Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)
1924-09-11 / 249. szám
4. olđai BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 szeptember 11. Csónak-uí a Dunán Siklunk. kúszunk tova a nagy vizen, melynek partjai elsülyedtek az éjszakában. Csak viz. sietős, nyugtalan nagy •viz és. mi ájuifan, ijesztő árvaságban próbálunk tovább jutni a másik part felé. A hold ezüst karéja beleinél a vízbe, ring, reng, megtörik és fényes fodrokat szeg a hullámok tarajára. A viz szinte fekete s megborzongok, mikor bele nézek. Mi lehet ott lenit a mélyben? Élet? Halál? Múlt? Titok? Hínárok, halak, hullák, hullaaékok. Hajóroncsok, sikolyok, földi kincsek, álmok, gyiirük. nyakékek, kezek, koponyák, hun vagy gepida serlegek, pöifedt hasak, tatár kardok, vasárnapi selyemcipellők. török lószerszámok, nyájas lánymosolyok, magyar buzogányok. Talán épp alattunk nyújtózkodik egy júm bor szabólegény, aki a múlt vasárnap nem messze innen kifordult a csónakból. Gomblyukában még olt van a szegfű, zsebében tárca-, néhány papírpénz benne és egy női fénykép . . . Halak rágják az or át, a nyakkendője félre csúszott, szemei felnéznek mereven és kitartóan és biztatóan fel az élet felé . . . Amott egy kislány fekszik fosztó ingben. Fürdőit, kacagott, Múltéit egyet s most ide került. Szőke ha' ját meglobogtatja az ár sód-a, furcsák tanyáznak közelében s kajánul mosolyognak, mint kapzsi kufárok. A kis Maris talán hosszuhaiu babáról álmodik s finom. úri. városi gyerekekről. akiknek fehér a boriik és selyem a ruhájuk. Ó. ha egyszer ő is ilyen úri kislány lehetne, süteményt ehetne, gépkocsin mehetne és sok. sok játéka lenne . . . Mariska . . , most nem hívják, nem költik dologra, hajnali munkára, hagyják aludni . . . Álom . . . Hatál . . . Mese . . , Talán sellök járnak le hozzád, kis Maris, megsimogatják hajadat, hideg síkos melledet és hasikádat, talán táncba hívnak és te talán mosolyogsz, mint kis angyal az oltárképen. Gyémántpalotája van a tündérkirálynőnek. Millió mécses ragyog sokszínű üvegbe zárva, tükörből van a palló és aranyból vannak a gerendák — ó, milyen szép minden! Véresfejii harcosok jönnek dicső századokból: avarok, római légionáriusok. janicsárok, bajszos ma-■ gyarok, lomha német zsoldosok. Aztán sápadt, fanyalgós arcú szerelmesek jönnek, majd vasárnapi kirándulók a nyájas bidermaierbői. életunt pesztonkák. algebrából elbukott diákok, gondtalan fiirdőzök, nevelönők sonkásujju blúzban s az anyaság átkával, rőtarcu halászok,' maszatos hidmunkások. egy részeg fuvaros most száll le szekeréről, százrokolyás kofák kosárral karukon. kiszúrt szemű forraHalmi áldozatok . . . ó . . . Süket, zöld csend üli a palotát. Néma a bál és nincsen tánc. Bu és béke bámul le a riadt, iszapszinii arcokról. Nem beszélnek, nem nevetnek. nem énekelnek, csak lassan, csöndesen mennek el egymás mellett. mint némasági fogadóimat tett szerzetesek. Nem sietnek, nem haragú sznak. akárcsak szentek a jámbor könyvekben. Szelídek, okosak és megbocsájtók. A víz tompán. puMn zug. zenél a sápadtfényü tiindérpalotában, mint messzi mesélő orgona. Valami hivogctíás. lágy, kába, csábos ígéret van ebben a méla, mély zúgásban. — Gyere, gyere ... Mi békében élünk, szépen élünk . . . gyere . . . Busszemü seliők fonnak körül, half árkukkal ráülnek a csónak peremére. A liliomfehér potennidák le fogják szememet, érzem síkos, hideg karukat, mint döbbent kígyóölelést. Szédülök. — Ne féljél, a smaragdszemii királynéhoz megyünk . . . Lent csillogó palota vár, meg fehértestii királyleány. meg béke. meg csillogás, meg csend . . . cserül . . . csábitó. csengő csend . . . Gyere . .. t A rémek, mondák, kahiszmesék és vizikabonák békaíeiü manója ráül a szivemre. Nehezen veszek lélekzetet. — A miénk vagy! Nem engedünk! A boldogság, a megváltás leié viszünk. Ne féljél. Gyere velünk ... Felnyitom a szemem, de hiába. Éj van elmosódott árnyak, csodás hullámfodrok, csalogatás csobogások, elsülyedt partok, lappangó örvények — o, ki tudja hol az igazság? A napfényben, a hitetlenségben, a gőgös, tudományos pogányságban, vagy itt. titkok, félelmek, misztikumok. halhicinációk és borzongás, holdfényes legendák között? Ki tudja hinni az egyszerű rothadásos halált esen a hatalmas széles vizen a hold ezüst, fojtott nermetegében, sejtelmes sóhajok, bizsergös borzalmak varázsában? Ki meri mondani: nincs tovább? Az evezők szívós, biztos ütemben bukkannak fel. merülnek el s most már látni a másik partot, a bizonyosságot. a valóságot. Lassan, keményen. józanul közeledik a part, már nemsokára elérjük. Mikor kiugróm a csónakból, összeborzadok. Mélyet és merészet lélekzem és úgy nézek vissza az ijesztő folyamra, mint lidérces álomra reggel, amikor már napfény hull be a zsaluk résein. Arcom mosolyra nyílik. Bátran, gőgösen lépkedek a kemény talajon, mindent feledni akarok: mesét, álmokat. félelmeket, kába. gyáva haiíálkacérkodást. Ismét büszke és bátor vagyok, mint az élet többi kicsiny, önhitt. bizakodás gyermeke. Szenteleky Kornél A baseli dráma Széchenyi Gabriella grófnő Jenő főherceg lakásán lőtte főbe magát Szerelmes volt a hatvanéves főhercegbe — Hiitien elhagyás miatt a halálba Széchenyi Gabriella grófnő, aki —r mint a Bácsmegyei Napló már beszámolt róla — kedden Baselben főbelőtte magát, genfi híradás szerint szerelmi bánatában követte el tettét. A már nem fiatal grófnő Haugwitz Henrik grófnak volt a felesége, akitől azonban már régebben elvált, mert beleszeretett Jenő főhercegbe. Amikor a főherceg az összeomlás után Svájcba költözött és Baselben telepedett le. a grófnő utána utazott s ő is Baselt választotta ki magának állandó tartózkodási helyéül. A hatvanéves, de még mindig délceg főherceg elegáns megjelenésével nagy feltűnést keltett Baselben, ahol a háború befejezése óta állandóan tartózkodott, bejárása volt a baseli előkelő családokhoz, amelyek külföldiek elől meglehetősen elzárkóznak, de a főherceget szívesen fogadták. Senkisem tudta, hogy közte és gróf Széchenyi Gabriella között belső barátság van. Csak I most vált a dolog köztudomásúvá, j amikor a grófnő féltékenységi jele\netet rendezett a főherceg lakásán. iJenő főherceg, aki nem a legrózsájsabb anyagi viszonyok között él. az elmúlt héten bejelentette barátnőjének, hogy szakitaniok kell. mert ő anyagi okokból megnősül. A főherceg egy gazdag baseli polgár feleségét akarta oltárhoz vezetni s hogy házasságának semmi se legyen útjában. már be is jelentette a Johannita-rendnek, hogy lemond a rendben élvezett előjogairól, hogy így a coelibátus kötelezettségét lerázza magáról. A grófnő a legnagyobb kétségbeeséssel vette tudomásul a főherceg elhatározását és kijelentette, hogy nem hajlandó szakítani, inkább öngyilkos lesz. . — Hát legyél, — mondta a főherceg és magára hagyta a félőrült nőt. Széchenyi grófnő a heves jelenet után eltávozott a főherceg lakásáról. kedden azonban újból fölkereste Jenő főherceget és megismételte fenyegetését. A főherceg gorombán kiutasította az exaltált nőt. aki erre előrántotta revolverét, amelyet mindig magánál hordott és önmagára lőtt. Fején súlyosan megsebesült. Nyomban a baseli kórházba vitték, ahol azonban a leggondosabb ápolás ellenére nemsokára meghalt. Jenő főherceg a katasztrófa után kijelentette környezete előtt, hogy lemond tervezett házasságáról. Madics István és Alexandrov Tódor ejllatkozat-liarca \A komitácsl vezér Radicaot teszi felelőssé a macedóniai állapotokért Beogradból jelentik : A szófiai lapok ma közük Alexandrov Tódor terjedelmes nyílt levelét, amelyben a macedón autonomisía mozgalom vezére válaszol RadiCS Istvánnak a „Federation Balcanique" legutóbbi számában megjelent támadására. Radios István ugyanis — mint annakidején jelentettü — a bécsi föderaiista lapban megtagadott minden közösséget Alekszandrov mozgalmával és terrorisztikus módszereivel, egyben pedig élesen elítélte Alexandrovnak az orosz szovjeíkormónnyal szemben tanúsított ellenséges és a Cankovféle bolgár kormány iránt tanúsított barátságos magatartását. Alexandrov Tódor válaszéban kijelenti, hogy a macedón szervezet őszinte kapcsolatokat akart fenntartani a horvát parasztpárttal a hegemonisztikus Beograd elleni harcban és Radics volt az első, aki ezzel az összeköttetéssel dicsekedett a külföld előtt és ijesztgette Pasicsot. Alexandrov nem tagadja, hogy a közös ellenség elleni harc módszereiben különbségek álltak fenn, azonban Radics kijelentéseivel szemben még ma is azt állítja, hogy a horvát parasztiért lényegében forradalmi párt és hogy Radics csakhamar meKgyöződ!k majd arról, hogy a szerb hatalmasokkal csak puska, tör és bomba utján lehet beszélni. A bolgár kormányhoz való viszony kérdésében Alexandrov megállapítja, hogy a macedón szervezetnek érdeke egy olyan bolgár kormány fennállása, amely nem avatkozik a macedón ügyekbe és nem folytat kereskedést Macedónia sorsával, mint Sztanv boiijszki. Ha a Cankov-kormány is megkísérelné ezt, úgy a macedón szervezet ellene is harcot indítana. Ezután az úgynevezett föderálistákról emlékezik meg a nyilatkozat, akiket Dzvidovics szolgálatában álló rablóknak és gyilkosoknnk nevez és fölszólítja Radicsot, hogy most, miután pártjával Beogradban van és felelőssé vált Macedónia sorsáért, szerezzen saját szemével meggyőződést a föderá’isták mükö déséről. Végül Alexandrov kijelenti, hogy nem beszélt a macedón szervezetnek a horvát pa* rasztpárthoz való viszonyáról, sohasem emelte ki ezt Szovjet- Oroszország ellen és a bolgái kormány nem intézett hozzá kérdést ezekről a viszonyokról mindamellett biztosítja Radicsol a horvát mozgalom iránti szimpátiáiról. A középosztály berni kongresszusa Kedden kezdték meg a tanácskozást Bernből jelentik : A Középosztály Nemzetközi Szövetsége, a mely egyesiti Európa valamennyi országának tisztviselőit, Bernben kongresszusra hívta össze a nemzeti szervezeteit. A kongresszus kedden kezdődött meg a „Metropole" szálló dísztermében Tschonni a svájci nemzetgyűlés tagjának elnökletével. A tanácskozásokon megbeszélték mindazokat a problémákat, amelyek a középosztályra ma nehezednek. A német delegátusok javaslatára elsősorban kije* 'ölte a kongresszus azokat a szónokokat, amelyekkel a közvélemény figyelmét kellőkép fel lehet hivni a középosztály meglátására, fontosságára s bajaira. Az általános kérdések csoportjában vita alá került a középosztály hitelének ügye is. A kongresszus záró-ülését csütörtökön tartják meg. Miikő Endre dr. öngyilkos lett Üzleti veszteségei kergették a halálba Budapestről jelentik: Kedden délelőtt holtan találták szobájában dr. Miikó Endre ötvenkétéves kormányfőtanácsost. a Körösbányai Erdőipar Részvénytársaság vezérigazgatóját, Öngyilkosságot követett el. Milkót az utóbbi időben nagyobb veszteségek érték, vállalatai válságba kerültek és ezek a bajok felőrölték idegeit. Idegessége anynyira fokozódott, hogy hozzátartozói az István-uti szanatóriumba vitték. ahol hat hétig ápolták és csak nemrégiben bocsátották haza. Miikó Endrének a faiparban voltak nagyobb érdekeltségei. A Körösbányai Erdőipar Részvénytársaságnak ő volt a vezérigazgatója és érdekeltsége volt Szegeden és Sztari-Becsén egy fűrésztelepben, amely szintén részvénytársaság. Nagyon jóhirü és általánosan ismert családból való. amelynek tagjai közbecsülésnek örvendenek. A Kőrösbányai Erdőipar Részvénytársaságot ő aiapjfo+i- $ a vállalatnak vezérigazgatója lett. A részvénytársaság legutolsó tőkeemelését a tőzsdei lanyhaság miatt nem tudta végrehajtani, ami miatt a vállalat megingott s Miikó Endrének is meg kellett válnia a részvények majoritásától. Az ebből származó bajok megviselték MiUflí Endre idegzetét, aki minden lehetőt elkövetett, hogy a katasztrófát elhárítsa. Miikó hozzátartozói előtt néhányszor említette is, hogy öngyilkos lesz. A szobalány kopogtatott Miikó Endre hálószobája ajtaján, de választ nem kapott. Kedden délelőtt, amikor hozzátartozói feltörték az ajtót, rémes látvány tárult a szemük elé. A szoba padlózatán feküdt nagy vértócsában Miikő Endre. Jobb ke-
