Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)
1924-10-30 / 299. szám
1924 október 30. BACSMEGYE1 NAPLÓ 3. oldal, Kisebbségi Élet Betiltott egy magyar lapot Florea, csíki prefektus, aki, mint megírtuk, a gyergyói magyarok bizalmas értekezletén kéretlenül kioktatta a Magyar Párt vezetőit, hogy mit csináljanak és mire ne vállalkozzanak. A prefektus tanácsait már az értekezleten udvariasan elutasította néhány bátor székely, akik rámutattak arra, miért nem bíznak a kormányigéretekben és magában Floreában sem, aki — mindenki tudja — nem egyszer verte arcul az erdélyi magyarságot nagyhangú és bárdolatlan nyilatkozataival. A magyar beszédek az értekezleten oda céloztak, hogy a csíki prefektus bent, igy szemtől-szembe, szelíd báránynak mutatkozik, kint pedig éhes farkas, aki túltesz minden lármás és oktalan magyarfalón. De nemcsupán az értekezleten mondották el a véleményüket a csíki magyar pártszervezet vezetői Floreának. A Székely Szó cimü lapban „Senki nem hízelgő“ címmel megjelent cikkben is alaposan ráhúzták a vizes lepedőt a hirhedt prefektusra, akit anynyira kihozott sodrából az őszinte cikk, hogy másnap betiltotta a bátorszavu kis magyar lapot. Természetes: az alkotmány és törvények Romániában is — ahol nincs ostromállapot, kivételes helyzet — teljes sajtószabadságot biztosítanak és azt is előírják, hogy lapok megjelenését betiltani egyáltalán nem lehet. Floreának azonban mindez nem fontos: az alkotmány parancsaira fütyül, ha róla van szó. A csiki székelyeknek — jó emberismerők — bent bárány volt, kint farkassá vedlett a prefektus, aki ahelyett, hogy a magyarokat oktatja lojalitásra, a román alkotmányból és törvénytiszteletből vehetne leckeórákat. Az erdélyi magyaroktól. . . Az erdélyi németek vezére, Hans Ottó Roth egy Cse novitzban tartott német •nagygyűlésen beszédet mondott a tSiX mániái szászok és svábok sérelmeiről. ( „A román kormány — mondotta — ( olyan iskolapolitikát folytat, ameiy a ; németség szellemi javainak egyszerű kisajátítása. Erdélyben közel negyven német iskolát vesztett el a romániai német nép, amelynek parlamenti képviselői a kormánnyal legutóbb megegyezésre jutottak, hogy a vegyes vidékeken a kisebbségek számára ugyanannyi iskolát állítanak föl, mint amennyi a románoknak van. De nem sikerült megoldani az anyanyelv jogkörének kérdését és az államnyelv oktatásának mértékét. Nem jött létre megegyezés abban a kérdésben sem, hogy tanítók mások is lehetnek, mint németek. Pedig nem arról van szó, hogy ennyi meg ennyi tudást kell a gyermekeknek adni: fontosabb ennél, hogy a tanulókat milyen érzületben nevelik. Az erdélyi németség a legerélyesebb harcot kezdi meg elvesztett iskolái visszaszerzéséért és ebben a harcban támogatja az a demokrácia, amely a kisebbségi kérdésre rádöbbentette a világ lelkiismeretét . . .“ Az erdélyi németeknek sincs, ugylátszik, jobb dolguk a magyaroknál. Egy a sorsuk. * A váradszentmártoni katolikus iskola körül évek óta folyt a vita, hogy kié tulajdonképen: a községé-e, vagy a premontrei rendé. Váradszentmárton azt állította, hogy az iskolához egyedül neki van jussa, a klérus viszont amellett hordott össze érveket, hogy az iskolát a premontreiek alapították, elvitathatatlanul az ő tulajdonuk is. Az igazság a klérus oldalán volt, amely különösen azért harcolt körömszakadtig az isko' Iáért, mert felekezeti lévén, magyar oktatás folyt benne. A pörben végül is a klérus maradt alul, az igazság. Ä nagyváradi központi szolgabiró döntésére a váradszentmártoni jegyző megjelent az iskolában a kirendelt karhatalommal és fölszólította a magyar kántortanitót, hogy az iskolaépületet és a tanitólakást azonnal ürítse ki és adja át a községnek. A tanító tiltakozott, a község plébánosa is, de nem használt, a csendőrök kihordták a tanító bútorait az uccára és a község birtokba vette az épületet. A premontrei rend pedig mit tehetett egyebet, bűnvádi följelentést tett tulajdonsértés címén a nagyváradi ügyészségnél. A kisebbségi újságírók, az erdélyiek, Kolozsváron kongresszust tartottak, amelyen többek közt foglalkoztak Páll Árpád ügyével is. A hires magyar publicistát, aki, mert a Keleti Újság meggyőződésével össze nem férő lappolitikát csinált, kilépett a lap szerkesztőségéből, a kongresszus ragaszkodásáról és tiszteletéről biztosította abból az alkalomból, hogy tanúbizonyságot tett lelkiismereti szabadsága és tollának függetlensége mellett. Páll Árpádot az ujságirők egyébként megválasztották a szervezet elnökének Szász Endre helyett, aki az elnöki tanácsban kapott helyet erre az esztendőre. 3SB A magyar liberális ellenzék a parlamenti hang eldurvulása ellen A magyar nemzetgyűlés ülése Budapestről jelentik: A magyar nemzetgyűlés szerdai ülésén* Létai Ernő a házszabályokhoz kért szót. Az Országos Demokrata Szövetség megbízásából néhány, a nemzetgyűlés tekintélyét veszélyeztető ártalmas tünettel kíván foglalkozni. Alig látunk minisztert — mondotta. — Ilymódon elvész a kormány és a nemzetgyűlés közötti kapcsolat. A miniszterek még az interpellációs napokon sem jelennek meg. Ennélfogva jogos az ország legnagyobb vármegyéjének tiltakozása a nemzetgyűlésen uialkodó állapotok és hang ellen. Egy hang a szociáldemokratáknál: Lénával is tapsolt. Lendvai-Lehncr István: Én csak viszszaieleiek a mocskos zsidóknak! (Zaj a Ház minden oldalán.) Létai Ernő: Az az enyhe kezelése a házszabályoknak, amelyet napról-napra tapasztalunk, azt a meggyőződést kell hogy érlelje bennünk, hogy egyes képviselőknek moderálniok kell magukat. Bartos Andor: A kocsisok sem beszélnek úgy, mint ahogy azok. Farkas István: Kiket ért azok alatt? Lendvai-Lehner István: Az azok mindig zsidók! Létai Ernő: A jelenlegi házszabályok jes egészükben jogot biztosítanak az elnöknek arra, hogy a parlament tekintélyét és a tanácskozás rendjét megóvja. Szcitovszky Béla elnök válaszolt Létainak, majd rátértek a fővárosi törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására. Az első szónok Heinrich Ferenc volt, aki a javaslat mellett szólal fel, csupán egy-két módosítást ajánl. Kijelenti, hogy éppúgy, mint Vázsonyj, ő sem óhajt a I képviselőtestületben résztvenni. a választásoknál a szélsőségek képviselői ellen akar harcolni. Azzal vádolják őket, hogy a régi liberálisokat, a szabadkőműveseket és izraelitákat akarják visszahelyezni a közgyűlési terembe . . . Lendvai-Lehner István: A zsidókat! Sándor Pál (Lendvai felé): Még különbek, mint a pogányok. Lendvai-Lehner: Akár izraelita, akár zsidó, egyformán büdös. (Óriási zaj.) Heinrich Ferenc: Eszemágában sincs a régi rezsimet helyreállítani, még kevésbé a keresztény szellemet legyengíteni. (A fajvédők közbekiáltanak, mire Heinrich feléjük fordulva a következőket mondja): A kereszténységtől én az arra kompetens egyházamon kívül senkitől sem fogadok el leckét. Az én validsvjn szent előttem és alapja az a szeretet, amelyet az én mesteremtől tanultam, akit Jézus Krisztus néven tisztelünk. A vallást én politikai fegyverként forgatni nem fogom soha. Pikier Emil: Miért támogatja akkor a kormányt? Heinrich Ferenc azzal fejezi be beszédét, hogy nem ócsárolja a mai rezsimet, : j azonban hangsúlyozza, hogy az nem Í tudott megszabadulni attól a mentalitástól, amelynek születését köszönhette és ■ ez pecsételte meg sorsát. Ezért uj, friss • levegőre van szükség. Utána Pakots József felszólalásában , éles támadást intézett a kormány ellen i a fővárosi javaslat miatt. Lezajlottak az angol választások Csütörtökön délben kerülnek nyilvánosságra a végleges eredmények Londonból Jelentik: Az angol választások szerdán megkezdődtek. Bevégződött a korteshadjárat, amely még soha sem volt enynyire elkeseredett. Reggel hét órakor megindult a nagy döntőmérkőzés. A pártok minden emberüket mozgósították, a szenvedélye úgy fel vannak korbácsolva és az érdeklődés olyan nagy, hogy a körülbelül ötmillió szavazó, aki a legutolsó választáson otthon maradi, most bizonyára az urnákhoz fog járulni. A különböző pártállósu lapok már szerdán reggel számitgatték, hogy mi lesz az eredmény. Ezek a jóslások természetesen hangulatkeltésre is szolgálnak, tehát az objektiv megfigyelő számára értéktelenek. Valószínűnek látszik, hogy a konzervaiiv párt meg fog gyarapodni és ezt egyik párt sem tagadja, még pedig a szabadelvű párt rovására, miután sok szabadelvű jelölt visszalépett, hogy ne gyöngítse a polgári blokkot a munkáspárt előnyére. Ramsay Macdonaldnak még ellenfelei is sikert jósoltak és nem csak hatalmas szervezőerejét ismerték el, hanem azt is, hogy programja a széles néprétegek körében tetszetős. A szovjetlevél után azok a jósok, akik kezdetben úgy számítottak, hogy a munkáspárt tekintélyesen megerősödve fog visszatérni, most úgy vélik, hogy sok kétesnek tartott választókerületben el fog bukni a munkáspárti jelölt. Az utolsó választásokon a több mint 600 mandátum közül nem ke vesebb, mint 75 kerület alig 500 szótöbbséggel választotta meg maga képviselőjét. Ezekből a gyönge többségi mandátumokból 30 jutott a konzervatívoknak és ennyit most is meg fognak tartani, sőt többet is szerezhetne!', viszont kétségtelen, hogy a szabadelvü-párt elveszti mindazt a 20 mandátumát, amelyet ilyen csekély többséggel kapott az utolsó választásokon. A munkáspárt bizakodik benne, hogy he el is veszti azt a 25 kerületét, ahol csak kisebbfajta szótöbbség gél dőlt el javára a küzdelem, más kerületekben busásan fog ezekért kárpótlást szerezhetni. Évtizedek óta először történik, hogy a Times a választások napján tartózkodik minden becsléstől. A Daily Express tárgyilagos akar lenni és a három párt egy-egy választási stratégáját kérte fel becslésre. A konzervatív szakértő igy számit: A konzervatívok 311 mandátumra fognak szaporodni (az utolsó választáson 259 mandátumot kaptak), a munkáspártnak 205 kerülete lesz (193 helyett), a szabadelvű pártnak pedig 93 (158), a törpe pártoknak együttesen 6 mandátumuk (5 helyett). A munkáspárti számítás szerint my alakul a kép : konzervativ-párt 290, munkás-párt 235, szabadelvű 85, kisebb pártok 5. A szabadelvű-párt főhadiszállásán így számítanak : konzervativpárt 291, munkás-part 195, szabadelvű 124, kisebb pártok 5. Látható mind a három becslésből, hogy a konzervatívok megerősödése semmiféle meglepetést nem oka hat és hogy a szabadelvü-párt - ddigi mandáiumainok körülbelül ötödrészét elveszti. Minden azon fordul meg, hogy sikerül-e Ramsay Macdona dnak az ingadozó kerületekben tért hódítania. lijabh londoni jelentés szerint a választások este 9 órakor végöt értek. A végleges eredmények csütörtök délben kerülnek nyilvánosságra. Balkáni emigránsok szovjet-propagandája Bécsben Kiutasították a bolgár menekültek vezérét Becsből jelentik: Már a világháború előtt is Bécs volt. a balkáni kémek és ügynökök centrums. Az összeomlás után külömböző emigrációs csoportok kerültek az egykori császárvárosba és ezek között a kémek és ügynökök könnyű szerrel helyezkedhettek el. A bécsi rendőrség tehetetlen velük szemben, mert legnagyobbrészt hamis névre kiállított útlevéllel érkeznek és magánhelyeken szállnak meg. Néhány nappal ezelőtt a szófiai lapok több, Becsből származó forradalmi felhívás fényképét közölték. A felhívások a bulgáriai kommunistákhoz intézett utasításokat tartalmaznak a szovjetköztársaság érdekében kifejtendő agitációra nézve. A bolgár lapok által közölt dokumentumok erősen kompromittálják 7odorov Koszta volt beogradi bolgár követet, aki most Bécsben tartózkodik. Todorov álnéven telepedett meg Bécsben és azon dolgozott, hogy a balkáni forradalmárokat egyesítse és kiépítse az összeköttetést Moszkvával. A bécsi rendőrség a szófiai leleplező cikkek alapján kinyomozta Todorovot és kiutasította az országból. Elintézték az angol-tőrük konfliktust Brüsszelből jelentik : A népszövetségi tanács a mossuli határkérdés rendezése ügyében szerdán megállapodásra jutott. A tanács határozatát a szerda délutáni ülésen hozták nyilvánosságra. A határozat kompromisszumos s mindkét félre áldozatot ró, amit mindkét államnak el kell fogadnia a béke megóvása érdekében. A megoldás szerint Törökország és Irak határán egyelőre két demarkációs vonalat húznak és a demarkációs vonal mögé úgy az angol, mint a török katonaság visszavonul. A demarkációs vonalak közötti semleges zónába egyik csapat sem léphet be a kérdés végleges rendezéséig. Miután Anglia és Törökország előre kötelezőnek ismerte el a népszövetségi tanács döntését, az angol-török háború veszélye elhárult.
