Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)
1924-10-19 / 287. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 19?4. október 19. CIRKUSZ ® H • Fogyókúra A nagyságos asszony konstatálta, hogy a nyugatról érkezett divatlapokban ismét nagyon karcsú figurákon pompáznak a modellek. — Ismét a sovány nők divatja van, — gondolta magában — feltétlen le kell fogynom pár kilót. hlhatározta, hogy fogyókúrát - kezd. Miután koplalni nem szeretett, úgy tervezte, hogy a gőzfürdőre bizza annak a pár kilónak a leapasztását. El is ment még aznap a gőzbe. Mikor kijött, a mérlegre állott. — 58 kiló nagyságos asszony, —■ mondta a fürdös asszony', aki a mérleg mellett teljesített szolgálatot. A nagyságos asszony alkudni próbált. — Na és a lepedő? — Az nem sokat nyom. De majd mindig a lepedőben mérjük. Másnap ismét a mérlegre állt. — 58. Harmadnap újra. — 58. Bosszankodva nyújtott át egy szerény borravalót a fürdös asszonynak. Negyednap nem reggelizett és másfél órát ült a gőzben. — 57 — jelentette az asszony. A nagyságos asszony nagyon megörvendett a kilónak. Fejedelmi borravalót nyújtott át a mérlegkezelőnek. Este örömmel újságolta mindenkinek. —- Egy kilót már lefogytam. 50-ig meg se állok. Mi azt a hét kiló? Másnap izgalommal állt fel a mérlegre. A fiirdösasszony ide-oda huzgálta a kis súlyokat. — 57.60 — mondta ki aztán az ítéletet. — Biztos? — Egészen pontos. A nagyságos asszony dühbe gurult és elrohant öltözködni. Még a borravalóról is megfelejtkezett. Este nem vacsorázott. Reggelre újra 57 kilót mutatott a mérleg. A fürdősasszony újra magas borravalót kapott. Mikor a következő mérlegelésnél ismét 57 % kilót mutatott az aljas mérleg, a szegény asszony nem merte bevallani. — 55 'A — mondta halkan. —i Biztos? — Egész pontosan A nagyságos asszony felkiáltott örömében és minden aprópénzét a szerencsés hir közlőjének adta. És a jó néni ettől kezdve tudta, hogy mi a kötelessége. — 56. — 5514 — 55. — 54’A. vasárnapra nagyobb összegre volt szüksége, akkor egyszerre egy kilóval engedte le: — 53/4. Busásan megfizettek. A nagyságos asszony pedig boldog volt. Formálisan hízott a boldogságtól. Nem csak formálisan, de formásán. Örömmel nézegette magát a tükörben.-- 52 kiló vagyok és mégis milyen telt. Mese alakom van. Kezdett jobb étvággyal enni. Miért ne. úgyis fogyok? Egy hét múlva már 50 kilót jelentett a hiteles mérlegelő nő. — Mit szólsz hozzá? ötven kilóra fogytam le! — újságolta boldogan az úgynevezett legjobb barátnőjének. A barátnő gúnyosan jegyezte meg: —' No, nem nagyon látszik meg rajtad! A nagyságos asszony csak nevetett ezen a maiiciózus megnyilatkozáson. • — Persze, bosszankodik rajta —• gondolta magában. A fürdősasszony pedig a nagy borravalók jegyében egyre kisebb súlyt jelentett. Most már tiz dekánként fogyasztotta a nagyságos asszonyt, mert félt, hogy félkilós tempóban hamar kifogy belőle. A nagyságos asszony pedig anfcak a tudatában, hogy úgyis fogy, nagyokat ebédelt és jóízűen vacsorázott. Egész hélyes kis dundi volt már, amikor egy vasárnap megjelent a gőzfürdőben A mérleg mellett uj asszonyt látott, — Hol a régi asszony? — Elment kérem. Most a Hattyu-fiirdőben működik. — No mérjen meg. Ráállott a mérlegre. Az uj nő birizgálta a súlyokat, aztán közönyösen mondta: ' , — 64 % kiló. A nagyságos asszonynak olyan vörös lett az arca, mint az ajka, amikor vendéget várt. — Tessék? — kérdezte rémülten, — 6414 kiló, — hangzott a kérlelhetetlen valasz. A nagyságos asszony felöltöző ít és elrohant. — Biztos, tévedés, — vigasztalta magát, de határozottad rossz sejtései vóitak. Az első patikában ráállt a mérlegre. — 66 14 kiló, — mondta a segéd udvariasan. Rettenetes! Persze ' ruhástól. Hazarohant sírni. Sirt, sirt aztán kapta magái és elszaladt a Hattyú-fürdőbe. Régi íűrdősasszonya elcsodálkozott, amikor a mérlegre állt, de aztán szemtelenül ni mdotta: — 49N kiló, nagyságos asszony. A nagyságos asszony előbb pofon a többiek tévedtek és átnyújtotta a bor- i a valót. . . ) — Ezután ide fogok járni, — mondta nyájasan. Stella