Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-28 / 297. szám

4. ofđai BACbMfcüYtíl NAPLÓ i9z4. Oktober 2b. CIRKUSZ ® ss® Kötéláltali élet (Piszkos Gallér a halálbüntetésről) Piszkos Gallér, a filozófus, kedvenc tartózkodóhelyén, a körtefán fogadott, amelyre lábánál fogva fölakasztották barátai, minthogy ishiét hamiskártyázá­­scn érték. Beszélgetésünk a legaktuáli­sabb témáról igy folyt le: — Mi a véleménye — kérdeztem — a halálbüntetésről? — A halálbüntetés nem abszolút fo­galom, — felelte — hanem pars in íoto, mint a műveltebb középiskolai tanárok mondanák. Amikor tehát véleményt aka­runk alkotni róla magunknak, akkor he­lyesen cselekszünk, ha előbb vizsgála­tunk tárgyává tesszük az egész világ­mindenséget, amelynek keretén belül a halálbüntetés időnkint alkalmazást nyer. Abból a körülményből, hogy a spriccer­­hez szüséges bor sokkal drágább, mint a szódavíz, noha a bor szódavíz nélkül is elképzelhető, míg a szódavíz bor nél­kül nem, megállapítottam, hogy ez a világ a lehető legtökéletlenebbül van be­rendezve, s igy---­— Engedje meg, én is pesszimista va­gyok ugyan, de az a szempont amely­bői ön a dolgokat nézi, meglehetősen... — __kicsinyes. Úgy van. Csakhogy hol látott ön pesszimizmust kicsinyesség nélkül? A pesszimizmus pápája hátának a púpján keresztül nézte a viiágot s látta kétségbeejtően értelmetlennek. A másik elsatnyult csókszervein át látta visszataszítóan szomorúnak Én a kiszá­radt torkomat használom szemüvegnek, a pesszimizmus nálam fröccs-filozófia. De abban mindnyájan megegyezünk, hogy a világ, amelyben élni kényszerü­lünk, siralomvölgy; igaz, hogy a jóisten hat nap alatt teremtette, de úgy is . néz ki__ Mármost, ha elfogadjuk, hogy a világmindenség csak annyiban tökéletes, hogy tökéletlenebb már nem is lehetne, akkor annak minden atomja, függeléke, kisugárzása is tökéletesen tökéletlen, tökéletesen céltalan és tökéletesen ha­szontalan kell, hogy legyen, igy a halál­­büntetés is. — Ön védi' a gyilkosokat? — Igen. Tudom, hogy ők is tökélet­lenek, de hivatást, mégpedig nemes hi­vatást töltenek be. — Szóval nem érdemlik meg, hogy kivégezzék őket? — Föltétlenül megérdemlik és csak ők érdemlik meg. — Nem egészen értem. — Nincs szomorúbb gondolat annál, mint ebben a siralomvölgyben élni, Az emberek mégis képesek arra, hogy ön­szántukból éljenek és minden percben tízszer eldobják maguktól könnyelműen a halált. Tettüknek cka ismereten vágy legföljebb életfogytiglani elmezavarral magyarázható. Ilyen .körülmények kö­zött az a könyörületes szivü felebará­tunk, aki hajlandó bennünket,, mindent kockáztatva, kimenteni a szenvedések tengeréből olyanformán, hogy revolve­réből golyót lő a hasunkba,* az valóban érdemes az emberiség legmesszebbmenő hálájára. — Szóval ön a gyilkost nem bünte­tésből tartja akasztófáravalónak? — A halál nem büntetés, hanem juta­lom. Mit cselekedett a gyilkos? A leg­nagyobb jót valakivel, aki pedig már végleg elszánta magát, emberi gyenge­ségből, a gyászos életre. Kétségtelen, hogy a gyilkos számára, aki elvégre szintén rabja az emberi gyengeségek­nek és nincs ereje ahhoz, hogy segítsen magán, jutalmul emberbaráti cselekede­téért könnyebbé kell tennünk az élet gyászterének elhagyását. — így odajutunk, hogy a hóhért is ki kell végezni. — Rá is szolgáit. Érdemeiből még az sem von le semmit, hogy nem önzetle­nül jár el, hanem pénzért. Elvégre ő is csak gyarló ember — — De ha a halál jutalom, akkor mi­vel büntessük a gonosztevőket? Vagy büntetésre nincsen szükség?