Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-17 / 285. szám

6. oldal BAC5MEGVEI NAPLÓ 1924 október 17. A beismerő vallomás jegyzőkönyve A Froreich-házaspár utolsó éjszakája — Megindul a nyomozás az Egyedi-család tagjai ellen A Bácsmegyei Napló budapesti tudósítójának sikerült a soproni ügyészségen megszerezni Froreich Ernő beismerő vallomásáról fölvett jegyzőkönyvet, amely szószerinti szövegében igy hangzik: — Beismerem, hogy apósommal, né­hai dr. Egyedi Artúrral nem a legjobb viszonyban voltunk. Apósom kellemetlen természete, amely abban nyilvánult meg, hogy végtelenül fösvény és család­tagjaival szemben hideg, kellemetlen és durva volt, volt az oka elhidegülésem­­nek. Egyedi Artúrt ritkán kerestem fel, mert megjelenésemkor a nem szívesen látásnak kifejezését adta apósom'. Fo­lyó hó 5-én családom tudtával jöttem az egyedi kastélyba. Már másnap délelőtt Freitscher Ilona szobalánnyal bejelenti ettem magamat apósomnál. Dr. Egyedi Artur, amikor beléptem hozzá, alig fogadta üdvözlése­met és csak félvállról állott velem szó­ba. Gazdasági kérdésekről kezdtünk be­­szégetni. Nevezetesen kifejtettem, hogy modernebb alapokra kellene iektetni a gazdálkodást. A vita hevében apósom személyemmel kezdett foglalkozni és kijelentette, hogy örökké bánni fog­ja, hogy engem beengedett a csa­ládjába. Majd, amikor nélkülözésemről, helyze­temről beszéltem, ingerült lett és kiabált velem. Többek között közöltem vele, hogy Margit nevű leánya nyomorban van, eddig én támogattam anyagilag. Erre felugrott és megtiltotta, hogy előt­te Margitról beszéljek. — Többet ide ne jöjjön, mert kirúgom — kiáltotta és azt mondta, hogy ö nem finanszírozza Margit szeretőit Mindinkább indulatba jött, s beszélgeté­sünk végül is úgy végződött, hogy: — Mars ki! — kiáltással kiutasított a szobából. A délutánt részint sógornőmnél, ré­szint Egyedi Mariskával töltöttem. Este rendes időben bezárkóztam a szobába. Éjféltájban beléptem apósom hálószobá­jába, ki az ágyban fekve még ébren volt. Kértem, hogy mielőtt elutazom, bizonyos ügyben szeretnék vele nyugod­tan beszélni, ö rendkívül indulatos volt, én azonban nyugodt tárgyalást kértem, amibe ő látszólag bele is ment. Közben újra kitört és ezekkel a szavakkal tá­madt rám: — Ha minden tönkre is megy, nem változtatok. Senkire és semmire nem le­szek tekintettel. Én megnyugtattam, hogy soha a háza tájára nem megyek, mire ő igy kiáltott fel: — Elátkozlak gyermekeddel együtt! Erre én nekirohantam az ágyban ülő apósomnak és megfogtam a torkát, ü felém sújtott az öklével, orromat érte a csapás, az ütésokozta karcolások még most is látszanak. Apósom megtáma­dott, a legdrasztikusabb kifejezésekkel. Én a torkát fogtam és a szorításra apósom elvesztette eszméletét. Határozottan állítom, hogy nem ütöt­tem apósomat, vért nem is láttám, már pedig ha megütöttem volna, erős felin­dulásban olyat ütöttem volna, hogy bi­zonyára eleredt volna a vére. Amikor láttam, hogy apósom élettelen már, megfogtam, az ágyból kiemeltem és egy törülközővel a mosdó karfájára felakasz­tottam. Ezután már én is összeestem. Eséskor kaphattam azt a könyökütést, a mit az orvosok fent Budapesten konsta­táltak rajtam*. Magamhoz térve felkeltem és visszatántorogtam a szobába. Meg kell még jegyeznem, hogy amikor apósom eszméletét