Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-27 / 295. szám

4 OLDAL » ÁRA 1'!. DINÁR POŽTARINA PLAĆENA XXV. évfolyam Snbotica, HÉTFŐ, 1924 október 27. 295. szám. Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Snbotica, Aleksandrova ul.l.(Lelbach-palota) Szerkesztőség: Aleksandrova ni. 4. (Rossia-Fonciére-palota) Radies százharminc mandátumra számit A horvát parasztvesér többségi kormányt vagy választásokat követel Zagrebból jelentik : Radies vasár­nap Krizsevcin, pártjának népgyü­­lésén több beszédet mondott, a melyekben a kormányválsággal fog­lalkozott. Rámutatott arra, hogy a blokk külső és belső nyomás alatt jutott kormányra. Elmondta a válság történetét és különösen azt a tervét fejtegette, hogy miért mondott le Davidovics. Radies — mint mondotta — meg­üzente Petrovics Nasztáz utján a királynak, hogy a régi rezsim tiszt­viselői azt terjesztik, hogy a király nem bizik a saját kormányában. Ki­fejezte Radics azt a kívánságát, hogy a király ezt a látszatot oszlassa el. Petrovics Nasztáz közölte is ezt a kívánságot a királlyal, azonban Da­vidovics más véleményen volt és lemondott, holott neki azt kellett volna mondania : Nem mondok le, mert ez a nép akarata ellen volna, én pedig a nép akaratának vagyok az elnöke. A parlament rendes ülésszakának — folytatta Radics — az alkotmány értelmében október 20-án meg kel­lett nyílnia. Furcsa, hogy épen egy demokrata, Pecsics Dragutin azt a véleményét fejezte ki a király előtt, hogy az ülésszaknak nem kell ok­vetlenül megkezdődnie. A kamarilla azt kívánta és a király a kívánsá­got elfogadta, hogy a parlament el­nöke és mindkét alelnöke radikális legyen. Ferenc József sem akarta annak idején, hogy Medákovics Bog­dán legyen a szábor elnöke, mégis Medákovicsot választották meg. Október 20-án 10 órától este 6 óráig csak horvátok ültek a parla­mentben. Elég lett volna 105 kép­viselő, hogy megválaszthassák az elnökséget, de nem akadtak annyian. A mi 70 képviselőnk közül — mon­dotta Radics — 59 ott volt. A dip­lomáciai páholyban az angol és francia diplomaták csodálkoztak és azt kérdezték: Mi ez ? Bolondok háza, vagy parlament ? Az udvarból rendelet jött, hogy Jovanovics Lju­­bát és valami Dragovicsot ke 1 meg­választani, a demokraták azonban úgy határoztak, hogy ez nem fog megtörténni. Végül is Jovanovicsot, Macseket és Hohnyect választották meg, ami az udvar akarata ellenére történt. Az udvar azt kívánja, hogy a radikális-párttal kell mennünk, mi kijelentettük, hogy erre hajlandók vagyunk, de a tolvaj radikális mi­niszterek nélkül. Élesen támadta Radics a kama­­rillát, amely szerinte kisebbségi kor­mányt akar az ország nyakára ül­tetni. Azt mondják a királynak, hogy nem akarunk becsületes megegyezést és hogy Oroszországgal paktáíunk. Még Davidovics-párti demokraták is azt tanácsolták, hogy jó volna, b szakítanánk Oroszországgal, pedig ez legnagyobb védelmünk és tá­maszunk. Mi a paraszt Oroszország­gal állunk és nem fogunk addig el­bukni, amíg az velünk van. Azt követelik tőlünk, hogy a vidovdáni alkotmányt fogadjuk el, viselkedjünk úgy, mint a bárányok, ők pedig ke­zükben tartják a kést, hogy belénk vágják. Mi nem vagyunk farkasok, de bárányok sem akarunk lenni. Emberek vagyunk, horvátok, köz­társaságiak. Radics beszéde további folyamán követelte, hogy parlamentáris több­ségi kormányt nevezzenek ki. Ha azonban ezt nem akarják, akkor ír­ják ki a szabad választásokat. Ennek elöbb-utóbb úgyis meg kell történnie, mert ha nem lesz választás, olyan összeomlás lesz, amilyen még nem volt a Balkánon. Minden össze fog omlani, kivéve Horvátországot, amely fel fogja magát szabadítani, ha lehet, a szerbekkel, ha nem, teljesen a maga erejéből. A népgyülés folyamán Radics még néhányszor felszólalt. Rámutatott arra, hogy a választások nagyon kö­zel vannak, lehet, hogy már a télen az urnák elé szólítják az országot. A király környezetében is tudják, hogy a választásokon a horvát pa­raszt-párt 130 mandátumot fog kapni. De még ha Pasics-Pribicse­­vics kormány jön is, biztos, hogy egész Horvátország, Slavónia, Dal­mácia, Bosznia és Macedónia is horvát parasztpárti képviselőt vá­laszt. Horvátország harcát az euró­pai események is megkönnyítik. Élesen támadta a bankokat, amelyek magas kamatot szednek és kijelen­tette, hogy ha ők jutnak hatalomra, meg fogják rendszabályozni őket. Végül hangsúlyozta, hogy az orosz forradalom hetedik évfordulóján biz­tos, hogy Európa minden országá­ban a köztársasági eszme rövide­sen diadalmaskodik és Horvátor­szágban sem fog gyökeret verni a a kard és a bajonet. A horvát nép csak az Isten előtt hajt fejet. Tovább folynak a koncentrációs tárgyalások A radikálisok a blokk vezéreinek visszavonulását követelik Jovanovics Ljuba és Davidovics a királynál Beográdból jelenük: A kibontako­zási tárgyalások vasárnap is csak lassú lépésben haladtak előre. A ra­dikális-párt és a blokk között a közvetlen érintkezés még mindig nem állt helyre és a két ellenfél közt a tárgyalások a királyi audien­ciák közvetítésével folynak, oly mó­don, hogy a király meghallgatja Jo­vanovics Ljubán keresztül a radiká­lisok és Davidovics Ljuba minisz­terelnök révén a blokk véleményét Vasárnap délelőtt csak Jovanovics Ljuba és Davidovics Ljuba jelen­tek meg az udvarnál; előbb a ház­­elnök, majd a miniszterelnök volt audiencián. Davidovics Ljuba kihall­gatása több mint egy óra hosszat tartott, aminek eredményéről azon­ban semmit sem közöltek a nyilvá­nossággal. A miniszterelnök az audiencia előtt és utána is a blokk többi pártjainak vezetőivel tanács­kozott, Jovanovics Ljuba pedig Pa­­sicsot kereste fel lakásán. Davidovics Ljuba délután is meg­lehetősen hosszú ideig tárgyalt a blokk vezetőivel, azonban a Radics­­pcírt bevonása nélkül, mert ennek megbizottai a várakozás ellenére a nap folyamán nem érkeztek meg Bcográdba. A radikálisok feltételei Az esti tanácskozás után Davido­vics kijelentette, hogy a koncentráció megvalósításáról folynak a tanács­kozások. aminek lehetősége — mint mondotta — közepesnek mondható lArra a kérdésre, Jipgy milyen felié­teleket szabtak a radikálisok a kon­centrációba való belépés fejében, a miniszterelnök tréfásan azt felelte: — A radikálisoknak tulajdonképen csak egy feltételük van: hogy hagy­juk levágni a fejünket. Hir szerint a radikálisok újból megfogalmazták feltételeiket a kon­centrációban való részvétel tekinte­tében. A feltételek a következők: 1. Davidovics Ljuba semmi esetre sem állhat a koncentrációs kormány élén, azok után a vádak után, ame­lyeket Hadzsics tábornok lemondó­levelében a kormány ellen emeit. 2. A szükebb blokk szegezze le nyíltan és világosan álláspontját Ra­­dicsékkal szemben. 3. Ha a szükebb blokk pártjai mégis fenn akarják tartani Ra­­dicsékkal az eddigi viszonyt, akkor a horvát köztársasági parasztpárt­nak jegyzőkönyvileg írásban vállal­nia kell azoknak a feltételeknek a teljesítését, amelyeket a legutóbbi a király elnöklete mellett megtar­tott udvari tanácskozásokon a ra­dikálisok elébük szabtak. Vasárnap este elterjedt hírek sze­rint a radikálisok azt is követelik a koncentráció feltételéül, hogy a blokk pártjainak vezetői vonuljanak vissza és helyettük más politikusok vegyenek részt a kormányban. Radicsot várják Beográdban Beográdban még mindig várják Radics megérkezését, bár autentikus; értesítés nem érkezett, hogy a hor­­yát parasztvezér valóban hajlandó-el felkeresni Beográdot. Popovics Ljuha demokrata képvi­selő Zágrebba utazott. Politikai kö­rökben tudják, hogy Popovics uta­zásának az a célja, hogy Beográdiba hozza Radicsot. A szerb—horvát megegyezés alapja az Egységpárt alkot­mánytervezete Zágrábból jelentik: A horvát pa­rasztpárt elnökségének szombat éj­szakai ülésén ä pártvezetőség több tagja kijelentette, hogy Radics Ist­ván a végleges megegyezés bázi­sául a Horvát Egységpárt alkot­mánytervezetét jelölte meg. A pa­rasztpárt vezetőinek véleménye sze­rint Radics ajánlata, továbbá a pártnak az a határozata, hogy haj­landó a radikális-párt egészével való együttműködésre, széles platt­­fonnoí teremtett a megegyezés véglegezésére. A válság keletkezésében nagy sze­repe volt annak a követelésnek, hogy Radics adjon határozott nyi­latkozatot arról, hogy milyen ala­pon képzeli cl a szerb—horvát meg­egyezést, Radics eleinte kitért a válaszadás clöl és ekkor hivatalo­san meg is cáfolták az erről a kö­vetelésről szóló híreket. Végül Ra­dics azt a — nem kötelező — kije­lentést tette, hogy a megegyezésre irányutó tárgyalások alapjául a Horvát Egységpárt alkotmányter­vezetét is lehet venni. A Horvát Egységpárt képviselői dr. Login ja Matko későbbi horvát bán vezetésével, az áiiamalakulás első napjaiban készítették el alkot­mánytervezetüket. A tervezet sze­rint az állam a következő hat tar­tományból áll: Szerbia Ószerbiával és Macedóniával; Horvátország Szlavónia és Dalmácia a Muraköz­zel, Isztriával és az adriai szigetek­kel; Montenegró; Bosznia és Her­cegovina; a Vajdaság; végül Szlo­vénia. A tartományoknak az állam­hatalomhoz való viszonyát az alkot­mány szabályozza, amelynek meg­változtatásához, amennyiben a tar­tományok hatáskörét érinti, a tartó­in ánygyiiiések beleegyezése szük­séges. A törvényhozási hatalom az állam és a tartományok között osz­lik meg. Az. állami törvényhozás kö­rébe tartoznak: a hadügyek, kül­­ügyek, a közös vám- és kereskedel­mi ügyek, a pénzrendszer, posta: vasút, kereskedelmi és hajózási jog (a polgári és büntetőjog nem). E tárgyak némelyikénél az állami tör­vényhozás nem teljes mértékben il­letékes. Az állami törvényekről a király és az állami parlament döntenek. A parlament alsó- és felsőházból áll A tartomány gyűlés által hozott tör­vényeket te megerősíti a király. Beográdi politikai körök, még az alkotmányrevizió hívei sem tartják alkalmasnak ezt a tervezetet a megegyezési tárgyalások bázisául

Next

/
Oldalképek
Tartalom