Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-09 / 277. szám

4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. október 9. Letartóztatott noviszads kereskedő Kényszeregyezségi eljárás alatt eladta raktárát Noviszadról jelentik: Feltűnést keltő letartóztatás történt szerdán Noviszadon. Az ügyészség utasítá­sára a rendőrség letartóztatta Ara­niczki Sándor textilkereskedőt, aki — mint a napokban már megirtuk — kényszeregyezsági eljárást kért ma­ga ellen és ezalatt a raktárán felhal­mozott árut eladta, anélkül, hogy elszámolt volna hitelezőivel. Noviszadon már napok ófa sut­togtak arról, hogy Araniczki annak ellenére, hogy fizetésképtelenséget jelentett be. árverést hirdetett és árukészletét — még a nála bizo­mánybán lévő árukat is — beszer­zési áron alul adta el. a befolyt pén­zeket pedig megtartotta. Ezért a Zacharijevics és Zrusics zagrebi textilnagykereskedő cég. a melytől Araniczki 600.000 dinár ér­tékű árut kapott bizományba, felje­lentést tett dr. Szekulics Milán ügy­véd utján a kereskedő ellen a novi­­szadi ügyészségen A feljelentés szerint Araniczki julius 7. óta nem fizetett semmit a cégnek. Lemaics Jován főügyész utasítá­sára a rendőrség szerdán délben le­tartóztatta Araniczkit. akit kihallga­tása után azonnal átadtak az ügyészségnek. Araniczki vallomásá­ban nem tagadta, hogy 2.455.071 di­nár passzívával fizetésképtelen, be­vallotta sikkasztását is és azzal vé­dekezett. hogy a gazdasági és pénz­ügyi krízis áldozata. Az ügyészség megállapította azt is, hogy negyvennyolc órával a kényszeregyezségi eljárás, kérelme­zése előtt Araniczki egy millió érté­kű ingatlanait átíratta atyja nevére. Válság a budapesti Hitelbanknál A bank bárom vezérig'azg'atőja lemondott Budapestről jelentik: A Hitelbank keddi ülésén a bank három vezérigaz­gatója, Klein Gyula, Kornfeld Pál báró és Kovács Géza bejelentették állásuk­ról való lemondásukat. A lemondások­nak az az oka, hogy Ullmann Adolf bá­ró, a bank alelnök-vezérigazgatója visz­­sza akar vonulni helyéről, amelyet — a három vezérigazgató mellőzésével — fiával akar betölteni. Ullmann Adolf báró a napokban ünne­pelte működésének ötvenéves jubileu­mát, amelyet bankja igazgatósága azzal ünnepelt meg, hogy a fiát, Ullmann György bárót ügyvezető-igazgatóvá ne­vezte ki. Az öreg Ullmann nem elége­dett meg ezztetí, hanem igazgatósági ülést hivott össze, amelyen elsősorban megköszönte azokat az üdvözléseket, a melyeket ötvenéves jubileuma alkalmá­ból kapott, majd a következő kijelen­tést tette: — Nagyon boldog v.agyck, hogy ezt a napot megértem s most arra kérem az igazgatóságot, hogy tegye nekem ezt a napot azzal is emlékezetessé, hogy biztosítsa az állásomat a fiam részére. Az igazgatóság nem jutott el a hatá­rozatig, mert az alelnök-vezérigazgátó e kérelem után Klein Gyula, Kronfeld Pál báró és Kovács Géza vezérigazga­tók bejelentették, hogy lemondanak ál­lásaikról. Az igazgatóság tagjai elkép­­pedve fogadták ezt a bejelentést s nyomban izgalmas vita indult meg, a melynek folyamán azonban nem tudtak megegyezésre jutni. A Hitelbank igaz­gatóságának többsége nem fogadja tra­gikusan a három lemondást. Úgy mond­ják, hogy Klein Gyula amugyis elvesz­tette a Hitelbank főrészvényesének, a Rcthschild-háznak bizalmát és a hét­fői budapesti katasztrófális tőzsdei ár­esést is aggal magyarázzák, hogy a Rothschild-csoport bécsi megbízottja, Reitzes báró — aki ebből a célból hét­főn Budapestre érkezett — nagy téte­lekben piacra dobta Klein Gyula érde­keltségeinek papírjait. Castiglioni után Klein Gyulát, »Magyarország leggazda­gabb emberé!«, akarja most a Rothschild­­ház letörni, amely tervszerűen szétrob­bantani igyekszik most a háborús va­gyonokat. A másik lemondott vezér­igazgató, Kovács Géza évek Óta nem vesz aktiv részt az ügyek vitelében, Kornlcld Pál báró pedig olyan műkö­dést fejtett kf, amely nem volt éppen szerencsés. Kornfeld — igy mondják — szenvedélyes gründoló, akinek alapítá­sait a háborús konjunktúra ugyan íölvi­­rágoztatta, de most éppen a túlságosan sok iparvállalat veszélyezteti a Hitel­bank mobilitását. Újból megszakadtak a jtigoszláv-magyar tárgyalások Nehézségek a Szuboticától elszakított területek jogviszonyának rendezése körül Beogradból jelentik: A jugoszláv­­magyar tárgyalásokról szerdán a következő hivatalos kommünikét adták .ki: Tekintettel arra, hogy a jugoszláv delegáció több tagja elutazott Ve­lencébe. az olaszokkal folyó tár­gyalásokra. bizonyos konvenciók megkötésére irányuló tárgyalásokat elhalasztották e hó végére. Emiatt a magyar delegáció egy része báró Wodiancr vezetésével ma visszauta­zott Budapestre. A többi konvenció tárgyalása gyorsan halad előre, a bizottságok naponta üléseznek, külö­nösen a közlekedésügyi konvencióra vonatkozó tárgyalások vannak elő­rehaladott stádiumban. Más oldalról szerzett értesülésünk szerint elejtették azt a tervet, hogy Beogradban és Budapesten párhu­zamosan folytassák a tárgyaláso­kat. A budapesti tárgyalások elma­radnak és az összes konvenciókat Beogradban kötik meg. Az albizott­ságok munkája közül különösen ér­dekesek annak az albizottságnak a tárgyalásai, amely a határ által át­szelt községek vagyonának rende­zésével foglalkozik. Nagy nehézségek merültek tel Szubotica, illetőleg a tőle elszakított részek jogviszonyának rendezése körül. A bizottság még nem találta meg azt az elvi alapot, amelyen ezt a kérdést közös megegyezéssel rendezni lehetne. Remélik, hogy a nehézségeket sikerül elhárítani. Helyreigazítás A következő nyilatkozat közlésére kéret­tünk fel, aminek a törvény rendelkezése alapján