Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)

1924-09-21 / 259. szám

10. oldal. BACSMEGYEl NAPLÓ 1924 szeptember 21 BABITS MIHÁLY: Egy fonnyadó bokorhoz Fonnyadó, sárguló ribizkebokor, neked ősz már ez a nyár!, Virágod lehullt, gyümölcsöd leszedték, vén gályád is pereg már. Leveledet görcs huzza össze, mint az öreg ember tenyerét; s éjről amint éjre tép a kölyök szél, te kopaszodsz legelőbb!. Szerte még a szőllő érik a napon, csupa zöld és fiatal; szerte a virágok arca kipirul, színük örömriadal: csak te ejted el lombjaid egyenként, mint pénzét a bárgyú agg: lombod közt aszó pár szem gyümölcs, aludt vércsöppek piroslanak; rajtad egy bolond keserű magyar fej égbőlesett szeme jár: fonnyadó, sárguló ribizkebokor, neked ősz már ez a nyár . . . TAMÁS ISTVÁN: BOCSÁSSATOK MEG, most szépen kézerifogom magam s megyünk vissza elszaladt országomért, hol vérszagu mészároslegények tusáznak rémült bikákkal és vad kofák almával dobálják a kisgyereket, ó, fulladt, kávés délutáni csodák, por, patika, ökrösszekér és hüs, holdaséji rettegések, itt nincs háborúság és háború se volt, a prédikátor szájából kövér gyöngyök fakadnak, s a zord férfikortól megőriz a falum, öcséim, húgaim mi tovább játszunk a vénségben is, csókom mindig a gyerek csókja, asszonyutáni kíváncsiságom vágyakozás anyám mellére és maradok halálig a régi gyermek, csodálkozó és csacska, kereplővel, mézeskaláccsal és este, ha későn jövök haza, a kapu alatt nádpálcával les rám a nagyapám. Egy jugoszláviai merénylő öngyilkos lett Budapesten Budapestről jelentik: Szombaton hajnalban a Lánchíd budai oldalán a rendőr egy gyékényszatyort ta­lált. amelyben két levél volt. Az egyik levél a főkapitányság címére szólt. Felbontották a levelet, ame­lyet Lesnyik János vegyészmérnök irt és bejelentette, hogy öngyilkos­ságot követ el, Az okleveles vegyész — a levél szerint — sokat nyomor­góit. mert nem tudott álláshoz jutni. Végre egy biztosító intézet alkal­mazta vidéki szervezőnek. Sikkasz­tott. elfogták és több hónapi fogház­ra ítélték. Szabadulása után még nagyobb nyomorba jutott és ezért Olaszországba vándorolt ki. Itt — folytatja a levél — össze­köttetésbe került egyesekkel, akik­nek nevét esküje miatt nem árulhat­ja el és akikkel szövetkezett arra, bogy egy vezető szerb nolitikust bombamerénylettel eltesznek láb alól. Azért szövetkeztek ennek a po­litikusnak az élete ellen, mert öt Magyarország és Olaszország közös ellenségének tartották. Tervük végrehajtására a múlt év elején Jugoszláviába utaztak, dg üt. valaki elárulhatta őket. mert Ljub­ljanában a katonai dandárnarancs­­nokság májusban letartóztatta őket. Egy évi fogság után ez év tavaszán megszökött és hosszú buidosás után visszatért Magyarországra. Ekkor érte azután a legnagyobb csalódás, mert régi családi életének már csak a romjait találta Budapesten. Ez ke­serítette el annyira, hogy elhatároz­ta. véget vet életének és a Dunába ugrik. sonakoznak a hetük, amelyeket ener­gikusan, de minden szenvedély nél­kül vetett papírra. A monarchia prolcuristája volt Pe­ren ez József, akinek p^rénisége semmiben sem különbözött egy lel­kiismeretes, dolgát pontosan végző Burg-hivatalnokétól. Ezer és ezer ilyen távirat, levél került ki Ferencz József keze "’ól, mindig a legtisz­tább megfogalmaz*chan, mindig ak­­taszerüen. Ügy dolgozott, mint egy gép, és olyan szorgalmasan, mintha a császári táviratok nélkül legalább is megállt volna a monarchia élete. Minden nap kora reggel már bent ült a dolgozószobájában és sokszor késő estig nem távozott el onnan. A levelek és táviratoknál különösen a címzésre ügyelt nagyon. A monar­chia tisztviselőinek ranglistáját sen­ki se tudta jobban, mint ő. E tekin­tetben olyan megbízható volt, mint egy sematizmus, vagy mint a go thai almanach. TERE-FERE Könyv a japánt földrengésről. Szeptember elsején volt egy esztendeje, hogy Japán fővárosát és környékét el­pusztította a földrengés. Ennek a párat­lan szerencsétlenségnek külsőségeiről an­nak idején értesítettek bennünket a kü­lönböző tudósítások. Most, az évfordu­lón könyv jelenik meg róla, melynek szerzője a legnagyobb francia költő, Paul Claudel, Franciaország tokiói nagyköve­te. ö vall ékes szavakban a katasztrófá­ról. Könyve annyival inkább is érdekes, miVel a szerző kívánsága szerint <csak kétszáz példányban nyomták. íme egy­két részlete: — Szeptember elsején délben (lehetet­len volt nem megjegyezni az órát, mert abban a másodpercben a nagykövetség­gel szemben lévő császári kastély bástyá­ján a tüzér, mint máskor is megadta a déli ágvulövést oly. kevéssé zavartatva magát az elemek háborgásától, mint ahogy bizonyára az utolsó ítélet hárso-Inája sem hozta volna ki sodrából) a föld mozogni kezdett lábaink alatt A föld­rengés veszedelme az, hogy mind a na­gyok, mind a kicsinyek egyformán kez­dődnek és aki megszokta, föl sem veszi, mivelhogy első pillanatban lehetetlen megkülönböztetni a végzetes szerencsét­lenséget játékos földlökésektől. De a ráz­kódás egyszerre irtózatos-hevessé vált s egy üvegajtón át kirohantam. Minden mozgott. Kimondhatatlan borzalmas va­lami látni magunk körül mozogni a nagy földet, mely mintha hirtelenül valami szörnyűséges, csak a maga törvényeit kö­vető erővel telnék meg. Amint már mon­dottam, olyan ez, mintha egy megbízható ember, kire mindenkor föltétlenül szá­míthatunk, egyszerre reánk se hederit s nem törődve velünk átadja magát az ön­kívület és haláltusa görcseinek. — Előttünk hirtelenül megjelenik az égő Jokohama panorámája. Úgy kezdő­dik, hogy izzó hegyláncok merednek fel, a meggyuladt széntelepek s közepében egyforma parázsdombok félköre lángol, melybe csak itt-ott szikráznak kissé vi­lágosabb lángok. Időnként egy robbanás, egy láng nyilai az égig: a gazométer ve­tődött szét, vagy a tűz egy vegyigyár le­­rakatát érte el és szüntelenül azt a szakadatlan sercegést halljuk, mely egy nagy tömeg sokszavu tereferéjéliez ha­sonlít, a tűznek azt a zaját, melyet mind­nyájan ismerünk mikor kandallóban meg­­gyujtunk egypár fatuskót és száraz ve­nyigét, a tűznek azt a végtelen munká­ját, mely vidáman és szörnyűséges erő­vel tombol, íölfalva mindent * A dohányfüst öl. Gyakran' hallot-Ferencz József írása Ezek az Írások Ferenc József ke- [biztosan kiolvasná a császár egyen­­zeirásai. Az fj hetük, amelyek kéz-; súlyozott egyéniségét, azt a félig jegyként vannak alattuk, a császár Ihivatalnok, félig katona t^ust, amely- - — c * * "7 1— / I ft i>rW7 -* j.. / aláírását pótolják. Közel bét évtize­dig uralkodott Ferencz József, — egészen gyerekember korától a vénségig —, de írása mindig ugyan­% csak a legnagyobb szükségben vál toztatja meg azt a véleményét — általában világszemléletét —, amelye az iskolamesterektől szerzett meg — Of~ egy volt: egyszerű sablon-irás, tis: ta vonalvezetés és kiinért pontossá: A betűk .karakteréből a gráfokig (Nyugodt, egyenletes a császár irá­­jsa. minden komplikált disz, sallang »nélkül. Száraz „és unalmas rendben tut ez az intést az antinikotinizmus apostolaitól. Ne dohányozzunk, mert a füst előbb-utóbb megöl bennünket. Most komoly tudósok ismétlik meg ezt a mondást, csakhogy más kicsengéssel. A dohányfüst tényleg öl: bizonyos esetben megöli az ember legnagyobb ellenségeit, a baktériumokat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom