Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)
1924-10-12 / 280. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. október 12 ványát, amelyet a parlament elfogad. A napirendi indítvány szerint hétfőn, a kővetkező ülésen a parlament két bizottságot választ: egyet a korrupció elleni kormány • javaslat áttanulmányozáséra, — egyet pedig a rokkanttörvénytervezet letárgyaláséra. A napirend harmadik pontjaként szelepei a panasz- és sérelem-bizottság jelentésének meghallgatása. A napirendi indítvány megszavazása után fovanovics Ljuba elnök az ülést féltizenkét órakor bezárja. Az ülés berekesztésekor Majikics Torna radikális képviselő felugrik a padra és elkialtja magát : — Éljen a hadsereg, le a kormánnyal ! A kormányoldalról a tüntetésre „Éljen a hadsereg“ kiáltással válaszolnak. Hadzsics hadügyminiszter lemondó levele Pribicsevics Szvetozar estilapja, a Rijecs szombat esti számában nyilvánosságra hozta Hadzsics tábornok, hadügyminiszter lemondó levelének állítólag autentikus szövegét. A lemondólevél a következőképpen hangzik : Elnök Ur! A korrnányblokk legnagyobb pártjának vezetője, a horvát köztársasági parasztpárt elnöke, Radios István többek közt beszélt Albániának Olaszország és államunk között való felosztásáról és ez alkalommal kimentette, hogy Albániát szörnyű sors fenyegeti Olaszország, Szerbia és Görögország részéről, amelyek azt okkupálni akarják, hogy a horvát nép nem akar háborút Albániával és hogy egyetlen horvát sem fogja átlépni Albánia határait. Rádiósnak ez a szemmeiláthaíóan defaitista beszéde megjelent a lapokban is, eddig nem cáfolták meg, úgyhogy azt autentikusnak kell tekintenem. Az utóbbi kéthárom napon Rádiósnak fent említett varasdini beszéde után azt vártam,, hogy la királyi kormány reagálni fog erre a nyilvánvalóan defaitista beszédre és arra a defaitizmusra. amelyet a kormánytöbbség legerősebb pártH. szilárd meggyőződésem szerint, rendszeresen folytat és amely különösen a hadseregre bomlasztóan hat. Minthogy mint tengerészeti és hadügyminisztert, engem terhel | minden felelősség a hadseregért, ezt a kötelességemet- csak egy módon foghatom fel, és pedig úgy, hogy a hadseregnek egységesnek kell lennie és feltétel nélkül engedelmeskednie kell a felsőbb parancsnak, másrészről pedig a hadsereget meg kell tisztítani minden befolyástól, amely erejét gyengíthetné és lehetetlenné tenné, hogy erejét a legteljesebb mértékben a legfontosabb állami érdekek megvédelmezésére használja fel. Ezért kijelentem, hogy a horvát köztársasági paraszt-párt által különösen Radios beszédeiben folytatott kétségtelen defaitizmust nem tudom katonai felfogásommal összeegyeztetni és nem tudom tovább viselni a felelősséget a hadsereg rendjéért, ha ez tovább igy folytatódik. Az itt kijelentett okok miatt van szerencsém elnök urnák lemondá- • sómat a hadügyi és tengerészeti állásról beterjeszteni es kérem, hogy azt tudomásul venni méltóztassék. Hadzsics Sleván hadügyi és tengerészeti miniszter, Őfelsége a király tiszteletbeli adjutánsa, a hadsereg vezérlő tábornoka. „Tettekkel fogom igazoki iiogy a magyarság jogait tiszteletben tartom Az uj szaboticai főispán-polgármester programuija Szubotica uj főispán-polgármestere, dr. Ivkovics-lvandékics Imre szombaton délelőtt vette át hivatalát. A hivatalok átvétele után az uj föispán-polgármester összehívta a városi tanácsot. A tanácsülésen Tabahovics Miklós polgármester-helyettes üdvözölte az uj polgármestert, majd Ivkovics-lvandékics Imre dr. fejtette ki a tanács . előtt programját. v A tanácsülés után a Bácsmegyei Napló munkatársa kereste fel elsőnek az uj főispán-polgármestert, akihez kérdést intézett programjára vonatkozólag. ivkovics-lvandékics dr. munkatársunk előtt a következő nyilatkozatot tette: — Elsősorban is ki kell jelentenem. hogy a polgármesteri állást csupán átmenetinek tartom, mint ahogy valamennyi közigazgatási állás ma csak átmenetinek tekinthető, mindaddig, amig a közigazgatásban a törvényesség helyre nem áll. A városi hivatalokat, különösen pedig a közigazgatás vezető tisztségeit választással