eleget teszünk. n©3SMS4MÍ«S<M KSMSrraH Ha ocnoBy §-a 20. yaicoua o un-awn ii y Beán ca BauniM ujiaHunMa or 27—28 asr. o. r. moahm, AOHecirre osy HgnpaBKj?: Hűje HCTima Ra je Ma icojn on cyőo­­thmkiix nojmimJCKnx KaneTaHa HKaRa ue­­r^e ycTBpAHO Ra 6ux ja 6ho y riapn3y jouiao y cyuo6 ca K33HeHHM aaKOHOM, a iiCTQ Tai<o iraje HCTHHa Ra ohh iiojih­­uajcKH KaneTami Kojii őh sa jy naBORHy OKOAHOCT 3H3JIH, He ÓH HM8AH nyTa H Hamum Ra npornB Mene nociyne, jep Ra Me je MmmcTapCTBO yHyxpauiHAix gem yniHmio iMi.'ia KOJieroM. Mcto raKO nnje HCTsina na je chctcm no KOAie caM ja nocTao nojmimjCKHM Ka­­neTaHOM y Cyßo'rnim, Takas, a?. ca rtiiMe Apwaisa nociaje caoÖorhiim jiOBauiniM peBHpoM TaKOBHx AOBapa i<ao iiito chm ja. HanpoTHB uacT mh je nsjamTH: He caMo y napn3y, He camo y OpaHuycKoj, Htro HtirAe ii iiHKaRa, hii koa Kyhe hh y HirocTpaHCTBy HHcaM Aomao y cyuoß He caMO ca KasiieHiiM, Hero hh ca noAnmij- CKHM, HH papiiHCKHM, HU iliUHaHCnjCKHAl SaKOHOM HH peCneKTHBHIiM BJiaCTHMa. fla je naK chctem RpTKase, no KojeM myAii KEO iUTO caM ja, Mory nocxaxH nommüjCKHM KanexaHiiMa y Cydormm, caCBHM HaMecxy, bhrh ce ns okoahocth, Aa ja Beh Rece-r roAHHa ca nesHaxunM npeiuiAOM npunagaM KaRpy aP-xobhux HHHOBHUKa, i'Ae can cmecHO h ca yene­­xom ycnpKoc Moje mr;iroctm c/iyncao na OArOBopmiAi h RenHKatmiM MecTHMa, yßek na 3aAOBOJBCXBO Mojux cxapnjux. Hcxai;­­nyxti mh je Aa cbm ja oa cbhx OBRam­­h’.ix nojiHUHjCKHX uanexaHa, ykjbyhhbmh h Be.xiiKor Kanexana, i ajcxap.ija iioah­­piljCKH HHHOBHHK, Xe CfiM jom l'ORHHe 1914. 6:io ncÍMOtiHHK KOMecapa ÄKernea HHMKe no.umuje y CKOiuty, 1915. öho hh­­hobhhk u am era nocjiancxBa y Athhh, OHAa AOUHHje 1916. öho npuRe/ben Ha aiyxcCy MeniicxapcxBa noniiipije Ha K'ptjiy, nsa Tora cny>KHO cbm koa Hamera nöc­­nancTBa y tlapasy, ohru ro (befipyapa 920. 6uo npHAemen nainoj Rcnerauujn Ha Konciiepeniiiijii Mupa, K3Ra tarn npeiwem­­xeH *y Himy 3a cexpexapa TaMOimtera namer KOHSyaaTa. IIopeR OBOra ÖaocaM u3Becno BpeMe RORejten 3a mmor cen­­pexapa na cnyMíÓy-ÓJiaronomBUier unesa ÄueKCHja KapaijopheBüha, Kpaaenor Gpa- Ta. Ha noepaxKy 113 HHOCxpancxBa ro- AHHC 1922. ÖÜBHO CUM Ce HOSHKapCTBOM, a H3K0H HMeiiOBaH>a iisöopHe Bnaae Hh- KO.xe namiiha 1922. noHykeno mii je i Mecxo metjia KaÖHHeia koa MüHHCxpa sa CjiOBennjy AP Hirne MvynaHiifea. üoeae OBOra nonoataja npiiMno caw nonygeno mh MecTO ypeAHHKa paAiiKamiora jmexa 3a CaoBeiiHjy „jyxapüe Hobocth“ h o- CTao caw HOBimap ese ro uaca uaaa caM 6ho no3Bau y CyöoTimy HaRanaimBe weexo. Hrnje iicxHHa pa ca.v. ja iicxpaiKeHH HaU,HOHaAHH paSŐOjHHK KOÍH je aB3H3H- pao 3a cyöoravKora nommiijcKor Kane­­xa»a. Ja hhcam pasöojHiiK hu HauKOHau- HH hh HHTepHanuoHa.nuK, hh HcrpanrenH hh ne HCTpaaceHH, hu or Kora TpaMienii H hh or Kora He npoHahenn pasöojHiiK Hnje HCTHna Ra