagy érdemeit hirdeti és az egyetemen ökölcsapások érik a tudós eszméinek letéteményesét. Szép kis rezsim — gondolhatta magában — az egyik kezével kitüntetést ad az apának, a másikkal pofont a fiúnak .. -És a pesti liberális sajtó meg se irta az esetet. Maga a tudós professzor kérte, hogy ne Írják meg. Szégyelte magát azok miatt, akik csak úgy tudnak jutalmazni, hogy egyszersmind ökölbe szorul a kezük.

TINTA

0 ® ©

Képek az útról

Itália

Elsősorban azért utazom, mert az emberek ott nem ismernek, s jobbnak képzelnek, vagy rosszabbnak, okosabbnak, vagy ostobábbnak, szegényebbnek, vagy gazdagabbnak, mint vagyok, szóval másnak. Mindig ez a legnagyobb úti élményem. Ha belépek éjszaka egy vonatfülkébe, egyformán gondolhatnak lelkésznek, vagy kloroformos rablónak. A találgatás, kétkedés, bizonytalanság, .mely mások képzeletében körülveszi már megszilárdult életemet s formát öltött egyéniségemet, azt a káprázatot kelti bennem, hogy ami megtörtént, az meg nem történtté is válhat s a lehetőségek végtelen gazdagságát tárja elém, mint gyermekkoromban. Minden elmúlhat, minden újra kezdődhet. Utazni annyi, mint játszani, minden szerepet egyszerre.

Nem tudom, észrevették-e ezt mások is. Mi, ha jellel hivunk valakit, jobbkezünket felemeljük s mutatóujjunkat magunk felé mozgatva jelezzük, hogy az illető jöjjön hozzánk. De az olaszok nem így tesznek. Azok tenyerüket kifelé fordítják s mind az öt ujjúkat lefelé rezegtetik, mint mikor mi valakit elküldünk. Múltkor a tengerparton elveszett fiam uszóruhája. Egy szolga, ki megtalálta, már meszsziről intett nekem, természetesen a maga módján, hogy siessek oda. Erre én ellenkező irányban indultam el, aztán mikor hátratekintettem és láttam, hogy még viharosabban integet, szaladni kezdtem abban a hitben, hogy errefelé tilos járni. Csinos kis bohózat volt. Később jöttem rá, hogy itt ez a rendszer, melyet műveletlenek és müveitek egyaránt elfogadnak. Hiába magyaráztam egyetemet végzett barátaimnak, hogy ésszerűtlenül cselekednek, ők sem értették meg az én gondolkodásomat, akár én az övékét.

Náluk az elküldést a mutatóujj merev kitessékelése érzékelteti meg, melyet nálunk csak rossz színészektől lehet látni a színpadon. Ezen a sem miségen eleinte kacagtam, aztán meg döbbentem. A görög ma is rázza a fejét, mikor igent mond, és bólint, mikor tagad, az indus ámulata jeléül cipőjére vereget s a tibetit senki sem győzi meg arról, hogy a nyelv kiöltése nem a legudvariasabb és legnyájasabb köszöntés. Ismerhetjük egymás szavait, mégis idegenek maradunk mindörökre. A bábeli zűrzavar nem a nyelvben van, hanem a szemléletünkben, az agyvelőben.

*

Még a növények is hazájukat idézik. Ennek a banán-pálmafának a levele félig kigöngyölten olyan, mint egy irattekercs, melyet az írnok magasba tart. Amott pedig a datolyapálma levele busán és lassan leng, mint egy elefánt-fül. Az egyik Egyptomról, a másik Indiáról álmodik.

Kosztolányi Dezső.

Hála a vendéglátásért

Hívatlan vendégek garázdálkodása egy topolai tanyán

A szuboticai ügyészség és a katonai hatóság Hajtman Ferenc tekintélyes topolai gazdálkodó feljelentésére nyomozást folytat egy állítólagos katonatiszt egy verbászi földbirtokos ellen, akik súlyos beszámítás alá eső botrányt provokáltak Hajtman szállásán.

