Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-07 / 275. szám

Poštarina plaćena a gotovom Ára egy és fél dinár Postaszállítási díj készpénzben lefizetve XXV. évfolyam Sufcotica, KEDD, 1924 október 7. 275. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után él hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Sutotica, Aleksandrova ul.l.(Lelbach-patota) Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia-Fonciere-palota) A magyar kisebbségek A magyer kisebbségek, akik az utódállamok mindegyikében szí­vós, elkeseredett közelharcot vív­nak az elfogultság fallanxja előtt s a türelmetlenség farkasvermei között, sokszor gondolnak arra, nem lehetne-e egységessé tenni a kisebbségek guerilla-harcát, nem lehetne-e kiépíteni a magyar ki­sebbségek egységes frontját Po­zsonytól Brassóig s Kassától a Muravidékig, hogy összetett erő­vel, egységes terv szerint folytat­hassák azt a küzdelmet, mely igy — hiába minden lelkesség — gyakran alul marad a hatalom boldog birtokosainak túlereje foly­tán. Bármennyi előnye lenne is a magyar kisebbségeknek az együtt­működésből, ma még ez a terv nem emelhető a politikai realitá­sok talajára. Mert mindenek előtt : minden utódállam jobban, vagy kevésbé leplezve nem kívánatos elemet lát még azokban a ma­gyarokban is, akik az utódálla­moknak a békeszerződéseken meg­nyilatkozott akaratából állampol­gárai lettek. Ámde saját állam­polgáraikat az utódállamok nem­­zetfentartói nem kívánatos ele­meknek tartják, hogyan képzelhető el a mai mentalitás, a mai köz­szellem mellett, hogy idegen or­szágok másodrendű állampolgárai belészólhassanak belpolitikai kér­déseikbe s diszkusszió tárgyává tehessék azt a jogi és tényleges viszonyt, ami saját hazájuk ural­mon levő és kisebbségi állampol­gárait összefűzi. Mégsem lehet azt mondani, hogy az utódállamok magyarsága egymásra s az egymás küzdel­meire, céljaira, törekvéseire, fel­adataira, sikereire és fájdalmas kudarcaira való tekintet nélkül folytatja a maga küzdelmét. „Mi neked fáj, nekünk is fáj." Az er­délyi magyarság sikere a vajda­sági magyarságot is lelkesíteni tudja ; a szlovenszkói magyarság eredményei tanulságosak az er­délyi és vajdasági magyarság száméra is. Elvégre a feladatok és célok azonosak s nagyjában azonosak az eszközök is s a szem­benálló fél ellenállásának inten­zitása, türelmetlenségének foka s elfogultságának szüksége is majd­nem teljesen ugyanaz. A meg­egyező célokért és azonos esz­közökkel vivott küzdelem minden jelensége becses és minden ta­nulsága figyelmet érdemlő, bár­melyik frontszekaszon érik is el s bármelyik frontszakaszon állnak a figyelők. A szétszakadt magyar­ság küzdelmei között egyedül a magyar sajtó tartja fenn az egy­séget. A magyar sajtó tartja szá­mon az eredményeket, a magyar sajtó tárja az egész magyarság elé az elszigetelt harcok tanulsá­gait s mint egy pontosan és lele­ményesen működő üzleti szerve­zet cseréli ki a különböző fronto­kon harcoló magyarság küzdel­meinek tapasztalatait és figyel­meztetéseit. Ahhoz, hogy az utódállamok­ban élő magyarság egységes szervezetet tudjon teremteni, vagy legalább : hogy össze tudjon jönni konferenciára, az egymás sorsá­val vigasztalni és tanítani egy­mást, ahhoz a kisebbségi jogvé­delemnek szabatosabb kiépítése szükséges. A Népszövetségre a szövetség megalkotói annyi föl­adatot róttak — minden meg nem oldott háborús célból (s melyik­­háborús cél van megoldva?) a Népszövetségnek egy-egy feladat jutott — hogy most, a Népszö­vetség életének ötödik évében miég egyetlen egy feladat nem ért meg a gyakorlati megoldásig. Beláthatatlan az az idő, aminek el kell múlnia addig, hogy a Népszövetség kisebbségi védelme valósággá váljon. Csak a kisebb­ségi védelem nemzetközi szerve­zete nyújthat alapot arra, hogy a magyar kisebbségek összetalál­kozzanak. Ma csak, mint messzi posztokra kiállított távirászok fény­jeleket adhatunk egymásnak, hogy vagyunk, élünk, egymáshoz tar­tozunk, de a példa és tanulság segítségnyújtásán kívül nem te­remthetnek egymással kapcsola­tot az utódállamok magyarjai, akiket sorsuk más-más hazába vezetett, akiket más-más állam­­polgári kötelékek egyforma enge­delmességgel fűznek uj hazájuk­hoz, de akik a kultúrának és nyelvnek közösségével egymás­hoz vannak kötve továbbra is. Addig járjuk tovább magányos útjainkat. A kisebbségeknek ugyan­azokat az utakat kell megtenniök s ugyanazokat az akadályokat kell legyőzniök, bármelyik ország politikai határai közé kerültek s> bármelyik nyelvhez és kultúrá­hoz való ragaszkodás tartja őket kisebbségi sorban. Az olaszországi szerbeknek nagyjában ugyanazok a sérelmeik és kívánságaik, mint a bácskai magyaroknak. Addig is, amíg nemzetközi megállapo­dások nem szolgáltatnak alapot az egynyelvű kisebbségek közös