Ä radikális-párt siilioticai demonstrációja Nemzetgyulésii képviselők Szidioilcáu Jelentettük mar hogy n sžuboticai radikális párt október 19-én vasárnap, a városháza előtt téren nagygyűlést tart. Szombaton este Két órakor megjelent a vasúti állomáson o szuboticai radikális párt vezetősége Juries Márkó nemzetgyűlési képviselő és Qyorgyevics Dragoszláv volt főispán 'vezetésével. A Beögrádból esti hét órakor érkező vonattal megjöttek dr. Radontcs Javán szuboticai képviselő, Kobasića ■Stépó, Popovics és Mihajlovics Szvet szláv nemzetgy űlési képviselők is. Az érkező képviselőket lelkes * I ovációval fogadták és menetté alakulva — a radikális-klub helyiségébe vonultak, ahol a párt vezetői a Beogradból érkezett képviselőkkel tanácskoztak. Az éjjeli vonattal érkeztek meg Dragovics Müutin, a nemzetgyűlés olelnöke, Sfojndinovics Milán volt pénzügyminiszter és Z'lijevics Alexa képviselő. A(tnépgyü!ést vasárnap délelőtt 10 órakor tartják meg. Bejelentették részvételüket a bajmöki, rigyicai, beregi, pecséri, moravicai, topolai, maliidjosi, szentár, moli és adai pártszervezetek i — Nem igaz. Rágalom. Hazugság. Aztán: — Hazugság. Rágalom. Nem igaz. Később: — Rágalom. Nem igaz. Hazugság. A belső szobából egy vékony női hang szól ki: — Ok mindaketten hivatásosaié. A Károly és a Mihály. — Hol vannak a fiai? — kérdezem a nénit. —- Elmentek vadászni. A Karcsi egy szenvedélyes nyulász — és büszkén az orgonabokorra kiaggatott rlyulbőrökre putat. Úgy lógnak ott, mint mosás után a szárításra kitett fehérneműk. — Valóban a Karcsi nagy nyulász lehet —■ mondom tisztelettel és az ismeretlen női hang ismét felcsendül a szoba homályából: A Karcsi sose vetemedik csalásra! —• A menyem fekszik benn. Meghűlt az éjjel — magyarázza a néni és szívélyesen befelé invitál. De nem mertem bemenni. Mit lehessen tudni? A Karcsi elsőosztályu céllövő.... Hamisan muzsikál a cimbalmos A cigányzenészt Cigány Sándornak hívják a pénztári bejelentő szerint és az egyik Alexander ulicai kocsmában kellett volna cimbalmoznia. Cigány azonban egyátalán nem muzsikált a kocsmában — állítja a munkásbiztositó, — hanem összepaktált a« kocsmárosnéval, aki bejelentette mint alkalmazottat, majd két hétre rá mint beteget. Ennek fejében meg kellett ígérnie, hogy felgyógyulása után a pénztár költségeit a kocsmárosnénak téríti meg. Minden gyöyörüen ment két hétig, amikor is a pénztár leleplezte őket. A vendéglős először nem akart tudni semmiről, aztán már emlékezett egy beteg cimbalmosra, akit azonban Zsiga Sándornak hívnak. A kauciós feliró elő is kotorta a fiókból, a bejelentőlapokat, ahol tényleg szerepel egy Zsiga Sándor nevű cimbalmos. — Mi közöm hozzá, ha beteg volt, az orvos adott róla írást — kiabál dühösen az öles kocsmáros — a többit már csak a betegsególyzö találta ki. A Zsiga igenis itt muzsikál minden este — és a feleségét hivja tanúbizonyságul, isten és ember előtt. Aztán együttes erővel elkezdték szidni a munkásbiztou sitópénztárt, mint olyant és egészen népies, sőt primitív metaforákat alkalmaztak a küiömböző összehasonlitásoknál. De ezt rfiár nem hallgattam végig. Szálljon mind a direkció fejére tized és ezrediziglen. Magánzó, aki két fog• lalkozást is elveszít A legérdekesebb táppénzcsalást egy dúsgazdag és közismert szuboticai nagykereskedő követte cl, aki hetvenéves öreg édesapját jelentette be alkalmazottjaként. Ilyen módon hatezer dinár táppénzt vett fel jogtalanul az öreg ur, aki már több mint öt éve nem dolgozik és magánzóként él a fia kegyelméből. A gazdag fiú azonban ugylátszik nem bánik bőkezűen édesapjával és a saját nagyjövedelemmel rendelkező I pénztárai helyett a munkásbiztositó «pénztár kasszáját találta alkalmasabbnak Ősz édesapja életfenntartásához szükséges kiadások fedezésére, A nagykereskedő fösvénységére jellemző, hogy mikor a visszaélésre rájöttek és figyelmeztették. gyorsan kijelentette édesapját és egy nagyobb szuboticai könyvkereskedés tulajdoncsáva], — akivel baráti viszonyban áll, — jelentette ismét be, mint könyvkereskedő segédet. Az