-— Kétségtelenül szükség van rá. A gonosztevők megbüntetése élvezetet szerez a moralistáknak, márpedig ezen a szomorú földön olyan ritkán nyilik alkalmunk élvezetet szerezni valakinek, hogy ezt sohasem szabad elmulaszta­nunk. Én a gonosztevőket kötéláltali életre Ítélném. — Mire? — Guzsbakötném és ezzel megakadá­lyoznám őket az öngyilkosságban. — Attól tartok, hogy ennek nem len­ne eléggé elrettentő hatása. — Lehet szigorúbb büntetéseket is al­kalmazni. A nagyobb bűnösöket ítélje el a bíróság hetven évre, százhúsz évre, százötven évre, amit végig ki kelljen nekik tölteni. — Hogyan? — Megsteinacholjuk őket és annyi-HKsáA#• ■ ■ ön is azok közé tartozik, akik szerint ajjszor meghosszabbítjuk az életüket, ahányszor csak keli. Éljenek és szen­vedjenek. Ez felelne meg a mostani fegyházbüntetésnek. — És mi pótolná a halálbüntetést? — Fel kell találni a Saint Gertnain­­féle szert, az örök élet titkát. Ha a bí­róság valakit örök életre ítél és az ál­lamfő elutasítja a kegyelmi kérvényt, akkor a delikvenst kivezetik a vesztő­helyre és ott beoltják ezzel a szérum­mal. Bár ha ez megvalósul, nyomban ligát fogok alakitt ni alkalmazása ellen. — Miért? — Mégis, a humanizmus— Vagy ci­vilizált emberek vagyunk vagy nem. Mii szól egyébként igazságszolgáltatási reformjaimhoz? —- Ön nagy ember. Éljen! — Hallja, ne sértegessen, mert pofon­vagom. dió. Fe! akarják oszlatni az osztrák hadsereget A szanálás «tja: ne legyen 181b!) katona Anatole France állapítja meg, hogy minden hadsereg a világ legjobb, leg­vitézebb hadserege s ha valamelyik hadsereg a vitézsógi rangsorban már csak a második, akkor nincs értelme, hogy fennmaradjon. Az osztrák had­sereg talán az egyetlen, amelyet nem fütenek olyan ambiciók, hogy a legjobb és a legvitézebb ármádia legyen. Szo­morú sereg ez a mai osztrák sereg s ha Ausztriában nem volnának minden­féle szervezetei a régi frontharcosok­nak, akik egyenruhában járnak, az a pór ezer ember, aki abból él, hogy osztrák katona, csak lesütött szemmel merne az utcára menni. Viszont az elszegényedett Ausztriá­nak van bátorsága feloszlatni a had­seregét. Ausztria jövő évi költségvetése a szanálás kétségtelen sikere ellenére még mindig 585 milliárd deficitet mutat. A deficitet épugy mint más államokban, a hadsereg fentartása okozza. A hadsereg szükségleteire 605 milliárdnál valamivel többet irányoztak elő s ha ez az összeg eltűnik a költségvetésből, Ausztria az a boldog ország lesz, ahol nincs deficit. Az osztrák kormány akkor, amikor a hadsereg megszüntetésének tervével foglalkozik, azzal érvel, hogy Ausztria úgysem akar háborút vezetni senki ellen s hadserege nem is alkalmas had­viselésre. Az ország védelmére teljesen elegendő a csendőrség és a rendőrség. A hadsereg megszüntetésének tervét csak a legitimisták és a horogkéresz­­tesek ellenzik. A nemzetgyűlésen azon ban bizonyosan meg lesz a többsége annak a javaslatnak, amely a „nem akarok több katonát látni“ elvet tör­vénybe iktatja. — amelyek most Magyarországhoz tartoznak — - cseréljék