elvesztette, én a törülközőért mentem, közben eredhetett el apósom orra vére. Mert amire én visszatértem a szobába, akkorára már véres volt. A vánkos hurcolás közben kerülhetett apó­som hullája mellé. Ez ügyben mindenki tiszta. A tett elkövetése előtt senkivel nem beszeltem, senkivel meg r.em egyeztem. Esküszöm arra, hogy bűntársaim nincsenek. Különösen kiemelem azt, hogy Bertha Erzsébet teljesen ár­tatlan, a gyilkosságban semmiiéle szerepe nem volt. Apósom megölésének gondolatává sohasem foglalkoztam* Ez a szándék í tett elkövetése előtt létre jöt/t erős fel­indulásomban fcgamzott meg bennem, Fülöp Rózsi szintéin ártatlan. Szerdán délelőtt tizenegy óra felé öltöztette fel a hullát dr. Géléi szanyi körorvos. Az ötöztetés után dr. Géléi behívott engem, rámutatott apósom hullájára, s azon gyanújának adott kifejezést, hogy apó­somat megfojtotta valaki. Én könyörög­tem az orvosnak, hogy ne csináljon bot­rányt az Istenért, családom rettenetesen szenvedne, ha kipattanna a botrány és könnyen lehet, hogy ártatlan embereket is meghurcolhatnának gyilkosság gyanú­jában. Dr. Géléi könyörgésemre becsület­szavát adta és becsületszavát kéz­­szorltással erősítette meg, s meg­ígérte azt, hogy szörnyű felfedezé­sét titokban tartja. Hogy dr. Kokas csornai orvos tudott-e a dologról, vagy sem, ezt én nem tu­dom. Az a törülköző, amelyet Freit­scher Lina szobalánynak október 7-ikén reggel vizes állapotban átadtam véres volt ugyan, de a saját testemen elke­­nődő vértől lett szennyes, amely apó­som vomszolásánál ragadhatott kezem­hez. Úgy emlékszem!, hogy a két kezemé feje véres lett. Az ujjamon lévő seb nem akkor támadt, amikor apósommal dulakodtam, az már azelőtt is meg volt. Ellenben a jobb mellbimbóm felett kar­colást szenvedtem, amikor apósommal a fojtogatás közben dulakodtam. Hogy az ágyban talált véres újságpapírotok el­égetésére meghagyást adtam volna özv. .Mayernénak, igazán nem tudok teljesen visszaemlékezni, de nincsen kizárva. A fojtogatás nem sokáig tartott. Percek telhettek el akkor is, amikor a hullát felakasztottam. Ezután a szobámba ván­szorogtam és leifeküdtem. Szememet nem tudtam lehunyni. Reggel felé kiül­tem a folyosóra és cigarettáztam, amíg tettemet fel nem fedezték. Újból hang­súlyozom, hogy bűntársaim nincsenek és más mindenki ártatlan. Nyomozás az Egyedi-lányok ellen Froreich vallomásával lezárult a tragédia első felvonása, amely után. úgy látszik, még izgalmas bonyodal­mak következnek. Ezeket valószínű­leg a családdal kapcsolatos esemé­nyek fogják okozni. Még az ügyész­ségen semmiféle gyanú nincsen ar­ra. hogy a család egyes tagjai. Egyedi Arturnó. a három leánya, Mariska. Margit és Ilona bűnsegéd­ként szerepelt volna, de mégis meg­van az a föltevés, hogy nekik tudo­másuk volt az esetről. Az ügyészség azt hiszi, hogyha nem is akkor sze­rezték ezt a tudomásukat, mielőtt a gyilkosság történt, de a végrehajtás után tudniok kellett arról, hogy Egyedi Artur nem öngyilkos, hanem gyilkosság áldozata lett. Most a nyomozó hatóság azt keresi vájjon a család tagjai tényleg tudtak-e ét­ről és hogy miért nem jelentették ezt be tudomásuk esetén a nyomozó hatóság vezetőiének. Az utolsó vacsora Mielőtt Froreichet elszállították a ha­lálkastélyból, felesége engedélyt kért Posselt Jakab csendőrszázadostól, hogy