caM iiKaRa npenopa- HHO CBOj RenoKpyr óhro to c oŐ3hpom Ha OApe^HBaiie ii3roHa ca Apumat je­­piiTopHje, 6hao Kojii APyni peAOKpyr mo­­je HaR.xe>KHOCTn, a hcto t.iko mije nc- THHa Ra caM HKaRa npeTnocxHBJbeHe BJiacxH oÖMaHyo sJioynoxpeöoM cBora noJioncaja. Hanpoxim tokom Moje ReceT roRHUHfce Kapiiepe Kao janHCira sBann - HHita CBe niTO caM HKaRa ypaRHO, 6i«io je caMO H jcRHHO y iiHTepecy c.iyucöe, Koja mh je 6am 6iuia noBepeHa, xe cy mh yBSK öujia jeRuna Kp-HTepuja no ko­­jHMa caM nocTynao csecct u 3aK0H. Hnje iicTBua Ra y moai uaiBOxy ima HenpoMiiuiJbemix asanTypa, mije hcthk3 Aa xe aBaHType Toöowe ne nounity xeK ca MojiiM nocxynuuMa y CyöoximH, Hero hcto Taxo mije KCTinia Ra Te aBaHType ceury RaneKO y Moj ripeR>KiiBOT y npeMe Morá öopaBKa khko y BeorpaRy xaico h y cppaHitycKoj. Hnje KCTHHä HHuiTa or OHora uito je BauMeken Hanno namicao o thm moj hm paHHjHM aBan rypaMa nek n pamije, a k í­­niTO ce oBAe noaHBa u noßpaha y uaan- Ky: CycneHROBaibe Kaneraua naexoBiiha y' dpojy or 27. aBrycra Hnje iiCTiina Ra Me je Moja nopoRiiga paRH Mamiix HeKopeKTHOCTH noc.xa.xa y flapHS, HHTH HMa CMUcr.a neirora cxaTii! y [lapué paRH xora mxo 6h hhhho hc-| KOpeKTHOcru. Hnje HCiHHa Ra cam ce y napn3yMe-| mao ca cyMftHBHM RpyuiTBOM, nero na-ä npoTHB KpeTao caM ce y najBHiueM, naj- OTMeHiije.M ii Haje.ieranrmijeM napii3K0M y cppaHuycKOM RpymxBy, ca icojuM caM ro RUHac ORpurao Be3e. Tano 6np ca;.i npu- M3H y Kyhii npeRceRHiiKa KOMope Pay.xa | Ilepea, npHMan chm y nopORHgH 6hb-S mer npeRceRHiiKa penyÖJiHKe Hayna /te­­mauena, aiMupaiia Teynpara, hm30 caM npucxyna y npße nápHCKe Kpyrose n cbc AHrmoMaxci«: cauOHe, Te mh upeMa Tome mije 6hro noTpeÖHC xpfOKimi cvm- H>HBa RpymTßa. Haje HCTHHa Ra caM ca JipaimycKüM BjiacTHMä 36or KapTaaa h KpnjyMHapen,a min MaKap sßor uera HicaRa Rooiao y cyKOö. Hnje HCTHHa Ra 6nx y Mapceay 6ho yxanmen, jep Ra óiix yseo ceön KaKiixe jeRne nosHaTe weHCKe, KOia Ra mh je npeMa OHRaimteM mom rnplemy Te Ha- KHTe 6mna noBepiuia paRH nyBaita, a noiiiTO cy RparopeHOCTii nponatjeHe Ra je CTBap pemeHa teko, Ra cy Meae my~ nupaJiH ii 3a yseK npoxepa/m ca dipaH- pycKe TepHTopnje. He caMo paRH rpaije Hero hh 30or uera HinoRa y cboai JKUBOTy hhcbm 6i:o HiirRe, hh kor uyhe hh na cxpaun yxan­­uieH, a iiiTO ce xime uiyniipaiba «e ca«o H3 (tpaHuycKe Hero HiikaRa hh or icyRa, kor Kyhe H ua CTpaHii khcsm 6ho mymi­­pan, Te HapomiTO, iiito ce Time cppaH- uycKe, öho caM OHRe h noene HaBORiror iiaMiimjbeHor h MiicTcpiijosiior Roraiyaja ca HaBORHOM KpaijOji HaBORiiHx Rparope- HOCTH, a RaH Raimi, KaRi OR xohy c.xoöo- RaH mh je nyT y <t>paHpycKy. Hnje HCTHHa, Ra ca.M ja „riaBaoBiih rhjuierep“, jep ja caM caMO naBJiOBuh, IlaBJie tlaBJioBHh, u ne MOKRa caMo or Ranac hah or jyue riaBROBuh, Hero IlaB­ROBH : OR naMTIIBeKS, He C3MO R3 RaHRC HHC3M ilcjuierep, Hero hhkhr hhcsm hh 6ho Hijuierep, xe mh je HaRiiMaic RORyuie ne Hcjuierep, iiero <t>uerep, uito mh je ocxao RpyrapcKH Hamm H3 rHMuasnje h Kao liito kor nac Cpfinjanaua cBaKu Rpy­­rii rpatjaHim HMa cboj HaRHMaK. Hnje HCTHHa Ra caM roRiiue 1922. 