E hó 7-ikén beállított Hajtman tanyájára egy katonatiszti ruhába öltözött fiatalember s egy civil. Hajtman látogatóit nem ismerte. A két ismeretlen ,azt kérte a gazdától, hogy adjon nekik bort. Hajtman ennek a kérésnek eleget is tett. Délig a két hivatlan vendég borozhatott, közben a kapitány többször és fenyegetőig mutogatta a revolverét. Tizenkét óra felé a látogatók, akik úgy látszik, jól érezték magukat Hajtman tanyáján, ebédet parancsoltak. Hajtman, aki nem tudott szabadulni látogatóitól, ebéddel traktálta őket, ő maga azonban kiment a szobából s beküldte egyik szerbül tudó alkalmazottját, Tölgyesi Antalt, hogy az próbálja lecsendesiteni a már meglehetős hangosan kurjongató idegeneket. A két vendég Tölgyesitől azt követelte, hogy a ház női cselédjeit terelje be hozzájuk a szobába. Tölgyesi természetesen ennek vonakodott eleget tenni, erre a túlságosan szabadelvű vendégek összeverték. A megtámadott ember segítségére jött Hajtman egy másik alkalmazottja, Lámi József, aki szép szóval igyekezett csendesíteni a már berúgott vendégeket. Ezek azonban azt követelték, hogy a háziasszony jöjjön be hozzájuk s szórakozzék velük. Mikor Lámi vonakodott ezt a kívánságukat tolmácsolni, őt is megpofozták. Most Hajtman maga próbálkozott vendégeit eltávolítani, azonban ahogy a szobába lépett, ezek nekiestek s revolveraggyal és bottal úgy elverték, hogy sérülései 14 napon túl gyógyulnak. Nagysokára megjelentek az időközben értesített topolai rendőrök, akik igazoltatták és eltávolították a két részeg vendéget, akik közül a katonaruhás búcsúzóul kardjával kivágta az udvarban lévő fiatal fákat és cserjéket.

A polgári és katonai hatóság az állam és a hadsereg tekintélyét védi meg, ha garázdálkodókat példásan megbünteti,

Cimhalmozik ?

Moravetz cimbalom ALBUMA már megjelent!----------------Igazi meglepetés a cimbalmozók számára. Kiválogatott brilliáns da- I rabok gyűjteménye.

Mindenütt kapható.

HÍREK

Párisi pasztellek

Kínai korcsmában

A boulevard St. Michel egyik sötét, fáradt mellékuccájában néhány szerény kinai betű piroslik a zűrös estébe, amely kínai vendéglőt jelent. Bent nagy zaj, családias fesztelenség, a kis asztaloknál összezsúfolva, széles jókedvben ülnek a sárgák. Csak ketten vagyunk fehérek. Állva várakozunk, mig helyet kapunk, a sárga pincérek többször meglöknek, de a távozó és érkező vendégek se előzékenyebbek.

Csupa férfiak ülnek itt, javarészt diákok és üzletemberek és kiabálva, nevetve majszolnak, habzsolnak hosszú, fekete kötőtűjükkel. A sárga bőrszínnek, a ferde szemöldöknek sok a változata. Alig van kettő, aki hasonlítana egymásra: egyik citrom-, a másik kanári sárga, a harmadik szinte olajbarna. A szem metszése, a szemöldök, a pofacsontok mindegyiknél más, néha elég közel járnak az európai archoz, máskor indiai szigetlakokra emlékeztetnek. A fehéreket, akik ide jönnek s akik megzavarják a meghitt, sárga családiasságot, természetesen nem fogadják szívesen. Tudják és érzik, hogy a fehérek különösséget jönnek keresni ide, úgy akarják nézni a sárgákat, mint ritka vadállatokat a ketrecben. Nem a rokonszenv űzi őket, hanem furcsaságok utáni vágy. Be kell látnom, hogy a sárgák udvariatlansága nagyon is indokolt.

Mikor nagysokára ülőhelyet kapunk, még mindig félóráig kel! várnunk, mig a pincér figyelemre méltat. A helyzet már . kezd barátságtalan lenni ebben a fülledt, kacagós, kinai lármában. Egy amerikai hölgy jelenik meg az ajtóban. Nagy szemüvege, férfias kalapja, sarkatlan cipője nem tesz éppen kellemes benyomást, mégis örömmel fogadjuk, mintha elhagyott ázsiai szigeten lennénk, ahová most érkezik a harmadik fehér ember.

Az étlap kinai és francia, de a francia szavak éppoly olvashatatlanok, mint a kinaiak. A rendelés számok szerint megy, találomra a páros számú ételeket hozatjuk meg. A tálalás kis tálakban történik, de az evés csak csészékből és hosszú íapálcikákkal. Kenyér nincs, hanem mindenki elé nagy levesestál főtt rizst tesznek, melyből korlátlan menynyiséget lehet elfogyasztani. Ital nincsen, a kinai evés közben nem szokott inni. Aki szomjas, az egy kis szamovár teát kap cukor nélkül, melyet kis csészékből illik elfogyasztani. A kés is ismeretlen fogalom ebben a vendéglőben. Villát meg kanalat csak az európaiak kapnak, melyet a sárga pincér nem (Csekély megvetéssel tesz az ember elé. Az amerikai hölgy fölényesen visszautasítja a nikkel evőeszközt, ő tud fapálcikákkal is 'enni. Talán San Franciskóból jön, talán már Kinában is járt — ki tudja? Messze ül tőlünk, nem beszélhetünk vele, csak biztató, barátságos pillantást küldünk egymás felé, mellyel azt ismételgetjük: fehérek vagyunk mind a ketten.