együtt tölthesse az éjszakát férjével. — Lehet, hogy ez lesz az utolsó éj­szakánk együtt ebben az életben, — könyörgött. A csendőrparancsnok megadta az en­gedélyt. Két csendőrt állítottak mellé­jük, akiknek meghagyták, hogy egy .pillanatig se távozzanak abból a szobá­dból, ahol Froreich és felesége van, ne­hogy Froreich öngyjjkosságot követhes­sen el. Este hét órakor vonultak be, Froreichné szobájába. A csendőrök a sarokban húzódtak meg. Nemsokára va­csorát hoztak Froreich és neje számá­ra, de egyikük sem mozdult. Froreich mereven, üveges szemekkel bámult ma­ga elé és egy pillanatra sem engedte el felesége kezét. Ültek ott egymás mel­lett, órák hosszat, hallgatagon, végül az asszony elkezdett sirni. Froreich igye­kezett megnyugtatni feleségét, majd odaszólt az egyik csendőrnek: — Mondja, van önnek gyereke? — Van, kettő, — felelte a csendőr. — Nevelje őket rendes, tisztességes embereknek, taníttassa őket valami mes­terségre, nehogy azok is úgy várják a levegőből a pénzt, ahogyan én vártam. Froreich ezután kimerültem vetkőzni | kezdett, azt mondta a feleségének, hogy adjon valami altatószert, mert reszket attól, hogy még mindig nem tud elalud­ni. A felesége néhány csöpp Veronáit adott neki. Pár perccel később Froreich elszenderedett. A felesége ledült a má­sik ágyba. Egy pillanatra sem hunyta le szemét egész éjszaka. Könyökére tá­maszkodva, mereven, kétségbeesetten nézte az urát, néha megigazította a ván­kost a feje alatt, miegsimogatta a hom­lokát és sirt. 1 Egyedi végrendelete Csütörtökön délután felbontották a meggyilkolt Egyedi Artur végrendeletét. Egyedi özvegyének, három leányának és két unokájának egyenkint egyhatod­­részt hagyott vagyonából, amelyet in­gatlanait is beleértve többszáz milliárd-, ra becsülnek. Megdől Froreich védekezése Sopronból jelentik: A családtagok, kü­lönösen Wukné Eg3redi Mariska tanú­vallomása sok olyan ellentmondást tün­tet fel Froreich vallomásával, amelyek rendkívül megnehezítik a nyomozást. Minden jel arra mutat, hogy a gyilkos beismerő vallomása legfontosabb rész­leteiben nem felelt meg a valóságnak’, amennyiben Froreich alkalmasint előre megfontolt szándékkal és álmában foj­totta meg apósát. ’•.aafcW.äE - ■ A Radics-párt résztvesz a Mzott?ági tárgyalásokon A rokkanítorvény bizottsági tárgyalása Beogradból jelentik: A rokkant­törvény javaslatot tárgyaló parla­menti bizottság csütörtök délelőtt ülést tartott. Agatonovics elnökleté­vel. Az ülés eleién az elnök felolvas­ta Behmen szociálpolitikai miniszter levelét, amelyben közli, hogy a kor­mány lemondása miatt nem vesz részt az ülésen. Ezért az elnök azt javasolta, hogy halasszák el a ta­nácskozást. Lázics Vota földmives­­párti ezzel szemben azt kivánía, hogy kezdjék meg azonnal a vitát, mintán a javaslat sürgős természetű. Ebből nagy vita keletkezett. A radi­kálisok és Pribicsevics-pártiak elle­nezték a tárgyalások megkezdését, a kormánypártok viszont ragasz­kodtak hozzá. Végül 10 szavazatta! 6 ellenében úgy határoztak, hogy a tárgyalásokat megkezdik, a minisz­tert pedig meghívják az ülésre. A részletes vitában Lázics Voja \ földmives-párti. Peles radikális. Po-\ povics Szvetiszláv Pribicsevics- * párti, Krafit német, Trujar és Urois Radics-párti, Kujundzsics demokra­ta. Gosztincsár és Kremzsár kleri­kális vettek részt, akik valameny­­nyien a javaslat mellett beszéltek. A Radics-párt ezalkalommal vett először részt parlamenti bizottság munkájában és feltűnést keltett, hogy Trujar, aki zagrebi hordár és Urois. aki parasztember, milyen okos beszédben nyilatkoztak a ja­vaslat mellett. A vita bezárása után az elnök azt javasolta, hogy miután a miniszter nem fejthette ki véleményét a javas­latról. a szavazást halasszák el. amit a bizottság el is fogadott. A horvát sajtó a kormányválságról Zagrebból jelentik: A horvát po­­itikai körökben rendkívül nagy az izgalom. Az Obzor. a Zajednica lapja, mérsékelt hangon ir a kor­mány lemondásáról és megjegyzi, hogy a fordulatot hidegvérrel kell fogadni, mert a radikális-párt politi­kája Pasics bjelinai beszéde óta nagy változáson ment keresztül. A Hrvat vezércikkében, amelynek A király és a parlamenti többség a címe. kijelenti, hogy a többség kor­mányát a király mozdította el és ezáltal a király és a parlamenti többség között konfliktus támadt. Davidovics — írja a lap — még ma­ga sem tudja, hogy miért kellett tá­voznia. A radikálispárt értett hozzá, hogy a királyt felhasznália a több­ségi kormány megbuktatására. Á Pribicsevics-párti Riiecs szerint Radies a napokban külföldi útleve­let váltott. A radikális-párt vasárnapi gyűlésén nyilatkozik a kormányválságról Visszatérnek a szuboticai szervezetbe a kilépett vezetfftagok A szuboticai radikális pártszerve­zet nagyban készül a vasárnapi nagygyűlésre, amelyen a párt több tekintélyes képviselőié vesz részt. A változott politikai helyzet még na­gyobb jelentőségűvé teszi a vasár­napi radikális-párti nagygyűlést, mert a radikális-párt vezetői a szu­boticai gyűlést fogják felhasználni arra. hogy a nyilvánosság előtt első ízben fejtsék ki a párt álláspontját a válsággal kapcsolatban és a párt programját. Ezért nincs kizárva, hogy az eddig már bejelentett kép­viselőkön kivül részt fog venni a gyűlésen a radikális-párt egyik vagy másik tekintélyes vezetője, esetleg maga Pasics vagy pedig Jovanovics Ljuba. A vasárnapi nagygyűlésen kivül a szuboticai radikális pártszerveze­tet a pártegység teljes helyreállítá­sának kérdése is foglalkoztatja. A párt ellenzékbe vonulása óta a párt egysége nem szenvedett csorbát, sőt a Protics-párt szuboticai hívei- u nek a pártba való visszalépését a radikális-pártban nagy erkölcsi si­kernek könyvelik el A helyi radiká­lis klub azonban ezzel egyidejűleg most már elérkezettnek látia az időt arra is. hogy a klubból néhány hó­nappal ezelőtt kivált tekintélyes ve­zető-tagokkal is helyreállítsa a bó­két. Mint még emlékezetes, dr. Ple­­tikoszics András volt főispán lemon­dása után a jelölések körüli ellenté­tek hatása alatt dr. Manoilovics Vla­­diszláv. Bácsmegye volt főispánja, királyi közjegyző, dr. Miladinovics Mladen ügyvéd és dr. Miladinovics Radivoj királyi közjegyző, a helyi pártszervezet három tekintélyes ve­zetője kilépett a helyi radikális klub­ból. Most mozgalom indult meg a szu­boticai radikális pártszervezetben, hogy a klubból kivált három vezető­tagot visszatérésre bírják rá. annál is inkább, mert a változott politikai helyzetben a radikális-párt által kí­vánt kibontakozás esetén az egyik kilépett tagnak már is fontos sze­repet szántak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom