Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)
1924-10-30 / 299. szám
2. oldal. Timotievics szerdán délután megkezdte a blokk vezetőivel tárgyalásait. Ezek a tárgyalások nem sok sikert Ígérnek. Általános az a vélemény. hogy Timotievics vállalkozása nem fog sikerrel végződni. Ezt a véleményt a zagrebi liirek is megerősítik Radies a legélesebben foglal állást Timotievics vállalkozásával szemben. A Bácsmegyei Napló munkatársa beszélgetést folytatott a Radics-párt Beogradban időző tagjával. Bacsenics-csel, aki elmondotta, hogy a Radics-párt szerdán este Zagrebban ülést tart. amelyen a Timotievics dezignálásával keletkezett uj helyzetet fogják megbeszélni. A határozatról kommünikében fogják tájékoztatni a nyilvánosságot. A kommüniké tervezete már készen van. Eszerint a Radics-párt nagyrabecsüli Timotievics személyét, de nem követi politikáját. Timotievics politikájával szemben a Radics-párt annál is inkább bizalmatlan, mert nem tartja a megegyezéses politika őszinte hívének. Timotievics annak idején a demokrata-pártban Pribicsevics-csel együtt a megegyezéses politika ellen szavazott és azóta is többször állást foglalt a Radics-párt ellen. Hogy a blokkon belül is mennyire ellenséges a hangulat Timotievics vállalkozásával szemben, azt a Novosti ma esti száma is dokumentálja. A Novosti cikkében a blokk egyik vezére a szélesebb blokk álláspontját fejtegeti, mely határozottan Timotievics-csel szemben foglal állást. Timotievics tárgyalásai A délután folyamán Timotievics négy órakor, a királynál jelent meg kihallgatáson, ahol referált a demokrata-klub határozatáról. Az audiencia húsz percig tartott és utána Timotievics Davidovics Ljubát kereste fel a miniszterelnökségen, akivel egy óra hossiziat tanácskozott. Beszámolt kihallgatása eredményéről és a további teendőkre nézve kérte Rehabilitáció Irta: Baedeker A nagy gonosztevőket és hires gazembereket divat lett rehabilitálni. Pompás szellemi tornagyakorlat: emberi fenevadakró! bebizonyítani, hogy jobbak a hírüknél; Borgia Cézárról kisütni, hogy nem is volt olyan nagyon rossz ember és Messalina-ról kideríteni, hogy némi kis hisztérián kiVül nem volt semmi egyéb hibája. A történeti irodalom tele van ilyen becsületmentő és hirjavitó monográfiává!, amelyek való értékükre szállítják le a kortársak kedvezőtlen itéfetmondását, s vannak tudósok, akik specialisták e mentőakciókban s képesek azt állítani Herosztrateszről, hogy közérdekből gyújtotta föl Diana templomát, és Catilina-ról, hogy erkölcsben és jellemben messze fölülmúlta nagy ellenesét: Marcus Tullius Cicero-t. ügy látszik, nemes sport nekik, diszkrét levéltári kutatások és indiszkrét lélekanalizis utján helyreállítani brutális szörnyetegeknek és más veszedelmes embereknek »jogtalanul« megtépázott becsületét. A histórián; kívül s a történetíráson túl, a jelen időben s a mai társaságban is akadnak hasonló »jólel- Idi« gimnaszták, bátor különvélernényezők, hősies ellentmondók, akik egynémely akasztófáravaló kortársukról szeretnék kisütni, hogy nem muszáj nekik közh^sznos életüket a levegőben lógva fejezni be. Mint ahogy az ambiciózus védőügyvédek épp a legdesperátusabb bűneseteket keresik, s nagyobb hévvel, sőt nagyobb, meggyőződéssel védelmezik BÁCSMEGYEI NAPLÓ TQ24 október 30. ki véleményét. Ezután a szükebb blokk többi pártjainak vezetőivel tanácskozott Tiniotievics. Először Korosecet kereste fel a közoktatásügyi minisztériumban. Hir szerint Köröséé kijelenetette a dezignált miniszterelnöknk, hogy végleges választ még nem adhat, mert a klerikálisklub ülésén kívánja előbb végleg tisztázni pártja magatartását. A klub ülését Korosec csak péntekrt hívta össze, tekintettel arra, hogy a klerikális képviselők nagyrésze nem tartózkodik Beogradban. Körösedül Timotievics a pénzügyminisztériumba ment, ahol Spahoval tanácskozott mintegy félóráig. Erről a tanácskozásról nem szivárgott ki semmi, azt hiszik azonban, hogy itt hasonló választ kapott, mint a klerikálfe-párt Kis gyerekek vezetőjétől. A tanácskozásc' befejezése után Timotievics Koszia este hét órakor visszament az udvarba, ahol újból kihallgatáson jelent meg a királynál. A radikálisok várakozó állásponton A radikálisok magatartása egyelőre várakozó. Azt hiszik politikai körökben, hogy a radikálisok szimpátiával kisérik Timotievics tár adózását és ha sikerül neki a blokk pártjai közt a megegyezést létrehozni, úgy a radikális-vártnak nem lenne kifogása Timotievics miniszterelnöksége ellen, feltéve, h^v a tárgyi feltételekben meg tudnak egyezni. Ebben megegyezik a radikálispárt mindkét frakciója. nagy gondok Apró emberek küzdelme a fekete kenyérért A felakasztva talált kis papucsos-inas rejtélyes tragédiája ráirányítja a figyelmet a tizennégy-tizenötéves gyermekekre, akik maguk keresik a kenyerüket és úgy élnek, mint a komoly, felnőtt emberek. A kis Torma Sándor, aki tizennégy éves korában naponta eljárt a kocsmába és iparoslegények társaságában megitta a maga két deci borát, a kis papucsos-inas, akinek nem voltak gyerek-pajtásai, nem egyedülálló jelen-1 ség. Sokan vannak ilyen kerán-öreg, munkába fáradt gyermekek, akiknek nincs gyerekkoruk. Ha jókedvüeknek is látszanak ezek a kis inasok, pikolók és munkás-gyerekek, a lelkűk mélyén ott virraszt a gond, a gyermekkoruk derűjét elnyelő sötét kenyérgond. Pikoló, akinek megtakarított pénze van A legelőkelőbbek közöttük a pikolók a kávéházak és éttermek kis éjszakai rabszolgái. Ezek keresik talán a legtöbbet a munkában görnyedő gyerekek közül. A Bárány éttermében egy okosnézésü kis pikoló büszkén mondja: — Nekem nyolcszáz dinár megtakarított pénzem van. — Hol kerested ezt a sok pénzt? a többszörös gyilkosokat, mint az apró sikkasztókat és egyéb csirkefogókat, a magánélet kiskriminalistái is könnyebben találnak enyhitő, sőt mentő körülményeket a legborzalmasabb cselekedetek, mint az apró eltévelyedések részére, s mentül súlyosabb az eset '"’-’ál hamarabb készek a védőbeszédükkel, amely körülbelül igy szól: tévedni emberi I dolog, s ő ijs csak ember; amit cselekedett, aberráció volt inkább mint I gonosztett, ha eljárásának a motivu- Jmait megértjük, nem ítélhetünk szifgoruan róla; meg kell vallani, hogy |v,an valami stilsizíerüség, sőt nagy- Istilüség benne, stb. ] ügy látszik, nagy gazembernek, 1 nagystílű gonosztevőnek kell lenni, Is valami feltűnő (bűnt elkövetni. hpmy Ivédőre találjon az ember. A védő|iigvvédek, nem egyszer, ingben I ajánlják föl szolgálataikat az o'yan gyilkosnak, most például Froreichnek, akinek »hőstett«-éről sokat írnak az újságok; s inkább várainak ily hires ügyet ingyen, mint szürke eseteket pénzért, s jobban szeretnek egy szenzációs gyilkost tiz bankpénzsikkasztónál. Az ilyen kriminálfigura nemcsak a Pitaval könyveiben foglal cl előkelő helyet, de a hírlapok hasábjain s^ a publikum érdeklődésében is. És amint nem egyszer tapasztalhattuk, tüntetőleg szorítanak vele kezet olyan urak, akik a szegény, de becsületes embernek csak immel-ámnial nyújtanak egy-két ujjat. Ezzel szemben mily kevés méltánylásra talál az a szerencsétlen aki egész életében r”mtaszerüen élt s valamely baleset vagy a körülmények buta találkozása folytán egy— A strandon voltam kinn a nyáron és ott sokat kerestem. Hétszáz dinárt takarítottam meg és amikor bejöttem, átadtam a főurnak, hogy őrizze meg nekem. Azóta még száz dinárt kerestem. Most nyolcszáz van. A főpincér megerősíti a kis pikoló állításait és elmondja, hogy az anyátlanapátlan gyereknek most csináltat a megtakarított pénzből egy téli ruhát. A kis pikoló szeret rendesen öltözködni Aki csak pénzért fogad el cipőt az apjától Egy másik borfiu, aki végighallgatja »gazdag« társának dicsekvését, szomorúan szólal meg: — Nekem bizony csak kétszáz dinár megtakarított pénzem van. És elmondja, hogy cipőt csináltatott, azt kell elsején kifizetnie. Igaz, hogy élnqjk , a szülei, az, api a §ubotical cipészmester, de szegények és sok testvére van, ki akarja hát fizetni a cipőt az apjának. — Hát apád elfogadja a pénzt tőled? —- kérdezzük. — Kell neki a pénz — feleli a tizennégy éves gyerek —, ha meg nem fogadná el. akkor is veszek harisnyákat vagy másvalakit a kis testvéreimnek azért a pénzért. Nem fogadom el ingyen a cipőt. Ezt öntudatosan mondja, kedvesen komolykodva. De aztán panaszkodik, hogy téiikabát is kellene, de az nagyon drága, ezerkétszáz dinár és nem tudja, honnan vegye hozzá a pénzt. — Volt egy nagyon jó vendégein — mondja —, az minden nap tiz dinárt adott. De az elköltözött Suboticáról. Talán majd visszajön — mondja felvillanó szemekkel és reménykedve folytatja: — Most jönnek a bálok. Akkor mi vagyunk a fizetők és többet lehet keresni. Tavaly kerestem egy bálon négyszáz dinárt, talán majd az idén is tudok kis pénzt szerezni télikabátra... Kisgyerek, akinek anyagi gondjai vannak. Szegény... »Hogy ne kelljen az anyámnak annyit mosni« A többinek még rosszabb a sora. A kis inasoknak, akiknek nincs sok reményük a borravalóra. Egy szurtos lakatosinas, akivel a műhely előtt állnunk szóba, panaszkodik: — Csak felszabadulnék már. Másfél év van még hátra. Pedig addig még nagyon sokat kell dolgozni. Mindent velem csináltatnak, aztán enni .is ; keveset kapok. Szegény a gazdám is, nem telik neki se jó kosztra. Hátul alszom az udvarban egy kis kamrában..Bizony ilyenkor már hideg van ... De azért segítem ám az özvegy édesanyámat is. — Ugyan miből? — kérdezzük. — Néha kapok kis pénzt a gazdámtól, meg pár dinár borravaló is jut, ha kimegyek valahová dolgozni. Ezt mindig odaadom az anyámnak, hogy ne kelljen neki annyit mosni. Tizenötéves, rongyos és rosszul táplált, de azért segíti az anyját . . . * Ezek a Torma Sándor pajtásai, (akikről, ha csintalanul, fütyörészve végighancurozzák az uccát, nem is hinnők, hogy komoly gondokkal küzdenek. Csak olyankor gyerekek egy-egy percre, amikor az uccán hancurozni látjuk őket. Máskor mindig komoly, dolgozó munkás-emberek. Szegény kenyérkereső gyermekek *. , (!. f.) egy úriember nyilatkozott egyik barátjának az esetéről: — Nem igaz, vagy le^lább nem egészen igaz, amit beszélnek róla. Senki se hallott az ügyről még semmit, s megkérdezték: — Mi az, amit beszélnek róla? Erre aztán sajnálkozó arccal, de ‘ élénken színező hangon adta elő, íamit állítólag városszerte pletykáznak, de valójában csak egy pár Iember tudott, s hozzátette: l — Igazán nem vártam tőle. Ha I ugyan igazat mond a fáma. Mert lén még mindig remélem, hogy csak l üres pletykáról lehet szó, amelyet az ellenségei terjesztenek. De ha igaz, akkor nagyon sajnálom. Nem voltam soha vak a hibáival szemben, de hogy ekkorát botoljon, még se tételeztem föl róla. Az ember a legjobb barátaiban is csalatkozhatik.., S micsoda jó renommét csinál a perverz védelem s a szadista pálcatörés! Aki védi és rehabilitálni akarja a gonosztevőt, arról igy itel a közvélemény: — Minő jó ember! Mindent meg tud bocsájtani! Aki pedig a jobbfajta ismerősének botlását megbocsájthatatlan bűnnek nézi s a kiváló barátját egyetlen szerencsétlen lépéséért elejti, azt lelkesen dicséri ugyanaz a közvélemény: — Antik karakter! Valóságos Brutus! Ha becsületről van szó, nem ismer megalkuvást! így lesz némelyikünk a gonosztevők javára krisztusi természet s a nemes emberek rovására római jellem. \szer mégis megbotlik s hibát követ Jel az u. n. erkölcs vagy a törvényt- I diktáló közfelfogás ellen! Mily ke|vés védelemre talál ez az ember! Büntetésül, amiért hozzászoktatta a I közönséget ahhoz, hogy mindig, becsületes volt, sokszorosan számítják be neki a balesetét. Számára nincs pardon (hiszen nem "mlkos!). s azok a védőügyvédek, akik mindig készek síkra szállni és lándzsát törni egy banditáért, most hallgatnak vagy azzal térnek napirendre az ügy felett: paulo major a canamus! Beszéljünk nagyobb esetekről! Micsoda öröm s édes elégtétel, ha oly ember bukik, aki magasan állott s híres volt a szeplőtlenségéröl! Öt bizony nem védik, sőt az esetét, mint szomorú kor- és kór jelenséget, rikitón színezik ki. Bukása oly esemény a közönség szenzációra éhes részének (tehát a közönség kilenctized részének) mint a velencei Campanile összeomlása vagy a »Titanic« sülyedése volt. Érdekel mindenkit, beszél róla az egész világ, s haragusznak arra az újságra, amely kevesebbet hoz róla, mint egy másik. És sem a tudósok, sem a magánmoralisták nem próbálják rehabilitálni ezt a boldogtalant, pedig az ő botlásánál enyhitő körülmétrvül ott kínálkozik a példás előélet. Nagy gaudium, ha a nagy embervadászaton ily nemes vad kerül terítékre, s cselekedeteinek a mérlegélésénél nem azt mondják: »csodás, hogy ily kitűnő férfiú ekkorát tévedhetett«, hanem: »mindig mondtam, hogy ez az ember nem kóser« vagy valami hasonlót. Még a jóbarátok se erőltetik meg magukat érte. Jelen voltam, mikori
