Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)
1924-10-21 / 289. szám
2. oldal, 1924 október 21. BACSMEGYEI NAPLÓ tek. de három órakor már ismét gyülekezni kezdtek a kéDviselők, hogy a további fejleményeket bevárják. A parlament ülése előtt Délután négy órakor összegyűltek a parlamenti épületben a képviselők. A miniszteri szobában a tárgyalásra kiküldött képviselők közt tovább folytak a tanácskozások. A tanácskozásokon kiderült, hogy Jovanovics Ljuba már vasárnap délben visszaadta a megbízást a királynak, úgyhogy azóta, hétfő délutánig volt dezignált miniszterelnök sem. szere megszerezni a bunyevác választók tömegeit. Bunyevác részről a Radics-pártnak ez az akciója nem keltett megnyugvást, mert mint még emlékezetes, legutóbb, amikor a választások kiírására számítani lehetett, megegyezés jött létre a bunyevácok és Radicsék között a választókerületek egyrészében az együttműködésre. A vasárnapi népgyüiésben a bunyevácok ennek a megegyezésnek megszegését látják s attól tartanak, hogy a Radics-párt minden együttműködés mellőzésével erőteljes választási agitációt kezd a Vajdaságban. Nagyon rossz hatást kelt a bunyevác-sokác pártban az is, hogy a Radics-párt erősen állást foglalt a katolikus papság politizálása ellen is. így a helyzet meglehetősen kiéleződött a bunyevácok és Radicsék között és a közeledő választások folyamán valószínűleg élesebb ellentétben fog ez a hangulat megnyilvánulni. A bunyevácok részéről valószínűleg azzal fognak a Radics-párt agitációjára válaszolni, hogy a párt a Vajdasági Néppárt zászlója alatt fog a választási küzdelembe menni. A huszadik század A tárgyalások közben Davidovics két ízben. Jovanovics egy ízben kihallgatáson volt a királynál Közben létrejött az a megegyezés, amit már délután proponáltak a demokraták, hogy Jovanovics Ljubát válasszák meg elnöknek s a két alelnökség a blokknak jusson, még pedig dr. Macsek Radics-pártit és Uohnyec klerikálist válasszák meg. A bunyevácok a horvát par atzt párt vajdasági agitáció] a ellen Megkezdődik a választási harc Radicsék és a bunyevácok között A Radics-párt vajdasági agitációja során — mint a Bácsmegyei Napló megírta már — vasárnap lavankuton tartott népgyülést, amelyen a párt több képviselő-tagja is részt vett. Ez a tavankuti népgyülés volt a Radics-párt vajdasági agitációja során az első nyilvános népgyülés, mert eddig a Radicspárt hívei csak kisebb gyűléseket tartottak, különösen Subotica és Sombor környékén. Az első nyilvános népgyülés ezért meglehetős feltűnést keltett a bunyevác-sokác párt körében, ahol nem látják szívesen, hogy a választások küszöbén a Radics-párt a Vajdaságban népgyüléseken igyekszik a maga rélegnagyohb részvény hamisítási afférja Száz kiló hamis részvényt foglaltak le Berlinben Berlinből jelentik: Baron Walther von Blumenthal — ez áll a Ketschendorfer-Viktoria A.-Q vezérigazgatójának névjegyén. A vezérigazgató ur ezenkívül főrészvényese és elnöke a Batavia-Film A.-Q.-nak, Berlini képviselője az állítólagos Francia-Amerikai Filmtársaság-nak Párisban. A legutóbbi időben — mint vallomásában is kifejtette — tárgyalásokat folytatott egy török basával, akivel a nyugateurópai és a keleteurópai filmek kicserélésének nehéz problémáját akarta megoldani. A basa török filmeket közvetített volna Berlinbe, míg báró Blumtnenthal a német filmek útját egyengette volna a regényes Keleten A báró ur bokros közgazdasági tevékenysége mellett is időt talált arra. hogy egy igen jövedelmező és eddig nem túlságosan ismert iparággal szintén foglalkozzék tudniillik — részvényhamisitással. A legelőkelőbb és legismertebb részvényeket rendelte meg,személye körüli nyomdászainál. A rendőrség eddig száz kiló hamisított részvényt foglalt el. de kissé későn. A báró egyik menekülőben lévő cinkosa kupékosarakban és utibőröndökben szállította a külföldi börzékre a papírokat. A külföldre került részvé- S nyékét pár ezerre becsülik. A Deutsch-Luxemburger, az Es- I sener Bergwerke, az Elberfelder 1 Qlanzstoff-Fabriken. a Magdeburger | Bergwerks A.-G., a Bremer Woll- j kümmere! A.