3a BpeMe H30ppHe Bjiafle 6ho jjhhhh ceupe­­xap MiiHHCTpa Rp. >KynaHHha, Hero caM 6ho uterOB mecj) KaőimeTa. Hnje HCTHHa pa caM Taj CBOj nojio- M<aj H3ryŐ!io sđor Mojnx HajiiOBiijiix CKaHRa.ua, Te y npv.OM peRy Taj nojio»aj HticaM yonmxe H3ryŐHO, nero caM Ha mera ROőpeBOJbe pe3HrHiipao h pao ocTaBKy caMo 3aT0 jep mh je or CTpaHe PaRHKajiHe ílapTnje óhro nonyijeHO MecTO ypeRHHKa paRHKSRHora aiicxa 3a CnoBe­­nauKy „JyTapite Hobocth“, Koje cbm wecTO npnMiio H Morao npHMHTii caMO Tano Ra papén ocTaBKy na nonoiKaj meijia KaÖHHexa, a y RpyrOM peRy mije HCTHHa Ra C3M ja y oho epewe, kjih pa- Hnje nmi Ropmije nouintao hhth KaKBe HOBe, hh HOBHje, hh HajHOBüje cKaHRa.ne^ 3őor Kojíix 6ii HaBORHO 6ho npiiHvijeH, Ra RafleM ocTaBKy na CBoj nojiowajf Hnje KonaHKO hcthna hh to Ra csm HicaRa 6ho iicKji>yneu hs BeorpaRCi<or HoBHHapcKor yflpy>KeH,a, a to ii3 npoc­­xor pasaora uito hhc3m HHKaRa 6m hii ha an Tora yRpyjKeaa. Ca nounoBarteM: Pavle Pavlovié kapetan polieije u Subitici. Egyéni Akció a ®9 Borjuhistória A borjút a vágóhídra vitték automo­bilon. Szép piroslakkos autó volt, elől a motornál óriási ökörfej díszelgett a modern mészárosmesterség szimbólu­maként és a bakon jóképű henteslegé­nyek ültek, tiszta fehér kötényben. A csinos teherautó lassan haladt az októ­beri napsütésben, a legényeknek nem volt sürgős a dolog, a borjúnak meg pláne nem volt sietős. Mert a borjú percei meg voltak számlálva. A borjú egy halálra Ítélt volt, legfeljebb még fél­órája lehetett hátra és holttestét már előre beígérték az izraelita mészár­széknek. A borjúra a rituális szertar­tások rémségei leselkedtek künnt a vá­góhídon. Hogy miért ugrott le a kocsi­ról, azt senki se tudja, fiatal tudatlan borjú lévén, talán szégyelte magát igy nyilvánosan körüihurcoltatni, vagy fa­lusi létére nem tudott megbarátkozni a modern technika vívmányaival, istenein, ki láthat a borju-léiek rejtelmeibe? A jó mészároslegények nagyon felháborodtak a borjú szökésén. — Utána! — ordította hősiesen a vé­­reskezü soifför és neki eresztette a mo­tort a kisborjunak, amely eszeveszet­ten menekült a népes uccákon. Hol a járdán futott, hol a kocsiuíon, nagyon szeretett volna eltűnni a tömegben min­den feltűnés nélkül, de az emberek fél­reértették a rémült kisborju jó szándé­kát és szétszaladtak előle. Sőt többen dühösen a nyomába iramodtak és ül­dözni kezdték, akár egy zsebmetszőt. Mindenféle csúfságot kiabáltak utána, ép hogy azt nem mondták:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom