Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)
1924-09-14 / 252. szám
■ 2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 szeptember 14. állandó delegátusunk legyen. A Népszövetség tizenegy hónapon keresztül dolgozik és szinte lehetetlennek bizonyult, hogy a közgyűlési delegációnk a rövid idő alatt megismerkedjen a nagyszámú előkészített ügyekkel. A mennyiben a költségvetés keretében nem volna lehetséges egy ilyen delegátusi állás szervezése, akkor ezt a kérdést a parlament elé viszem, amely bizonyára megszavazza a szükséges hiteleket. A kisaníant — nagyhatalom Marinfcovics külügyminiszter ezután az újságírók kérdéseire válaszolt. A kisantant befolyásáról elmondotta, hogy a kisantant helyzete a Népszövetségben respektábilis, ami különben jelentőségének meg is felel. A kisantantnak sokkal nagyobb volt a szerepe a közgyűlésen, mint ahogy az a neki juttatott bizottsági tisztségek számából kiderül. Azt lehet mondani, hogy a kisantant befolyása egy nagyhatalom befolyásának felel meg. Lengyelország mindenkor a kisantanttal párhuzamosan működött. A Népszövetségen kívül álló Amerika és Oroszország befolyása a közgyűlésen nem volt érezhető. Amerikáé csak annyiban, hogy leszerelési tervezete komoly diskusszió tárgyát képezte, de nem azért, mert Amerikától eredt, hanem mert önmagában véve nagyon megszívlelendő javaslat. Bethlen és Daruváry Marinkovics külügyminiszternél Munkatársunk kérdésére, hogy tanácskozotí-e Genfben — ahogy a lapok Írták — Bethlen magyar miniszterelnökkel és Daruváryva!, a külügyminiszter megjegyezte, hogy az nem tanácskozás volt, hanem Bethlen és D irtíváry öt felkeresték és kifejezést adtaielőtte annak az óhajuknak, hogy a két ország között minél barátságosabb viszonyt tartsanak fönn, A magyar államférfiaknak Morin-Novella a relativitás elméletéről Irta : Stella Adorján — Nagysád is Újvárosra utazik? — Igen. látogatóba megyek. És kegyed? — Én ott vagyok alkalmazásban, kérem. A postán. — Óh, az kitűnő! — Dehogy! sok-a dolog kérem. A város egyre íejlődik. Éz a beszélgetés egv másodosztálya fülkében folyt le. A nagysad jól támláit gömbölyded fiatal lány volt viruló pattanásokkal, a »kegyed« pedig sovány szőke iiiu. testsziuü vékony bajusszal és ártatlan kék szemekkel. Jött a kalauz, megnézte a jegyeket es szalutálva kiment. Egy kicsit bizony megakasztotta a diskurzust az ui ismerősök között, de a lány csakhamar feltalálta magát. — Nekem is igazolványom van, — mondta nevetve — vasúti az apáira. — Úgy? Vasúti? Milyen beosztása van? — Raktáritok. — Az jó. Legalább a vonaton ném kell fizetni. Én is személyzeti jeggyel utazom. Érdekes, mint postás ingyen utazok a vonaton, de a leveleimre csak úgy bélyeget kell tennem, mint egv félnek. Nem érdekes? Hahalia! Jókedvűen kacagtak inindake-tten ezen az ötleten. Aztán ismét a lány kezdte el u szót: — Milyen a társadalmi élet Újvároson? — Gyenge kérem, nagyon gyenge. — Mert Pesten igen jó társaságom van. Három hétre megyek le a nagynénémhez. Újvároson se akarok unatkozni. A szőke postás lelkesedni kezdett. >— Ó Pest! Az más és inás a vádéit kovics azt válaszolta, hogy a barátságos viszony fenntartás Magyarországgal, az SHS. királyság kormányának programjában szerepe!. Oroszország és a kisantant Marinkovics külügyminiszter végül a kisantantnak Or országgá! való viszonyáról nyilatkozott. A ljubljanai tanácskozásról kiadott kommüniké — mondotta — pontosan körvonalazta Oroszországgal szembeni álláspontunkat, a mely mind a három országnak szabad kezet biztosított Oroszország elismerése tekintetében. Ebben a kommünikében a jugoszláv kormány álláspontja is ki volt fejtve. Erre azonban furcsa válasz érkezett Oroszország részéről: Rakovszky londoni orosz nagykövet jegyzéke az angol kormányhoz, amelyben Rakovszky Szovjetorosz ország balkán-politikáját ismertette. Ilyen hangon velünk nem lehet beszélni. Mi nem félünk Oroszországtól és nem is várunk tőle se gitséget. Mi egyáltalán mindenki vei az egyenlőség alapján léphe tünk diplomáciai viszonyba, de azon az alapon, amelyet Rakovszky jegyzéke megmutat, sohasem lehet közöttünk megegyezés. Az erdélyi magyar katolicizmus válsága Az erdélyi magyarság és a jugoszláviai kormáuyváltozás — Erdélyi munkatársunktól — A romániai belpolitikai életben hónapok óta csend van és e csend változatlanul tart az uj parlamenti ülésszak megnyitásáig. E nagy csendnek jegyében tesped az erdélyi magyar politika is. Hol van a Magyar Párt — e címmel állandó körkérdés folyik a lapokban, de a rejtélyt még nem fejtette meg senki. Csak egy bizonyos, hogy a Magyar Párt nincs benne a romániai politikai életben, valahol kivül esik rajta, esetleg mint jámbor, polgári társaskör. bár mint ilyennek is clrekvirálták helyiségeit. Azok az események, amelyek Jugoszláviában lezajlottak és amelyek a kisebbségi kérdés uj kibontakozását ígérik, noha a kisantant politikájának hajszálcsövesen érintkező felületei vannak. Romániában a legcsekélyebb változással sem biztatnak. Szó volt a nyugati sajtóban is arról, egyik-másik vérmesebb reményű erdélyi orgánum nyomán, hogy Tatarescu kisebbségi miniszter nagyszabású konferenciát hiv össze októberben és azon véglegesen rendezik a magyarság problémáit. Sokat emlegetik, hogy az erdélyi román tisztviselők is unják már a központi politika részrehajló törekvéseit és kérem. Hét éve kérem a vezérigazgatóságot. hogy helyezzen Pestre. Hiába, nincs protekcióm. Most egv hétig fenn voltam, milyen jól telt___ Fájt a szivem. amikor az este becsomagoltam ezt a kufíert___ Mindaketten felnéztek a hálóba, ott pihent a kopott ócska koffer, vastag spárgával átkötve. — Minek ekkora koffer egy hetes útra? — kérdezte a leány. A fiatalember végigsimitotta a rikító lila nyakkendőiét. — Az ember mégis öltözködik, ha Festen van. — mondta — Újvároson úgyse érdemes. Zavartan összemosolyogtak. A vonat éleset fütyült aztán prüszkölve megállt. Palotavár tiz perc! — kiáltotta elnyújtott hangon a kalauz. A két utas kinézett az ablakon. A harmadosztályú váróteremből egymást taposva sodródtak ki az emberek. — Pardon. — mondta a postás a lánynak — lenézek egv kicsit, legyen szives vigyázzon a kofferemre. — Le ne késsé ám a vonatot! — Ujjé! Tiz perc nagy idő! Mi postások másodpercekre dolgozunk. Leszabott a kocsiról és a ritkán utazó ember izgalmával sétált a nerronon. Hadd lássák, hogv ő utazik. A nyitott főnöki ajtón keresztül hallani lehetett a táviró rejtélyes kopogtatását. Csak a beavatottaknak volt rejtélyes. a szőke fiatalembernek nem. Ö mint vizsgázott posta- és távirdakiadó minden szót megértett:.... d4l‘J-es öt óra 40 perckor elindult.... Huszkén nézett a vo>nat többi utasaira akik csak hallották a táviró muzsikáját, de nem értették meg. mint ö. Egyszerre csak a fülébe ordítottak. — Szőllőt! Barackot! Savanyú cukorkát! Felnézett az ablakba. Az ntitársnőie türelmetlenül gesztikulált neki. hogy kvázi autonomiális kísérleteket is tesznek. E megmozdulásokat nem szabad túlbecsülni. Bármennyire is kiszekták domborítani a hasonlóságot a kisantant államai, sőt autonomiális mozgalmat között, minden országnak külön karaktere van és el kell mondanunk, hogy Erdélyben sajnos, az autonómia gondolatának legcsekélyebb lehetőségei sincsenek. Jugoszláviának most hatalmas államfentartó autonomiális pártjai vannak. Csehszlovákiában ott vannak a szlovákok, a német kisebbségnek is kínálkoznak reményei, hogy a kormányban képviseltessék, de az erdélyi románság politikusai közül az autonómiát komolyan egyetlen mértékadó tényező sem akarja. Innen nézve úgy tetszik, mintha másutt az utódállamok kisebbségi elhelyezkedései felfelé irányuló tájékozódást mutatnának. Erdélyben a magyar kisebbség helyzete fokozatosan romlik. A nacionalizálások és a földreform befejezése után a kormánynak »nemzeti« teendője a magyar iskoláztatás megbénítása s főképpen a konkordátum lesz. A kormánynak és Rómának megállapodása egyike az erdélyi magyariöiiön. Fölényesen intett vissza: van még idő. Helyes lány. gondolta magában. Előtte állt a gyümölcsárus gverek. — Szőllőt! Barackot! Savanyu cukorkát! — Hogy a szöllő? Kifizetett egv csomagot. Mikor diadalmasan vitte fel a lánynak, a vonat lépcsőién hirtelen megtorpant. Egyszerre érezte, hogy a mellén az inge alatt leszalad egv csepp víz. — Szent Isten. — villant át az agyán — a hordár diját adtam oda a szöllöért Az ui ismeretség és az utazás izgalmában egészen megfeledkezett arról, hogv pontosan kiszámítva csak annyi pénze van, amennyit a hordárnak kell adni, hegy bevigye a városba a holmiját. Most aztán cipelheti egymagában. Nagyon elszomorodott és még az se tudta megvigasztalni, hogv a lány nagyon megörvendezett úgy a szőllőnek. mint a viszontlátásnak. De hiába fecsegett neki. már oda se figyelt. Gondolkozott valami megoldáson. A háziaszszonva nem fizeti ki a hordárt, mert már sóikkal tartozik. A hivatalba nem küldheti, hátha nincs ott a főnök, aki előleget adhat. Nincs más. be kell cipelni a koffert. — Maid én megtanítom az újvárosiakat az igazi simmire. — mondta a; lány. — De mit szólnak maid az emberek? — tépelődöt a fiú magában. Azt hiszik, hogy már olyan rosszul megy, hogv egv koffert nem tudok hordárra bízni. S még ez a lány Is látni fogia. liven szégyen! Pedig egv ilyen kis városban, hogy kell vigyázni a liirnővre! Közeledtek Uiváros felé. — Engem várnak a vasútnál. — mondta a nő. — Hogy mennek be? — kérdezte a fin. Remélte, hogv kocsin. A válasz teljesen letörte: — Gyalog besétálunk. A csomagokat maid egv hordár behozza. így irta a nagynénóm. súgót legsúlyosabban érintő kérdéseknek. Tudni kell. hogy az erdélyi magyarságnak csaknem fele. közel egy millió lélekszám: katholikus. A katholicizmusnak a múltban történt nagy térhódítása tette lehetővé, hogy az erdélyi katholicizmus külön területi mitonomiát kapott. Az erdélyi katholikus státus óriási vagyonnal rendelkezett és a vagyon megengedte, hogy minden külső nehézségek ellenére is nagyszabású kultur- és iskolapolitika jöjjön létre. Már most az a helyzet, hogy a konkordátum-tervezet értelmében az összes egyházi vagyonok egy állami szervként működő külön bizottság kezelésébe kerülnének. Ez az úgynevezett patrímoniim sacrum. Évszázados intézmények megsemmisítését jelenti a bukaresti kormány főkegyúri jogának gyakorlása. az erdélyi magyar egyháznak minden magyar jellegétől való megfosztása. a római katholikus püspökségek megszüntetése és behelyettesítése görögkatholikus püspökségekkel. A latin katholicizmus védbástyáinak lerombolása1 olyan veszedelem, amely egyenesen a szivén találta az erdélyi magyarságot. Ami az erdélyi gazdasági életei illeti, a krónikus válság most érte el tetőpontját. Amint annak idején Szlovenszkóban egyre-másra hullottak el az iparvállalatok, úgy Erdélyben is minden nap csődről és fizetésképtelenségekről veszünk hirt. Az elhullott iparvállalatok és kereskedelmi cégek között régi, megingathatlannak látszó, békebeli cégek is ott vannak és a közel jövő még sötétebb beborulásokat igér. Romániának minden reménysége abban van. hogy a végén mégis csak sikerül nagyobb külföldi kölcsönt felvenni. Állítólag a nagyobb külföldi kölcsön már meg is van és a leinek emelkedését ezzel a körülménynél hozzák összefüggésbe. Száz millió frankos kölcsön nyújtásáról van sző és ha valamelyes okból e kölcsön mégis kimaradna, úgy igen megbízható jelentések szerint rí kormány a parlament megnyitása előtt be fogja adni lemondását. * L. E. ...... .........— Megérkeztek. A fiú lesegitette az összes csomagokat. A nagynéni valóban várta a vendégét, aki melegen búcsúzott utitársától. — Okvetlen keressen fel. Elköszöntek egymástól, de a pályaudvar előtt csak összekerültek még egyszer. A postás be is mutatkozott a nagynéninek. — Legyen szerencsénk. — mondta a kedves kgvér ténsasszony. A hordárok valósággal verekedtek a csomagokért. Sok hordár volt és kevés utas. Míg a nők a hordárjukkal tárgyaltaki ketten is maid kitépték a fiatalember kezéből a táskát ö pedn'g csak húzta az időt. várta, hogy azok elinduljanak és ne lássák az ő szánalmas helyzetét. Egy fiatal kailabaiuszu hordárt már kétszer elutasított. A lány éppen akkor indult neki. hogy tartson velük. —• Ilyen szégyen! — ismételte magában a (fiatalember, majd indulatosan rászólt az erőszakos hordárra: Hagyja! Maid beviszem magam. — De miért nagyságos ur? — rimánkodott ez. — Én olcsón beviszem. — Nincs nekem pénzem — tört ki a postásból. A hordár csendesen odasúgta: — Elviszem ingyen is. Tessék csak ideadni. — Ingyen? Hogyan? A hordár tovább suttogott. — Kérem, az emberek és a kollégák miatt. Már napok óta üres kézzel megyek be a városba. Mit gondolnak az emberek rularn? Már alván rosszul megy nekem, hogv eev koffert nem tudok elcsípni. Egv ilven kis városban igen kell vigyázni kérem a hirnévre ... Tessék csak ideadni___ Boldogan megragadtam koffert és vidáman loholt a sugárzó arcú fiatalember nyomában, akii jókedvűen rikkantott a hölgyek után: .•—..Nagyid! Jövök .én JsJ Várjanak!