kell betölteni. Csak az hirdethet programot, akit a lakosság bizalma állít vezető állásba. — Első teendőm a kiszélesített tanács kicserélése lesz. A kiszélesitett tanácsot úgy fogjuk átalakítani, hogy az hii tükre legyen az elmúlt választások eredményének. A többi választásokon a bunyevác-sokácpárt Szuboticán abszolút többséget kapott, igy tehát a közgyűlésen is többségének kell lennie. Természetesen megfelelő szánni helyet kell biztosítani, a többi pártnak s a nem> zeti kisebbségeknek ' is. Törekedni ogok arra. hogy a kisebbségek jogos igényét kielégítsük. Sőt biztosítani akarok a magyar kisebbségnek helyet a sziikebb városi tanácsban —■ A kiszélesített tanács első teendője a különböző bizottságok, elsősorban a közigazgatási bizottság és fegyelmi választmány megalakítása. Foglalkozni kell majd a vajdasági városók szövetsége által kezdeményezett tisztviselői fizetésemelés kérdésével is. — A jövő hét elején megkezdem a városi hivatalok és pénztárak felülvizsgálását és az igy szerzett tapasztalataim alapján fogok eljárni a tisztviselőkarban eszközlendő változásoknál. A rendőrfőkapitányi állás betöltése is végleg tisztázódik egykét napon belül. Ma délelőtt már megjelent nálam Cetina Zsarkó. a kinevezett főkapitány, aki közölte, hogy nines semmi akadálya hivatala átvételének. Természetesen megvárom. amig a belügyminisztériumból erre vonatkozólag hivatalos rendelkezést kapok. — A főispánok hivatalbaléoése al kalmáyal szokásos kijelentéseket — fejezte be nyilatkozatát Ivkovics lvandékics Imre dr. — amelyek mindig azt hangoztatják hogy működésűkben nem fognak nemzetiségi és felekezeti különbségeket ismerni, én nem akarom megismételni. A jelenlegi kormánynak olyan a programja. hogy ennek keresztülvitelénél feltétlen számolni kell a.z itt tömegben élő magyarsággal. A lojális ma gyarság a konszolidáció érdekében egész bizonyosan meg fogja találni az együttműködés ut.iát a kormány nyal. Ahelyett hogy a szokásos igé reteket tenném, inkább tettekkel ío góbi bebizonyitc-ni, hogy a magyarság jogos követelései mindenlwr meghallgatásra és teljesítésre fognak találni. Jackie Coogan Szuboticán Beszélgetés a világhírű gyermekmiivésazel Jackie Coogant már két nap óta vártam. Péntek éjjel, a beogradi gyorssal kellett volna megérkeznie, de az athéni expressz késése miatt Jackie lemaradt a vonatról. Szombat délután kedvenc fináAcorrt, Márkó, akivel már előzőleg egyezségre léptem, hogy felcsempész a budapesti expresszre, boldogan íüttyentett: — Megfőttek! A kemiszáriátusi iroda asztalán ott feküdt az útlevelük. Kis fekete könyvecske, belül a személyi adatok és oldalt egy egész közönséges enyvesháí fénykép, három összehajtó fej, a papa, a maifia és középen egy drága kis buksi: Jackie. Fináncom védőszárnyai alatt felszállók az erős kordonnal körülfogott vonatra. A kocsi ajtajában álló francia kalauz lármázni kezd, de Márkó erélyes mozdulattal félretolja. Benn, a háló bejáratánál egy magas, vörös urba ütközünk. — Coogan? — izgult Markó és a fülkébe mutat. — Jaszam Kugen — mondja a vörös ur nyájasan és mi elképedünk. Mégis, ilyen öregnek sose hittem volna Jackict. Kiderül, hogy ö a Jackie papája. A fülkében öten ülnek. A két titkár, a mama, a nagynéni és a sarokban egy szőkeliaju, feketeszemü kis kölyök, ű maga A kölyök, a világ kedvence: Jackie. Sötétkék nadrág, világoskék ingblúz, Burbury kabát övvel, fekete selyemzokni, fekete lakk félcipővel — ez a kölyök tetőtől-talpia. Az arca sápadt, festéktől kimart bubiarc, de öreg, okos szemei vannak, mint egy nyolcadikos gimnazistának. Az egyik titkár a térdén kis táblát tart. Malmoznak. Jackie diadalmasan felkiált: Ready! — és idegesen lesepri a figurákat. A bemutatkozásnál csak annyit mond. akár a komoly felnőttek: — Coogan. A keze kicsi, pöttöm vverekkacsó. Amerikát] járt fináncom tolmácsol. Jackie anyja ölébe hajtja a fejét és onnan felel. Szülei mosolyogva biztatják, de Jackie fölényesen elutasit minden segítséget, ami az ö önállóságán csorbát ejtene, Jackie szuverén és öntudatos. — Ki a kedvenc moziszinésze? — kérdezzük. Chaplin! — kiállt elragadtatással — -a drága Charlie bácsi! Dei ő most haragszik rám,. Haragba vagyunk — igazítja helyre önmagát és fontoskodva összeráncolja a homlokát. — Mit szól a pápához? — Rém kedves öreg ur. Mindig mosolyog. És csupa arany. — Mi szeretne lenni? — Tengerész! Itt a papa, a nagydarab, lángolóan vöröshaju, megfontolt, pedáns ur gyorsan közbeszól, hogy ezt a kijelentést azért nem kell komolyan venni. Ez nem program, csak afféle gyerekábránd. Megmagyarázta. Nehogy mi egyszerű balkáni logikával azt hihessük miszerint Jackie tényleg tengerészeire adja a fejét. — Mi a papának a foglalkozása? Ez igen kinos kérdés volt. A papának ugyanis nincs foglalkozása, A papa egy foglalkozásnélküli egyén, aki a fiát kamatoztatja. Nem hiszem, hogy akad még kisgyerek, aki ilyen jól kifizetődnék. •— Mennyit keresett eddig? — érdeklődtem, amikor a feszült hallgatáson túljutottunk. — Négymillió dollárt — mondja Jackie és a nagynéni felhorkan. A nagynéni egy sovány, okuláré,s, egészen undok nő. Folyton a Jackie nyakán lóg, fontoskodik és minden percben egy pehelyszálat vesz le a kis kölyök ruhája-' ról. Fölösleges nőszemély, aki mindenáron hasznosítani akarja magát. Jackie direkt félt tőle. Egész biztos, hogy este a lefekvésnél az ördöggel rémitgeti Jackiet, ha nem akar gyorsan elaludni. — Mit olvas? • — Keveset. A Robinsont nagyon sze-: retem, abból ha hazamegyek filmet csinálunk. A Kipling dzsungel történeteit is nagyon szeretem. — Mi a legkedvesebb szerepe? — Az Éljen a király. Monumentális! — mondja, mint egy mozidirektor és tapsikol a kézével. — Hány éves? — Most leszek tíz. De igazán nem több! Aztán elmeséli, hogyan fedezte fel Chaplin egy kis külvárosi kabaréelőadáson, Három éve filmezik, összesen1 három elemit végzett magánúton. Nem. ér rá tanulni. Jackienak dolgozni kell, hajszolja rendező, papa, mama, nagynéni és az egész világ, amely estén-, ként őt akarja látni a vásznon. Volt már királyfi, koldus, csavargó, inas, diák, angyal, minden volt már JaokieJ csak gyerek nem. Jackie nem ér rá gyerek lenni. — Milyen vallásu? —- kérdeztem. Erre nem felelt. Biztos zsidó. Az ab-, lak alatt hirtelen lárma harsan fel és vagy harminc kis szuboticai gyerek ordítozza izgatottan: — Dzseki! Gyere ki! Hol vagy Dzseki! —• és virágot dobálnak be a kocsiba. Jackie nyomban felugrik, lábujjhegyre ágaskodik éts nagyon boldogan, pajtás-, kedva csókot deb ki az ablakon. ÉS visszakiabál nekik angolul. Az arca felragyog és egyszerre egész kisgyerek lesz Jackieból, aki nagyon szeretne játszani menni a kispajtásokkal. Istenem, innen a fülledt kocsitól már nincs is| olyan messze a. mező, ott a töltésen túl! valódi erdő, valódi patak, valódi fák és valódi madarak vannak, ahol egész biztos nem leselkedik mozirendező Jackicra__ Amikor az apró tisztelők éljenző csapata elviharzik, Jackienak megfájdul a feje. A szörnyű nagynéni rémülten aszpirinért kiabál, a titkárok kirohannak a másik fülkébe és a nagynéni már gyömöszöli is le nagyképűen a fehér port Jackie torkán. — Hogy tetszik Európa? — kérdem. — Gyönyörű, elragadó, finom. Londonban valami csudásan fogadtak! — A walesi herceg! — henceg közbe az apa büszkén, de Jackie egyetlen kézmozdulattal leinti és apika nyomban elnémul.-- Van-e barátja? —r Nincs. Amerikában, még régen a házunkban lakott egy bádogosinas, akivel futballozni szoktunk és verekedni. De most sohase látom — mondja szomorúan. — Szereti Amerikát? — My komé is America! (Az én hazám Amerika!) — mondja önérzetesen és édesanyjára nevet, aki megcirógatja a fejét. — Budapest után hová készül? — Bécsbe, Berlinbe, Svájcba, aztán novemberben . végre haza, Newyorkba. Ott filmezek tovább. Ezt valami utolérhetetlen kedvességgel mondja, akár a kis nebuló az iskolában: — • Igenis tanár ur, készültem. A kalauz indulásra fütyült. A bucsuzásnál beírja a nevét a noteszomba. Pedáns, karcsú betűi vannak: í A nagynéni boldogan sóhajt, hogy már megyünk és Jackie csibészkedve kiabálja utánam: — Good By! Till lsee You again! ügy tettem, mintha érteném és barátságosan visszaköszöntem: — Gud bej. Tamás István