-G. és egy csomó felső- J bajorországi gyárvállalat részvényei | szerepelnek báró Blumenthal listá-ij ján. A személye körüli nyomdászok hiven és tisztességgel szállítottak. Az egyik azt állítja most. a báró közölte vele. hogy filmfelvételekhez van szüksége a sok részvényre. Mikor elkészültek a részvények, kiosztották a szerepeket Egy szép napon felkereste a Berlin mellett lévő Fürstenwalde város takarékpénztárát egy elegáns ur. Bemutatkozott. jj — Jacobi vagyok, a Ketschendor-1 fér Victoria A.-G. ügyvezető-igaz-* gatója. Szivesen lépnék összeköt-; tetésbe önökkel. Igen sok kedvezőt \ hallottam a bankjukról. A takarék direktorai hétrét gör-| nyedtek, mire Jacobi. Blumen thal megbízottja kihúzott a felöltője zsebéből egy nagy csomó részvényt és az asztalra dobta. — Egyelőre itt hagyom önöknél letétben. Alkalomadtán maid felveszek kisebb-nagyobb összegeket. A gyilkos Irta: Kárpáti Aurél Raszkolnyikov? Ö, igen, hiszen ez a név valósággal kategóriát jelent Egy kissé minden gyilkos beletartozik. Aminthogy az orosz diák titokzatos jellemének egy töredéke viszont minden gyilkosban megtalálható. De az Egyedi—Froreich-tragédia mégis inkább a Karamazovok történetére emlékeztet. A karamazov eszme fertőzött itt. ez hatalmasodott el és ölt, Froreich, a dilettáns gyilkos személyében. Az a nihilista értékelés, amely szerint az emberek két főcsoportra oszlanak: Napóleonokra és tetvekre. Napóleonnak pedig, nemdebár, vitathatatlan joga van hozzá, hogy eltapossa a tetüt? Csakhogy ez az értékelés erkölcs nélkül való. Amorális s mint ilyen, kívül áll az emberségen. Az ember nem tetü, ha valaki mégugy leértékeli is. Egy ember se az. Se az áldozat. se a gyilkos. Annak a drámának a végén, amely Raszkolnyikovot Lázár feltámadásáig hajszolta véres utján, a belátásnak, a résnek és megtisztulásnak ez az első derengő sugara. Nem, ölni még gondolatban sem szabad: a karamazovi eszme nihilizmusát ez az örök erkölcsi törvény mindennél bizonyítóbb erővel morzsolja össze. Különben pedig ezek az egyedi Karamazovok — egynémely külső hasonlatosságtól eltekintve — nem is vér szerinti rokonai az igaziaknak, akikről Dosztojevszkij a belső tépelődések legmélyebb, szinte biblikus erejű könyvét ir+-» Nem, ezek nem ördöngősek. Csak nyavalvgósak. S éppen ezért nem is a részvétet szólaltatják meg elsősorban bennünk, hanem a morális felháborodást. * A gyilkos azt állítja, hogy áldozata szívtelen, fukar, zsugori volt. Igaz vagy nem igaz? — mindegy. A gyilkosságot ez a körülmény nem menti, nem enyhiti. Más szempontból, emberileg azonban érdekes ez a motivum, ha — valóban helytálló. Hányszor pumpolhatták már, mig szive egészen megkeményedett s nem hajolt semmi kérésre, könyörgésre. ravaszkodó hazugságra, amelynek végén mindig ez a refrén csendült fel: adj pénzt! Milyen fogcsikorgató dühvei utálhatta, gyűlölhette veiét, a rá-ráakaszkodó nadályt, aki az ő féltett vagyonából akart újabb és újabb dézsmát szedni. Ki tudja: nem fordult-e meg olykor az ő fejében is az elszánt gondolat, amelyet Froreich egy végzetes éjjelen tettre váltott?! Hátha csak véletlen: melyik a gyilkos s melyik az áldozat? Távol áll tólem, hogy a holtat bántsam, vagy gyanúsítsam. De az öreg Karamazovnak. — az igazinak — tragédiája valami olyasfélét is dokumentál, hogy nem lehet egészea rendes ember az. akit a hozzátartozói meggyilkolnak . . . Bocsássanak meg, nem igy gondolom, ahogy hangzik. A szavak itt túloznak. Gorombák és darabosak olyan sejtelmek kifejezésére, amelyeknek jelenvalóságát mindenki érzi, ha elfogulatlanul próbálja szemlélni a dolgokat. Hagyjuk hát békén pihenni a holtat s nézzük inkább az élőt. $ Ki ez az ember, aki ölt? Előkelő család fia. Finom, intelligens ur. Művészetek kedvelője. íiju korában bizonyára gondos nevelésben részesült, gimnáziumot es egyetemet végzett s otthon nyelvmesterei és zenetanitói voltak. Otthon, a családjában, ahol nyilván csak jót és szépet látott, hallott és tapasztalt. Különösen szépet. Sok szép muzsikát, amely dilettáns muzsikussá tette őt magát is. Itt fekszenek előttem a dalai, amelyeket a legszubbtilisebb német költő, Stephan George verseire szerzett. S látom, e pillanatban a mozgófénykép elevenségével látom, amint manikűrözött ujjai között idegesen vibrál a toll, mig odaveti a violin-kulcsot a parallelfutó öt-vonal élére, majd föléje a jelzést: Getragen. nicht zu rasch . . . Vontatottan, nem nagyon gyorsan . . . Vájjon csakugyan az ő keze volt ez... Nem az a másik inkább az övé. amely marokra kapja egy vénember torkát hogy halálra szorítsa, vi^—"•'éra fordult jelzéssel: Rasch, nicht getragen? . . . Gyorsan, gyorsan, sietve kapkodó őrülettel, görcsbe merevedő ujjakkal. Hány keze van az embernek? S melyik az igazi? Amelyik a komponáló tollat vezeti, vagy amelyik a véres törülközőt csavarja hurokra? Ki ez a Froreich doktor? Tudta, vagy most már túrba ő maga. hogy — kicsoda? Milyen ostobaság az egészi viaskodás azzal a jó öreg gnothi szeauton-nal. Hát ki ismerheti meg önmlagát, énünk ezer és ezer variánsa között?! Mit tudhatjuk: a változó események tükre mikor veri vissza lényünk igazi arculatát? Ezelőtt egy héttel meg nem volt véres a Froreich Ernő keze. Akkor amelyekre természetesen elegendő fedezet ez a részvénycsomag. Jacobi tényleg fölvett »kisebb-nagyobb« összegeket. A kisebb-nagyobb összegek ebben a pillanatban mintegy hétmillió aranymárkára rúgtak. Jacobi nem elégedett meg a fürstenweldei sikerrel, hanem a legelőkelőbb berlini bankokhoz fordult a depó-tríikkel és sehol sem akadtak bankhivatalnokok, akik felismerték volna a hamisítást. Minden gyönyörűen ment. Blnmenthal, Jacobi és társai főúri lakást béreltek, autót vásároltak és egy napon belátták hogy kár volna egyedül Berlint és környékét a depótrükke! megörvendeztetni. Jacobi ajánlkozott, hogy n majd megdolgozza a vidéket is. És a jó vidéken történt a katasztrófa, A Brandenburger Sparkassa-nál nem imponált Jacobi kitünően szabott zakkója. sem a monoklija, de még a nyomdafestéktől illatozó részvények sem. Értesítették a rendőrséget, amely akcióba lépett . . A többi már nem túlságosan érdekes. Kiderült. hogy Berlinen kívül Drezda. Frankfurt és a többi börzevárost is beutazta Jacobi és Blumenthal. Kiderült, hogy a Ketschendorfer- Viktoria A.-G. neve mögött egy iroda. egy telelőn, egy üres főkönyv és három tollszár rejtőzik . . . Ugyanaz áll báró Blumenthal többi vállalataira is. A rendőrség fényt vetett a tehetséges vezérigazgató előéletére is. I Konstatálták, hogy még rövid időjvel ezelőtt az igen polgári hangzású \Rösner névre hallgatott. Sikerült fazonban magát egy báró Blumen- Uhal-lal adoptáltatnia, egy bajor her-Icegi ház udvarmesterével, aki szerény ezer márka előleg lefizetése sután tényleg fiává fogadta Rösnert. Rösner ezenkiviiii biztosította az öreg báró Blumenthalt. hogy további tízezer márkát kap, ha nevének megfelelő házasságot sikerül kötnie. Erre — egyideig — nyilván nem fog sor kerülni. még csak komponista volt: Emesf von Froreich. Legfeljebb eladósodott világfi. S ma? Gyilkos. Hogy lett azzá? Micsoda utakon járva jutott idáig? S miképen eshetett meg vele, rajta, ez az evé^z rejtélyes átváltozás? Szinte azt kell hinnem: nem is egy hét óta gyilkos ő. Már azelőtt is az volt. Régóta. Este. ha lefeküdt, egy gyilkos-' sál tért közös nyugovóra. S reggel, ha felébredt, egy gyilkos nyújtózkodott álmos tagjaiban. Hogy megijedt volna, ha egyszer észreveszi ezt! De nem vette észre. Miért? Nem tudta, vagy nem akarta észrevenni? Lehet, hogy csak takargatta igazi valóját, még önmaga előtt is, mig el nem jött a szörnyű alkalom. A helyzet. És akkor Froreich, a komponista, egvszerre rá6 ébredt önmagára, titkolt lényére, Froreichre, a gyilkosra. Véletlen? Gonosz démonok kérdései ki nem fogynak. Ha a doktor urnák nincs szüksége pénzre, ha az apósa bőkezűbb, vagy ha a börzespekulációi jobban beütnek, — talán sohase bukkan önmagára. Él tovább, mint dilettáns zeneszerző. És se-ki se tud6 ja meg soha: ki lakik álarca alatt. De nem igy történt. S éppen ettől a titokzatos megismeréstől lehet megdöbbenni. Én is, te is, ő is, mi mindnyájan, örök és kifürkészhetetlen rejtélyek közt bukdácsoló, szegény és esendő emberek, mit tudhatjuk az élet minden jdolgában: kit ismerünk meg önmagunkban — holnap?