küzdelméhez, minden kisebbség­nek természetes szövetségesei és önkéntes segítői lesznek azok a kisebbségi nemzetek, kik velük egy országban küzdenek a ma­guk nyelvének és kultúrájának jogaiért. Miért késik a Radics-párti miniszterek kinevezése? Davidovics miniszterelnök megbízottja Zagrebban tárgyalásokat fotytatott Radiccsal Beogradból jelentik : A politikai helyzetben meglehetős bizonyta­lanság tapasztalható, aminek az okát pontosan nem lehet körül­­irni. Az egész politikai világ a legnagyobb feszültségben él már napok óta és mindenki vár va­lami fordulatot, anélkül, hogy pontosan tudná, hogy mit. Ez e bizonytalanság a Radics-párt kor­mány belépésének elhalasztáséból fakadt, amit a közvélemény egy­általában nem lát megindokolva. Nap-nap után hangzanak el úgy a kormány tagjai, mint Radicsék részéről nyilatkozatok, amelyek szerint a horvát parasztpárt kor­­mánybalépésének nincsen semmi akadálya, ezzel szemben nyilván vannak ilyen akadályok, mert ha nem lennének, akkor mér rég megtörtént volna a kabinetnek Radicsékkal való kiegészítése. Hogy a nehézségeket ki tá­masztja: Radicsék, a kormány, vagy n másik alkotmányos faktor : a korona, erre nézve eltérők a vélemények. Egyes verziók sze­rint Radicsék szabtak olyan feltété­­leket, amelyeket a kormány és a ko­rona nem fogadhat el, más hirek szerint viszont a kormány olyan állásfoglalást kíván a Radics-nárt­tól, amit az nem teljesíthet, sőt van olyan verzió is, hogy az ud­var kivan olyan garanciákat Ra­­dicséktól, amiket azok nem ad­hatnak meg és amiket a kormány is fölöslegeseknek tart. Ennek a kombinációnak van a legkevesebb valószínűsége, különösen Davido­vics miniszterelnök legutóbbi nyi­latkozata után, amelyben határo­zottan hangsúlyozta, hogy a kor­mány a korona legteljesebb bizal­mát bírja. A zavart növelik Radicsnak és a hozzá közelálló sajtónak azok a burkolt nyilatkozatai, amelyek bizonyos tábornoki köröknek kulisz­­szák mögötti befolyására céloznak. Ezeket az allúziókat azonban a kormány részéről erélyesen vissza­utasítják és a kormányt támogató Politika vasárnapi vezércikke ala­pos leckéztetésben részesíti Ra­­dicsot a katonai köröknek a napi politikába való kapcsolatbahoza­­tala miatt. A kormány helyzete ilyenfor­mán meglehetősen kényelmetlen, bár veszélyesnek egyáltalán nem mondható. Kétségtelen azopban, hogy a hét végén összeülő szku­­pstina meglehetősen tisztázatlan helyzetben nyílik majd meg, ami a parlament nyugodt munkájának is akadálya lehet. A kormány helyzete ugyan teljesen szilárd a nemzetgyűlésben és meglepe­tések nem érhetik, azonban a bizonytalan helyzet természetsze­rűleg nagyban hozzájárul az el­lenzék harci kedvének növelésé­hez, amit a kormány lapjai is kénytelenek megállapítani, amikor azt írják, hogy soha olyan gyűlöl­ködő kampány nem folyt a kor­mány ellen, mini most. Ennek fő­okát a kormánysajtó abban találja, hogy az ellenzék még a parlament összeillése előtt ki szerelné erősza­kolni a kormány bukását, hogy igy ne kerüljön sor a korrupcióval vá­dolt volt miniszterek ügyének par­lamenti láxgyalására. A hadügyminiszter a királynál A feszült helyzet ellenére meg lépőén eseménytelen a politika helyzet. A most mindennapossá vált királyi audienciák is elma radtak hétfőn, csupán Hadzsi.C tábornok hadügyminisztert fo gadta délután az uralkodó, ami nek azonban semmi politikai je lenlőséget sem tulajdonítanak, te kintettel arra, hogy a hadügymi niszternek, mint a király vol hadsegédének mindig szabad be járása van az udvarhoz. A hétfő napon minisztertanácsot sem tar tottak, azonban Davidovics mi niszterelnök a kormánynak csak nem valamennyi tagjával tárgyalt A miniszterelnök bizalmi embere Rudicsnál A Radics-párt magatartásában, a jelek szerint, semmi változás nem állott be és Radicsnak va­sárnap Varasdon tartott beszéde sem váltott ki különösebb hatást Beogradban. Mint egy esti táv­irat jelenti Zagrebból, Mihajlevics volt washingtoni követ, Davido­vics miniszterelnök bizalmasa hétfőn délelőtt és délután hosz­­szasan tanácskozott Radiccsal. Mihajlevics, hir szerint, a minisz­terelnök megbízásából lépett érint­kezésbe Radiccsal bizonyos kér­dések tisztázása végett, a tanács­kozásokról azonban semmi sem került nyilvánosságra. A gazdasági bizottság tanácskozása A miniszterek gazdasági és pénzügyi bizottsága hétfőn a pénzügyminisztériumban ülést tar­tott. Az ülésen a szőlőbirtokosok­nak azt a követelését tárgyalták, hogy az állam féláron adjon ne­kik cukrot. A bizottság a köve­telést visszautasította. Ezenkivül a boszniai Eisler és Ortlieb fa­kitermelő cég likvidálásáról is szó volt, amiről azonban nem hoztak végleges döntést. Elhatározta a bizottság, hogy Szerém-Mitrovi* cán a fegyhéz kibővítésére az állam telket vásárol,

Next

/
Oldalképek
Tartalom