Az ételek nagyon Ízletesek. A tojásos omlettban sok a zöldség, sőt alma is van benne, de azért nem kellemetlen. Hasonlóan jó a zsíros, répás, hagymás mártásba temetett sonka is. Tésztát, sajtot nem lehet kapni, az estebédet gyümölcs zárja le, melyből elég nagy a választék.

A sárga társasig már lassan oszladozik, a zaj ritkul, foszlik, mint távolodó fecskesereg vijjogása. Egy nyúlánk kínai kis, kedves kokottal jön be, újabb öiömsugár: már négyen vagyunk! A kis kedves már egészen otthonos, vígan kendőzi magát és kacagva fogadja a sárgák bókjait.

Fizetünk. A pincér nem köszöni meg a borravalót és nem köszön, mikor elmegyünk. Kint a cirógatós, finom, íestettarcu párisi este ölel át, mint eltévedt fiát az anyja. Fellélegzem:

— Csakhogy megint Parisban vagyunk!

Szenteieky Kornél

— A Bácsmegyei Napló keddtől kezdve tizenkét oldal. A Bácsmegyei Napló egyre bővülő hírszolgálata következtében az eddigi nyolc oldalnyi terjedelem szűknek bizonyult a naponta felhalmozódó anyag befogadására. Ez a körülmény tette szükségessé azt az elhatározásunkat. hogy a Bácsmegyei Napió-t keddtől kezdve minden hétköznapon tizenkét oldalon jelentetjük meg. A lap terjedelmének fokozásával az a célunk, hogy olvasóközönséigünk igényeit minél teljesebben elégítsük ki. A Bácsmegyei Napló ára a felemelt oldalszám ellenére is marad a régi: hétköznap iVz dinár, vasárnap 3 dinár.

— Ui rendőrfőkapitány Kikindán. Kikindáról jelentik: A belügyminisztérium Kikinda város rendőrfőkapitányának Alecskovics Sándor volt belügyminiszteri titkárt nevezte ki. Az uj főkapitány a napokban veszi át hivatalát.

— Elrendelték az ostromállapotot egész Romániában. Beogradból jelentik: A Rjccs bukaresti jelentése szerint a román kormány váratlanul elrendelte az egész ország területére az ostromállapotot. Lázadástól és a középületek megszállásától félnek.

— Eltemették Moravcsik tanárt.

Budapestről jelentik: Moravcsik Ernő egyetemi tanárt szombat délután temették el. A temetésen a Tudományos Akadémia és a kormány is képviseltette magát.

— Bastelica Jean özvegye meghalt.

Brüsszelből jelentik : Bastelica Jeannak, a szuboticai vülamostársaság néhány héttel ezelőtt elhunyt igazgatójának özvegye Brüsszelben váratlanul meghalt.

— Guiliaume lelt a rajnai francia hadsereg főparancsnoka. Párisbói jelentik : A kormány Guillaume tábornokot, aki a háború alatt a szalonikii hadsereg parancsnoka volt, a rajnai hadsereg főparancsnokává nevezte ki Degoutte tábornok helyére, aki saját kérelmére más beosztást fog kapni.

— A noviszadi iparosok hitelakciója.

Noviszadró! jelentik: A noviszadi iparosok még régebben akciót indítottak, hogy a kormánytól hitelt eszközöljenek ki. Az iparosok mozgalmához a noviszadi kereskedelmi és iparkamara is csatlakozott és együttesen megállapodtak abban, hogy a hitelt igénylő iparosok részére öt-ötezer dinár hitelt fognak kérni. Október 18-án, vasárnap ebben az ügyben értekezletet fognak tartani, amelyen megállapítják, hogy kiknek van szükségük a hitelre és hogy összesen milyen nagyságú hitelt kérjenek a kormánytól.

— A baranyai menekültek noviszadi szervezetének kulturestje. Ncviszadról jelentik: A baranyai menekültek gazdasági szervezete október 19-ikén este kulturestét rendez. Az estélyt Todorovics Dimitrije, a gazdasági szervezet elnöke fogja megnyitni, utána Hadzsi Koszta- és Linder Béla tartanak előadást. Unghvárv, Andor zongoraművész zeneszámmal ^«Terepei, Markovics Dimitrije operaénekes pedig müdalokat ad elő. A nívós programot Vidor László és Csuka Zoltán előadásai egészítik ki.

— Az egyház és állam szétválasztása Csehszlovákiában. Prágából jelentik: A Prager Presse illetékes helyről nyert információ alapján megcáfolja az állam és az egyház szétválasztásáról elterjedt hireket.

— A Nova Posta újból napilap lesz.

Megírtuk, hogy a Nova Posta cimü suboíicai szláv napilap ideiglenesen beszüntette megjelenését. A Nova Posta szerkesztősége közli, hogy a lap most egy-két héten át mint hetilap jelenik meg s azután újra napilap lesz.