vissza a Hor­gos és Szeged közt jugoszláv terü­leten fekvő részekkel, amelyek az­előtt Szegedhez tartoztak és ame­lyeket a fejlődés lehetőségei inkább Szegedhez kötnek. A magyar delegáció állítólag a legcélszerűbb megoldásnak a terü­letcserét tartja, amely esetben Szu­­botica. város Magyarországon fekvő birtokai is visszakerülnének az S. H. S. királysághoz. A magyarok ez ajánlat előterjesztésekor hivatkoztak a trianoni békeszerződés ama ren­delkezésére. amely szerint a részelt területeket, amelyek különálló fejlő­désre nem kénesek, nem lehet a ha­­lármegáÜapitásnál szétválasztani és kijelentették, hogy abban az esetben, ha a beogradi kormánnyal az emlí­tett határterületek tekintetében nem jönne létre megegyezés, a magyar kormány a Népszövetséget kívánja a döntésre felkérni. E nem hivatalos értesülés mellett hivatalos helyről azt az információt nyertük, hogy a szuboticai város­házán lefolyt tanácskozásokon a magyar delegációnak a határmenti városok és községek közvagyoná­nak rendelkezéséről volt szó. A belügyminisztérium kiküldöttei hétfőn befejezték tárgyalásaikat és délután visszautaztak Beogradba, Magyarország terSIetcserét ajánl a keiehiai és horgos! határnál Rendezni akarják a városok elszakított területeinek sorsát Szombat óta — mint már közöl­tük — Vlaskéin Milorád belügymi­niszteri inspektor és Kon.vovics fel­ügyelő tanácskozásokat folytattak Szuboticán dr. Ivkovics-lvandékics Imre főispán-polgármester és a vá­rosi tanács részvétélével a jugo­­szláv-magyar tárgyalások Szubotica városát, közvetlenül érintő anyagá­ról. A tárgyalások szombaton, va­sárnap és hétfőn a legbizalmasabb formában folytak és annak résztve­vői nem voltak hajlandók a megbe­szélések tárgyáról felvilágosítást adni. Megbízható, de nem hivatalos for- j rásból a következőket közölték ve­lünk a tanácskozásokról; — Az S, H. S. királyság és Ma- j gyarország közt a múlt hónapban j Beogradban és Budapesten párhu-. zamosan folytatott tárgyalásokat — mint ismeretes — alig egy heti ta­nácskozás után félbeszakították, azon a címen, hogy a delegációk­nak újabb instrukciókat kell kormá­nyaiktól beszerezniük, mert az egyes határvárosok ügyeinek ren­dezése tekintetében nem várt nehéz­ségek merültek fel. Hir szerint ezek az ellentétek elsősorban a szuboticai' határ kérdésénél merültek lel. a mennyiben a magyar bizottság olyan kívánságokat terjesztett elő, amelyeknek teljesítése tulléote volna a jugoszláv delegáció felhatalmazá­sát. A magyar delegáció -- informá­ciónk szerint — azoknak a terüle­teknek a sorsát kívánta rendezni, amelyek a határrendezés előtt Szu­botica városhoz tartoztak és ame­lyeket — Keiebia környékén — 'a határrnegállapitó bizottság Magyar­­országnak ítélt. A szuboticai tör­­­.. ........ Ä magyar kormány rekonstrukciója Rakovezky feelüwyiisiitisster távozik Budapestről jelentik: Az egységespárt kisgazdacsoportja, tudvalevőleg, tárgyi garanciákon kivíil, azt követelte Beth­len miniszterelnöktől, hogy a kormány­ból távolítsa el azokat a minisztereket, akik megakadályozták eddig a kisgaz­dapárt kívánságainak teljesítését. A kormány rekonstrukciójának szándé­kát Bethlen már bejelentette az egységes pártban. A kormány egyes tagjai már is­­m'telten fölajánlották lemondásukat. Ra­­kovszky Iván belügyminiszter utódjaként Scitovszky Béla házeinököt emlegetik. Az uj politikai pénzügyi államtitkár Neubauer Ferenc lesz. Politikai körökben elterjedt legutóbb az a hir, hogy az uj külügyminiszter Scitovszky Tibor, a házelnök fivére, volt Ikereskedelemügyi államtitkár, a Hitel­bank ügyvezető igazgatója lesz. Illeté­kes helyen azonban kijelentették, hogy Bethlen minisztere nők nem gondol a külügyi tárca betöltésére, mert a tárca ügyeinek intézését önmagának kivánja föntartani. ■EKRÜ Ródics Rafaelt csak a konkordátum megkötése után szentelik fel beográdi érsekké Október végen folytatják a konkordátum­tárgyalásokat Rómában Rómából jelentik: A központi hatal­mak bukása után a Szentszék kijelen­tette, hogy nem engedheti meg az uj államoknak a régi privilégiumok gyakor­lását, mert ezek a privilégiumok két /.érződő megállapodás ának voltak ered­ményei és hatályukat vesztették abban a pillanatban, mihelyt az egyik szerződő fél megszűnt. Ennek következtében Középeurópa uj államai uj diplomáciai viszonyt létesítettek a Szentszékkel és megkezdődtek a tárgyalások konkor­dátumok megkötésére. Az első teljesen érvényes és már ratifikált konkordátu­mot a lett köztársasággal kötötték. Bajorországgal szintén kész már a kon­kordátum, ezt azonban a bajor kamara még nem ratifikálta. Az SHS királyság részéről Smodlaka vatik: ni követ folytatja a konkordátum­tárgyalásokat. Ródics Rafael bánáti apos­toli adminisztrátort kinevezték uguan beográdi érsekké, da ez a kinevezés egyelőre csak névleges, mert ez érsek­ség valóságos betöltése csak a konkor­dátum keretében történhetik meg. vényhatóságtól ilyen módon — a magyar kimutatás szerint — 44.0001 ember, köztük 11.000 adófizető pol- j gár. vált külön és maradt magyar! területen, amit Magyarországon Uj- j Szabadka név alatt egy közigazga-! tási komplexumban egyesitettek. Ez: a lakosság azonban falvakban, szál- \ Iá sokon oszlik el és miután a várost, j amelyhez életfeltételei fűzték, el- i vesztette, az említett területek to-1 vábbi fejlődése és exisztenciája ve­szélyben forog Magyar részről rá-! mutattak arra, hogy ezek a területek \ hatszáz év óta részei voltak Szubo­­tica-Szabadka városának, itt fizettek adót és éppúgy hozzájárultak a vá­ros felépítéséhez. fejlesztéséhez, mint azok akik az S. Ii. S. király­ság megalakulása után megmarad- j tak a régi törvényhatóság keretein i belül. A magyar delegáció ezen az! alapon azt állítja, hogy a Magyar- \ országhoz jutott vészeknek igényük van a város közvagyonára. Azt kö-1 veteiik tehát, hogy a város a külön- j vált' részektől váltsa meg a kozva-1 gyonból őket — szerintük jogosam megillető részt. Ugyanezen az ala­pon azt állítják, hogy Szubotica vá­ros Magyarországon maradt földjei! is ezeket a régi törvényhatóságtól j elszakadt részeket illeti meg. Egyes verziók szerint ezzel kapcsolatban magyar részről azt a megoldást is felvetették, hogy ha az S. H. S. ki­rályság nem volna hajlandó Ujsza­­badka fent' említett igényeit kielégí­teni, akkor keressenek módot arra. hogy a város nélkül életképtelen te­rületeket vásárolják meg Magyaror­szágtól és csatolják Szuboticához. Egy másik verzió a megoldás módjáról azt ajánlja, hogy Szuboti­­cának Keiebia felé eső külterületeit

Next

/
Oldalképek
Tartalom