Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-23 / 291. szám

1924 október 23, BACSMEGYE1 NAPLÓ 5. oldal, A moli dollárörökös Petrovics Lázár hivatalos érte­sítést kapo'í a 450.000 dolláros örökségről Legutóbbi számunkban beszámol­tunk arról a Mólón elterjedt hírről, hogy Petrovics Lázár moli kereske­dő Amerikában elhalt bátyjától 450.000 dollárt örökölt. Közöltük egyszersmind, hogy maga Petrovics Lázár, saját kijelentése szerint, nem tud a neki tulajdonított örökségről. Szerdán megjelent szerkesztősé­günkben Petrovics Lázár és előadta, hogy a beogradi amerikai konzulá­tustól hivatalos értesítést kapott, amely szerint bátyja. Petrovics Mita Philadelphiában meghalt. 450.000 dollárnyi vagyonát occsére. Pctro­­''Láz, irra hagyta. Hogy a hirt kedden délután miért nem erősítette meg, arra nézve a moli kereskedő a következőket mondotta: — Nem akartam, hogy a lapok Ír­janak erről az örökségről. Még tá­vol vagyok attól. h,ogy a pénz bir­tokába jussak és sok tekintetben kel­lemetlen. ha az emberek már most milliomosnak tartanak. De ha már Ninégis Írtak róla. akkor jobb szeret­ném, ha megírnák, hogy nem rege a fantasztikus örökségről szóló hír, hanem valósúg. Elmondta Petrovics. hogy hétfőn kapta meg az értesítési a beogradi amerikai konzulátustól és már meg ír. bízta dr. Zsivkovics beogradi ügy­védet, hogy járjon el az örökség ügyében. Petrovics Mita 1904-ben vándorolt ki Amerikába és ott meggazdago­dott. Szénbányát és több házat ha­gyott hátra. Evekkel ezelőtt megnő­sült. azonban házassága gyermekte­len volt. Felesége három évvel ez­előtt meghalt. Petrovics Lázár mi­helyt a formalitásokon túlesik, ki­megy Amerikába, hogy az öröksé­get személyesen likvidálja. lek! közgyűlésen !s megnyilvánult A közgyűlésen a radikálisok megbízásából Dimitrijevics Milutin városi tanácsos meginterpellálta dr. Iicngl polgármes­tert, mert az a meggyilkolt Veszelics te­metésén, a horvát cgységcspárti város­atyákkal együtt, mint hivatalos személy részt vett gs ezáltal mintegy a halmo­sokkal való rokónszenvét is demonstrál­ta, — holott' a polgármesternek telje­sen pártatlanul kell viselkednie. Ennek a demonstrációnak az a látszata is van, mintha a polgármester helyeselné a ha­­naos-ifjaknak a sírnál tett bosszuforra­­dalmát, valamint a temetés után történt tüntetéseket is. A polgármester távollétében Sram Bratoljub polgármester-helyettes vála­szolt az interpellációra, kijelentve, hogy a polgármester, mint privátszemély vett részt a temetésen. A polgármester-he­lyettes hangoztatta, hogy ő már évek óta sürgette az orjuna^szervezet felosz­latását. A hanaós-szervezet megalakulá­sa csak reakciója az orjunások működé­sének. Az államhatalom gyöngcségére vall, — folytatta a polgármester-helyet­tes — hogy ezidcig nem sikerült felosz­latni aZ orjuna szervezeteket és ezáltal azok romboló tevékenységét megakadá­lyozni. A közgyűlés, amelyen pedig az orjuna több tagja is jelen voit, némán hallgatta végig ezeket a súlyos vádakat. Véres Rádiós-párti gyűlés Szabad-e a polgármesternek hanaos­­nak lenni? Nasicéról jelentik: A Radics-párt va­sárnap népgyülést tartott Nasicon. Több­ezer főre rmenő tömeg gyiilt össze a gyűlés színhelyén, — a környék paraszt­sága lovakon, kocsikon és gvalogszerrel tömött sorokban vonult fel. Erős csendőri készültség volt kirendelve, mert komoly összetűzésektől kellett tartani. A Nasic környékén letelepített dobre­­voljácok ik felvonultak a gyűlésre, kik már jóval a gyűlés megkezdése előtt fenyegetőztek, hogy mindenáron lehetet­lenné teszik a gyűlés megtartását. Az egyes szónokokat állandó közbeszölá­­sokkal zavarták: »Éljen a király/« »Éljen Posies és Prí­­bicscvics.U kiáltásokkal tulharsogták a szónokokat, úgyhogy beszédjeikből alig lehetett érteni valamit. A parasztság agyideig nyugodtan tűr­te a zavargást —< és igyekeztek a dob­­rovoljácokat a gyűlés színhelyéről eltá­volítani. Közben verekedésekre került a sor. A parasztok és a (lob’rovoljácok ké­sekkel mentei: egymásnak. Több dobro­­voljác és paraszt megsebesült, . az egyik dobrovoljác súlyos tüdőszurást kapott, úgyhogy felépülésében nem bíz­nak. A csend.őrség csak nehezen tudta a rendet helyreállítani. Radics-párti-e az oszijeki polgármester A Radics-párt politikai akciói Őszijé­ben is meglehetős izgalmat keltenek, holott eddig a város* polgársága megle­hetősen távoltartota magát a politikától. Veszelics Istvánnak a Hanao tagjának meggyilkolása s az azt nyomon követő vizsgálat, amelynek során letartóztatták ümber Pctarí, az oszijeki Orjuna titká­rát, akinek lakásán bombákat találtak, izgalomban tartja az oszijeki polgársá­got. Ez az izgatottság a legutóbbi oszi-Élei-halál között A Halasi-úti kettős rablógyilkosság bűnügyében megtörtént a kegyelemre vonatkozó legfelsőbb elhatározás Beogiádból jelentik: A szuboticai {bizottság tagjai. Megvenné azt vá-Halasi-uti kettős rablógyilkosság bűnügyében megtörtént a legfelsőbb elhatározás a kegyelem kérdésében. Az elhatározás tartalmára vonatko­zólag nem lehetett felvilágosítást szerezni, miután az hivatalos titok. Amennyiben a király meghallgatta a kegyelmi kérvényt, a kimondott ha­laszolta. hogy náluk nincs szabad lakás, majd bcszóiitotta Kalmár Já­­nosnét. aki megerősítette ezt az állí­tást: — Láthatják, itt nincsen kiadni való lakás. Az öregasszonynak ezek voltak utolsó szavai, mert alig hangzott el kijelentése, a látogatók egyike — Tóth Imre — a konyha és az udvari szoba közölt levő ajtó lépcsőjéről közvetlen közelből rálőtt Kőimámé­ra. akinek a golyó átment az agyán és azonnali halált okozott. Megven­né — látva, hogy élete veszélyben forog — futni kezdett, a belső szo­bák felé, Tóth Imre utána lőtt és el­találta jobbkezének ujjai között, a melyeket megsebzett. A lövések után a banda három tagja: Torkos Sándor. Lakatos József és Torkos Juliska sietve távoztak a házból, ahol Tóth Imre egyedül maradt Me­gyeri Mihályr.éval. Tóth Imre az asszonyra fogta a revolvert. Megvenné az uccai szo­bába futott. Tóth utána ment. rá­emelte fegyverét és elsütötte. A go-Tőfh Imre, a rablógyilkos lálos Ítéletet szabadságvesztésre változtatta át. ha azonban szabad folyást engedtek az igazságszolgál­tatásnak. akkor végrehajtják a halá­los Ítéletet. A Malasi-uti rablógyilkosság 1923. év február 12-én, egy hétfői nap dél­előttjén. tizenegy és tizenkét óra kö­zött történt és rendkívüli feltűnést és izgalmat keltett az egész város­ban. Ebben az időben Tóth Imre és három társa: Lakatos József. Tor­kos Sándor és Torkos Juliska meg-A meggyilkolt Molnár- MegyeriMih ilyné jelentek Molnár Megveri Mihály Halasi-ut 14. számú házában, ahol hárman tartózkodtak: az 52 eszten­dős Molnár Megyeri Mihálvné, a 72 éves Kalmár Jánosné és a 75 éves Kalmár János.­Az idegenek Megverték lakása felé tartottak, bekopogtattak és be­léptek a konyhába, ahol Molnár Me­gyeri Mihályné egyedül tartózko­dott. Amikor az asszonv érdeklő­dött. hogy mit kivannak, egyikük ki­jelentette. hogy ők a lakásrekviráló A meggyilkolt Kalmár Jánosné lyó az asszony arcán fúródott ke­resztül. Megvenné néhány heti szenvedés után meghalt. A gyilkosság után Tóth Imre megszökött, több heti bujkálás után Oszijeken elfogták és Szuboticára szállították Ebben a bűnügyben 1922. év jú­nius 1-én tartották meg a főtárgya­lást Szuboticán. amely négy napig tartott. Junius 4-én hirdették ki a halálos Ítéletet. Torkos Sándort és Torkos Juliskát a bíróság fölmen­tette. A noviszadi Ítélőtábla 1923. év december 5-én tárgyalta ezt a bűn­ügyet és helybenhagyta az első fo­kon hozott ítéletet, A Semmitőszék 1924. év julius hó 3-án foglalkozott ezzel a bűnüggyel és elutasította a beterjesztett semmiségi panaszokat. Innen a bűnügy iratait az igazság­ügyminiszterhez terjesztették fel. A legfőbb elhatározást a biróság zárt ülésen fogja az elitéit előtt ki­hirdetni. Ha Tóth Imre kegyelmet kap. nyomban elszállítják fegyház­­ba. ha azonban nem részesül kegye­lemben. a kihirdetést követő nap reggelén megtörténik a kivégzés. Gyilkosság Beogradhan Egy kereskedő-segéd nyílt nccán agyonlőtte főnökét Beogradból jelentik: Kedden este a beogradi Karagyorgyeva-uccában vak­merő gyilkosság történt. Valovics Tiho­­mir, a Petrovics és Valovics-cég tagja üzletzárás után feleségével hazaindult. A házaspárt nyomon követ! e Kovacse­­vics Ljubomir, a cég üzletvezetője, aki esernyő alá rejtve arcát, tette megát fcl­­ismerhetetlenné. Amikor a házaspár a lakásuk elé ért, az üzletvezető Valovics­­hoz lépett és háláiról, közvetlen közel­ről, revolverével fejhelötte. A kereskedő holtan rogyott össze. Knvacscvics ekkor revolverével az asszonyt arcbavágta, majd futásnak eredt. A gyilkost az asszony segélykiáltásaira egy csendőr tartóztatta fel és beszállította a rendőr­ségre, Kovacsevics a rendőrségen azt val­lotta, hogy főnökét azért gyilkolta meg, mert ez meg akarta akadályozni a há­zasságit. Nemrég ugyanis eljegyzett egy zajecsári leányt és félmillió dinár hozo­mányra volt kilátása. A főnök, amikor erről értesült, azt követelte, hogy Ko­­vacsevics négyszázezer dinárral lépjen be társnak az üzletbe. Minthogy az üzletvezető erre nem volt hajlandó, a főnök följelentette lopásért és feleségé­vel együtt különböző rágalmakat terjesz­tett róla, hogy ezek hatása alatt a menyasszony lépjen vissza a házasságtól. Emiatti elkeseredésében Kovácsé vies el­határozta hogy öngyilkos lesz, de előbb megöli a főnökét. A rendőrség folytalja „>a nyomozást annak megállapítására, bogy a gyilkos vallomása mennyiben felel meg a való­ságnak. Az Erzherger-gyiikos kiadatásának ügye a magyar nemzetgyűlésen Budapestről jelentik: A nemzet­gyűlés szerdai ülésén folytatták a fővárosi törvényjavaslat tárgyalá­sát. A vita első szónoka Szabó Jó­zsef keresztény-szocialista volt, aki polemizált a szociáldemokrata szó­nokkal. Bécsben — mondotta — ta­gadhatatlanul jobb viszonyok van­nak, de az osztrák szociáldemokra­ták mérsékeltebbek is, mint a ma­gyar szociálisták; ez az oka annak* is, hogy ott nem következett be a diktatúra. ! Peidl Gyula: No meg az. hogy oti egy kis demokrácia is-van! Szabó József: A főváros szociál­demokrata rezsimje alatt éjszaká­kon át kellett zsírért állni. A szo­cialisták bebizonyították tehetségü­ket. Nem szabad a keresztény köz­ségi pártot és annak működését1 olyan módon kritizálni, ahogy a szo­ciáldemokraták teszik, ?i';k erősen elfogultak. Szabó József beszéde után több szociáldemokrata szólalt fel, akik élesen támadták Budanest vezető­ségét, miközben több Ízben hevesen!'; összeszólalkoztak a fajvédőkkel. Rupert Rezső ezután interpellált a1 letartóztatott Erzberger-gyilkos ki­adatásának megtagadása ügyében. Kijelentette, hogy nem tudja meg­érteni, miért tagadta meg a magyar kormány Förster Schulz kiadatását, amikor kétségtelen, liogv nem poli-j tikai bűnös, hanem közönséges go­nosztevő. Rátért a Márffy-ügyre és megemlítette, hogy a pör letirgya­­lásával megbízott tanács elnökét a ki ellen Márffy elfogultsági kifogást jelentett be, visszarendelték, bár a Kúria is elutasította a Márffy védői­nek előterjesztését. Pesthy Pál igazságügymihiszfer válaszolt Rnpertnek. Kijelentette, hogy az interpelláció első részére később fog válaszolni, a Máríív-ügy­­ben csak annyit közöl a Parlament­tel, hogy felső helyről •sr'ha semmi­féle intézkedés ez ügyben nem tör­tént.

Next

/
Oldalképek
Tartalom