Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)
1924-09-24 / 262. szám
2. oiđaf, SACSMEGYEI NAPLÓ 1924. szeptember 24. párti képviselő, akinek zagrebi útja — mint most kiderült — politikai jelentőségű volt. Dr. Moser ugyanis szombaton felkereste Radios Istvánt, akivel egy órahosszat tanácskozott. Vasárnap Moser elkísérte Radicsot a Karlovác melletti Recsicére, ahol a horvát párt népgyülést tartott. A népgyülés után, amelyen Radics István nagy beszédet mondott, intim bankettet rendeztek. A banketten Moser képviselő is mondott pohárköszöntőt. Vádinditvány Jankovics Velizár ellen Kedden délelőtt benyújtották a parlament elnökségéhez a Jankovics Velizár volt közlekedésügyi miniszter elleni vádinditványt, amelyet több mint ötven képviselő irt aló. A vajdasági hadiözvegyek és hadiárvák államsegélye Schumacher Sámuel nemet képviselő kedd délelőtt felkereste dr. Behmen szociálpolitikai minisztert, akinek felhívta a figyelmét arra, hogy a vajdasági hadiözvegyek és hadiárvák egyáltalán nincsenek felvéve az államsegélyt élvező hadiözvegyek és árvák lajstromába. Schumacher felkérte a minisztert, hogy ezt az ügyet sürgősen rendezze s néhány cservenkai esetre nézve konkrét panaszt is nyújtott be a miniszterhez. Behmen dr. megígérte az interveniáló német képviselőnek, hogy amennyiben a törvények megengedik, intézkedni fog, hogy a vajdasági hadiözvegyek is részesüljenek államsegélyben. s A király visszatérése Beogradi jelentés arról számol be, hogy egyes verzió szerint, miután a bellyei vadászatokra az időjárás olyan kedvező, valószínű, hogy a királyi pár meghosszabbítja bely lyei tartózkodását és csak a jövő hét elején tér vissza Beogradba. Lehet azonban, hogy még ezen a héten visszatér a királyi pór. A miniszter halála Irta : Fala Tamás I. Tornyosné elhatározta, hogy otthagyja az urát. Megígérte Csauakynak, a szőkefürtii hadnagynak, s nem akart, szegyeit gyöngének látszani. Az ura csak a hivatalának, meg a kis kertnek élt, nem törődött a társadalmi élettel. A hadnagy csak egy év óta járt a házba. A teniszpályán ismerkedett meg Tornyosnéval. A barátság nem is volt eleinte több sportbarátságnál, ami azt jelenti: szeresd felebarátod játékát, mint a tenmagadét. Később aztán hazakisérés, ablakelötti sétálgatás, majd látogatás lett belőle s csiripelni kezdtek a verebek a teniszpálya körüli fák lombjain. Tornyos egyszer kifakadt: — Mi akar ez lenni?! Az egész világ tudja, hogy Csanaky nem az én barátom. — Tehát az enyém! — Igen, a tiéd. És már elég volt, s ha nem volt elég; elég legyen! Többé nem tűröm az emberek kétértelmű megjegyzéseit s mosolygó szánakozását. Válassz. Vagy én, vagy ö. Tornyosné nem felolt. Nem válaszolt. Ledobta magát a díványra és sirt, a hogy összcszorult torka engedte. Mikor kisírta magát, elhatározta, hogy csak azért is elmegy a teniszpályára. Nagy művészettel eltüntette szeme körül a sirás nyomait s kezében a raketti kiment az uccára. IVIarinkevics és Mussolini találkozása Velencében Október 1-én kezdődik a velencei konferencia Beogradból jelentik: A jugoszláv és olasz delegációk tanácskozása az eddigi tervek szerint október 1-én fog megkezdődni Velencében. A beogradi külügyminisztériumban már befejezéshez közelednek a konferencia előkészületei; a velencei tanácskozások programja már megérkezett Rómából Beogradba. A program szerint tárgyalás elá kerülnek Velencében mindazok a vitás ügyek, amelyek Fiúméra vonatkozóan az S. H. S. királyság és Olaszország közt még nem nyertek rendezést. Ezek közé tartozik az osztrák-magyar koronákban fennálló magántartozások ügye, a bankok és takarékpénztárak fiókjainak kérdése, a takarékkönyvek kifizetése és a rekviziciók rendezése. Ezenkívül szóba kerül az irattárak kérdése, a fiumei és szomszédos községi hatóságok egymás közti viszonya, a jugoszláv területen fekvő községi birtokok ügye, a Rjecsina-folyó birtoklása, az annexió előtt fizetett adók beszámítása, Fiume községi és állami kölcsönei, nz állampolgári és opciós ügyek, valamint a nemzetiségi kisebbségekre vonatkozó kérdések. A konferenciának nagy jelentőséget tulajdonítanak úgy Beogradban, mint Rómában. A velencei tanácskozások alkalmával Marinkovics Voja külügyminiszter találkozni fog Mussolini olasz miniszterelnökkel. Á magyar októbrista vezérek haza akarnak menni Útlevelet kérnek a magyar kormánytól, hogy bíróság été álljanak Budapestről jelentik: Az ügyészség, mint ismeretes, inkriminálta mindazokat a cikkeket, amelyeket az emigrációban élő októbrista politikusok bécsi és amerikai magyar lapokban Írtak. A nemzet megbecsülése ellen való vétség címén és hasonló ily címeken emeltek vádat ellenük. A budapesti büntetőtörvényszéken október közegére már ki is tűzték a főtárgyalást, amely a vádlottak távollétében megtartható. A Bécsben tartózkodó októbrista politikusok ezért ügyvédeiket felhívták Bécsbe, hogy ott velük a teendőkről megállapodjanak. Az elmúlt hét életén Nagy Vince volt belügyminiszter. Vámbéry Rusztem egyetemi magántanár, Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselő és még egy ügyvéd utazott fel Bécsbe. hogy a budapesti ügyészség által hazaárulással és a nemzet megbecsülése ellen való vétkezéssel vádolt politikusokkal Épp a másik oldalon jött Csanaky, s mikor észrevette, boldog szalutálással sietett át hozzá. Mire a tenniszpályára értek, megvolt a haűitcrv. Siirgönystilusban beszéltek, mint mikor a lélek olvad ki a szájon és súlyos cseppekbea koppan, ahova ér. — Tehát holnap. — Holnap. — Reggel hat. — Hat. — Én a személlyel, maga a gyorssal. — Igen. II. Tornyosné felült a vicinálisra s elérte a gyorsvonatot Most, hogy ült s az elmaradó póznák mind nagyobb és nagyobb távolságot mértek le közte és az elhagyott otthon között, lelkének láza kinos ellengőzt kapott. Gondolatainak kerekébe belekapaszkodott a lelkifurdalás fékje s már nemi tudott haza nem gondolni. Az ura sápadt homlokát látta, elfojtott zokogását hallotta s minden idegszála egy készülő tragédia véres jelenete felé csilingelt. — Visszamegyek! — határozta el és letörölte homlokáról a verejtéket. Még semmi sem történt. Még nem késő. Visszamegyek! De a vonat röpült s nem állt meg, csak egy féróra múlva. Egy kisebb állomáson, melyeit valamelyik gróf kedvéért tettek megállóhellyé. Hirtelen kiszámította, hogy nemsokára jön az ellengyorsvonat, arra felül Az állomáson véletlenül újságot is árultak. Megvett egy pesti lapot. Hoszíszu cikkek foglalkoztak benne mindig a tárgyaljanak. A tárgyalásról Nagy Vince volt belügyminiszter a következőképpen nyilatkozott: — Barátaink meghívására utaztunk fel az elmúlt héten Bécsbe, hogy megbeszéljük, mit tegyünk az emigránsok ellen kitűzött perekben. Hangsúlyozni kívánom, hogy ezen a tanácskozáson csak az emigráció vezérei, főleg polgári politikusok, továbbá a szocialisták részéről Garami Ernő és Buchinger Manó vettek részt. A polgári politikusok közül az értekezleten résztvett Jászt Oszkár, Szende Pál. Linder Béla és Iiatvany Lajos báró. A Becstől távol élő Károlyi Mihály gróf. Hock János és Lovászy Márton levélben jelentették ki, hogy eleve is alávetik magukat bécsi társaik döntésének s velük magukat szolidárisaknak jelentik ki. A tanácskozáson a legkomolyabban szóbckeriilt. hogy mind kereskedelmi miniszter tegnapelőtti halálával. — No, majd a vonaton, hazafelé — gondolta — olvasgatok. Nemsokára vékony füst jelezte a gyors közeledtét. Női szakaszba szállt és gondemtaira kényszerzubbonyt akarva rakni, az újságba temetkezett. S szemébe ötlött a »Miniszter végrendelete« cimü cikk. — Elődeim emlékezetére, irta a miniszter végrendeletében, temetésük napján, a temetés órájában, tiz percre megbántak a vonatok. Én a haladás embere Ivoltam egész életemben, ezért azt óhajtom, hogy halálom se jelentse az élet megálltát. Azt szeretném ha temetésein órájában minden vonat legnagyobb menetsebességének kifejtésével haladna utján, tíz percen át, hogy az élet felfokozásával búcsúzzam az élettől. A vonat utasai egymásnak mutogatták az újságoknak ezt a részét s a menetrendet kiterítve térdükön, számitgatni kezdték, hogy az ut melyik részén mennek majd át a repülésbe. III. A gyorsvonat tiz perccel előbb érkezett be a csatlakozó állomásra s még ott találta a vicinálist, mely visszaérkezte után csak a következő személyvonathoz kapott volna összeköttetést. Tornyosné jegyet nem váltva ugrott fel a vonatra, boldogan, hogy megnyert egy délutánt s megmenekült egy déljjután gyötrelmeitől így is rettenetes volt kivárnia a megérkezést az akácoktól környezett, elhagyatott állomásra. a kilencen az október közepén megtartandó tárgyalásra hazajöjjenek. Volt természetesen olyan szempont is. amely azt kivánta. hogy pusztán ügyvédi képviselet felől történjék gondoskodás. Egyik irányban sem történt döntés. — A perbefogott politikai vezérek a legszívesebben hazajönnének, hogy itt szemtől-szemben védekezhessenek és az ügyész vádjaivaj szemben a maguk igazát bizonyítsák. Hazajövetelüknek egyelőre az az akadálya is megvan, hogy a bécsi követség nem hajlandó őket útlevélhez hozzájuttatni. Az emigráció vezérei elvárják a kormánytól, hogy ha már a vádlottak padjára juttatta őket. lehetővé tegye számukra azt, hogy le is ülhessenek arra. — Az értekezlet a védekezés taktikáját illetőleg semmiféle határozatot nem hozott, az szóba sem került. Szó lehet arról, hogy a vádirat ellen kifogásokat benyújtva bizonyos dolgokat. amelyeknek megtörténtét annak idején a kormány tagailta, adatszerűén felsoroltunk volna, annak ellenérvein, hogy ezeknek megtörténtéről azóta már bírósági ítéletek is vannak. — Ismerve az érdekeltek felfogását, hangsúlyozom, hogy amennyiben a kormány módot ad nekik a hazatérésre, akkor itt lesznek s a főtárgyaláson személyesen védekeznek. Más oldalról származó információk szerint a két szocialista politikus Garami Ernő és Buchinger Manó nem akarnak tudni a hazamenetelről. sőt még a főtárgyaláson váló ügyvédi képviseltetést is helytelenítik. A polgári politikusok viszont kitartanak amellett, hogy vagy személyesen. vagy pedig ügyvédek által fel kell venni a harcot s a törvényszéki termen keresztül felvilágosítani a közvéleményt arról, hogy vájjon hazaárulás volt-e az a tevékenység, amelyet ők az emigrációban kifejtettek. Most az a helyzet, hogy a lefolytatott tanácskozásról értesítik a három távollévő társultat és azoknak a válasza után pesti ügyvédeikkel együtt fognak hazamenetelükről végleges határozatot hozni. Egy ismerős bérlő kocsija állt az állomás előtt. — Parancsol, nagyságos asszonyom? — kérdezte a bérlő udvariasan, a kocsi bőrülésére mutatva. — Ha lesz olyan szives — lihegte Tornyosné az izgalomtól. Egy perc alatt otthon volt A kisajtót nyitva találta. A galambdúc körül turbékolvai röpködtek a vasporszinü galambok. A foxi örömmel futott eléje. A cseléd a félig elmosott lábassal kezében dugta ki fejét, — Itthon az urami? —• kérdezte Toflnyosné, amikor belépett a lakásba — s érezte, hogy áttüzesedik szájában minden betű. — Az ur bezárkózott — jelentette a cseléd nyugodtan. — Azt parancsoltai, hogy csak reggel) szóljunk be, Tornyosné az ajtóhoz rohant és kétségbeesetten zörgetni kezdte. — Ki az? — kérdezte a belső hang. — Én vagyok, nyisd ki. Az ajtó kinyilt s egy ingujjra vetkőzött, kisirt szemű férfi állt Tornyosné előtt. Az ura. Az asszony azi íróasztalra nézett s egy fehér papíron csúszott végig tekintete. Egy befejezetlen levél volt, melyen különös levélnyomó állott. Egy revolver. — És ha csak a másik vonattal jövök? — kérdezte rémülten az asszony — nem tudva szemét levenni a revolverről. — Már öt perc múlva is későn lett volna;—> mondta a férfi — hunyt szemmel figyelve feldúlt lelke himbálását.