öreg ur ilymódon a palicsi munkás-szanatóriumban üdült hat hétig — természetesen teljes ellátással. A pénztári vizsgálat során azonban erre a turpisságra is rájöttek és a szegény öreg ur most rövid könyvkereskedői- múlt után, ismét álldsnéíkül maradt, mivel a pénztár megtagadta a táppénz folyósítását. Szegény szuboticai nagykereskedő. Borzasztóan sajnálom. Most ismét kénytelen lesz otthon kosztoltatni a papáját. Tamás István Szegény csalóktól milliomos csalókig Táppénzcsalók közöli a szuboticai na dmortamjokon öszszakállu, sovány pápaszemes öreg a Kiss Simon lakatosmester, akár egy agyonstrapált arkangyal. Segédjével együtt dolgozik a szűk és hideg műhelyben, amelynek falain akkora repedések vannak, hegy az udvaron hancurezó kisgyerekek kényelmesen ki-be bujócskáznak rajta. Az öreg bácsika egyszerűen elkezd nevetni, amikor meghallja, hogy a segédeit a pénztár földmives mesterséggel gyanúsítja. . — Itt szabadult lel nálam mindakettő — mondja és már hozza is a tanoncleveleket és az iparhatósági igazolványokat. — Az igaz, hogy beteget jelentettek. De az orvos tiltotta el őket a munkától. A táppénzt jogosan vették fel, ez az igazság. A pénztárnak mindig sok baja van velünk és cgyre-tndsra küldenek spiónokat a nyakunkra, hogy nem csapjuk-e be őket. De ha mi kérünk valamit, akkor semmi sincs. írja meg uram, hogy hagyjanak élni bennünket. A szegény ember nem mer csalni uram.... — és nagyot üt az üllőre a kalapácscsal, mintha az a pénztár igazgatójának feje lenne. Ál-madáriömők, akik igazi madarat tömnek A madártöfnők ketten vannak, illetve csak az egyik a hivatásos, a másik — a pénztári feljelentés szerint — álmadarász, akit a bátyja alkalmazott madártömődéjében. Ilyen módon egy hónapig húzott táppénzt, kczülbelül ezer dinárt, amíg a csalásra rá nem jött a pénztári mindentudó A Pczserovacska ulica egyetlen cseréptetős házában laknak. Ez a közelebbi . ismertetői el. A folyosó maga egy kis muüeum. Itt látható a sas-madár karmái között vérgödő véres: nyúllak ba-| göly, gém. róka és más vadásztrofeumok. Javarészét maga a madártömő lőtte, aki kitűnő céllövő. A testvérek nincsenek odahaza, kedvesarcu, feketeruhás néni enged be és amikor meghallgatja miről van szó, állandóan, csak ennyit mond: Ezt szépen, sőt meghatóan képzeljem eh Azt hittem, hogy táppénzcsaió csak I nagyon elszánt, elkeseredett, íöláhozra-I gadt éhes ember lehet, akit rávitt a nyomor és a munkanélküliség. Annál jobban elképesztett, amikor a pénztári adatok nyomán felkerestem a feljelentett táppénzcsalókat, akik között egyetlen igazi szegény embert se találtam. A táppéuzesalók szine-java mind jómódú, sőt gazdag ember, akiket a legjobb akarattal se lehet azzal menteni, hogy rávitte őket a nyomor. Egy szegény embert azért mégis találtam. Csakhogy ő a világért se akart csalni. A szegény ember nem mar csaini Az egyik táppénzcsalásért följelentett Kiss Simon lakatosmester, aki — a pénztár vádja szerint — két ismerősét Gernovics Géza és Pinkovics István földmunkásokat csupa barátságból mint Sákatossegédeket jelentette be. Ezek a muiikábalépés után három hétre beteget jelentettek és negyven héten keresztül több mint tizenhétezer dinárt vettek fel illetéktelenül. Kiss Simon lakatosmester a pénztári bejeieutő szerint a Ha!asi-ut 16. szám alatt lakik. Barna, alacsony házikó,- kojpár nagy udvarral. Elől egv szőke fiatalember a botctescipőjét puccolja ádáz szorgalommal. — A fiát azt tudom merre lakik — mondja kétdezősködésemre — de az öreg Kiss már régen elköltözött innen. j Addigra összecsődül a ház népe és mindenki páratlan buzgalommal magyarázza ifjabb Kiss házatúját. Kezdem nem érteni, de ezeket a barátságos népeket nincs ■ szivem megsérteni és az eredeti útleírások nyomán ' nekivágok egész serég hepehupás kis- itecánafc — Nincs idehaza a" Kiss úri — kiabálják kórusban az udvarén játszó gyerekek, amikor végre odatalálok — de tudjuk, hogy hol lakik az-öreg — ős az egyik mindjárt kalauzul is szegődik. A Füzfás-ucca kellős közepén, rozoga rossz kerités mögött lakik
